Togo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Togói Köztársaság
République Togolaise
 Togo zászlaja
Togo zászlaja
 Togo címere
Togo címere
Nemzeti mottó: Travail, Liberté, Patrie
Nemzeti himnusz: Salut à toi, pays de nos aïeux
LocationTogo.svg

Fővárosa Lomé
é. sz. 8° 15′, k. h. 1° 11′
Államforma Köztársaság
Vezetők
Elnök Faure Gnassingbé
Miniszterelnök Kwesi Ahoomey-Zunu
Hivatalos nyelv francia
függetlenség Franciaországtól
kikiáltása 1960. április 27.

Tagság ENSZ, Afrikai Unió, IMF, Frankofónia, OIC
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 109
Becsült 6 191 155 fő (2010. november)
Rangsorban 109
Népsűrűség 98 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 56 785 km²
Rangsorban 122
Víz 4,2%%
Időzóna GMT (UTC{{{eltérés UTC-től}}})
Egyéb adatok
Pénznem CFA frank (XOF)
Nemzetközi gépkocsijel TG
Hívószám 228
Internet TLD .tg

térkép szerkesztése

Togo, hivatalosan a Togói Köztársaság nyugat-afrikai állam, amelynek fővárosa Lomé.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Togo domborzati térképe

Az országot nyugatról Ghána, keletről Benin, északról pedig Burkina Faso határolja.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország délen mindössze 53 km-es partszakaszon érintkezik a Guineai-öböllel, észak felé pedig Benin és Ghána közé ékelődve 70–140 km széles és keskeny sávban 600 km-re nyúlik a kontinens belsejébe. A tengerpartot csendes lagúnatavak övezik. A déli országrészt a part mentén termékeny, 30–50 km széles alföld (Terre de barre) övezi; ez észak felé alacsony fennsíkba megy át. Délnyugat-északkelet irányban az egész országon áthúzódik a Togo-hegység, amely legmagasabb csúcsa az Agou (1020 m).

Vízesés Kpalimé közelében

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Togóban a trópusi éghajlat kétféle változata alakult ki. A parton az Egyenlítő vidékére jellemző két esős évszak a legmagasabb napállást követi, míg a belső országrészben az egyetlen esős évszak a nyári félévet foglalja magába. A tengert a mélyből feláramló víz hűti, ennek köszönhetően a partvidék viszonylag száraz, csapadékösszege évi 900 mm. A Togo-hegység 1400–1700 mm esőt kap, az Oti-medence 1000–1200 mm-t. Észak felé az évi középhőmérséklet (24-26 °C) enyhe évszakos ingadozása kissé fokozódik.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természetes növénytakaró az éghajlattal összhangban magas füvű szavanna, amelyet délen sűrű ligetek, északon már inkább csak magányosan álló akáciák élénkítenek. A száraz évszak perzselő északkeleti szelétől, a harmattántól védett hegyvidéki lejtőkön s a folyók mentén sűrű örökzöld erdők is előfordulnak.

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Togóban három nagyobb nemzeti park található, amelyek fontos szerepet játszanak az ország turizmusában.[1]

  • Fazao-Malfakassa Nemzeti Park szabdalt hegyvidéki területen Togo legnagyobb érintetlen erdeje;
  • Keran Nemzeti Park az ország északi részén fekszik, árterületen;
  • Fosse aux Lions: aránylag sűrűn lakott területen sokféle nagy testű állat, köztük elefántok.

A védett területek az ország területének 11%-át teszik ki.[2]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 11.-től a 16. századig terjedő időszakban különböző törzsek érkeztek a térségbe minden irányból: az ewe nép a mai Nigériából és Beninből, a mina és a guin nép Ghánából. A portugál hajósok 1471-1473 között jelentek meg először a togói partokon. A következő századokban a terület lakossága sokat szenvedett a rabszolga-kereskedelemtől, s a korabeli térképek is „Rabszolgapart” néven tüntették fel.

