Szingapúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szingapúri Köztársaság
Republic of Singapore
新加坡共和国
Republik Singapura
சிங்கப்பூர் குடியரசு
Szingapúri Köztársaság zászlaja
Szingapúri Köztársaság zászlaja
Szingapúri Köztársaság címere
Szingapúri Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Majulah Singapura
„Előre, Szingapúr”
Nemzeti himnusz: Majulah Singapura
LocationSingapore.png

Fővárosa Szingapúr (városállam)
é. sz. 1° 17′, k. h. 103° 53′
Államforma parlamentáris köztársaság
Vezetők
Elnök Sellapan Rama Nathan
Miniszterelnök Lee Hsien Loong
Hivatalos nyelv angol, mandarin, maláj, tamil
függetlenség Malajziától
kikiáltása 1965. augusztus 9.

Tagság ENSZ, Nemzetközösség, IMF, ASEAN, OIC
Népesség
Népszámlálás szerint 5 399 200 fő (2013)[1]
Rangsorban 116
Becsült 5 399 200 [2] fő (2013. július)
Rangsorban 116
Népsűrűség 7 540 fő/km²
GDP 2012
Összes 270 020 millió USD (36)
Egy főre jutó 52 052 USD (9)
Földrajzi adatok
Terület 716,1 km²
Rangsorban 187
Víz 1,4%
Időzóna sst (UTC+8)
Egyéb adatok
Pénznem Szingapúri dollár (SGD)
Nemzetközi gépkocsijel SGP
Hívószám 65
Internet TLD .sg

Sn-map.gif

Szingapúr (kínaiul: 新加坡共和国, tamilul: சிங்கப்பூர் குடியழுத்து, malájul: Republik Singapura) független ország, városállam Ázsia délkeleti részén. Területét tekintve törpeállam. Az ország főszigetét északról a 900 méter … 1,5 km széles Johori-szoros választja el Malajziától, vagyis a Maláj-félszigettől. A sziget déli részét a Malaka-szoros hullámai mossák, amelyben közel 60 kis sziget áll szingapúri fennhatóság alatt. Ez a szoros emellett Indonézia felségvizeinek határa is. Az állam nevét a szanszkrit सिंह, simha, vagyis oroszlán és a szintén szanszkrit पुर, pura, azaz város szavakból kapta.

1965-ös függetlenedése óta az Oroszlánváros rohamos fejlődésbe kezdett, amit nagyrészt előnyös gyarmati múltjának is köszönhetett. Szingapúr volt ugyanis a környék brit gyarmati központja. A stratégiai jelentőségű kikötője hamarosan a világ egyik legfejlettebb államává tette a várost. Ma már alig lehet elképzelni, hogy alig 100 évvel ezelőtt szemetes, cölöpházakkal teletűzdelt kis kikötő volt, hiszen ma központjában a leghatalmasabb bankok és társaságok felhőkarcolói állnak a modern sugárutak és üzletek mellett. A világon az egyik legmagasabb egy főre jutó GDP-vel büszkélkedő kis államban szigorú törvények védik a környezetet, és súlyos büntetést szabhatnak ki arra, aki közterületen szemetel, köpköd, cigarettázik, rágógumit ragasztgat, vagy akár nem öblíti le a WC-t a nyilvános illemhelyen. (Innen ered a szójáték: Singapore is a fine country. – ’Szingapúr remek ország’, és egyszersmind: ’Szingapúr a bírság földje’.)

A nagy szigor mellett a világon Szingapúrban követik el a legkevesebb bűntényt. Ráadásul a nemzetközi felmérések alapján ez az ország a legkevésbé korrupt. A sorozás minden egyes szingapúri férfi állampolgárnak (sőt, a nem állampolgár betelepültek fiainak is) kötelező. Ugyan történelme során még nem keveredett háborúba a városállam, ma mégis százezres aktív hadserege van, és összesen 350 ezren hívhatók be katonai szolgálatra.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szingapúr felhőkarcolóinak esti fényei

