Koreai háború

Koreai háború
A hidegháború része
Dátum	1950. június 25. – 1953. július 27. (tűzszüneti egyezmény)
Helyszín	Koreai-félsziget, a Dél-Koreai Köztársaság és az Észak-Koreai Népi Demokratikus Köztársaság területén
Eredmény	A felek tűzszünetet kötöttek, mely kisebb változtatásokkal helyreállította az 1950 előtti határokat, s Korea továbbra is megosztott maradt a 38. szélességi fok vonalán. Az egyezmény ma is érvényben van, békeerőre nem emelkedett.
Casus belli	A háborút Észak-Korea kezdi, hogy egyesítse a kettéválasztott országot, amely a déli félnek úgyszintén érdeke
Területváltozások	Megmarad a status quó
Harcoló felek Észak-Korea Kína Szovjetunió ENSZ: Dél-Korea Egyesült Államok Ausztrália Belgium Dél-afrikai Unió Egyesült Királyság Etiópia Franciaország Fülöp-szigetek Görögország Hollandia Kanada Kolumbia Luxemburg Thaiföld Törökország Új-Zéland Parancsnokok Kim Ir Szen Cshoi Jonggon Kim Cshek Peng Dehuai Georgij Malenkov Li Szin Man Csong Ilkvon Pek Szonjop Douglas MacArthur Mark W. Clark Matthew B. Ridgway Elpidio Quirino Haderő 260 000 fő 926 000 fő 26 000 fő 590 911 fő 480 000 fő 47 000 fő 900 fő 826 fő 63 000 fő 1271 fő 3421 fő 7450 fő 1263 fő 3972 fő 26 791 fő 1068 fő 44 fő 1294 5455 fő 1389 fő

A koreai háború 1950 és 1953 között a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK, Észak-Korea) és a Koreai Köztársaság (KK, Dél-Korea), illetve szövetségeseik, egyrészt Kína és a Szovjetunió, másrészt az USA között zajlott háború volt. A koreai háború volt a hidegháború első fegyveres konfliktusa, valamint mind közül a legvéresebb is, kb. 3 millió áldozatot követelve. Jogilag máig tart a háború, mivel a felek csupán tűzszünetet kötöttek 1953-ban, amelyet 2013 márciusában Észak-Korea felmondott.

Előzmények

A konfliktus előzménye az volt, hogy az 1945. nyári potsdami konferencián a szövetséges nagyhatalmak megállapodtak: a Koreai-félszigeten a 38. szélességi foktól északra a szovjet, délre pedig az amerikai hadsereg fogadja a japán csapatok kapitulációját. 1945 augusztusában a Vörös Hadsereg, szeptemberben pedig az USA csapatai bevonultak Koreába. Így két megszállási övezet jött létre. A 38. foktól északra a szovjetek a saját megszállási övezetükben egy szovjetbarát kommunista rezsimet juttattak hatalomra Kim Ir Szen vezetésével, míg az amerikai övezetben Li Szin Man (nyugaton Syngman Rhee) kezdett kiépíteni Amerika barát autokratikus rendszert. 1948-ban jött létre a két övezetben a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Koreai Köztársaság, de mindkettő magát tartotta Korea legitim képviselőjének. Az ENSZ a Koreai Köztársaságot ismerte el.

Az amerikai csapatok nagy része 1949-re elhagyta Dél-Koreát, ekkor a Koreai Köztársaságot csak a saját hadserege védte, amely akkoriban gyenge és tapasztalatlan volt. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hadserege erősebb volt, s Kim Ir Szen számított a Szovjetunió és kínai támogatásra is. Kim Ir Szennek azonban nem sikerült rávennie Sztálint arra, hogy a Vörös Hadsereg is részt vegyen Korea egyesítésében; fegyveres segítség helyett a szovjetek haditechnikával, szakértőkkel és a csapatok kiképzésével működtek közre a küzdelemben.

