Tendzin Gyaco

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tendzin Gyaco
At the Unsung Heroes of Compassion event, San Francisco.jpg
བསྟན་འཛིན་རྒྱ་མཚོ་
Születési neve Lhamo Donrup
Született 1935. július 6. (79 éves)
Takcer
Nemzetisége tibeti
Szülei Diki Cering (anyja)
9. Csökjong Cering (apja)
Foglalkozása A 14. dalai láma
Kitüntetései Nobel-békedíj (1989)

Dalai Lama's Signature.svg
Tendzin Gyaco aláírása

Tendzin Gyaco weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tendzin Gyaco témájú médiaállományokat.

Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyaco (olykor Gjaco átírással is), született Lhamo Donrup (tibeti: ལྷ་མོ་དོན་འགྲུབ་; Wylie: Lha-mo Don-'grub), (Takcer, 1935. július 6. – ), a 14. dalai láma és a tibeti emigráns kormány volt vezetője, melynek székhelye az indiai Dharamszala. A dalai láma a tibetiek vallási vezetője. A tibeti buddhizmus felfogása szerint az elődei reinkarnációjaként született e világra.

A dalai láma ötödik gyermekként született a tizenhat gyermekes családba (a tizenhat gyermekből csak hét érte meg a felnőttkort) Takcer faluban, mely ma Kína Csinghaj tartományához tartozik.[1] Első nyelvként az amdói dialektust sajátította el. Kétéves korában ismerték el a 13. dalai láma tulkujaként, vagyis újjászületéseként. Tizenöt éves korában, 1950. november 17-én, egy hónappal a kínai hadsereg tibeti inváziója után dalai lámaként trónra lépett. Ezzel a régió legfontosabb vallási vezetőjévé és politikai uralkodójává vált.

1959-ben a dalai láma a hegyeken keresztül Indiába menekült egy sikertelen felkelést követően és a tibeti ellenállási mozgalom összeomlása után. Először 1951-ben katonai nyomásra kénytelen volt jóváhagyni a Tizenhét pontos egyezményt, és így kormánya a Kínai Népköztársaság részévé vált. Indiában fölállította a tibeti száműzött kormányt. A 80 000 főt számláló menekültcsoporttal együtt, akik követték őt a száműzetésbe, Tendzin Gyaco igyekszik megőrizni a hagyományos tibeti oktatást és kultúrát. A kínai kormány, mely 1959-ben megszállta Tibetet, úgy tekint rá, mint egy elavult teokratikus rendszer szimbólumára.

Világszerte híres publikus előadó, gyakran karizmatikus egyéniségként jellemzik. Ő az első a dalai lámák sorában, aki nyugatra utazott, hogy a buddhista tanításokat hirdesse, hangsúlyozza az etika és az egyetemes felelősségtudat valamint a vallások közötti párbeszéd fontosságát. 1989-ben neki ítélték a Nobel-békedíjat. 2006-ban tiszteletbeli kanadai állampolgárságot kapott, majd 2007. október 7-én az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusi Aranyéremmel tüntette ki. A dalai láma Tibeten kívül több mint száz tiszteletbeli címet és nagyobb díjat kapott.

2008. december 17-én, több hónapos elmélkedés után kijelentette, hogy félig kilátásba helyezte nyugdíjba vonulását. Azt mondta, hogy annak a mozgalomnak a sorsa, melynek élén csaknem öt évtizeden keresztül állt, most már a Szamdong rinpocse miniszterelnöksége alatt megválasztott menekült kormány kezében van. A Nobel-díjas vezető, aki nem sokkal korábban műtétre szorult, Dharamszalában azt mondta a riportereknek: „Megöregedtem… Jobb lesz, ha teljesen nyugdíjba vonulok, és félreállok a tibeti mozgalom útjából.” 2011. március 10-én lemondott a tibeti emigráns kormány vezetéséről, átadva a miniszterelnöki (kalon tripa) posztot Lobsang Sangaynek.[2]

Gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 14. dalai láma szülőháza

Lhamo Donrup 1935. július 6-án egy paraszti családba született Takcer faluban, a tibeti Amdó régióban (mely hivatalosan 1928 óta része Kína Csinghaj tartományának). Ő volt az egyike a kilencnek, aki túlélte a gyermekkort. Legidősebb testvére, Cering Dolma nevű nővére tizennyolc évvel volt idősebb nála. Legidősebb bátyját, Tubten Dzsigme Norbut nyolcéves korában ismerték el egy magas rangú láma, Takcer rinpocse reinkarnációjaként. Évekkel később lánytestvére, Dzsecun Pema az 1997-ben készült Hét év Tibetben című filmben édesanyjukat alakította.

