Georgij Makszimilianovics Malenkov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Georgij Makszimilianovics Malenkov
Malenkow.jpg
Szovjetunió Minisztertanácsának 2. elnöke
Hivatali idő
1953. március 6.1955. február 8.
Előd Joszif Sztálin
Utód Nyikita Hruscsov

Született 1902. január 8.
Orenburg, Oroszország
Elhunyt 1988. január 14. (86 évesen)
Moszkva, Szovjetunió
Párt Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP)

Foglalkozás politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Georgij Makszimilianovics Malenkov témájú médiaállományokat.

Georgij Makszimilianovics Malenkov (oroszul: Георгий Максимилианович Маленков; Orenburg, 1902. január 8.Moszkva, 1988. január 14.) orosz nemzetiségű szovjet politikus, a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetője, Sztálin közeli munkatársa.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felmenői az akkor még az Oszmán Birodalomhoz tartozó Ohrid (ma Macedónia) városából vándoroltak a cári Oroszországba. 1919-ben belépett a Vörös Hadseregbe. 1921-ben a Moszkvai Egyetem joghallgatója lett; itt négy év múlva végzett. Sztálin követőjeként ekkor kezdődött pártkarrierje.

Politikai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1938-ban Sztálin személyi titkára, majd 1939. március 22-én a Központi bizottság tagja lett. 1941. február 21-én képviselővé választották, majd 1946. március 18-ától a Politikai Iroda tagja volt.

Sztálin halála után 1955-ig a Szovjetunió minisztertanácsának elnöki posztját töltötte be. Ekkoriban (akárcsak Sztálin uralma előtt) ismét a kormányfő számított az első számú vezetőnek a Szovjetunióban. A nehézipar erőltetett fejlesztését fékezte, támogatta a mezőgazdaságot és a fogyasztási cikkek előállítását. Szerepe volt abban, hogy a gazdaságpolitikai elgondolásban hozzá közel álló Nagy Imre lett az új magyar kormányfő 1953 nyarán. Hruscsov, a párt első titkára és más szovjet vezetők 1954 őszén már elhibázottnak és túlzottnak tartották a nehézipar „háttérbe szorítását”, és miután az év utolsó hónapjaiban befutottak a kedvezőtlen gazdasági adatok, Malenkov helyzete megingott, majd 1955 elején leváltották a kormányfői posztról.

1957-ben - másokkal együtt - sikeretlenül kísérelte meg Hruscsovot megbuktatni, ezért kikerült a Központi Vezetőség Elnökségéből (Politikai Bizottság) és magából a Központi Vezetőségből is, majd 1961-ben a pártból is kizárták. Ezután Kazahsztánban egy vízierőműbe került, és ott töltött be vezető pozíciót.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Központi Bizottság beszámolója az SzK(b)P XIX. kongresszusának (Budapest, 1952);
  • Beszéd a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetjének ülésén (Budapest, 1953);

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]