A háború

A háború terjedése: Észak-Korea, Kína és egyéb kommunista erők: piros; Dél-Korea, USA és ENSZ erők: zöld

1950. június 25-én a Kim Ir Szen pártfőtitkár vezette Észak-Korea meglepetésszerű támadást indított Dél ellen, s csapatai gyors ütemben törtek előre, Szöult is hamar bevéve. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa még a támadás napján összeült, s hamarosan elfogadta az amerikai határozati javaslatot a szabad világ védelmére. A szavazásnál Jugoszlávia tartózkodott, a Szovjetunió pedig abban az időben bojkottálta a BT üléseit, mivel ott Kínát Tajvan, és nem a Kínai Népköztársaság képviselte. Ekkor még vita volt abban a kérdésben, hogy az egyik állandó tag távollétében hozott BT-határozat érvényes-e, de ezt a határozatot érvényesnek tekintették a Szovjetunió távolléte ellenére. 1950. június 27-én Truman elnök – megfelelően a nevéhez kötött Truman-doktrínának – utasította az amerikai légierőt és haditengerészetet, hogy nyújtson segítséget Dél-Koreának. Az így felállított haderő 90%-át az USA adta. Az USA mellett - kisebb mértékben - még Ausztrália és a Fülöp-szigetek is részt vett a felállításában. A vezetést a Vezérkari Bizottság helyett amerikai tábornok vette át, és a felelősséget is az USA vállalta az ENSZ helyett.

Az észak-koreai csapatok 1950 szeptemberére szinte a teljes Koreai-félszigetet elfoglalták, csupán a délkeleti rész, Puszan városa maradt a déliek és a velük szövetséges haderők kezén. Ekkor az ENSZ égisze alatt szeptember közepén jelentős amerikai erők szálltak partra Puszan térségében, valamint az északiak hátában, a félsziget közepe táján, Incshon térségében. A modern technikával és jól kiképzett (főleg amerikai) csapatok még 1950-ben visszaverték az északiakat az eredeti határvonalon túlra, visszafoglalták Szöult, és bevették Phenjant is. Mivelhogy Douglas MacArthur csapatai megpróbáltak átkelni a Kína határához nagyon közel fekvő Jalu folyón, válaszul 1950 november 25-én Kína is belépett a háborúba, névleg önkéntesekkel, gyakorlatilag reguláris hadseregével (kb. 300 000 katona), s a határa felé közeledő amerikaiakat délre szorította. Az amerikai katonák éheztek és rossz ruházattal voltak ellátva, sok fegyverük befagyott, ezért nem tudták a kínai támadást feltartóztatni. A legszörnyűbb helyzet a Csoszin-víztározónál alakult ki. 1950 decemberében az észak-koreai és kínai csapatok elfoglalták Phenjant, 1951 januárjában pedig ismételten elfoglalták Szöult. 1951 márciusában azonban az amerikai-dél-koreai hadsereg visszavette Szöult, s jelentősen visszanyomta az eddigi frontvonalat. Az amerikaiak ekkor már jobb fegyverekkel, több élelemmel és melegebb ruhákkal voltak ellátva, míg a kínai önkénteseknek és az észak-koreaiaknak elavult fegyverzetük volt.

Végül 1951 márciusára a frontvonalak – nagyjából az eredeti határvonalnál – megmerevedtek, s a Nehru képviselte India javaslatára béketárgyalások kezdődtek, miközben a harc tovább folytatódott. 1953. július 27-én a felek tűzszünetet kötöttek, amely a határvonalat újra a 38. szélességi foknál rögzítette.

A következmények

Békét a felek az 1953-as tűzszünet óta sem kötöttek, így jogilag máig tart a háború. A félsziget megosztottsága rögzült, s északon a világ egyik legdiktatorikusabb kormányzata jött létre és maradt fenn a mai napig. Délen erősen autokratikus, antidemokratikus rendszer jött létre, amely csak az 1980-as évek második felében kezdett nyitottabbá válni. Mindkét rendszer fennmaradásában nagy szerepet játszott az állandó katonai fenyegetettség.

A koreai háborúban Korea infrastruktúrájának nagy része elpusztult, s mintegy 2,5 millió koreai meghalt. Kína kb. 1 millió embert veszített. A koreai háború volt a hidegháború első fegyveres konfliktusa.

2013. január 14-én Észak-Korea bejelentette, hogy békét szeretne kötni Dél-Koreával, mégis két hónappal később felmondta a tűzszüneti megállapodást, egyúttal forródrót-kapcsolatot is megszakította.

További információk

• Benbow, Tim (2011. 04). „Korea szövetséget kovácsolt”. BBC History I. (1.), 80-85. o. ISSN 2062-5200.