A tibetiek a dalai lámákat elődeik reinkarnációjának hiszik a hagyomány szerint, akik mindannyian a bodhiszattva Avalokitésvara emberi megtestesülései. Még hároméves sem volt a fiú, akit később tizennegyedikként ismertek el, amikor a kormány a dalai láma fölkutatására útnak indított egy bizottságot. Azt mondják, hogy több másik előjel mellett a 13. dalai láma bebalzsamozott testének dél felé fordított feje holtában északkelet felé fordult, ezzel mintegy kijelölve az irányt, hogy merre keressék utódját.[3] Hitük szerint általában kilenc hónaptól két évig terjedő idő telik el a dalai láma halála és a reinkarnáció megszületése között. 1475 óta, amikor az első dalai láma 84 éves korában elhunyt, az új lámák maximum kétéves szünetekkel születtek, de sokszor még egy év sem telt el. Éppen ezért az akkori régenst, Reting rinpocsét különösen aggasztotta, hogy az új reinkarnációt sehonnan sem jelentették még. Ezért a Lhászától 150 kilométerre fekvő tóhoz ment további jelek után kutatni, a Lhamo La-co környékére. A szent tónál egy látomása volt, amely arra utalt, hogy Amdó környékén kell folytatnia a keresést, és egy keskeny ösvény végén lévő földszintes ház után kell kutatnia esőcsatornával. A kiterjedt keresés végül a Donrup házhoz vezetett, aminek paraméterei nagyon hasonlítottak a régens vízióihoz.[4]

A kisfiúnak különféle, egymáshoz nagyon hasonló relikviákat, köztük játékokat is mutattak (például rózsafüzéreket, botokat, elefántcsont dobokat), melyek egy része hajdanán a 13. dalai lámáé volt, más részük viszont nem. A vizsgálódás során senkinek nem mondták el, hogy kinek a reinkarnációját keresik a kis tibeti fiúban. A fiú minden egyes tárgyat helyesen azonosított, melyek a korábbi dalai lámáé voltak, és közben fel-felkiáltott: „Ez az enyém! Ez az enyém!”[5][6]

Lhamo Donrupot hivatalosan is elismerték a reinkarnálódott dalai lámaként, és a Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyaco (jelentése: szent egyetlen, gyengéd dicsőség, magasztosan szóló, könyörületes, a hit tanult védője, erényekkel ékes ragyogó óceán) vallási nevet kapta.[7] A tibeti buddhisták általában jisinorbuként (jelentése: kívánságteljesítő ékkő) vagy kjabdroként (jelentése: megváltó) hivatkoznak rá, vagy csak egyszerűen Kundunnak (jelentése: jelenlét) hívják. Követői leggyakrabban „Őszentsége, a dalai láma” néven szólítják, és ezt a megszólítást alkalmazzák a dalai láma honlapján is.[8]

Hatéves korától kolostori oktatásban részesült, fő oktatói Jongdzin Ling rinpocse (idősebb tanára) és Jongdzin Tridzsang rinpocse (ifjabb tanára) voltak.[9] 11 éves korában találkozott az osztrák hegymászó Heinrich Harrerrel, amikor Lhászában egy távcsövön keresztül szemlélődve észrevette őt a tömegben. Harrer az ifjú dalai láma eredményes oktatójának bizonyult, és a Tibeten kívüli világról tanította a fiatal fiút. Egészen 2006-ig, Heinrich Harrer haláláig barátok maradtak.[10]

1954-ben, az éves Monlam-fesztivál, a nagy ima ünnepe idején a lhászai Dzso-khang templomban, Csenreszig szobra előtt megkapta a buddhista bhiksuvá való teljes fölavatást.[11] 1958 nyarának végén kolostori záróvizsgáinak letételére először a Drepung, majd a Szera kolostorba utazott. Több napon át a két egyetem legjobb tudósaival kellett vitatkoznia. Sikeres vizsgát tett, és az egyik apát szerint kimagasló teljesítményt érhetett volna el, ha ugyanolyan körülmények között tudott volna felkészülni, mint egy átlagos szerzetes, és nem zavarja tanulmányait a Kínával való konfliktus.[12]

Élete dalai lámaként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lhászai Potala palota, melyet az UNESCO a Világörökség részének nyilvánított 1994-ben

Amellett, hogy az első számú vallási vezető Tibetben, a dalai láma hagyományosan az ország abszolút politikai uralkodója is egyben.