Szingapúr az azonos nevű szigeten terül el, ezen kívül még kb. 60 kisebb sziget (Jurong, Tekong, Ubin stb.) alkotja. A kis területű ország legnagyobb része síkság, és csak pár szigethegy emelkedik ki felszínén. Ezek közül a legmagasabb a Bukit Timah nevű domb 167 méterrel a tenger szintje felett. A sekély parti sáv feltöltésével a sziget területét folyamatosan növelik, így például 1960-ban Szingapúr területe még csak 581,5 km² volt, szemben a mai 716,1 km²-rel. A feltöltésnek az volt az ára, hogy eltűntek a jellegzetes trópusi mangroveerdők. A városias képet mutató országban amúgy sem maradt igazán sok az eredeti növénytakaróból. Szingapúr területének mindössze 5%-án burjánzik mind a mai napig a trópusi esőerdő. Ennek kárpótlásaként hozták létre a város állat- és növénykertjét, amely a világ egyik legszebbje a maga műfajában, trópusi gyűjteménye pedig páratlan. Saját vízforrása alig van, így a sziget egyetlen édesvízkészlete az esővíz, amelyet több víztározó gyűjt össze (Seletar, Murai, Pandan stb.).

A központi sziget és Szingapúr legmagasabb pontja a 163,63 méter magas Bukit Temah.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szingapúr az egyenlítői éghajlaton fekszik, ahol az évi 2400 mm csapadék az átlagos. A statisztikák szerint mindössze két fok átlagos eltérést tapasztalhatunk a januári és a júliusi középhőmérséklet között. Az esős évszak novembertől januárig tart, amikor az európai embereknek sokszor meg kell küzdeniük a magas páratartalommal.


Szingapúr éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Rekord max. hőmérséklet (°C) 34,3 35,2 36,0 35,8 35,4 35,0 34,0 34,2 34,3 34,6 34,2 33,8 36,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 30,1 31,2 31,6 31,7 31,6 31,3 30,9 30,9 30,9 31,1 30,6 30,0 31,0
Átlagos min. hőmérséklet (°C) 23,3 23,6 23,9 24,4 24,8 24,8 24,6 24,5 24,2 24,1 23,7 23,5 24,1
Rekord min. hőmérséklet (°C) 19,4 19,7 20,2 20,7 21,2 20,8 19,7 20,2 20,7 20,6 21,1 20,6 19,4
Átl. csapadékmennyiség (mm) 243 159 185 178 171 162 158 175 169 193 256 287 2342
Havi napsütéses órák száma 173 183 192 174 179 177 189 179 156 155 129 133 2022
Forrás: Hong Kong Observatory


Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szingapúr lényegében városállam. A városközpont a fő sziget déli partján terül el, de az eredeti esőerdőkből a sziget más részein sem maradt sok. Tudatos várostervezés folyik, szép városi parkokat alakítottak ki. A botanikus kert trópusi gyűjteménye páratlan.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigetet először kínai források említik a 3. században. Ebben az időben Tomaszeknek nevezték a Maláj-félsziget csücskén elhelyezkedő szigetet. Sokáig csak halászok és kalózok tanyáztak a kis kikötőben. Singapurát a maláj hagyományok szerint Srivijaya egyik hercege alapította. Srivijaya uralmát a 14. században a Majapahit Birodalom döntötte meg. Ebben a korban Tomaszek egyre nagyobb várossá fejlődött, és halászatból, valamint a kereskedelemből lakói tehetősebbek lettek, de még mindig nem tartozott a legfontosabb települések közé. Hamarosan a Sziámi Királyság tette rá a kezét a területre, majd a 15. század elején a Malakkai Szultanátus (más néven Johorei Szultanátus) birtokába került.

