Desmond Tutu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Desmond Tutu
Archbishop-Tutu-medium.jpg
Desmond Tutu
Életrajzi adatok
Születési név Desmond Mpilo Tutu
Született 1931. október 7. (82 éves)
Klerksdorp
Nemzetiség Dél-afrikai Köztársaság dél-afrikai
Munkássága
Vallás anglikán

Hivatal Johannesburg püspöke
Hivatali idő 19841986

Hivatal Fokváros érseke
Hivatali idő 19861996
Elődje Philip Russell
Utódja Njongonkulu Ndungane

Desmond Mpilo Tutu (Klerksdorp, 1931. október 7.) dél-afrikai Nobel-békedíjas anglikán egyházi vezető, emberi jogi aktivista. 1986 és 1996 között Fokváros érseke. Az 1980-as évektől vált világszerte híressé az apartheid-rendszer elleni kiállásáért, amiért 1984-ben megkapta a Nobel-békedíjat. A rendszer felbomlása után vezetője az Igazság és Megbékélés Tanácsnak, amely az apartheid időszakában elkövetett jogsértések feltárását tűzte ki célul. Az 1990-es évektől felszólalt többek között a szegénység, az AIDS, a rasszizmus, a szexizmus és a homofóbia ellen, valamint aktív nemzetközi közéleti szerepet él. 2007 és 2013 között a több egykori állami vezetőt tömörítő The Elders alapítója és vezetője.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyerekkorát szülőfalujában töltötte, majd tizenkét éves korában Johannesburgba költözött a családjával. Iskolái elvégzése után a bantu főiskolára járt, ahol tanári diplomát szerzett. Kezdetben Johannesburgban, majd Krugersdorpban dolgozott tanárként. 1957-ben a dél-afrikai kormány által faji megkülönböztetést alkalmazó oktatási törvények hatására lemondott állásáról és egyházi pályára lépett. Kezdetben anglikán segédlelkész volt, majd 1961-ben lelkésszé szentelték. 1962-ben Londonba utazott, ahol anglikán teológiát hallgatott, 1966-ban szerezte meg diplomáját. Angliai tartózkodása idején több anglikán templom lelkésze volt.

1967-ben visszatért a Dél-afrikai Köztársaságba, Ciskeibe, ahol a teológiai szeminárium előadója lett. 1970-től a Lesothói Nemzeti Egyetemen tanított, majd 1972-ben a Kent grófságban fekvő Bromleyban az Egyházak Ökumenikus Tanács Teológiai Alapjának társigazgatója lett. 1975-ben Johannesburg főesperese lett, emellett a St. Mary székesegyház főlelkészeként is szolgált, majd 1977-től egy évig Lesotho püspöke volt. 1978-ban a Dél-afrikai Egyházak Tanácsának főtitkárává választották, majd 1984 és 1986 között Johannesburg püspökeként szolgált. 1986-ban Fokváros érseke és evvel együtt a dél-afrikai provinciális egyház metropolitája is lett. Eközben 1987-től tíz évig az Afrikai Egyházak Konferenciájának elnöke lett, ezzel Dél-Afrika egyik legbefolyásosabb egyházi vezetőjévé vált és 1988-ban a Nyugat-fokföldi Egyetem elnökévé nevezték ki. 1995-ben vált meg érseki székétől.

Miután politikai okok miatt hagyta ott a tanári hivatást, aktív politikai szereplővé vált. Az 1970-es évektől előadásokat tartott és szervezett, amelyben a fekete lakosság helyzetét mutatta be. Bár több levelet küldött az állam vezetőinek, azok megválaszolatlanok maradtak. Amikor első komolyabb egyházi pozícióit megszerezte, kihasználva külföldi útjait igyekezett a nemzetközi közvélemény figyelmét a dél-afrikai belpolitikai helyzetre terelni. Az 1984-ben neki ítélt Nobel-békedíj után a dél-afrikai politikai vezetés sem hagyhatta figyelmen kívül Tutut, aki egyre inkább a feketék egyik szimbolikus figurájává nőtte ki magát és a fehér vezetés is elfogadta tárgyalópartnernek. Fő célját, az apartheid vér nélküli befejezését sikerült elérnie. 1995-ben az amnesztiatörvény által az apartheid alatt történt jogsértések teljeskörű felderítésére és dokumentálására létrehozott Igazság és Megbékélés Bizottság (Truth and Reconciliation Commission, (TRC)) elnöke lett.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Prix d’Athene (1980)
  • Nobel-békedíj (1984)
  • Pacem in Terris Award (1987)
  • a Francia Becsületrend főtisztje (1998)
  • Planetary Consciousness Prize (1998)
  • a Német Szövetségi Köztársaság Érdemrend nagykeresztje (1999)
  • Sydney-békedíj (1999)
  • a Cambridge-i Egyetem díszdoktora (1999)
  • Interfaith Award (2003)[18]
  • Gandhi-békedíj (2005)
  • Light of Truth Award (2006)
  • Marion Dönhoff-díj (2007)
  • J. William Fulbright Prize for International Understanding (2008)
  • a Bécsi Egyetem díszdoktora (2009)
  • Presidential Medal of Freedom (2009)
  • Kommandeur des Ordens von Oranien-Nassau (2012)
  • Templeton-díj (2013)

Főbb publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]