Lech Wałęsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

**Lech Wałęsa**
Hivatali idő
A Lengyel Köztársaság 1. elnöke
1990. december 22. – 1995. december 22.
Előd	Wojciech Jaruzelski
Utód	Aleksander Kwaśniewski
Született	1943. szeptember 29. (64 éves) Popowo
Házastárs	Danuta Gołoś
Végzettség	elektrotechnikus

Lech Wałęsa kiejtése^✩ (Popowo, Lengyelország, 1943. szeptember 29. – ) lengyel politikus, a Szolidaritás (lengyelül Solidarność) szakszervezeti mozgalom egyik alapítója, Nobel-békedíjas, volt lengyel államfő.

Tartalomjegyzék

1 Életrajza
- 1.1 Szolidaritás
- 1.2 Köztársasági elnöksége és későbbi pályafutása
2 Idézetek
3 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Életrajza

Egy ács fiaként született. Az elemi és az ipari iskola elvégzése után a Gdański Lenin Hajógyárban kezdett dolgozni 1967-ben elektrotechnikusként. Két évvel később elvette feleségül Danuta Gołośt, akivel nyolc gyermekük született.

[szerkesztés] Szolidaritás

Roland von Bagratuni két Solidarność-barát kommunista-ellenes röplapja – az egyik Lech Wałęsat élteti, a másik a Ribbentrop-Mołotow Paktumot ítéli el.

1970-ben a hajógyárban tagja lett az illegális sztrájkbizottságnak. A sztrájk véres, 80 munkás megölésével járó elfojtása után Wałęsa a szocialista rend ellen elkövetett bűncselekmény vádjával egy éves börtönbüntetést kapott.

1976-ban elvesztette hajógyári állását, mert aláírásokat gyűjtött egy a meggyilkolt munkások emlékművéről szóló petícióra. Mivel ezután szerepelt a feketelistákon, nem kaphatott állást, barátok támogatásaiból élt.

1978-ban Wałęsa, Andrzej Gwiazda és Aleksander Hall illegalitásban megszervezték a Wolne Związki Zawodowe Wybrzeża (Tengerparti Szabad Szakszervezetek) nevű szabad szakszervezetüket, a következő évben többször őrizetbe vették államellenes tevékenység vádjával, ám felmentették, és 1980-ban újra elhelyezkedett a hajógyárban.

Augusztus 14-én a hajógyári munkásság sztrájkolni kezdett, Wałęsa lett a vezetőjük. A megmozdulást az egész országban követték hasonlók. Néhány nappal később Wałęsa meggyőzte a gyárukat elhagyni kívánó gdański munkásokat, hogy hozzanak létre az egész Lengyelországban meginduló általános sztrájkot irányító bizottságot (Międzyzakładowy Komitet Strajkowy) .

Szeptemberben a bizottság megállapodott a kormánnyal, és átalakult a Szolidaritás szabad szakszervezet vezetőségével, amelynek elnöke Wałęsa lett.

1981. december 11-én letartóztatták Lech Wałęsát, Wojciech Jaruzelski tábornok két nappal később hadiállapotot hirdetett ki. Wałęsát tizenegy hónapra a szovjethatár közelébe, dél-kelet Lengyelországba internálták, 1982. november 14-én szabadult.

1983-ban villanyszerelőnek jelentkezett korábbi gdański munkahelyére. Hivatalosan egyszerű munkásnak tekintették, de 1987-ig gyakorlatilag háziőrizetben volt. 1983-ban Nobel-békedíjat kapott, amit nem mert személyesen átvenni, mert félt, hogy a hatóságok nem engedik vissza. Felesége vette át helyette, a díjjal járó pénzt pedig a Szolidaritás ideigelenes vezetőségének adományozták, amely ekkor Brüsszelben székelt.