A 19. század derekán kibontakozó francia-német vetélkedésből az utóbbi került ki győztesen: 1884-ben Gustav Nachtigal és Mlapa törzsfőnök szerződése német védnökség alá kényszerítette Togót. 1919-ben a németek által gyarmatosított terület a Népszövetség égisze alatt brit és francia mandátum lett. A mai állam a francia mandátumterület, Kelet-Togo utódaként 1960-ban jött létre. Első elnöke Sylvanus Olympio volt. Őt megölték az 1963. január 13-i katonai puccs során. A puccsista katonatiszti csoportot Etienne Eyadama Gnassingbe őrmester vezette. A puccs után köztársasági elnökké Nicolas Grunitzkyt nevezték ki. 1967. január 13-án vértelen puccsal Eyadema Gnassingbe megfosztotta hatalmától Grunitzkyt és beült az elnöki székbe amit megőrzött 2005. február 5-én bekövetkezett hirtelen haláláig. 38 évet töltött a hatalom csúcsán, ő Afrika leghosszabban hatalmon maradt diktátora.

A katonák fiát, Faure Gnassingbet ültették be az elnöki székbe. Az ő elnöksége széles körű nemzetközi tiltakozást váltott ki, kivéve Franciaországot. Rövid ideig tartott. Faure Gnassingbe felállt székéből, de a két hónappal később tartott választást megnyerte. Az ellenzék szerint csaltak a szavazáson.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Togo 1967 óta elnöki köztársaság. 2005-ben bekövetkezett haláláig Gnassingbé Eyadéma kormányzott diktatórikusan. Halálát követően egy alkotmánymódosítás árán, több vitatott hitelességű választást követően[forrás?] fia, Faure Gnassingbé az ország vezetője.

A Nemzetgyűlés (Assemblée Nationale) 81 képviselőből áll. Az államfőt 5 évente választják újra. 2002 óta a Rassemblement du Peuple Togolais (RPT) nevű párt 72 helyet birtokol a parlamentben.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kormányfők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Togo öt régióra és 23 prefektúrára van felosztva. Togo régiói (zárójelben a székhellyel), alpontokban a prefektúrák:

régiók
Politikai választási hirdetés 2010-ben
  • Centrale (Sokodé)
    • Blitta
    • Sotouboua
    • Tchamba
    • Tchaudjo
  • Kara (Kara)
    • Assoli
    • Bassar
    • Bimah
    • Doufelgou
    • Kéran
    • Kozah
  • Maritime (Lomé)
    • Golfe
    • Lacs
    • Lomé
    • Vo
    • Yoto
    • Zio
  • Plateaux (Atakpamé)
    • Amou
    • Haho
    • Kloto
    • Ogou
    • Wawa
  • Savanes (Dapaong)
    • Oti
    • Tône

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lomé egy utcaképe
Togo népességének növekedése; a lakosság száma ezrekben.
Mami Wata természeti vallás papnője
Falusi kunyhók, Bomma

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lakosság : 6 191 155 fő (2010) (A lakosság hivatalos száma több, mint duplájára nőtt az előző, 1981-es népszámlálás 2,719,567 fős adatához képest.)
  • A népesség növekedése: 2,7% (2000-es becslés)
  • Írástudás
definíció: 15 éves kor felett tud írni és olvasni
teljes népesség: 51,7%
férfi: 67%
nő: 37% (1995-ös adat)

A kor szerinti eloszlás nagyon egyenetlen; a togóiak majdnem fele 15 éven aluli.

Kor szerinti eloszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

0-14 éves: 46% (férfi 1 161 610; nő 1 153 877)
15-64 éves: 51% (férfi 1 254 437; nő 1 327 306)
65 éves vagy idősebb: 3% (férfi 53 101; nő 68 171) (2000-es becslés)

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Togo lakossága 21 etnikumból tevődik össze: we-Adja 40,1%, Temba-Kabre 23,1%, Akebou 13,2%, Gurma 9,7%, Ana-Ife 6,8%, nem afrikai 0,99%, egyéb 6%.

