Togo
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
|||
| Nemzeti mottó: Travail, Liberté, Patrie | |||
| Himnusz: Salut à toi, pays de nos aïeux | |||
 |
|||
| Főváros | Lomé | ||
| Államforma | Köztársaság | ||
| - Elnök | Faure Gnassingbé | ||
| - Miniszterelnök | Komlan Mally
|
||
| Hivatalos nyelv | francia | ||
| függetlenség | Franciaországtól | ||
| - kikiáltása | 1960. április 27. | ||
| Terület | |||
| - Összes | 56 785 km² (122.) | ||
| - Víz (%) | 4,2% | ||
| Népesség | |||
| - 2002 évi becslés | 5 556 812 (106.) | ||
| - Népsűrűség | 98 fő/km² | ||
| GDP | |||
| - Összes | |||
| - Egy főre jutó | |||
| HDI () | (.) – | ||
| Pénznem | CFA frank (XOF) |
||
| Időzóna | GMT (UTC) | ||
| Internet TLD | .tg |
||
| Nemzetközi gépkocsijel | TG | ||
| Hívószám | +228 |
||
|
|||
Togo, hivatalosan a Togói Köztársaság nyugat-afrikai állam, amelynek fővárosa Lomé.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
Az országot nyugatról Ghána, keletről Benin, északról pedig Burkina Faso határolja.
[szerkesztés] Domborzat
Az ország délen mindössze 53 km-es partszakaszon érintkezik a Guineai-öböllel, észak felé pedig Benin és Ghána közé ékelődve 70-140 km és keskeny sávban 600 km-re nyúlik a kontinens belsejébe. A tengerpartot csendes lagúnatavak övezik. A déli országrészt a part mentén termékeny, 30-50 km széles alföld (Terre de barre) övezi; ez észak felé alacsony fennsíkba megy át. Délnyugat-északkelet irányban az egész országon áthúzódik a Togo-hegység, amely legmagasabb csúcsa az Agou (1020 m).
[szerkesztés] Vízrajz
[szerkesztés] Éghajlat
Togóban a trópusi éghajlat kétféle változata alakult ki. A parton az Egyenlítő vidékére jellemző két esős évszak a legmagasabb napállást követi, míg a belső országrészben az egyetlen esős évszak a nyári félévet foglalja magába. A tengert a mélyből feláramló víz hűti, ennek köszönhetően a partvidék viszonylag száraz, csapadékösszege évi 900 mm. A Togo-hegység 1400-1700 mm esőt kap, az Oti-medence 1000-1200 mm-t. Észak felé az évi középhőmérséklet (24-26 °C) enyhe évszakos ingadozása kissé fokozódik.
A természetes növénytakaró az éghajlattal összhangban magas füvű szavanna, amelyet délen sűrű ligetek, északon már inkább csak magányosan álló akáciák élénkítenek. A száraz évszak perzselő északkeleti szelétől, a harmattántól védett hegyvidéki lejtőkön s a folyók mentén sűrű örökzöld erdők is előfordulnak.
[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem
[szerkesztés] Nemzeti parkjai
[szerkesztés] Természeti világörökségei
[szerkesztés] Történelem
Bővebben: Togo történelmeA 11.-től a 16. századig terjedő időszakban különböző törzsek érkeztek a térségbe minden irányból: az ewe nép a mai Nigériából és Beninből, a mina és a guin nép Ghanaból. A portugál hajósok 1471-1473 között jelentek meg először a togói partokon. A következő századokban a terület lakossága sokat szenvedett a rabszolga-kereskedelemtől, s a korabeli térképek is „Rabszolgapart” néven tüntették fel.
A 19. század derekán kibontakozó francia-német vetélkedésből az utóbbi került ki győztesen: 1884-ben Gustav Nachtigal és Mlapa törzsfőnök szerződése német védnökség alá kényszerítette Togót. 1919-ben a németek által gyarmatosított terület a Népszövetség égisze alatt brit és francia mandátum lett. A mai állam a francia mandátumterület, Kelet-Togo utódaként 1960-ban jött létre. Első elnöke Sylvanus Olympio volt. Őt megölték az 1963. január 13-i katonai puccs során. A puccsista katonatiszti csoportot Etienne Eyadama Gnassingbe őrmester vezette. A puccs után köztársasági elnökké Nicolas Grunitzkyt nevezték ki. 1967. január 13-án vértelen puccsal Eyadema Gnassingbe megfosztotta hatalmától Grunitzkyt és beült az elnöki székbe amit megőrzött 2005. február 5-én bekövetkezett hirtelen haláláig. 38 évet töltött a hatalom csúcsán, ő Afrika leghosszabban hatalmon maradt diktátora.
A katonák fiát, Faure Gnassingbet ültették be az elnöki székbe. Az ő elnöksége széleskörű nemzetközi tiltakozást váltott ki, kivéve Franciaországot. Rövid ideig tartott. Faure Gnassingbe felállt székéből, de a két hónappal később tartott választást megnyerte. Az ellenzék szerint csaltak a szavazáson.
