Dél-Korea

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koreai Köztársaság
대한 민국
Tehan Minguk

zászló címer
Nemzeti mottó: „Jóakarat az emberiségnek”
Himnusz: Egukka
Főváros	Szöul
Államforma	elnöki köztársaság
- Elnök	Lee Mjongbak
- Miniszterelnök	Han Szungszu
Hivatalos nyelv	koreai
Államalapítás	1948. augusztus 15.
Terület
- Összes	98 480 km² (108.)
- Víz (%)	0,3
Népesség
- 2008 évi becslés	49 232 844  (26.)
- Népsűrűség	493 fő/km²
GDP	2007
- Összes	982 milliárd USD (13.) PPP: 1 206 milliárd USD
- Egy főre jutó	20 020 USD (35.) PPP: 24 600 USD
HDI (2007)	0,921 (26.) – magas
Pénznem	dél-koreai won (KRW)
Időzóna	koreai zónaidő (UTC+9)
Internet TLD	.kr
Nemzetközi gépkocsijel	ROK
Hívószám	+82

A Koreai Köztársaság, köznapi elnevezés szerint Dél-Korea (koreaiul: 대한민국, kiejtése: tehan minguk) elnöki köztársaság Kelet-Ázsiában, a Koreai-félsziget déli részén. Egyetlen szárazföldi határa demilitarizált övezet, amely Észak-Koreával közös. A két Korea 1945. augusztus 15-ig egy államot alkotott. Keleten a Japán-tenger (hivatalos koreai nevén Keleti-tenger), délen a Koreai-szoros és nyugaton a Sárga-tenger mossa partjait. A nagy történelmi múltra visszatekintő Dél-Korea ma a világ egyik vezető gazdasági hatalma, a Föld leggazdagabb országainak egyike, számos nemzetközi szövetség tagja. Fővárosa és legnagyobb városa Szöul, a világ második legnagyobb várostömörülése. A fővároson kívül még öt milliós nagyváros található Dél-Koreában.

Tartalomjegyzék 1 Földrajz 1.1 Domborzat 1.2 Vízrajz 1.3 Éghajlat 1.4 Élővilág, természetvédelem 1.4.1 Nemzeti parkjai 1.4.2 Természeti világörökségei 2 Történelem 3 Államszervezet és közigazgatás 3.1 Alkotmány, államforma 3.2 Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás 3.3 Politikai pártok 3.4 Közigazgatási felosztás 3.5 Védelmi rendszer 4 Népesség 4.1 Általános adatok 4.2 Legnépesebb települések 4.3 Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás 4.4 Szociális rendszer 5 Gazdaság 5.1 Általános adatok 5.2 Gazdasági ágazatok 5.2.1 Mezőgazdaság 5.2.2 Ipar 5.2.3 Kereskedelem 5.2.4 Az országra jellemző egyéb ágazatok 6 Közlekedés 6.1 Szárazföldi 6.2 Vízi 6.3 Légi 7 Kultúra 7.1 Oktatási rendszer 7.2 Kulturális intézmények 7.3 Tudomány 7.4 Művészetek 7.5 Hagyományok, néprajz 7.6 Gasztronómia 8 Turizmus 9 Sport 10 Ünnepek 11 Források 12 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Földrajz

[szerkesztés] Domborzat

A Japán- (Korea nem ismeri el ezt az elnevezést) és a Sárga-tenger között húzódó Koreai-félsziget déli részén fekvő ország nyugati és déli partvidéke tagolt, a partokat több ezer apró sziget övezi. A félsziget keletről és nyugat felé lejt, keleti és középső részén észak-déli irányban húzódó hegységek vannak. A két hegységet a Naktong folyó völgye választja el. Legmagasabb csúcsa az ország legnagyobb szigetén, a Csedzsu-szigeten emelkedik. A Sárga-tenger melléke dombvidék, illetve síkság.