1950. november 17-én egy országgal, mely lehetséges, hogy egy Kínai Népköztársasággal szembeni konfliktussal kénytelen szembenézni, a 15 éves Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyacot hivatalosan is beiktatták hivatalába, mint Tibet mindenkori vezetőjét.[13]

A dalai láma rési lakosztálya a Potalában. Az üres szerzetesi öltözék távollétét szimbolizálja.

Uralma rövid ideig tartott. Még az év októberében a Kínai Népköztársaság hadserege behatolt az országba, könnyedén áttörve a tibeti védelmi vonalat.

Száműzetés Indiába[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dalai láma találkozott az indiai miniszterelnökkel, Dzsaváharlál Nehruval, hogy megsürgesse India nyomásgyakorlását Kínára egy tibeti autonóm kormány létrehozásához, mivel a kapcsolatok Kínával nem bizonyultak sikeresnek. Azonban Nehru nem akarta, hogy tovább nőjön a feszültség India és Kína között, ezért arra ösztönözte a dalai lámát, hogy térjen vissza hazájába, és próbáljon meg együttműködni a kínaiakkal a Tizenhét pontos egyezmény alapján.[14]

Oktatási tevékenység[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dalai láma legfőbb lelki gyakorlata a dzogcsen, melyet tanít és kiterjedten ír róla. Számos nyilvános kálacsakra szertartást levezetett, és nagyon sok könyv szerzője.

Külföldi kapcsolatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dalai láma és Desmond Tutu érsek, Nobel-békedíjasok, 2004

1967 óta a dalai láma számos látogatást tett különböző országokban. Gyakran tart vallási beszédeket. Találkozott VI. Pál pápával a Vatikánban 1973-ban. Találkozott II. János Pál pápával is 1980-ban, majd később 1982-ben, 1986-ban, 1988-ban, 1990-ben és 2003-ban. II. János Pál rendkívül nagy hatással volt rá, önéletrajzában így ír róla: „Nagy szellemi vezető, nem fér hozzá kétség; aki merénylőjét képes testvérének nevezni, mint II. János Pál, az nagy lelki-szellemi magasságokba jutott.” Szintén nagy hatással volt rá Teréz anya is.[15]

1990-ben Dharamszalában egy zsidó tanárokból álló küldöttséggel találkozott, hogy egy kiterjedt vallásközi párbeszédet folytasson velük. Azóta háromszor látogatott el Izraelbe, és 2006-ban találkozott az izraeli főrabbival. 2006-ban magánmegbeszélést folytatott XVI. Benedek pápával. Találkozott továbbá a későbbi canterburyi érsekkel, Dr. Robert Runcie-val, és az anglikán egyház más vezetőivel Londonban, Gordon B. Hinckley-vel, a későbbi elnökével Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának (mormonok), mint ahogy az ortodox egyház, a muszlimok, a hinduk, a zsidók és a szikhek vezető tisztviselőivel is.

A Pekingi olimpia felfutása idején a dalai láma az Egyesült Államok felé tartó útja során Japánba látogatott 2008. április 10-én, miközben szerte a világban nagy tiltakozások követték azt az eljárást, ahogy a kínaiak kezelték a tibeti zavargásokat. A dalai láma, akit Peking a zavargások egyik felbujtójának titulált, nyugalomra intette a népet, de a tiltakozások csökkenésének csak kevés jele mutatkozott. A dalai láma kijelentette, hogy nem támogatja a 2008. évi nyári olimpiai játékok bojkottját. Japán kormánya viszonylag semleges maradt a Tibetben alkalmazott erőszak megítélése szempontjából, és Peking iránti tiszteletből hivatalosan nem foglalkozik a dalai lámával. Tokió azonban biztosítja a vízum megadását a spirituális vezetőnek, aki viszonylag sűrűn látogatja Japánt.

Nemzetközi gyermekfalvak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dalai láma a Tibeti Gyermekfalvaknál Dharamszalában, 1993-ban

A dalai láma régóta támogatja az SOS Gyermekfalvak szervezetét.[16] Gyakran látogat el a falvakba, és baráti kapcsolatban van az alapítóval, Hermann Gmeinerrel.

