Portál:Kelet-Ázsia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Helvetica

Japán torii Hagyományos koreai viselet A híres „üdvözlőfa” a Huang-hegyen Koreai ételek: namul és kimcshi A Tiltott Város kertje A 150 000. szócikk Hongkong Variációk szusira Saolin szerzetes Csang Kaj-sek-emlékcsarnok, Tajpej

Kelet-Ázsia Ázsia egyik régiója, mely meghatározható földrajzi és kulturális alapon is. Földrajzi értelemben 12 millió km²-t ölel fel, Ázsia területének 28%-át; 15%-kal nagyobb Európánál. A területen 1,5 milliárd ember él, ami a kontinens lakosságának 38, a világ népességének pedig 22%-a és kétszer több, mint Európa teljes lakossága. Ez a világ legsűrűbben lakott régiója. A 130 fő/km²-es népsűrűség háromszorosa a világ átlagos népsűrűségének. Ez alól csak Mongólia kivétel, mely a világ legkisebb népsűrűséggel rendelkező független országa.

Kulturális értelemben azok a területek tartoznak Kelet-Ázsiához, amelyek a kínai kultúrával tartanak kapcsolatot. A történelemben sok társadalom tartozott a kínai kulturális övezethez, és az egyes írások gyakran a hagyományos kínai írásból és a kínai karakterekből származnak. Időnként használják az Északkelet-Ázsia kifejezést Japánra és Koreára. A térség főbb vallásai a buddhizmus (főleg mahájána), konfucianizmus és neokonfucianizmus, taoizmus és a kínai népi vallás Kínában, a sintó Japánban, a taoizmus Tajvanon, sámánizmus Koreában, Mongóliában és az északkeleti területeken élő különböző bennszülöttek körében, és napjainkban a kereszténység Koreában. A kelet-ázsiai naptárak alapjául a kínai naptár szolgál. Ezek a nyelvi, vallási és politikai-filozófiai (rajtuk keresztül kulturális, vallási, művészeti és építészeti) hasonlóságok megtalálhatóak Kelet-Ázsia területének döntő hányadán és egyéb, a kínai kultúra befolyása alatt álló területeken (Tajvanon, Szingapúrban és Vietnámban) is.

Hagyományosan a következő országokat sorolják Kelet-Ázsiához:

Kiemelt szócikkszerkesztés 

Szucsou (, régebbi angolos latin betűs átírással Soochow), az egyik leghosszabb történelmi múltra visszatekintő, és a 21. század elején az egyik leggazdagabb kelet-kínai város és prefektúra Csiangszu tartományban, Sanghaj és Hangcsou közelében, a Nagy-csatorna mentén. Földrajzilag a Jangce alsó folyása közelében, a folyó deltavidékén, a Taj-tó, magyarul a Nagy-tó partján terül el. Közigazgatásilag prefektúrai szintű város. A hozzá tartozó terület nagysága 8488,24 km², ebből 2743 km² a városi terület. Lakossága 2012 végén 6 478 100 volt, ebből 3 289 900 a városi lakos.

A várost i. e. 514-ben alapították. 2500 éves történelme gazdag eseményekben. A Han-dinasztia idejére tehető az első virágzása. I. sz. 100 körül a nagy számban beáramló lakosság révén az akkori világ tíz legnagyobb városa között volt. A 10. században, a Szung-dinasztia idején az ország egyik fontos kereskedelmi központja volt. A Ming és a Csing-dinasztia idején a gazdasági erő mellett már kulturális központnak is számított, és egyben a világ legnagyobb olyan városa volt, amelyiknek nem volt fővárosi rangja. Nagyjából a 19. század derekától, a tajping-felkelés idején, de nem elsősorban annak következtében vesztette el regionális gazdasági vezető szerepét a feltörekvő kikötővárossal, Sanghajjal szemben. Nagy szerepe volt ebben a csatornákon zajló vízi közlekedés fokozatos háttérbe szorulásának is az épülő vasutakkal szemben.

A város gazdasági fejlődésének lefékeződése azonban azzal a jótékony hatással is járt, hogy a 20. század ipari fellendülése nem tett nagy kárt a gazdag műemlékekben, különösen a világszerte híressé váló kertekben, amelyek 1997-ben illetve 2000-ben Szucsou klasszikus kertjei néven az UNESCO világörökségi listájára is felkerültek. A 69 megmaradt tipikus kínai kert közül néhány ezer éves múltra is visszatekinthet.

A Jangce mélyen fekvő deltavidékén elhelyezkedő várost sűrűn behálózzák a csatornák, ezek is hozzájárulnak a festői látképhez. Már a 20. század derekán kiszámították, hogy a csatornákon átívelő 310 híd miatt egységnyi területre több híd jut, mint Velencében.

Az ezredfordulón itt is, mint általában a Kínában meginduló rohamos gazdasági fejlődés során, már nagy tekintettel voltak a műemlékvédelmi és a környezetvédelmi szempontokra is, ezért a város turisztikai vonzereje töretlenül megmaradt.

A város jelképe az osmanthus virág és a kámforfa.

Ajánlott szócikkekszerkesztés 
Misszionárius prédikál a kínaiaknak a 19. század végén
Misszionárius prédikál a kínaiaknak a 19. század végén
  • A kereszténység Kínában már a Kr. u. 7. században megjelent, amikor egy nesztoriánus missziós térítő érkezett az országba, de az évszázadok alatt a közelmúltig többszöri is betiltásra került. A kínai kereszténységhez köthető a Tajping-felkelés, amely az egyik legnagyobb méretű volt az országban.
  • Korjo egységes állam volt a Koreai-félszigeten, Thedzso király alapította 918-ban, fővárosa a mai Keszong volt. Ennek az államnak a nevéből származik a Korea név. A Vang-dinasztia csaknem ötszáz évig uralkodott, és virágkorában Korjo a világ egyik legfejlettebb államának számított.
  • A macuei várkastély középkori japán várkastély, amely Simane prefektúrában lévő Macue település közelében található. A kastély úgy is ismert, mint a „fekete kastély” és egyike a néhány középkori kastélynak, amely eredeti formájában maradt fenn Japánban és nem építették át beton és már modern építőanyagok felhasználásával.
Képajánlószerkesztés 
Nahszi nemzetiségű kínaiak Jünnan tartományban
Tudtad-e, hogy...szerkesztés 
Kategóriákszerkesztés 
A következő kategória nem található: Kategória:Tajvan
További portálokszerkesztés