[szerkesztés] Vízrajz

[szerkesztés] Éghajlat

[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem

[szerkesztés] Nemzeti parkjai

[szerkesztés] Természeti világörökségei

[szerkesztés] Történelem

Az 1945-ig egységes Korea területén Kicsa király i. e. 1100 körül alapította az első dinasztiát. Ezt délen Három Han Birodalma váltotta fel i. e. 194-ben. Az egységes koreai állam i. sz. 668-ban jött létre, Csoszon néven. Koreát külső hatások főleg Kína felől érték. Onnan érkezett a buddhizmus, a konfucianizmus és számos más ismeret. Az ország mai neve a középkori Korjo dinasztia nevét őrzi. Az országban 1395-től egészen a japán megszállásig (1910) a Ri-dinasztia uralkodott. A japánok annektálták Koreát, a második világháború idején rendőri diktatúrát vezettek be, és az ország gazdaságát katonai céljaik szolgálatába állították. A szövetséges hatalmak 1943-ban megállapodtak abban, hogy a háború befejezte után helyre kell állítani az ország függetlenségét. 1945-ben az ország északi részét szovjet, a déli részét amerikai csapatok szállták meg, és a 38. szélességi kör mentén felosztották az országot. Az ENSZ felhívására a déli országrészben 1948 májusában nemzetgyűlési választásokat tartottak, majd a parlament a szovjet segítséggel megalakított Észak-Korea függetlenségének kikiáltását követően, 1948. augusztus 15-én kikiáltotta a Koreai Köztársaságot. A két Korea viszonya egyre jobban elmérgesedett, ami 1950-ben a Koreai háborúhoz vezetett. Az egyik fél győzelmével sem végződő háború az 1953-ban aláírt tűzszüneti egyezménnyel ért véget, a két Korea azonban technikailag 2007-ig háborúban állt egymással. De 2007-ben 57év után aláírta a békét a két koreai állam és megindult az első menetrendszerűen közlekedő vonat a két ország között.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A dél-koreai igazságszolgáltatás alapjai az alkotányban fekszenek. A legfőbb igazságszolgáltatói szerv a kilenc bírót számláló alkotmánybíróság. Tagjait a legfelsőbb bíróság elnöke, az országgyűlés és az elnök jelöli ki. Az alkotmányt érintő ügyekről és a vádemelések végső elbírálásáról dönt. Az alkotmánybíróság alatt a legfelsőbb bíróság áll. A Szöulban székelő szervezetnek tizennégy tagja van. Az alkotmánybírákhoz hasonlóan hat évre választják őket. Az alkotmánybíróság alá a fellebbviteli (az ország öt legnagyobb városában), majd a területi és városi bíróságok tartoznak. Az összes bíróság a nemzeti igazságszolgáltatás hatáskörébe tartozik.

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Dél-Korea 9 tartományra és 7 tartományi jogú városra van felosztva.

Tartományok:

• Csedzsu
• Csolla-pukto
• Csolla-namdo
• Cshungcshong-pukto
• Cshungcshong-namdo
• Kangvon
• Kjonggi
• Kjongszang-pukto
• Kjongszang-namdo

Tartományi jogú városok:

• Incshon
• Kvangdzsu
• Puszan
• Szöul
• Tegu
• Tedzson
• Ulszan

[szerkesztés] Védelmi rendszer

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

• Városi lakosság aránya: 83%.
• Születéskor várható élettartam: férfiaknál 72 év, nőknél 79 év.
• Népességnövekedés: 0,66%.
• Írástudatlanság: 1,9%.

[szerkesztés] Legnépesebb települések

• Szöul: 9 551 800 fő (elővárosokkal együtt: 20 156 800 fő).
• Puszan: 3 474 300 fő (elővárosokkal együtt: 4 314 700 fő).
• Incshon: 2 511 500 fő.
• Tegu: 2 373 500 fő (elővárosokkal együtt: 3 016 100 fő).