Az SOS erőfeszítéseit így jellemezte:

Az SOS Gyermekfalvak által végzett nagyszerű munka a jótékonyság, ahol a tettek hangosabbak a szavaknál. Hermann Gmeiner forradalmian új ötlete és az általa kidolgozott általános koncepció, hogy árva és elhagyatott gyermekeknek új családot és állandó otthont nyújtsanak, nagy hatással volt a gyermekjólétre világszerte, és az SOS Gyermekfalvak példája lett minden kontinensen. Az SOS Gyermekfalvak példája mindenekelőtt azt mutatja, hogy lehetséges egy olyan testvéri közösség létrehozása, amely mindenféle faji, vallási és nemzetiségi csoportba tartozó gyermekeket befogad. Az a kötelék, mely ezeket a közösségeket fejleszti és összetartja, és a nevelés alapját képezi, a szeretet.

Vallásközi dialógusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1973-ban a Dalai Láma találkozott VI. Pál pápával Vatikánban. II. János Pál pápával többször is találkozott: 1980, 1982, 1986, 1988, 1990 és 2003. 1990-ben Dharamszalában fogadott egy zsidó tanítókból álló küldöttséget.[17] Azóta háromszor is ellátogatott Izraelbe és 2006-ben találkozott Izrael főrabbijával. Ugyanebben az évben négyszemközti beszélgetésen vett részt XVI. Benedek pápával. Londonban találkozott dr. Robert Runcie Canterbury érsekkel és más anglikán egyházi személlyel, valamint egyéb ortodox keresztény, iszlám, hindu, zsidó, és szikh vezetőkkel. A Dalai Láma jelenleg is tagja az Elidzsah Vallásközi Intézet részeként létrehozott Világ vallási vezetői tanácsának (Board of World Religious Leaders)[18] és részt vett a 2007-es tanácskozáson, Amritszárban (India). A tanácskozás témája a szeretet és a megbocsájtás volt.[19]

2009. január 6-án a nyugat-indiai Gudzsarát állambeli Mahuva városban a Dalai Láma nyitotta meg a vallásközi "világvallások - párbeszéd és szimfónia" konferenciát, amelyet a hindu Morari Bapu hívott össze. Az eseményen a főszervező szerint "olyan módokat kerestek, amelyek által a fő vallások viszályait lehetne kezelni".[20][21] Morari Bapu szerint bizonyos esetekben a modern tudományos eredményeket kell alapul venni a nem bizonyított vallási babonák eloszlatásához.[22]

A Dalai Láma - kiegészülve több buddhista tudóssal - 2010. május 12-án az amerikai Indiana állambeli Bloomington városban[23] megnyitotta a Közös Nevező elnevezésű projektet (Common Ground Project),[24], amelyet a jordániai Ghazi bin Muhammad herceggel együtt terveztek éveken át, személyes találkozások alkalmával. A projekt egy könyvre épül: Közös Nevező az iszlám és a buddhizmus között (Common Ground between Islam and Buddhism).

Tendzin Gyaco és a modern tudományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Joan Halifax és Tendzin Gyaco, a 14. Dalai Láma a 14. Tudat és Élet konferencián Dharamszalában, 2007.

Köztudott, hogy a 14. Dalai Lámát egészen gyerekkora óta érdekelték a tudományok.[25] 1973-ban látogatást tett a Cambridge-i Egyetem asztrofizikai laboratóriumában. Tíz évvel később részt vett az Alpbach szimpozia a tudatosságról című rendezvényen, ahol találkozott Francisco Varela chilei neurobiológus és filozófussal. Később többször beszélgettek egymással és a dalai láma egyik franciaországi tartózkodása során megegyeztek, hogy Varela egy hetet eltölt majd Dharamszalában Őszentségénél. A dalai láma találkozott egy amerikai buddhista jogásszal és üzletemberrel Adam Engle, akit szintén érdekelt ez a fajta tudományköziség. 1987-ben történt meg a találkozás, amely az első olyan hét volt, hogy a dalai láma párbeszédet folytatott nyugati tudósokkal.[26] Egyetértettek abban, hogy a valóság természetének kutatásában a nyugati tudomány játszott eddig domináns szerepet, amely nem bizonyult elegendőnek. Úgy vélték, hogy ugyan a tudomány empirizmusra, technológiára, "objektív" megfigyelésre és elemzésre épül, további módszereket is be kell vetni egy sikeresebb vizsgálódás érdekében. Ezekkel egyenlő értékben az alaposan kifinomított kontemplációs gyakorlatokat és a befelé figyelés módszerét is lehetne és kell alkalmazni.[27]

A Dalai Lámával való első párbeszéd óta már 26 rendezvényt tartottak, amelyek alkalmával találkozhatott a keleti és nyugati tudomány.

