Margaret Thatcher

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Margaret Thatcher
Margaret Thatcher.png
Az Egyesült Királyság 71. miniszterelnöke
Hivatali idő
1979. május 4.1990. november 28.
Előd James Callaghan
Utód John Major
Ellenzék vezetője
Hivatali idő
1975. február 11.1979. május 4.
Előd Edward Heath
Utód James Callaghan
A Konzervatív Párt vezetője
Hivatali idő
1975. február 11.1990. november 28.
Előd Edward Heath
Utód John Major
Oktatásügyi miniszter
Hivatali idő
1970. június 20.1974. március 4.
Előd Edward Short
Utód Reginald Prentice
Országgyűlési képviselő
Hivatali idő
1959. október 8.1992. április 9.

Született 1925. október 13.
Grantham
Elhunyt 2013. április 8. (87 évesen)
London
Párt Konzervatív Párt

Házastárs Sir Denis Thatcher (1915–2003)
Foglalkozás vegyész
ügyvéd
250x90px
Margaret Thatcher aláírása

Margaret Hilda Thatcher, Thatcher bárónő (Grantham, 1925. október 13.London, 2013. április 8.[1]) brit konzervatív politikus, 1975 és 1990 között a Konzervatív Párt vezetője, 1979 és 1990 között az Egyesült Királyság miniszterelnöke volt, egyben az eddigi egyetlen nő, aki ezen tisztségeket betöltötte.

1944-ben vegyésznek kezdett tanulni Oxfordban, majd 1959-ben Finchley választókerületben megválasztották országgyűlési képviselőnek. 1970-ben Edward Heath kinevezte oktatásügyi miniszternek. 1975-ben Thatcher legyőzte Edward Heathöt a Konzervatív Párt választási választmányon, ezzel ő lett az ellenzék vezére, valamint az első nő, aki vezetett egy nagy politikai pártot az Egyesült Királyságban. 1979-ben megnyerte a választásokat és miniszterelnök lett.

Miután belépett a Downing Street 10-be, Thatcher bevezetett egy sor politikai és gazdasági kezdeményezést, ezekkel akarta visszaszorítani a recessziót. Politikai filozófiájában és gazdaságpolitikájában kiemelt szerep jutott a deregulációnak (különösen a pénzügyi szektorban), a rugalmas munkaerőpiacnak, az állami tulajdonú vállalatok privatizációjának, és a szakszervezetek hatalmának és befolyásának csökkentésének. Hivatalának első évében meglévő népszerűsége később a recesszió közepette és a magas munkanélküliség miatt csökkent, de az 1982-es Falkland-szigeteki háború és a gazdasági fellendülés hatására ismét nőtt, olyannyira, hogy 1983-ban újraválasztották. 1984-ben járt Magyarországon is. 1987-ben Thatchert harmadszor is újraválasztották, ám az általa ekkor bevezetett Community Charge (közismertebb nevén "poll tax") adózási rendszer széles körben népszerűtlen volt, és az Európai Unióra vonatkozó nézeteit sem mindenki osztotta a kormányban. 1990. november 28-án, miután Michael Heseltine kihívta a pártelnöki székért, Thatcher mind miniszterelnöki, mind pedig pártelnöki tisztjétől lemondott. Thatcher főnemes mint Thatcher Kesteven, Lincolnshire megye bárónője, s mint ilyen, tagja volt a Lordok Házának.

Egy szovjet újságíró adta neki a „Vaslady” becenevet, a rendíthetetlen politikai vezetésért, melyet büszkén vett tudomásul. Hevesen ellenezte Nagy-Britannia EU-tagságát.

Fiatalkora és tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

The corner of a terraced street in a suburban setting. The lower storey is a corner shop, advertising as a chiropractic clinic. The building is two storeys high, with some parts three storeys high.
Szülőháza Granthamben
Emléktábla Margaret Thatcher szülőházán

Margaret Hilda Roberts néven született a lincolnshire-i Granthamben, 1925. október 13-án. Apja Alfred Roberts, anyja Beatrice Ethel. Gyermekkorát Granthamben töltötte, ahol édesapja tulajdonában volt két élelmiszerbolt. Ezekben megismerte a hétköznapi gazdasági élet alapjait. Az apja aktívan részt vett a helyi politikában és az anglikán egyház szolgálatában állt metodista prédikátorként, lányait szigorú vallásos szellemben nevelte. Függetlenként polgármestere volt Granthamnak.