A következő évszázad a lassan fejlődő városka életében sorsdöntő volt. Először jelentek meg Szingapúr partjainál európai hajók. A portugálok háborút robbantottak ki a malájok ellen, és 1617-ben porig égették a cölöpházakon álló városkát. A portugálok sem tudták megtartani a szigetet hosszú ideig, ugyanis a 17. század elején a hollandok kezére került Szingapúr. A nagyhatalmi huzavonából végül Nagy-Britannia került ki győztesen, amikor 1819-ben Thomas Stamford Raffles, a Brit Kelet-indiai Társaság képviselője megállapodást kötött a johorei szultánnal, miszerint a szigeten kikötőt és települést alapít. A brit gyarmati városkát Szingapúrnak nevezte el, és hamarosan innen kiindulva Délkelet-Ázsia jelentős részét sikerült a társaság befolyása alá vonni. Egyre fontosabb kikötőként 1832-ben a közeli brit területek központja, majd 1867-ben önálló brit koronagyarmat lett. Stratégiai fontossága abból fakadt, hogy az Európát Kínával összekötő hajóút mentén feküdt. 1842-ben, amikor Hongkong is a brit gyarmatbirodalom részévé vált, Szingapúr jelentősége csökkent. A hanyatlásból aztán még nagyobb lendülettel tört fel, amikor 1869-ben megnyitották a Szuezi-csatornát. A matrózvilág egyik legismertebb kikötőjévé vált. A délkelet-ázsiai brit központ egyre jobban fejlődött, de még mindig főként alacsony cölöpházak alkotta negyedekből állt.

Japán csapatok Szingapúr utcáin, 1942-ben

Az első világháború után brit katonai támaszpont létesült a szigeten. A katonai jelenlét ellenére a második világháborúban 1942. február 15-én a japán csapatok a szingapúri csatában elfoglalták a szigetet, és egészen a japán kapitulációig, 1945 szeptemberéig tartották megszállva. A japánok új nevet is adtak a városnak: Szjonan-to, vagyis Dél Fénye. Szingapúr gyors (hat nap alatt) történő elvesztése, az ottani brit csapatok kapitulációja súlyos kudarca volt Nagy-Britanniának. A világháború után a sziget újra brit birtokba került. 1946-ban önálló koronagyarmatként kezelték, majd 1959-ben önigazgatást nyert. A szabad választásokon Lee Kuan Yew nyert, aki a későbbiekben hatalmas szerepet játszott Szingapúr gyors fejlődése idején. 1962-ben egy demokratikusan megrendezett népszavazáson a szigetállam úgy döntött, hogy csatlakozik a Maláj Államszövetséghez, amelyben Szingapúr mellett Malájföld, Sabah és Sarawak vett részt. A szövetség 1963 szeptemberében alakult meg. Szingapúr ekkor autonóm kormányzattal rendelkezett. Az államalakulaton belül hamarosan ellentétek kerültek felszínre a szingapúri és a szövetségi kormány között. Ezek a szigetország kiválásához vezettek. Így 1965. augusztus 9-én Szingapúr független állammá alakult. Két nappal a különválás deklarálása után ismerte el Malajzia Szingapúr önállóságát.

Az újonnan alakult állam súlyos gondokkal nézett szembe. Lakói között tombolt a munkanélküliség, kevés lakás volt, a forgalmas kikötő csak a környezetszennyezést növelte, és a kis országnak alig volt saját nyersanyaga. Azonban Lee Kuan Yew kormánya sikerrel vette az akadályokat, és a nemzetközi üzleti élet központjává sikerült emelnie a városállamot. Lee (hivatalosan) egészen 1990-ig vezette az országot. Utóda Goh Chok Tong lett. Az ő hivatali idejében az ország sikeresen átvészelte az 1997-es ázsiai pénzügyi válságot, a 2003-as madárinfluenza-járványt és a szeptember 11-i terrorista-támadás után az iszlám szélsőségesek jelentette veszélyt. 2004-ben az ország történetének harmadik miniszterelnöke Lee Hsien Loong lett, Lee Kuan Yew legidősebb fia.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lee Kuan Yew
Szingapúr parlamentje

Bár Szingapúr köztársaság, és mint ilyen, az ország vezetését „választják”, Lee Kuan Yew megszakítás nélkül volt hatalmon három évtizeden keresztül. A People’s Action Party (PAP, Lee pártja) gyakorlatilag az egyetlen párt az országban. A kritikusok szerint a PAP mindent meg is tett az esetleges konkurens pártok elnyomására: a lejáratástól, pereskedéstől kezdve a választási rendszer (számukra kedvező) átalakításáig terjedt az eszköztáruk. Ezért aztán Szingapúrt inkább tekintélyelvű államnak tartják, mint demokráciának.