A dalai láma 2013-ban Ausztráliában (Adelaide) a következőket mondta egy beszéde során a boldogságról:[28]

Általában a boldogságot az elégedettséggel szoktam jellemezni. A boldogság nem feltétlenül valamilyen kellemes élmény, hanem egy olyan semleges élmény, amely mélyebb boldogságot okoz. Úgy hiszem, hogy a jószívűségből fakadó nyugodt tudat lecsökkenti a gonosz érzelmeket mások irányába és csökkenti a bizalmatlanságot is. Sosem tekintem magamat különlegesnek. Ha úgy vélném, hogy különbözök tőletek - például, hogy én buddhista vagyok, vagy esetleg én vagyok Őszentsége a Dalai láma, vagy egy Nobel-békedíjas, akkor valójában saját magam számára teremtenék egy börtönt. Ezeket a dolgokat elfelejtem. Egyszerűen csak egy vagyok a 7 milliárd ember közül, hiszen mentálisan, érzelmileg és intellektuálisan ugyanolyanok vagyunk. Amikor a repülőn néha előjön a bizonyos “gáz” probléma, azt néha nehéz elengedni. Ezért alkalomadtán az ember körbenéz aztán így csinál [oldalra dől a fotelban - hatalmas röhögés]. Az elégedettség legvégső forrása bennünk van. Ha helytelen dolgokat csinálsz, főleg bántasz másokat, akkor negatív következményei lesznek. Ha segítesz másoknak és boldogságot okozol nekik, akkor hasznod származik belőle. Ha erősebb belső tartásod van és erősebb az élet értelmébe vetett önbizalmad és van célod, amit el akarsz érni, akkor mindig boldognak érzed magad. Amikor fiatalok vagyunk, akkor ezek a belső értékek még erősen élnek bennünk. Aztán felnövünk és - főleg ebben a társadalomban, amelyben nem sok szó esik ezekről az értékekről, csupán az újság van és a tv, amely a sportról, pénzről, reklámról és egyéb anyagi értékekről esik szó - senki nem beszél, senki nem magyarázza el a jószívűség fontosságát. Pedig sok dolog van ami miatt boldogok lehetünk. A 20. század elején és később is sok pozitív változás történt. Azt hiszem, hogy a világon sok rossz dolog van és sok a gond, azonban sok jó dolog is van. Mégis azt tanították, hogy féljünk mindenkitől. És valójában ez megtámadja a boldogság alapját. Mivel társas lények vagyunk, ezért a barátság nagyon lényeges dolog. A barátság a bizalomból fakad. A félelem és a bizalom ellentmondanak egymásnak. Minél több a félelem, annál kevésbé lehet kiépíteni bizalmat. Félelemmel hogyan lehet barátságokat kötni? A nagy városokban sok ember él, de mindenki csak magára gondol, önző a látásmódjuk és nem törődnek a szeretet érzésével. Túl nagy a versengés és az irigység. Az irigység bizalmatlanságot szül, a bizalmatlanság pedig frusztrációt és félelmet. Ebből automatikusan keletkezik a magány érzete. Tehát a magány érzete nem a környezet eredménye, hanem a saját mentális hozzáállásunk következménye.

Azt hiszem, hogy képesek vagyunk arra, hogy mélyebb tapasztalatra tegyünk szert a saját életünkről. Tegyünk egy fajta fogadalmat, hogy mostantól egy új személy leszek. Ugyanaz a test, de egy új személy.

Díjak, kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tendzin Gyaco Bécsben, 2012-ben

A dalai láma számos díjat kapott spirituális és politikai pályafutása során. 2006. június 22-én egyike lett annak a négy embernek, akik megkapták a díszpolgárságot a kanadai kormányzótól. 2005. május 28-án megkapta a Christmas Humphreys-díjat az Egyesült Királyság Buddhista Közösségétől. A legnevezetesebb azonban a Nobel-békedíj, melyet 1989. december 10-én adtak át neki Oslóban (lásd lentebb).