Margaret a Huntingtower Road-i általános iskolába járt, ahol ösztöndíjat nyert a Kesteven Grantham leányiskolába. Ott is szorgalmasan tanult és folyamatosan fejlesztette magát. Tanórán kívüli tevékenységei közé tartozott - többek között - a zongora, a gyeplabda, a költészet, az úszás és a gyaloglás is. 1942-1943 között lányvezető volt. Kérvényezett egy kémiai ösztöndíjat az Oxfordi Egyetemen. Jelentkezését eredetileg visszautasították, azonban miután egy másik jelentkező visszalépett, mégis elfogadták. 1943-ban érkezett Oxfordba, és 1947-ben kémia BSc diplomát szerzett. Az utolsó évben Dorothy Hodgkin vezetésével röntgenkrisztallográfiára szakosodott. -1946-ban az Oxfordi Egyetem Konzervatív Szövetsége elnöke lett. Egyetemi évei alatt olyan politikai művek hatottak rá, mint az Út a szolgasághoz Friedrich von Hayektől.

Diploma után az essexi Colchesterbe költözött, kutató vegyészként dolgozott a BX Plastics cégnél. Csatlakozott a helyi konzervatív egyesülethez, a University Graduate Conservative Associationhöz és részt vett egy konferencián Llandudnóban, 1948-ban, mint az egyesület egyik képviselője. Habár nem volt a Konzervatív Párt tagja, mégis listára választották. 1951 januárjában lép be a pártba. Februárban, egy konzervatív vacsorán találkozott Denis Thatcherrel, a sikeres, gazdag, elvált üzletemberrel, akihez később férjhez ment. Hogy felkészüljön a választásokra, Dartfordba költözött. Kutató vegyészként dolgozott a J. Lyons and Co. társaságnál Hammersmithben.

Korai politikai karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1950-51-es választásokon indult konzervatív jelöltként Dartfordban, ezzel felkeltette a média figyelmét mint a legfiatalabb és egyetlen női jelölt. Elvesztette a választásokat Norman Doddsszal szemben. A kampányban támogatták a szülei és Denis Thatcher is, aki 1951 decemberében feleségül vette Margaretet. Denis finanszírozta felesége tanulmányait az ügyvédi kamarai tagsághoz. 1953-ban megkapta az ügyvédi minősítést és adózásra szakosodott. Ugyanebben az évben ikreket szült, Carol Thatchert és Mark Thatchert.

Parlamenti képviselő (1959-1970)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Margaret Thatcher (1983)

Thatcher a gyermekei miatt nem indult az 1955-ös választásokon. Ugyanebben az évben szűk vereséget szenvedett el Donald Sumnertől a Konzervatív Párt jelölésért. Majd 1958 áprilisában elnyerte a Konzervatív Párt jelöltségét, Ian Montagu Fraserrel szemben. Ezután kemény kampányba kezdett az 1959-es választásokra, Finchley választó kerületben, amit meg is nyert és bekerült a Parlament Alsóházába. Első beszédében indítványozta, hogy az ülések legyenek nyilvánosak, amit el is fogadtak. 1961-ben szembe ment a Konzervatív Párt hivatalos álláspontjával, hogy a testi fenyítést állítsák vissza. Thatchert tisztelték a finchley-i zsidók, alapító tagja volt a Finchley Anglo-Izraeli Barátság Ligájának, valamint tagja volt az Izrael Konzervatív Barátai egyesületnek. Ugyanakkor elítélte Izrael 1981-es Osirak bombázását.

Thatcher 1961 októberében nyugdíjügyi államtitkár lett Harold Macmillan kormányában. A konzervatívok elvesztették az 1964-es választásokat, ezután Thatcher lakás- és földügyi szóvivő lett, javasolta pártjának, hogy tegyék lehetővé a lakásbérlők számára a szociális lakások megvásárlását.

1966-ban a Konzervatív Párt konferenciáján, Thatcher bírálta a Munkáspárt magas adópolitikáját, szerinte ez lépés „nemcsak a szocializmus, de a kommunizmus felé is”. Azzal érvelt, hogy az alacsonyabb adók, keményebb munkára ösztönöz. Thatcher volt az egyike azon kevés konzervatív képviselőknek, akik támogatták Leo Abse dekriminalizációs törvényjavaslatát a homoszexualitásról. Megszavazta David Steel törvényjavaslatát, hogy legalizálják az abortuszt, valamint egy nyúlvadászati tilalmat. Támogatta a halálbüntetés megtartását, azonban nem szavazta meg a válási törvényeket.