Lee Kuan Yew utódlása is érdekesen zajlott. 1990. november 26-án benyújtotta lemondását az elnöknek, kinevezve utódjául Goh Chok Tong-ot, akit később meg is választottak.

Lee lemondásakor létrehoztak egy új posztot a kormányzatban Rangidős Miniszter néven, melyet mindig a lemondó miniszterelnök foglal el. Tehát Lee továbbra is ott maradt a kormányban. Megtartotta a kormányzó párt (PAP) elnöki posztját is, így biztosítva, hogy elgondolásai továbbra is nyitott fülekre találjanak (a pártelnöki posztot végül 1992-ben átadta Goh Chok Tong miniszterelnöknek). Amikor Goh Chok Tong-ot előléptették miniszterelnök-helyettesből miniszterelnöknek, a régi pozícióját Lee legidősebb fia, Lee Hsien Loong foglalta el.

2004. augusztus 12-én Goh Chok Tong lemondott, és az első miniszterelnök fiát, Lee Hsien Loong-ot nevezte ki utódjául. Mivel immáron a Rangidős Miniszter cím Goh Chok Tong-ot illeti meg, az idősebb Lee kiszorult volna a kormányzatból. Ezt orvosolandó, a fiatal Lee még egy újabb pozíciót hozott létre a kormányában, a miniszter-tanácsadóit, amit apja rögvest el is foglalt, és azóta is együtt kormányozzák Szingapúrt. (A poszt nem keverendő össze az amúgy minden miniszter mellett, a háttérben megtalálható tanácsadókkal: a minisztertanácsadó a kormány tagja, talán a tárca nélküli miniszter tekinthető a magyar megfelelőjének.)

A Lee család többi tagja is jelentős gazdasági és/vagy politikai pozíciókkal rendelkezik; gyakorlatilag nem nagyon van olyan terület, ahol ne lennének jelen. Ezek alapján a kritikusok Szingapúrt leginkább egy nagyon sikeres családi vállalkozásnak tartják.

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország államformája parlamentáris köztársaság.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország egyetlen pártja a People’s Action Party.

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kínai származású szingapúriak alkotják a szigetállam lakosságának legnagyobb részét, mintegy 75,2%-át. A maláj 13,6%, az indiai származásúak pedig a szingapúri lakosság 8,8%-át teszik ki.[3] Az eurázsiai szingapúriak és más kisebb etnikai csoportok, mint az arabok, zsidók, thaiok, japánok és európaiak a társadalom 2,4%-át alkotják.

A szingapúri állam nagy gondot fordít a különböző népcsoportok közötti békés kapcsolat fenntartására, tanulva az 1960-as években bekövetkező, etnikai okokra visszavezethető lázadásokból. Nagy hangsúlyt fektetnek a jó viszony megőrzésére a társadalom minden területén, így az oktatási rendszer, a katonaság, valamint a lakhatás terén. Az állam hozzáállása eddig jobbára sikeres volt, és az 1970-es évek eleje óta kevés jele volt a faji feszültségnek.

Szingapúrban a buddhizmus a legelterjedtebb vallás (főleg a mahájána ága), amelyet kb. a népesség 33%-a gyakorol. Szintén nagy számban vannak jelen keresztények (18%), majd az iszlám-hívők (15%) és a hinduk (5,1%). Említésre méltó a taoisták száma (11%) és a magukat nem vallásosnak nevezőké, akik a lakosság 17%-át teszik ki.[4] [5]

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szingapúri szociális rendszer főként a Central Provident Fund (CPF) nevű, a hagyományos társadalombiztosítóktól némiképp eltérő funkciókat is ellátó állami intézményen nyugszik. A rendszer elsősorban az egyén, illetve a család felelősségvállalására épít.[3] Ennek megfelelően a CPF egyéni elszámolású biztosító, amelyben a juttatásokat az egyén (illetve bizonyos esetekben közvetlen hozzátartozói) befizetései határozzák meg (úgynevezett hozzájárulással meghatározott társadalombiztosítási rendszer).[3]

A tagság minden szingapúri állampolgárnak kötelező, és a jövedelem egy bizonyos hányadát a CPF által kezelt egyéni számlákra kell továbbítani. A hozzájárulás mértéke az évek során az ország és a világ gazdasági teljesítményétől függően változott, 2007 óta a teljes munkavállalói hozzájárulás mértéke 14,5%, a munkáltatói pedig 20%.[6][J 1]

A CPF kötelező hozzájárulási ráta alakulása[3]
  1955 1985 1986 1995 1999 2007
Munkavállaló % 5 25 10 20 10 14,5
Munkáltató % 5 25 25 20 20 20
Összesen % 10 50 35 40 30 34,5

A befizetéseket három számlán tartják nyilván, amelyekről különböző célra vehet igénybe szolgáltatásokat az állampolgár.