A lakosság 55%-a törzsi vallású, 30%-a keresztény (12% Katolikus, 18% Protestáns), 20%-a szunnita muszlim.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kpalimé piacképe
Földművesek
Foszfátbánya

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaságának fő ágazata a mezőgazdaság (köles, cirok kukorica, kávé, kakaó, gyapot, földimogyoró termesztése). Élelmiszerekből önellátó az ország. A gyéren lakott szavannákon állattenyésztés (kecske, juh) folyik.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Földje jelentős foszfátkészleteket hordoz. Ipara nem jelentős (cementgyártás).

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az áruszállítás egy módja

A togoi közlekedési hálózat – az afrikai kontinens szegény országaira jellemzően – katasztrofális állapotú. 525 km-es, 1000 mm nyomtávú vasúthálózata egyik környező országhoz sem csatlakozik. A közutak hossza 7520 km, ebből alig 2376 km rendelkezik szilárd burkolattal. Vízi közlekedés a Mono 50 km-es szakaszán zajlik. Fontos kikötőváros Kpémé és Lomé (az utóbbi egyben a vasúthálózat központja is). Az országnak 9 reptere van, ebből 2 szilárd burkolatú, a többi füves.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Asszonyok egy fesztiválon

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO kulturális világörökségnek ismerte el az alábbi helyszínt:

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Boukpeti
A nemzeti futball válogatott (2006)

Sok más államhoz hasonlóan Togo területén is népszerű a labdarúgás, de nem rendelkeznek kiugró eredményekkel. A labdarúgó-válogatott csak a 2006-os vb-n vehetett részt, s ott a csoportkörben búcsúztak pont nélkül egy rúgott góllal (Mohamed Kader lőtte Dél-Korea ellen). Az Afrikai nemzetek kupáján hét alkalommal szerepeltek, legjobb eredményük 2013-ból való, amikor is a negyeddöntőbe jutottak, de kikaptak a későbbi ezüstérmes Burkina Faso ellen. A csapat egyik nagy tragédiája akkor következett be, amikor az angolai tornára (2010) utazva lázadók támadtak a csapat buszára, aminek következtében négy ember meghalt, s visszaléptek a tornától. Később visszakoztak, de a kormány nyomására végül is kihagyták a megmérettetést.

Leghíresebb labdarúgójuk Emmanuel Adebayor, aki játszott az Arsenal, a Real Madrid és a Tottenham csapatában is.

A nyári olimpiai játékokon 1972-től vesznek részt. Egyetlen érmüket (bronz) Benjamin Boukpeti nyerte szlalom - férfi kajak egyesben 2008-ban Pekingben. Téli olimpián először 2014-ben vettek részt.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • január 1.: újév
  • január 13.: az első elnök gyilkosságának napja
  • január 24.: a gazdasági függetlenség napja[3][4][5][6]
  • április 27.: a függetlenség napja
  • május 1.: a munka ünnepe
  • június 21.: Togo mártírjainak emléknapja
  • szeptember 23.: a terrorizmus elleni nap
  • december 25.: karácsony

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://travel.mapsofworld.com/togo/national-parks.html
  2. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  3. Journal Officiel de la Republique Togolaise. Gouvernement de la Republique Togolaise, 1979. április 1. (Hozzáférés: 2010. szeptember 29.) „"Ordonance n. 79-10 du 2 mars 1979 réglementant de la régime des fêtes legales - 24 janvier - Fête de la Liberation Economique"”
  4. Togo - overview. Encyclopedia of the Nations. (Hozzáférés: 2010. szeptember 29.)
  5. Encyclopedia of Days
  6. Bref apercu sur le Togo

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Togo témájú médiaállományokat.