Az egyéb említésre méltó díjak és kitüntetések a következők:

  • 2010. szeptember 18. – Budapest díszpolgára[29]
  • 2009. szeptember 23. – Nemzetközi Szabadságdíj a Tennessee állambeli Memphisben
  • 2009. május 10. – Varsó (Lengyelország) díszpolgára[30]
  • 2009. február 10. – Német Médiadíj Berlinben[31]
  • 2009. február 10. – Velence (Olaszország) díszpolgára[32]
  • 2009. február 10. – Róma (Olaszország) díszpolgára[33]
  • 2008. december 8. – Tiszteletbeli doktori fokozat a Jagelló Egyetemtől[34]
  • 2008. július 13. – Tiszteletbeli fokozat a Lehigh Egyetemtől
  • 2008. június 24. – Wrocław (Lengyelország) díszpolgára[35]
  • 2008. május 21. – Tiszteletbeli doktori fokozat filozófiából a londoni Metropolitan Egyetemtől
  • 2008. április 21. – Párizs (Franciaország) díszpolgára (ugyanazon a napon szavazták meg neki, mint Hu Jiának)
  • 2008. április – Tiszteletbeli doktori fokozat a Washingtoni Egyetemtől
  • 2008. március 24. – Az alakuló Hofstra Egyetemtől Guru Nanak Vallásközi Párbeszéd Díj
  • 2007. szeptember 20. – Tiszteletbeli doktori fokozat kémiából és gyógyszerészetből a Münsteri Egyetemen
  • 2007. június 8. – Tiszteletbeli doktorátus a Southern Cross University-től
  • 2007. február – Tanszéki professzori cím az Emory Egyetemtől
  • 2006. szeptember – Tiszteletbeli doktorátus a New York-i Állami Egyetemtől
  • 2006. – Tiszteletbeli kanadai állampolgárság[36]
  • 2006. december 9. – Tiszteletbeli ukrán állampolgárság a Nobel-békedíj évfordulóján McLeod Ganjban
  • 2006. szeptember 27. – Egyesült Államok Kongresszusi Aranyérem
  • 2005. szeptember 25. – „Kulcs New York-hoz” Michael Bloomberg polgármestertől
  • 2004. április 19. – Tiszteletbeli doktori fokozat a British Columbia Egyetemtől
  • 2004. május 27. – Tiszteletbeli tagság a liverpooli John Moores Egyetemtől
  • 2003. október 9. – Jaime Brunet-díj az Emberi Jogokért
  • 2003. szeptember 19. – Nemzetközi Szövetség az Emberi Jogokért Díj
  • 2003. szeptember 5. – Tiszteletbeli doktori fokozat a San Francisco-i Egyetemtől
  • 1999. november 24. – Life Achievement díj a Hadassah Nők Cionista Szervezetétől
  • 1994. június 4. – Négy Szabadság Díj a Franklin és Eleanor Roosevelt Intézettől
  • 1994. április 27. – World Security Annual békedíj a New York-i Ügyvédek Szövetségétől
  • 1994. április 20. – Berkeley-érem a Kaliforniai Egyetem Berkeley kampuszától
  • 1991. augusztus 23. – Béke és Egység díj a Nemzeti békekonferenciától
  • 1991. június 5. – Föld-díj az Egyesült Föld és az ENSZ környezetvédelmi programjától
  • 1991. április 17. – Advancing Human Liberty a Freedom House-tól
  • 1989. december 4. – Le Prix de la Memoire a Fondation Danielle Mitterrand-tól
  • 1989. július 21. – Raoul Wallenberg Emberi Jogok Díja
  • 1979. szeptember – „Kulcs Los Angeleshez” Tom Bradley polgármestertől
  • 1979. szeptember 27. – „Kulcs San Franciscóhoz” Dianne Feinstein polgármesterasszonytól

Nobel-békedíj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kongresszusi Aranyérem, melyet a dalai láma 2006-ban kapott

1989. december 10-én a dalai láma elnyerte a Nobel-békedíjat. A bizottság elismerte fáradozását a Tibet szabadságáért folytatott küzdelemben és az erőszak helyett a békés megoldásért tett erőfeszítéseit. A Nobel-bizottság elnöke azt mondta, hogy részben Mahátma Gandhi emlékének szól a díj. Elfogadó beszédében a dalai láma kritizálta Kínát az 1989-es Tiananmen téri diáktüntetések erőszakos elfojtása miatt. Azt mondta, hogy erőfeszítéseik nem voltak hiábavalóak. Beszédének középpontjában az állt, hogy kiemelten fontosnak tartja az erőszakmentességet, valamint reméli, hogy tud majd párbeszédet kezdeményezni Kínával, és sikerül megoldást találni a problémára.