  • Az Ordinary Fund (normál alap) a lakásvásárlás, a felsőoktatás és egyéb, az alapkezelő által jóváhagyott beruházásokhoz képez megtakarítási számlát. Erről a számláról a megtakarítás átcsoportosítható egy közeli hozzátartozó számlájára is, így a család tagjai segíthetnek egymásnak. Ide folyik be a befizetések 55-67%-a.[3]
  • A Special Account (különleges számla) szolgál a nyugdíj biztosítására. A szingapúri állampolgárok 55. életévüket betöltve felvehetik az itt található megtakarításuk egy részét, 99 600 szingapúri dollárt (2013-tól 120 000 SGD) a tisztes nyugdíj biztosítására kötelező a számlán hagyni.[3] A befizetések 14-24%-a érkezik ezekre a számlákra.[3]
  • A Medisave Account az egészségügyi kiadások fedezésére szolgál.[3]

Egészségügyi ellátás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 80-as évek elejéig az egészségügyi kiadásokat adókból fedezte Szingapúr, és a szolgáltatók köztulajdonban voltak. A társadalom elöregedése azonban a többi fejlett országhoz hasonlóan egyre nagyobb terhet rótt a rendszerre.[J 2] ami a hosszú távú fenntarthatóságot veszélyeztette. Az egészségügyi rendszert ezért átalakították; napjainkban jelentős részben előtakarékossági számlákon és egyéni társfinanszírozáson alapul az ellátás.[3]

Az átalakítás után a szingapúri egészségügyi rendszert ma a világon a leghatékonyabbak között tartják számon. A GDP 3,7%-át teszik ki az egészségügyi kiadások (szemben az OECD átlagosan 8%-os értékével), aminek 30%-át állami forrásokból, 8-10%-át az állami kezelésű előtakarékossági számlákról, a maradékot tisztán magánforrásokból fedezik.[3] A magánszolgáltatók arányában az ellátástól függően nagyok az eltérések. Az alapellátás és a járóbeteg-rendelések 80%-a magánkézben van, míg a fekvőbeteg-ellátást túlnyomóan (kb. 80%-ban) állami szolgáltatók végzik.[3]

Az egészségbiztosítási piac legnagyobb szereplője az állami biztosító; a magántársaságoknak nem jut nagy szerep Szingapúrban. Az állami biztosító csak a ritka, súlyos betegségek finanszírozását vállalja, azt is megfelelő önrésszel. A magasabb komfortú ellátást választóknál az önrész aránya magasabb. A preventív intézkedéseknek nagy figyelmet szentelnek, a közoktatásba is beépül az egészséges életmódra nevelés.[3]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szingapúr kikötője Sentosa szigeténél

Ázsia legfontosabb ipari központja: kikötőjének forgalma első a világon. Szingapúrban található a Föld legnagyobb olajfinomító-kapacitása. A világ egyik leggazdagabb állama (GDP: 61 046 USD/fő PPP). A Világgazdasági Fórum 2009-2010-es listája szerint a világ 3. legversenyképesebb országa.[7] Mezőgazdasága főként kaucsukot, olajpálmát, dohányt és gyümölcsöket termel az ültetvényeken. Ipara elsősorban ónkohászatra és cementgyártásra épül.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Exporttermékek: gépek, berendezések, elektronikai készülékek, iparcikkek, vegyipari termékek, ásványi anyagok, üzemanyag. Importtermékek: gépek, berendezések, ásványi anyagok, vegyipari termékek, élelmiszerek.