[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás
[szerkesztés] Alkotmány, államforma
[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
Togo 1967 óta elnöki köztársaság. 2005-ben bekövetkezett haláláig Gnassingbé Eyadéma kormányozott diktatórikusan. Halálát követően egy alkotmánymódosítás árán, több vitatott hitelességű választást követően[forrás?] fia, Faure Gnassingbé az ország vezetője.
A Nemzetgyűlés (Assemblée Nationale) 81 képviselőből áll. Az államfőt 5 évente választják újra. 2002 óta a Rassemblement du Peuple Togolais (RPT) nevű párt 72 helyet birtokol a parlamentben.
[szerkesztés] Politikai pártok
[szerkesztés] Kormányfők
Bővebben: Togo miniszterelnökeinek listája[szerkesztés] Közigazgatás
Togo öt régióra és 23 prefektúrára van felosztva. Togo régiói (zárójelben a székhellyel), alpontokban a prefektúrák:
- Centrale (Sokodé)
- Blitta
- Sotouboua
- Tchamba
- Tchaudjo
- Kara (Kara)
- Assoli
- Bassar
- Bimah
- Doufelgou
- Kéran
- Kozah
- Maritime (Lomé)
- Golfe
- Lacs
- Lomé
- Vo
- Yoto
- Zio
- Plateaux (Atakpamé)
- Amou
- Haho
- Kloto
- Ogou
- Wawa
- Savanes (Dapaong)
- Oti
- Tône
[szerkesztés] Védelmi rendszer
Bővebben: Togo hadereje[szerkesztés] Népesség
[szerkesztés] Általános adatok
- A népesség növekedése: 2,7% (2000-es becslés)
- Írástudás
- definíció: 15 éves kor felett tud írni és olvasni
- teljes népesség: 51,7%
- férfi: 67%
- nő: 37% (1995-ös adat)
A kor szerinti eloszlás nagyon egyenetlen; a togóiak majdnem fele 15 éven aluli.
[szerkesztés] Kor szerinti eloszlás
- 0-14 éves: 46% (férfi 1 161 610; nő 1 153 877)
- 15-64 éves: 51% (férfi 1 254 437; nő 1 327 306)
- 65 éves vagy idősebb: 3% (férfi 53 101; nő 68 171) (2000-es becslés)
[szerkesztés] Legnépesebb települések
Bővebben: Togo városai[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
Togo közel ötmilliós lakossága 21 etnikumból tevődik össze: we-Adja 40,1%, Temba-Kabre 23,1%, Akebou 13,2%, Gurma 9,7%, Ana-Ife 6,8%, nem afrikai 0,99%, egyéb 6%.
A lakosság 55%-a törzsi vallású, 30%-a keresztény (12% Katolikus, 18% Protestáns), 20%-a szunnita muzulmán.
[szerkesztés] Szociális rendszer
[szerkesztés] Gazdaság
Bővebben: Togo gazdasága[szerkesztés] Általános adatok
Földje jelentős foszfátkészleteket hordoz. Ipara nem jelentős (cementgyártás). Gazdaságának fő ágazata a mezőgazdaság (köles, cirok kukorica, kávé, kakaó, gyapot, földimogyoró termesztése). Élelmiszerekből önellátó az ország. A gyéren lakott szavannákon állattenyésztés (kecske, juh) folyik.
[szerkesztés] Gazdasági ágazatok
[szerkesztés] Mezőgazdaság
[szerkesztés] Ipar
[szerkesztés] Kereskedelem
[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok
[szerkesztés] Közlekedés
Bővebben: Togo közlekedéseA togoi közlekedési hálózat – az afrikai kontinens szegény országaira jellemzően – katasztrofális állapotú. 525 km-es, 1000 mm nyomtávú vasúthálózata egyik környező országhoz sem csatlakozik. A közutak hossza 7520 km, ebből alig 2376 km rendelkezik szilárd burkolattal. Vízi közlekedés a Mono folyó 50 km-es szakaszán zajlik. Fontos kikötőváros Kpémé és Lomé (az utóbbi egyben a vasúthálózat központja is). Az országnak 9 reptere van, ebből 2 szilárd burkolatú, a többi füves.
[szerkesztés] Kultúra
[szerkesztés] Oktatási rendszer
[szerkesztés] Kulturális intézmények
[szerkesztés] Tudomány
[szerkesztés] Művészetek
[szerkesztés] Hagyományok, néprajz
[szerkesztés] Gasztronómia
[szerkesztés] Turizmus
[szerkesztés] Sport
[szerkesztés] Ünnepek
- január 1: újév
- január 13. az első elnök gyilkosságának napja
- április 27.: a függetlenség napja
- május 1.: a munka ünnepe
- június 21.: Togo mártírjainak emléknapja
- szeptember 23.: a terrorizmus elleni nap
- december 25.: karácsony
[szerkesztés] Források
- (magyarul) Szegedi: A világ országai, Kossuth Könyvkiadó, 1990.
- (angolul) Angol Wikipédia – Togo szócikk
- (angolul) CIA World Factbook 2006
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||
|
|||||
|
||||||||||
