Tendzin Gyaco

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tendzin Gyaco
Dalai Lama 1430 Luca Galuzzi 2007crop.jpg
Születéskori neve Lhamo Donrup
Született 1935. július 6. (79 éves)
Takcer
Foglalkozása A 14. dalai láma
Kitüntetései Nobel-békedíj (1989)

Tendzin Gyaco weboldala

Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyaco (olykor Gjaco átírással is), született Lhamo Donrup (tibeti: ལྷ་མོ་དོན་འགྲུབ་; Wylie: Lha-mo Don-'grub) (Takcer, 1935. július 6.), a 14. dalai láma és a tibeti emigráns kormány volt vezetője, melynek székhelye az indiai Dharamszala. A dalai láma a tibetiek vallási vezetője. A tibeti buddhizmus felfogása szerint az elődei reinkarnációjaként született e világra.

A dalai láma ötödik gyermekként született a tizenhat gyermekes családba (a tizenhat gyermekből csak hét érte meg a felnőttkort) Takcer faluban, mely ma Kína Csinghaj tartományához tartozik.[1] Első nyelvként az amdói dialektust sajátította el. Kétéves korában ismerték el a 13. dalai láma tulkujaként, vagyis újjászületéseként. Tizenöt éves korában, 1950. november 17-én, egy hónappal a kínai hadsereg tibeti inváziója után dalai lámaként trónra lépett. Ezzel a régió legfontosabb vallási vezetőjévé és politikai uralkodójává vált.

1959-ben a dalai láma a hegyeken keresztül Indiába menekült egy sikertelen felkelést követően és a tibeti ellenállási mozgalom összeomlása után. Először 1951-ben katonai nyomásra kénytelen volt jóváhagyni a Tizenhét pontos egyezményt, és így kormánya a Kínai Népköztársaság részévé vált. Indiában fölállította a tibeti száműzött kormányt. A 80 000 főt számláló menekültcsoporttal együtt, akik követték őt a száműzetésbe, Tendzin Gyaco igyekszik megőrizni a hagyományos tibeti oktatást és kultúrát. A kínai kormány, mely 1959-ben megszállta Tibetet, úgy tekint rá, mint egy elavult teokratikus rendszer szimbólumára.

Világszerte híres publikus előadó, gyakran karizmatikus egyéniségként jellemzik. Ő az első a dalai lámák sorában, aki nyugatra utazott, hogy a buddhista tanításokat hirdesse, hangsúlyozza az etika és az egyetemes felelősségtudat valamint a vallások közötti párbeszéd fontosságát. 1989-ben neki ítélték a Nobel-békedíjat. 2006-ban tiszteletbeli kanadai állampolgárságot kapott, majd 2007. október 7-én az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusi Aranyéremmel tüntette ki. A dalai láma Tibeten kívül több mint száz tiszteletbeli címet és nagyobb díjat kapott.

2008. december 17-én, több hónapos elmélkedés után kijelentette, hogy félig kilátásba helyezte nyugdíjba vonulását. Azt mondta, hogy annak a mozgalomnak a sorsa, melynek élén csaknem öt évtizeden keresztül állt, most már a Szamdong rinpocse miniszterelnöksége alatt megválasztott menekült kormány kezében van. A Nobel-díjas vezető, aki nem sokkal korábban műtétre szorult, Dharamszalában azt mondta a riportereknek: „Megöregedtem… Jobb lesz, ha teljesen nyugdíjba vonulok, és félreállok a tibeti mozgalom útjából.” 2011. március 10-én lemondott a tibeti emigráns kormány vezetéséről, átadva a miniszterelnöki (kalon tripa) posztot Lobsang Sangaynek.[2]

Gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 14. dalai láma szülőháza

Lhamo Donrup 1935. július 6-án egy paraszti családba született Takcer faluban, a tibeti Amdó régióban (mely hivatalosan 1928 óta része Kína Csinghaj tartományának). Ő volt az egyike a kilencnek, aki túlélte a gyermekkort. Legidősebb testvére, Cering Dolma nevű nővére tizennyolc évvel volt idősebb nála. Legidősebb bátyját, Tubten Dzsigme Norbut nyolcéves korában ismerték el egy magas rangú láma, Takcer rinpocse reinkarnációjaként. Évekkel később lánytestvére, Dzsecun Pema az 1997-ben készült Hét év Tibetben című filmben édesanyjukat alakította.