Főbb kereskedelmi partnerek: Malajzia, USA, Kína, Indonézia, Japán, Hongkong, Szaúd-Arábia, Thaiföld, Dél-Korea és Ausztrália.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Szingapúr űrkutatása

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közvélemény általában támogatja az ország szigorú törvényeit. Egyetértenek a drogcsempészeket sújtó halálbüntetéssel, a pornográfia tilalmával és a politikai véleménynyilvánítás korlátozásával – cserébe virágzó gazdasági körülmények között élhetnek. A szex különböző formáinak tilalma azonban nem találkozik a lakosság akaratával.

Szingapúrban érdekes módon nyílt és törvényes a prostitúció. A legnépszerűbb sétálóutcában például az ékszerboltok, vegytisztító szolgáltatások és butikok között helyet kapnak az eszkortszolgálatok irodái is. Tudni lehet bizonyos diszkókról, hogy itt gyülekeznek azok a nők, akik áruba bocsátják testüket.

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szingapúr, a 2010-es ifjúsági olimpia helyszíne
  • A Clarke Quay a brit gyarmati idők egykori folyami kikötője a Singapore-folyón. A felhőkarcolók árnyékába szorult, gyarmati időket idéző házikók zsúfolt kiülős éttermekké, esti szórakozóhelyekké alakultak át.
  • Az 1887-ben megnyitott Beach House-t a modern városállam megalapítójáról Raffles Hotelnek nevezték el, és 1987-ben műemléknek nyilvánították.
  • A Sentosa-sziget rengeteg természeti és mesterséges látványossággal kiépített hely a turistáknak és a helyieknek egyaránt. Itt található az egyetlen megmaradt tengerparti erőd, a Siloso-erőd. A Lepkék Parkja, a Rovarok Királysága és az óceanárium a környék állatvilágának egy-egy részletét mutatja be.
  • Szingapúri állatkert
  • Jurong madárpark
  • A Gardens by the Bay az ökoturizmus célpontja, két óriás méretű üvegházzal és tizennyolc mesterséges, napenergiát gyűjtő fával.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetközi sportversenyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Formula–1-es futamot rendez 2008-tól, amely a sportág történetének első éjszakai futama, amit kivilágított aszfaltcsíkon bonyolítanak le. Itt történt 2008-ban a Crash-Gate botrány néven elhíresült incidens, amikor is a renault-s brazil Nelson Piquet Jr. felettesei utasítására a szűk városi pályán autóját szándékosan a falhoz csapta – veszélyeztetve ezzel versenyzőtársait és a nézőket is –, hogy ezzel csapattársát, a kétszeres világbajnok spanyol Fernando Alonsót győzelemhez segítse.

2010. augusztus 14. és 26. között Szingapúrban rendezték az első ifjúsági olimpiai játékokat.

A Volvo Ocean Race is megáll Szingapúrban.

Szingapúr panorámaképe
Szingapúr panorámaképe

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

szerk.: Veress József: Gazdaságpolitika a globalizált világban. Typotex, 401-416. o (2009). ISBN 978 963 279 066 4 

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2014-02-08, http://www.singstat.gov.sg/statistics/browse_by_theme/population/time_series/pop2013.xls
  2. Szingapúr Statisztikai Hivatala hivatalos (becslés)
  3. ^ a b c d e f g h i j k l Szerk. Veress, 2009
  4. Singapore Statistics (12 January 2011). "Census of population 2010: Statistical Release 1 on Demographic Characteristics, Education, Language and Religion". Press release. Elérés: 16 January 2011.
  5. Khun Eng Kuah. State, society, and religious engineering: toward a reformist Buddhism in Singapore. Singapore: Institute of Southeast Asian Studies (2009). ISBN 978-981-230-865-8. Hozzáférés ideje: 2010. november 1. 
  6. A CPF honlapja
  7. A világ 58. legversenyképesebb országa vagyunk (magyar nyelven). index.hu, 2009. szeptember 8. (Hozzáférés: 2009. szeptember 9.)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A teljes rátát csak bizonyos kor alatt és bizonyos jövedelem felett kell fizetni.
  2. Ehhez járult még a szolgáltatások relatív áremelkedése és az orvosi berendezések átlagost meghaladó drágulása,

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szingapúr témájú médiaállományokat.