2006. óta évente megrendezik a Nobel-békedíjasok világ-csúcstalálkozóját a Nobel-békedíjasok számára. A csúcstalálkozót Vadim Zagladin és a Gorbacsov alapítvány kezdeményezte. A találkozók elnöke az egykori szovjet elnök és Nobel-békedíjas Mihail Gorbacsov, valamint Róma korábbi polgármestere Walter Veltroni. A rendezvényt egy állandó jelleggel működő titkárság szervezi, amelyet 2006-ban alapítottak non-profit szervezetként. A találkozókat 1999. óta minden évben megtartották.

A 14. világ-csúcstalálkozót 2014. októberében tartották volna a dél-afrikai Fokvárosban. Azonban a rendezvény mégsem került megrendezésre, mert a Nobel-békedíjasok többsége lemondta a találkozót, mintegy tiltakozva az ellen, hogy a dél-afrikai kormány nem adta meg a vízumot (nem először) Tendzin Gyaco-nak, a 14. dalai lámának.[37] A jelentések szerint Kína megköszönte Dél-Afrikának, hogy nem adott vízumot a dalai lámának.[38] A 2014-es világ-csúcstalálkozónak jelenleg új helyszínt keres a titkárság.[39]

Könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása. Írás Kiadó. ISBN 978-963-04-1953-6 (2005) 
  • Őszentsége a dalai láma. Út a nyugalomhoz – mindennapi tűnődések. Írás Kiadó. ISBN 963-8417-06-4 (2001) 
  • Őszentsége a dalai láma. Ősi bölcsesség, modern világ - Erkölcsi gondolatok az új évezredre. Európa kiadó. ISBN 963-07-6827-5 (2000) 
  • Daniel Goleman. Romboló érzelmek – Hogyan legyünk úrrá rajtuk? – Beszélgetések Őszentsége, a Dalai Lámával. Trivium Kiadó. ISBN 963-9367-83-4 (2005) 
  • Őszentsége a XIV. Dalai Láma. Egyetemes felelősségtudat. Trajan Könyvesműhely. ISBN 963-86624-7-6 (2005) 
  • A Bölcsesség Óceánja – Idézetek Őszentsége, a XIV. dalai lama műveiből. Trajan Könyvesműhely. ISBN 978-963-87063-7-9 (2007) 
  • Őszentsége a Dalai Láma. A múlandóságról. Édesvíz Kiadó. ISBN 963-528-883-2 (2006) 
  • Thomas Laird. Tibet története – Beszélgetés a Dalai Lámával. Trivium Kiadó. ISBN 978-963-9711-19-8 (2007) 
  • Őszentsége a Dalai Láma és Dr. Howard C. Cutler. A boldogság esszenciája (Útmutató az élethez), IV. kiadás, Trivium Kiadó. ISBN 978-963-9711-31-0 (2008) 
  • Mayank Chhaya. Az ember, a szerzetes, a misztikus – A Dalai Láma hivatalos életrajza. Trivium Kiadó. ISBN 978-963-9711-35-8 (2008) 
  • Őszentsége a Dalai Láma és Victor Chan. A megbocsátás bölcsessége. Ursus Libris Kiadó. ISBN 978-963-9718-09-8 (2008) 