A tibetiek a dalai lámákat elődeik reinkarnációjának hiszik a hagyomány szerint, akik mindannyian a bodhiszattva Avalokitesvara emberi megtestesülései. Még hároméves sem volt a fiú, akit később tizennegyedikként ismertek el, amikor a kormány a dalai láma fölkutatására útnak indított egy bizottságot. Azt mondják, hogy több másik előjel mellett a 13. dalai láma bebalzsamozott testének dél felé fordított feje holtában északkelet felé fordult, ezzel mintegy kijelölve az irányt, hogy merre keressék utódját.[3] Hitük szerint általában kilenc hónaptól két évig terjedő idő telik el a dalai láma halála és a reinkarnáció megszületése között. 1475 óta, amikor az első dalai láma 84 éves korában elhunyt, az új lámák maximum kétéves szünetekkel születtek, de sokszor még egy év sem telt el. Éppen ezért az akkori régenst, Reting rinpocsét különösen aggasztotta, hogy az új reinkarnációt sehonnan sem jelentették még. Ezért a Lhászától 150 kilométerre fekvő tóhoz ment további jelek után kutatni, a Lhamo La-co környékére. A szent tónál egy látomása volt, amely arra utalt, hogy Amdó környékén kell folytatnia a keresést, és egy keskeny ösvény végén lévő földszintes ház után kell kutatnia esőcsatornával. A kiterjedt keresés végül a Donrup házhoz vezetett, aminek paraméterei nagyon hasonlítottak a régens vízióihoz.[4]

A kisfiúnak különféle, egymáshoz nagyon hasonló relikviákat, köztük játékokat is mutattak (például rózsafüzéreket, botokat, elefántcsont dobokat), melyek egy része hajdanán a 13. dalai lámáé volt, más részük viszont nem. A vizsgálódás során senkinek nem mondták el, hogy kinek a reinkarnációját keresik a kis tibeti fiúban. A fiú minden egyes tárgyat helyesen azonosított, melyek a korábbi dalai lámáé voltak, és közben fel-felkiáltott: „Ez az enyém! Ez az enyém!”[5][6]

Lhamo Donrupot hivatalosan is elismerték a reinkarnálódott dalai lámaként, és a Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyaco (jelentése: szent egyetlen, gyengéd dicsőség, magasztosan szóló, könyörületes, a hit tanult védője, erényekkel ékes ragyogó óceán) vallási nevet kapta.[7] A tibeti buddhisták általában jisinorbuként (jelentése: kívánságteljesítő ékkő) vagy kjabdroként (jelentése: megváltó) hivatkoznak rá, vagy csak egyszerűen Kundunnak (jelentése: jelenlét) hívják. Követői leggyakrabban „Őszentsége, a dalai láma” néven szólítják, és ezt a megszólítást alkalmazzák a dalai láma honlapján is.[8]

Hatéves korától kolostori oktatásban részesült, fő oktatói Jongdzin Ling rinpocse (idősebb tanára) és Jongdzin Tridzsang rinpocse (ifjabb tanára) voltak.[9] 11 éves korában találkozott az osztrák hegymászó Heinrich Harrerrel, amikor Lhászában egy távcsövön keresztül szemlélődve észrevette őt a tömegben. Harrer az ifjú dalai láma eredményes oktatójának bizonyult, és a Tibeten kívüli világról tanította a fiatal fiút. Egészen 2006-ig, Heinrich Harrer haláláig barátok maradtak.[10]