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Az országban a hivatalos nyelv a koreai (hangul), de beszélik még az angolt is. A kultúra nyelve a kínai, az üzleti a szomszédos érdekeltségek miatt gyakran (az angol mellett) a japán.

A modern koreai írásjelek egyedülállóak a világon. Miután Nagy királyuk Sejong (1418-1450), felismerte az írás szükségletét, szembetalálta magát azzal a problémával, hogy a térség kulturális etalonjának számító kínai írásjel nem teljesen adaptálható a koreai nyelvre. Szemben a japán módszerrel, nem átalakította a kínai írásjeleket a koreai nyelvhez, hanem filozófia alapokat és hangtani, nyelvi adottságokat figyelembe véve egy egyszerű és logikus mesterséges írást hozott létre a Nagy király 1444-ben. Ennek köszönhetően a térségben eltérő módon az európai írásbeliséghez hasonló módon rendkívül kevés írásjelből áll a koreai ábécé.

A népesség 98%-a koreai, 2%-a pedig tunguz, mongol vagy kínai.

A lakosság 49%-a keresztény, 47%-a buddhista, 3%-a konfuciánus, 1%-a pedig sámánista.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Általános adatok

Az újonnan iparosodó országok első hullámához tartozik, a világ egyik sikergazdasága. Míg három évtizeddel ezelőtt az ország gazdasági fejlettsége a szegényebb afrikai illeve ázsiai államok szintjén állt, addig jelenleg egy főre levetített GNP-értéke 20-szorosa Észak-Korea mutatójának.

• Hazai össztermék (GDP/fő): 19 600 USD (2002-ben).
• A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 4%, ipar 42%, szolgáltatások 54%.
• Munkanélküliség: 3,1%.
• Munkaerő: 22 000 000 fő.
• Infláció: 2,8% (2002-ben).

[szerkesztés] Gazdasági ágazatok

[szerkesztés] Mezőgazdaság

A szubtrópusi éghajlaton a mezőgazdaság fontosabb terményei a rizs, a gyapot, a szója, a burgonya és a dohány. Jelentős a halászat.

[szerkesztés] Ipar

Földje ásványkincsekben szegény (kevés szén, színesfémek ércei). Energiaigényének egyharmadát atomerőművek fedezik.

Az ipar vezető exportorientált ágazata az elektronika és elektrotechnika, a hajógyártás és az autógyártás. A feldolgozóipart a korszerű alapanyaggyártás képviseli (kohászat).

[szerkesztés] Kereskedelem

• Exporttermékek: elektronikai eszközök, gépek és berendezések, járművek, acél, hajó, textíliák, cipő, hal.
• Importtermékek: gépek, elektronikai eszközök, kőolaj, acél, járművek, textíliák, vetőmagok.
• Főbb kereskedelmi partnerek: USA, Japán, Kína, Hongkong, Tajvan, Szaúd-Arábia, Ausztrália.

[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok

[szerkesztés] Közlekedés

[szerkesztés] Szárazföldi

• Vasúti közlekedés: Az ország vasúthálózatának hossza 6517 km. A nagy sebességű vasút neve KTX. Jelenleg a meglévő hálózatot bővítik.
• Közúti közlekedés: AZ ország közúthálózatának hossza 86 990 km, ebből 1570 km autópálya.

[szerkesztés] Vízi

A kikötők száma 10. A legfontosabb kikötők: Puszan, Incshon, Ulszan.

[szerkesztés] Légi

Repülőterek száma: 69, melyből a legjelentősebb nemzetközi repülőterek: Szöul, Puszan, Csedzsu.

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Oktatási rendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

[szerkesztés] Tudomány

[szerkesztés] Művészetek

[szerkesztés] Hagyományok, néprajz

[szerkesztés] Gasztronómia

[szerkesztés] Turizmus

[szerkesztés] Sport

[szerkesztés] Ünnepek

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Korea.lap.hu (linkgyűjtemény)

[[nap:Corea do Sud]]