Filmek róla[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Videófelvételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Tendzin Gyaco témában.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása. Írás Kiadó, 15. o. (ISBN 9789630419536) (1990) 
  2. Index: Távozik a dalai láma a tibeti emigráns kormány éléről
  3. Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása. Írás Kiadó, 19. o. (ISBN 9789630419536) (1990) 
  4. Mayank Chhaya. Az ember, a szerzetes, a misztikus – A Dalai Láma hivatalos életrajza. Trivium Kiadó, 55-58. o. ISBN 978-963-9711-35-8 (2008) 
  5. Mayank Chhaya. Az ember, a szerzetes, a misztikus – A Dalai Láma hivatalos életrajza. Trivium Kiadó, 59. o. ISBN 978-963-9711-35-8 (2008) 
  6. Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása. Írás Kiadó, 20. o. (ISBN 9789630419536) (1990) 
  7. Mayank Chhaya. Az ember, a szerzetes, a misztikus – A Dalai Láma hivatalos életrajza. Trivium Kiadó, 70. o. ISBN 978-963-9711-35-8 (2008) 
  8. http://dalailama.com/
  9. Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása. Írás Kiadó, 26. o. (ISBN 9789630419536) (1990) 
  10. Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása. Írás Kiadó, 46-47. o. (ISBN 9789630419536) (1990) 
  11. Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása. Írás Kiadó, 90. o. (ISBN 9789630419536) (1990) 
  12. Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása. Írás Kiadó, 138. o. (ISBN 9789630419536) (1990) 
  13. Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása. Írás Kiadó, 63-64. o. (ISBN 9789630419536) (1990) 
  14. Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása. Írás Kiadó, 127. o. (ISBN 9789630419536) (1990) 
  15. Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása. Írás Kiadó, 211. o. (ISBN 9789630419536) (1990) 
  16. SOS Children's Villages: Dalai Lama (ASPX). (Hozzáférés: 2009. március 6.)
  17. Kamenetz,Rodger (1994)The Jew in the Lotus Harper Collins: 1994.
  18. The Elijah Interfaith Institute – Buddhist Members of the Board of World Religious Leaders. Elijah-interfaith.org, 2006. december 24. (Hozzáférés: 2013. július 17.)
  19. Third Meeting of the Board of World Religious Leaders. Elijah-interfaith.org, 2013. április 7. (Hozzáférés: 2013. július 17.)
  20. Dalai Lama inaugurates 6-day world religions meet at Mahua”, Indianexpress.com, 2009. január 7. (Hozzáférés ideje: 2010. május 2.) 
  21. Canada Tibet Committee: Dalai Lama to inaugurate inter-faith conference. Tibet.ca. (Hozzáférés: 2010. május 2.)
  22. Paine, Jeffery. „Boston.com”, The Buddha of suburbia, 2003. szeptember 14. 
  23. Dalai Lama, Muslim Leaders Seek Peace in Bloomington. Islambuddhism.com, 2010. május 31. (Hozzáférés: 2013. július 17.)
  24. Islam and Buddhism. Islambuddhism.com, 2010. május 12. (Hozzáférés: 2013. július 17.)
  25. Tibetan Monks Learn Secrets of the Gene
  26. Gay Watson, Beyond happiness: deepening the dialogue between Buddhism, psychotherapy and the mind sciences, Karnac Books, 2008, ISBN 1-85575-404-5, ISBN 978-1-85575-404-1, p. 169
  27. Marcia Barinaga, Studying the Well-Trained Mind, Science, 2003. október 3., Vol. 302 no. 5642 pp. 44-46
  28. www.youtube.com - Dalai Lama's guide to happiness (A dalai láma útmutatója a boldogsághoz) - A 2013-as ausztrál "A valláson túl" című rendezvénysorozat részeként - hozzáférés: 2015.01.30.
  29. Budapest díszpolgára lett a dalai láma (HTML). (Hozzáférés: 2010. szeptember 18.)
  30. Varsó díszpolgára a dalai láma (PHP). (Hozzáférés: 2009. május 29.)
  31. Őszentsége a Dalai Láma európai látogatása (PHP). (Hozzáférés: 2009. március 6.)
  32. Róma díszpolgárává avatja a dalai lámát (HTML). (Hozzáférés: 2009. március 6.)
  33. Római díszpolgár lesz a dalai láma (ASPX). (Hozzáférés: 2009. március 6.)
  34. Díszdoktori címet kapott a dalai láma Krakkóban (ASPX). (Hozzáférés: 2009. március 6.)
  35. Vihar a tibetiek beutazása körül (PHP). (Hozzáférés: 2009. március 6.)
  36. Kanada állampolgárságot adott a dalai lámának. (Hozzáférés: 2009. március 6.)
  37. SA Nobel Peace summit cancelled - reports, 2014. október 1. (Hozzáférés: 2014. október 1.)
  38. China ‘thanks’ SA over Dalai Lama visa, 2014. szeptember 5. (Hozzáférés: 2014. október 2.)
  39. www.nobelforpeace-summits.org - A 2014-es világ-csúcstalálkozó felfüggesztésre került és át fog kerülni új helyszínre (2014 WORLD SUMMIT OF NOBEL PEACE LAUREATES IS SUSPENDED AND WILL BE RELOCATED), olvasva: 2014.10.11.