Varsói Szerződés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Varsói Szerződés szervezetének jelvénye. A körfeliratban ez áll: Szojuz mira i szocializma, jelentése „Unió a békéért és a szocializmusért”

A Varsói Szerződés a közép- és kelet-európai szocialista országok védelmi katonai-politikai szervezete. Varsóban, Lengyelországban alapították meg 1955. május 14-én a Szovjetunió javaslatára, amely a szervezeten belül csaknem az összes hatalmat birtokolta.

Előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Varsói Szerződés megalakítása az NSZK újrafelfegyverzése és a Nyugat-európai Unió megalakulása ellenlépéseként jött létre. A Szovjetunió csapatainak a partnerország területén történő állomásoztatásával igyekezett ellensúlyozni a NATO-t, és szorosabban magához vonni a közép- és kelet-európai államokat. A Szovjetunió felmondta az Egyesült Királysággal és Franciaországgal a háború idején kötött segítségnyújtási szerződését, és˙1955. május 14-én megalakította a Varsói Szerződést.

Tagjai voltak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Varsói Szerződés tagállamai

Intézményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Varsói Szerződés alapító konferenciája. Május 1955-ös év

Politikai Tanácskozó Testület (PTT)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szervezet legfőbb politikai szerve, amely formálisan valamennyi politikai, gazdasági és kulturális szervet felügyelt.

Egyesített Titkárság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1976-ban állították fel, és a tagállamok képviselőiből állt. Minden kérdésben együttműködött a PTT-vel és a KGST-vel, különböző bizottságokat egyesített.

Külügyminiszterek Bizottsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1976-ban állították fel, ajánlásokat dolgozott ki külpolitikai kérdésekben.

Katonai Tanács[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1969-ben alakult, a szerződő feleknek erősebb beleszólási jogot biztosított.

Honvédelmi Miniszterek Bizottsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1969-ben alakult.

A Varsói Szerződés hadvezetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csapatok száma Varsói Szerződés, a piros szín. A NATO ország kék

Főparancsnokok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnokai (oroszul Главнокомандующие Объединёнными вооружёнными силами стран-участниц Варшавского договора)

Főparancsnok-helyettesek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törzsfőnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek törzsfőnökei (oroszul Начальники штаба Объединённых вооружённых сил стран-участниц Варшавского договора)

Törzsfőnök-helyettesek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jellege[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést” a későbbiekben kétoldalú szerződésekkel egészítették ki, melynek értelmében a tagállamok hozzájárultak ahhoz, hogy szovjet csapatok állomásozzanak a területükön. Védelmet, támaszt kínált a kisebb államoknak, a Szovjetunió számára pedig biztonsági övezetet jelentett nyugati határán. A kétoldalú megnemtámadási egyezmények helyébe többoldalú védelmi szervezet lépett. A tényleges hatalmi viszonyokon keveset változtatott, de a Szovjetuniónak cserelehetőséget nyújtott a NATO feloszlatása fejében. Egyúttal lehetőséget teremtett a szovjeteknek, hogy rendezze a népi demokráciákban állomásozó csapatai státuszát, ami az 1956. őszi válság után elkerülhetetlenné vált. A Szovjetunió befolyása a Szerződés legerősebb hatalmaként meghatározó volt. A marxista-leninista felfogás igazságos és jogtalan háborút különböztetett meg. Előbbi célja a támadások elleni védekezés, és „valamely nép felszabadítása a kapitalizmus rabszolgasága alól.” Az évek során egyre fontosabb szerepet kapott a szocializmus megőrzésének kollektív felelőssége. Eszerint ha a szocializmus az egyik szerződő államban veszélybe kerül, akkor a többi országnak nemcsak joga, hanem kötelessége is a szocializmus megőrzése a szövetség révén (ezt tartalmazza a korlátozott szuverenitás elvét kimondó Brezsnyev-doktrína).

Beavatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Brezsnyev-doktrína legszélsőségesebb alkalmazása a katonai szövetség bevetése volt. Amikor Magyarország 1956-ban a forradalom idején felmondta tagságát, lépését fegyveres szovjet intervencióval akadályozták meg.
  • Csehszlovákiában a szocializmus lazítását célzó törekvéseket 1968 augusztusában a Varsói Szerződés csapatainak bevonulása csírájában fojtotta el.


Jelvények a Varsói Szerződésben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megszűnése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1991. február 25-én a szervezet budapesti ülésén aláírták a szerződés katonai szervezetének megszűnéséről szóló dokumentumot. Ennek nyomán 1991. április 1-jén hivatalosan megszűnt a Varsói Szerződés katonai szervezete, majd három hónap múlva, 1991. július 1-jén a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete is.

1999. március 12-én a Varsói Szerződés egykori tagállamai közül Csehország, Magyarország és Lengyelország, 2004. március 29-én Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia és Szlovákia is a NATO tagja lett.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Varsói Szerződés témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Németh István (szerk.) 20. századi egyetemes történet I. Európa, Osiris Kiadó, Budapest, 2006. ISBN 963-389-760-2