1954-ben, az éves Monlam-fesztivál, a nagy ima ünnepe idején a lhászai Dzso-khang templomban, Csenreszig szobra előtt megkapta a buddhista bhiksuvá való teljes fölavatást.[11] 1958 nyarának végén kolostori záróvizsgáinak letételére először a Drepung, majd a Szera kolostorba utazott. Több napon át a két egyetem legjobb tudósaival kellett vitatkoznia. Sikeres vizsgát tett, és az egyik apát szerint kimagasló teljesítményt érhetett volna el, ha ugyanolyan körülmények között tudott volna felkészülni, mint egy átlagos szerzetes, és nem zavarja tanulmányait a Kínával való konfliktus.[12]

Élete dalai lámaként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lhászai Potala-palota, melyet az UNESCO a Világörökség részének nyilvánított 1994-ben

Amellett, hogy az első számú vallási vezető Tibetben, a dalai láma hagyományosan az ország abszolút politikai uralkodója is egyben.

1950. november 17-én egy országgal, mely lehetséges, hogy egy Kínai Népköztársasággal szembeni konfliktussal kénytelen szembenézni, a 15 éves Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyacot hivatalosan is beiktatták hivatalába, mint Tibet mindenkori vezetőjét.[13]

A dalai láma rési lakosztálya a Potalában. Az üres szerzetesi öltözék távollétét szimbolizálja.

Uralma rövid ideig tartott. Még az év októberében a Kínai Népköztársaság hadserege behatolt az országba, könnyedén áttörve a tibeti védelmi vonalat.

Száműzetés Indiába[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dalai láma találkozott az indiai miniszterelnökkel, Dzsaváharlál Nehruval, hogy megsürgesse India nyomásgyakorlását Kínára egy tibeti autonóm kormány létrehozásához, mivel a kapcsolatok Kínával nem bizonyultak sikeresnek. Azonban Nehru nem akarta, hogy tovább nőjön a feszültség India és Kína között, ezért arra ösztönözte a dalai lámát, hogy térjen vissza hazájába, és próbáljon meg együttműködni a kínaiakkal a Tizenhét pontos egyezmény alapján.[14]

Oktatási tevékenység[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dalai láma legfőbb lelki gyakorlata a dzogcsen, melyet tanít és kiterjedten ír róla. Számos nyilvános kálacsakra szertartást levezetett, és nagyon sok könyv szerzője.

Külföldi kapcsolatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dalai láma és Desmond Tutu érsek, Nobel-békedíjasok, 2004

1967 óta a dalai láma számos látogatást tett különböző országokban. Gyakran tart vallási beszédeket. Találkozott VI. Pál pápával a Vatikánban 1973-ban. Találkozott II. János Pál pápával is 1980-ban, majd később 1982-ben, 1986-ban, 1988-ban, 1990-ben és 2003-ban. II. János Pál rendkívül nagy hatással volt rá, önéletrajzában így ír róla: „Nagy szellemi vezető, nem fér hozzá kétség; aki merénylőjét képes testvérének nevezni, mint II. János Pál, az nagy lelki-szellemi magasságokba jutott.” Szintén nagy hatással volt rá Kalkuttai Teréz anya is.[15]

1990-ben Dharamszalában egy zsidó tanárokból álló küldöttséggel találkozott, hogy egy kiterjedt vallásközi párbeszédet folytasson velük. Azóta háromszor látogatott el Izraelbe, és 2006-ban találkozott az izraeli főrabbival. 2006-ban magánmegbeszélést folytatott XVI. Benedek pápával. Találkozott továbbá a későbbi canterburyi érsekkel, Dr. Robert Runcie-val, és az anglikán egyház más vezetőivel Londonban, Gordon B. Hinckley-vel, a későbbi elnökével Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának (mormonok), mint ahogy az ortodox egyház, a muszlimok, a hinduk, a zsidók és a szikhek vezető tisztviselőivel is.

A Pekingi olimpia felfutása idején a dalai láma az Egyesült Államok felé tartó útja során Japánba látogatott 2008. április 10-én, miközben szerte a világban nagy tiltakozások követték azt az eljárást, ahogy a kínaiak kezelték a tibeti zavargásokat. A dalai láma, akit Peking a zavargások egyik felbujtójának titulált, nyugalomra intette a népet, de a tiltakozások csökkenésének csak kevés jele mutatkozott. A dalai láma kijelentette, hogy nem támogatja a 2008. évi nyári olimpiai játékok bojkottját. Japán kormánya viszonylag semleges maradt a Tibetben alkalmazott erőszak megítélése szempontjából, és Peking iránti tiszteletből hivatalosan nem foglalkozik a dalai lámával. Tokió azonban biztosítja a vízum megadását a spirituális vezetőnek, aki viszonylag sűrűn látogatja Japánt.

