Tokugava Hidetada

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tokugava Hidetada
Hidetada2.jpg

Tokugava-sógunátus 2. sógunja
Uralkodási ideje
16051623
Elődje Tokugava Iejaszu
Utódja Tokugava Iemicu
Életrajzi adatok
Született 1579. május 2.
Hamamacu, Japán[1]
Elhunyt 1632. március 14. (52 évesen)
Edo, Japán[1]
Gyermekei Tokugava Iemicu
Tokugava Tadanaga
Hosina Maszajuki
Szenhime
Tokugava Maszako
Édesapja Tokugava Iejaszu
Édesanyja Szaigó no Cubone

Tokugava Hidetada (徳川 秀忠Hepburn-átírássalTokugawa Hidetada?) a Tokugava család és az Edo-bakufu második sógunja volt 1605 és 1623-as lemondása között. Tokugava Iejaszu harmadik fia volt, apja a sóguni pozíció átadása után egészen 1616-os haláláig a hatalom jelentős részét a háttérből gyakorolta. Hidetada követte apja példáját Iemicu javára történő lemondása után. Uralkodása alatt megszilárdította a sógunátust, betiltotta a kereszténységet és megtette az első lépéseket Japán bezárkózására. Felesége az Oda családból származó Oejo volt.[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1579-ben született Nagamaru néven Iejaszu első házastársától, nem sokkal azután, hogy legidősebb testvérét, Nobujaszut apja öngyilkosságra kényszerítette egy Oda Nobunaga elleni összeesküvés szervezése miatt. 1589-ben anyja beteg lett, és hamarosan meghalt. 1590-ben Nobunaga utódja, Tojotomi Hidejosi hadjáratot indított a Go-Hódzsó család ellen, ostrom alá véve Odavarát. Iejaszu is részt vett a hadjáratban, mivel Tojotomi megígérte, hogy nyolc kantói tartományt fog kapni ezért cserébe, az örökösének nevezett Nagamarut pedig túszként át kellett adnia. Tojotomi vezette nagykorúsági ceremóniáját, és a „Hide” írásjelet ajándékozta neki. Ekkor vette fel a Hidetada nevet.[2]

1600-ban, halála előtt Tojotomi öt régenst nevezett ki, abban a reményben, hogy ellenségeskedéseik megakadályozzák, hogy bármelyikük átvegye a hatalmat ötéves fiától, Hidejoritól. Köztük volt Iejaszu is, aki a legerősebb volt az öt régens közül. Maga köré szervezte a keleti daimjókat, és a hamarosan kitörő konfliktusban Hidetadára is bízott egy hadsereget. 36 000 katonáját az ország belsején kellett eljuttatnia a döntő csata helyszínére.[3] Hidetada október 12-én apja szigorú tiltása ellenére ostrom alá vette az uedai várkastélyt, amit négy napig ostromolt eredmény nélkül.[4] Végül a szekigaharai csatát nélküle vívták meg, ő pedig már csak délután érkezett meg a harcmezőre. Apja először még fogadni sem akarta, hiszen késlekedése miatt majdnem elveszítette a csatát, és hosszú idő kellett, míg megbocsátott neki.[5] Iejaszu 1603-ban kapta meg a sóguni címet Go-Józei japán császártól.

Sógunként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja 1605-ben lemondott a címről javára, dinasztikus alapra helyezve a sógunátust,[6] így Hidetada lett az Edo-bakufu második sógunja. Iejaszu azonban 1616-os haláláig továbbra is jelentős hatalmat gyakorolt a háttérből.[1] Sógunként feleségül vette a Oda családból számrazó Oejót, akitől két fia, Iemicu és Tadanaga született. Két lányuk közül az egyik, Szenhime kétszer házasodott, a másik, Kazuko pedig Go-Mizunoo japán császár felesége lett. Ágyasaitól is születtek gyerekei, például az örökbefogadásba adott harmadik fia, Hosina Maszajuki, aki 1629-ben, Oejo halála után találkozhatott először igazi apjával és később Aizu daimjója lett.[7]

Lányát, Szent Tojotomi Hidejorihoz adta feleségül, azonban mikor ez sem vetett véget intrikáinak, apjával együtt hadsereget vezettek székhelye, Oszaka ellen. Hidetada az 1614-es téli és az 1615-ös nyári ostromban is fontos szerepet töltött be, apjával több vitát is folytatott stratégiai kérdésekben, és míg ő a frontális támadást támogatta, Iejaszu óvatosabb taktikát akart alkalmazni.[2] Hidejori és anyja szeppukut követtek el, és Hidetada saját unokája, Kunimacu életét sem kímélte meg. Egy évvel később Iejaszu is meghalt, így Hidetadáé lett a tényleges hatalom. Újraszervezte a központi kormányzatot, és megerősítette a sógunátust. Apjához hasonlóan betiltotta a kereszténységét, 1617-ben négy misszionáriust, 1620-ban százhúsz keresztényt végeztetett ki. Igyekezett korlátozni a külföldi befolyás terjedését, ezért megtiltotta a külföldi hajóknak, hogy Nagaszakin és Hiradon kívül bárhol kikössenek.[1]

Visszavonulása után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1623-ban lemondott második fia, Tokugava Iemicu javára, és apjához hasonlóan 1632-ig, haláláig kezében tartotta a tényleges hatalmat. Folytatta a keresztények üldözését, 1628-ban ötvenöt hitét megtagadni nem akarót végeztetett ki Nagaszakiban. 1632. március 14-én, 52 évesen halt meg.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Tokugawa Hidetada. Encyclopaedia Britannica. (Hozzáférés: 2014. január 15.)
  2. ^ a b Tokugawa Hidetada. Samurai Archives. (Hozzáférés: 2014. január 15.)
  3. Anthony J. Bryant. Sekigahara 1600: The Final Struggle for Power. Osprey. ISBN 978-1855323957 (1995. szeptember), 39. o.
  4. Bryant, i. m. 43-44. old.
  5. Bryant, i. m. 77-78. old.
  6. Tokugawa Hidetada - 2nd Tokugawa shogun. Japan-101. (Hozzáférés: 2014. január 15.)
  7. Gorō Shiba: Remembering Aizu: The Testament of Shiba Gorō. University of Hawaii Press, 1999, 3. old.
Elődje:
Tokugava Iejaszu
Japán sógunja
1605–1623
Tokugawa family crest.svg
Utódja:
Tokugava Iemicu