Julius Nyerere

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Julius Nyerere
Julius Nyerere cropped.jpg
Született 1922. április 13.
Butiama
Elhunyt 1999. október 14. (77 évesen)
London
Foglalkozása politikus, államférfi, író
Iskolái Edinburgh-i Egyetem

Julius Kambarage Nyerere (Butiama, 1922. április 13.London 1999. október 14.) tanzániai marxista politikus, államférfi, író. Tanzánia elnöke volt 1964-től 1985-ig. Afrika legtiszteltebb politikusai közé tartozott, a közművelődés fejlesztésében tett erőfeszítéseinek elismeréseként Mwalimu vagyis tanító melléknévvel illették, de a „Nemzet Atyjaként” is emlegették.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkáit szuahéli és angol nyelven alkotta, előkelő családból származott, hiszen egy törzsfőnök fia volt. Iskolai tanulmányait egy missziós iskolában kezdte meg 12 éves korában Musomában, majd Kampalában a Makerere Kollégiumban szerezte meg a tanári képesítését.

1946 és 1949 között egy katolikus missziós iskolában tanított biológiát és angolt, majd Nagy Britaniába ment, ahol 1952-ig az edinburgh-i egyetemen tovább tanult. Ő volt az első tanganyikai, aki brit egyetemen tanulhatott és a második, aki Afrikán kívül szerzett diplomát Itt került szorosabb kapcsolatba a Fekete-Afrika gyarmatosítása elleni mozgalommal. A Tanganyikai Afrikai Nemzeti Frontot 1952-ben ő alakította meg és a szervezetnek az elnöke lett. Ettől kezdve nagy politikai, ideológiai és közművelődési kampányt szervezett (ekkor kapta a megtisztelő mwalimu, azaz tanító melléknevet). 1958-ban pártja győzött a választásokon, ekkor adta ki később híressé vált antikolonialista jelmondatát: Uhuru na kazi (Szabadság és munka).

1960-ban Tanganyika önkormányzatot kapott. 1960-1961 közt főminiszter, 1961-1962 közt miniszterelnök, 1962 és 1964 közt Tanganyika elnöke, 1964-től Tanzánia elnöke volt. 1963-tól a Kelet-afrikai Egyetem elnöki tisztét is betöltötte. Angliai tanulmányai alatt munkáspárti és a pánafrikai mozgalom híve volt, ebben az időben alakult ki benne a hazája függetlenségéért és a gyarmatosítás elleni harc fontosságáért való meggyőződése.

Hatalomra kerülése után következetesen küzdött a faji elnyomás ellen. Politikai nézeteinek legfőbb kifejezője az úgynevezett Arushai Nyilatkozat, amelyet az általa vezetett Tanganyikai Afrikai Nemzeti Unió tett közzé 1967-ben. Elnökként fontos szerepet játszott Tanganyika és Zanzibár szigetének egyesülésében.

Elnökként voltak vitatott döntései is, hiszen ingyenessé tette a vízfogyasztást, amelynek eredménye a víz pocsékolása lett és ez hozzájárult a megcsappant afrikai ivóvízkészlet további fogyásához. 1979-ben támogatta az Idi Amin Dada megdöntését és ezért országa részt vett az Uganda ellen folytatott háborúban.

Az 1970-es évek közepére súlyos gazdasági problémákkal küzdött Tanzánia és nemzetközi segélyekre is rászorult. 1976-ra a rendszere összeomlott az erőltetett kollektivizálás miatt, mivel a legnagyobb agrártermék-exportőrből a legnagyobb importőr lett. Nyerere felismerte a válságot és az ebben játszott szerepét, majd lemondott. Az 1985-ös elnökválasztás után visszavonult, és szabad utat engedett a piacgazdaságnak és a többpártrendszernek. Híres búcsúbeszédében a következőket mondta: „Valljuk be, megbuktam.” A pártelnöki pozícióját azonban egészen 1990-ig megtartotta.

Londonban egy kórházban súlyos leukémiája miatt 1999. október 14-én halt meg távol hazájától és Afrikától.

Kiemelt munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyerere arcképe a tanzán 1000 shillinges bankjegyen.

Szuahéli nyelvre fordította Shakespeare Julius Caesar (1963) és A velencei kalmár (1969) című drámáit. Ismertebb politikai írásai: Democracy and the Party-System (A demokrácia és a pártrendszer, 1965); Freedom and Development (Szabadság és fejlődés, 1967); Uhuru na Ujamaa. Freedom and Socialism (Szabadság és szocializmus, 1968); Ujamaa. Essays on Socialism (Szocializmus. Esszék a szocializmusról, 1968); Socialisme, démocratie et unité africaine (Szocializmus, demokrácia és az afrikai egység, 1970.) A szocialista béke megteremtése érdekében kifejtett tevékenységéért a Szovjetunió Nemzetközi Lenin-békedíjjal tüntette ki.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]