Az ellenzék vezetője (1975-1979)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miniszterelnök (1979-1990)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Visszavonulását követő időszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai karrierje 1990 novemberében lezárult.

Reagan és Thatcher Camp Davidben, 1986
Margaret Thatcher és George H. W. Bush alelnökként, 1987. június 17-én

Thatcher Lincolnshire megye bárónőjeként a későbbiekben is tagja volt a Lordok Házának, aktívan részt vett az üléseken. 2002 tavaszán új könyvével tervezett előadó körutat az Egyesült Államokba, de miután többször is agyvérzést szenvedett, orvosai 2002-ben azt tanácsolták neki, hogy mellőzze a nyilvános szereplést. A 85. születésnapjára még nagyon készült, de influenza miatt le kellett mondania a miniszterelnöki rezidencián, 2011-ben rendezett fogadást. Időnként azonban kimozdult otthonról, a parkokban is szívesen üldögélt és régi barátaival is sokat találkozott. Ahhoz ugyanakkor 2012-ben már nem érezte elég jól magát, hogy részt vegyen a II. Erzsébet brit királynő tiszteletére rendezett parlamenti ünnepségen.[2]

Férje - Denis Thatcher (1915. május 10. – 2003. június 26.) - 2003 júniusában bekövetkezett halála után egyedül élt a saját háromemeletes házában (73 Chester Square London SW1W 9DU), a londoni Belgravia kerületben. Háztartási alkalmazott felügyelete alatt állt, miután több szélütés érte és dementia során szellemi képességei leépültek. 87 éves korában a Ritz szállóban érte a halál.[3]

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1970-es választások után a konzervatívok alakíthattak kormányt, amelyben Thatcher az oktatási miniszteri posztot töltötte be Edward Heath kormányában. 1974-ben a konzervatívok elvesztették a választásokat. 1975-ben indult a Konzervatív Párt elnöki posztjáért, ő volt Heath egyetlen komoly kihívója. A választást kisebb meglepetésre február 11-én meg is nyerte.

A hetvenes évek második felétől egyre inkább megerősödött az a meggyőződése, hogy Nagy-Britanniának radikálisan meg kellene változtatnia politikáját, hogy olyan szabad magánvállalkozások jöjjenek létre, melyeknek működésébe nem szólhat bele sem az állam, sem pedig a szakszervezetek. Az 1978-79-es sztrájkhullámok alatt politikájának népszerűsége annyira megnőtt, hogy 1979-ben megnyerte a parlamenti választásokat is. A kampányban Thatcher üzenete az volt, hogy a Munkáspárt az állami beavatkozások pártja és hogy a szakszervezetek túszává vált.

Így 1979-ben ismét a konzervatívok alakíthattak kormányt, és május 4-én Thatcher lett az első női brit miniszterelnök.

1984-ben ír terroristák merényletet követtek el ellene, de neki sikerült megmenekülnie. 11 évig volt miniszterelnök. 1990. november végén visszavonult.

Könyvek, filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1993-ban jelent meg The Downing Street Years című könyve, 1995-ben pedig a The Path to Power című könyve.[4]

Életét bemutató filmek közül a 2008-ban forgatott The Long Walk to Finchley a politikus ifjú éveiről és az 1959-es parlamenti képviselői hely elnyeréséről mesél. A 2009-ben bemutatott Margaret című film a vesztes 1990-es választásokra koncentrál. 2011-ben Meryl Streep címszereplésével mutatták be A Vaslady című filmet, amelyért a színésznő elnyerte az Oscar-díj mellé a brit BAFTA-díjat és megkapta az Aranyglóbuszt is.[5]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Meghalt Margaret Thatcher”, hvg.hu, 2013. április 8. (Hozzáférés ideje: 2013. április 8.) 
  2. Meghalt Margaret Thatcher. index.hu. (Hozzáférés: 2013. április 10.)
  3. Land völlig umgekrempelt. orf.at. (Hozzáférés: 2013. április 8.)
  4. Margaret Thatcher. libri.hu. (Hozzáférés: 2013. április 10.)
  5. A Vaslady az egyetlen emlékezetes Thatcher-film. index.hu. (Hozzáférés: 2013. április 10.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Margaret Thatcher témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]