Wałęsa amerikai szenátorok társaságában

1987 és 1990 között szervezte és vezette a félillegális Szolidaritás Ideiglenes Végrehajtó Bizottságát. 1988-ban újra sztrájkot szervezett, ezúttal a Szolidaritás újbóli engedélyezéséért. Nyolc nap után a kormány beleegyezett a kerekasztal-tárgyalások szeptemberi megkezdésébe, ahol Wałęsa a kormmánnyal tárgyalók informális vezetőjeként vett részt. Elérték a Szolidaritás engedélyezését és egy legalább részben szabad parlamenti választás megtartását.

A kerekasztal-tárgyalások

1989-ben megszervezte és vezette a Szolidaritás Szabad Szakszervezet Állampolgári Bizottságát, amely hivatalosan tanácsadó testület volt, ám valójában pártként működött, és az azévi parlamenti választásokon győzött. (Az ellenzék megszerezte a Szejm és az újjáalapított szenátus összes szabadonválasztott helyét, ám a kerekasztal-megállapodások szerint a kommunisták és a szövetségeseik megtarthatták a helyek 64%-át.)

Miközben hivatalosan csak a szakszervezet elnöke volt, vezető szerepet játszott e lengyel politikai életben. 1989 végén rábírta a kommunistaákkal szövetséges pártok vezetőit egy koalíció megalakítására, amely a keleti blokk első nem kommunista kormánya lett. Megegyezésük után a kommunisták meglepetésére a parlament Tadeusz Mazowieckit választotta meg miniszterelnöknek. Lengyelország formálisan tagja maradt a blokknak, de elindultak a kapitalista gazdasági változások.

[szerkesztés] Köztársasági elnöksége és későbbi pályafutása

1990. december 9-én megnyerte az elnökválasztást. A következő öt év kormányválságoktól volt hangos, az elnököt is sok kritika érte szinte minden politikai párt részéről, az emberek szimpátiáját is elvesztette.

1995-ben elvesztette az elnökválasztát, és bejelentette visszavonulását a politikától, ám továbbra is aktív maradt. Megpróbált saját pártot alapítani. 1997-ben támogatta egy új párt létrejöttét: a Szolidaritás Választási Szövetség (Akcja Wyborcza Solidarność) megnyerte a parlamenti választásokat. Wałęsa azonban nem viselt lényeges funkciót a pártban, befolyása kicsi volt a tényleges vezető Marian Krzaklewskihez képest.

2000-ben ismét harcba szállt a köztársasági elnökségért, ám a szavazatok mindössze 1%-át kapta meg. Sok lengyel elégedetlen volt azzal, hogy újra politikai hatalmat akart. Wałęsa ismét belentette visszavonulását. Azóta külföldi egyetemeken közép-európai politikát és történelmet ad elő.

2004. május 10-én a gdański nemzetközi repülőtér felvette a nevét, hogy híres polgárának emléket állítson. Aláírása belekerült a repülőtér emblémájába. (Volt egy rövidebb vita, hogy a hagyományos Lech Wałęsa vagy a világon jobban elterjedt Lech Walesa írásmódot használjá, végül az előbbi mellett döntöttek.) Egy hónapra rá ő képviselte hazáját Ronald Reagan volt amerikai elnök temetésén az Egyesült Államokban.

2006-ban kilépett a Szolidaritásból. Döntését az AP hírügynökségnek adott interjújában a Jog és Igazságosság nevű pártnak adott támogatással, valamint Lech és Jarosław Kaczyński megerősödésével indokolta.

[szerkesztés] Idézetek

Wałęsa Nobel-díja

„Túléltük a történelem néhány teljesen reménytelen korszakát.”
„Beszélgettem a világ jelentős személyiségeivel: elnökökkel, minsizterelnökökkel, királyokkal. Egyikük sem hitte, hogy a kommunizmus 2000 előtt legyőzhető. Nem találkoztam senkivel, aki ezt lehetségesnek tartotta volna. Egyetlen egy emberrel sem az egész világon.”