Nemzetközi gyermekfalvak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dalai láma a Tibeti Gyermekfalvaknál Dharamszalában, 1993-ban

A dalai láma régóta támogatja az SOS Gyermekfalvak szervezetét.[16] Gyakran látogat el a falvakba, és baráti kapcsolatban van az alapítóval, Hermann Gmeinerrel.

Az SOS erőfeszítéseit így jellemezte:

Az SOS Gyermekfalvak által végzett nagyszerű munka a jótékonyság, ahol a tettek hangosabbak a szavaknál. Hermann Gmeiner forradalmian új ötlete és az általa kidolgozott általános koncepció, hogy árva és elhagyatott gyermekeknek új családot és állandó otthont nyújtsanak, nagy hatással volt a gyermekjólétre világszerte, és az SOS Gyermekfalvak példája lett minden kontinensen. Az SOS Gyermekfalvak példája mindenekelőtt azt mutatja, hogy lehetséges egy olyan testvéri közösség létrehozása, amely mindenféle faji, vallási és nemzetiségi csoportba tartozó gyermekeket befogad. Az a kötelék, mely ezeket a közösségeket fejleszti és összetartja, és a nevelés alapját képezi, a szeretet.

Díjak, kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dalai láma számos díjat kapott spirituális és politikai pályafutása során. 2006. június 22-én egyike lett annak a négy embernek, akik megkapták a díszpolgárságot a kanadai kormányzótól. 2005. május 28-án megkapta a Christmas Humphreys-díjat az Egyesült Királyság Buddhista Közösségétől. A legnevezetesebb azonban a Nobel-békedíj, melyet 1989. december 10-én adtak át neki Oslóban (lásd lentebb).

Az egyéb említésre méltó díjak és kitüntetések a következők:

  • 2010. szeptember 18. – Budapest díszpolgára[17]
  • 2009. szeptember 23. – Nemzetközi Szabadságdíj a Tennessee állambeli Memphisben
  • 2009. május 10. – Varsó (Lengyelország) díszpolgára[18]
  • 2009. február 10. – Német Médiadíj Berlinben[19]
  • 2009. február 10. – Velence (Olaszország) díszpolgára[20]
  • 2009. február 10. – Róma (Olaszország) díszpolgára[21]
  • 2008. december 8. – Tiszteletbeli doktori fokozat a Jagelló Egyetemtől[22]
  • 2008. július 13. – Tiszteletbeli fokozat a Lehigh Egyetemtől
  • 2008. június 24. – Wrocław (Lengyelország) díszpolgára[23]
  • 2008. május 21. – Tiszteletbeli doktori fokozat filozófiából a londoni Metropolitan Egyetemtől
  • 2008. április 21. – Párizs (Franciaország) díszpolgára (ugyanazon a napon szavazták meg neki, mint Hu Jiának)
  • 2008. április – Tiszteletbeli doktori fokozat a Washingtoni Egyetemtől
  • 2008. március 24. – Az alakuló Hofstra Egyetemtől Guru Nanak Vallásközi Párbeszéd Díj
  • 2007. szeptember 20. – Tiszteletbeli doktori fokozat kémiából és gyógyszerészetből a Münsteri Egyetemen
  • 2007. június 8. – Tiszteletbeli doktorátus a Southern Cross University-től
  • 2007. február – Tanszéki professzori cím az Emory Egyetemtől
  • 2006. szeptember – Tiszteletbeli doktorátus a New York-i Állami Egyetemtől
  • 2006. – Tiszteletbeli kanadai állampolgárság[24]
  • 2006. december 9. – Tiszteletbeli ukrán állampolgárság a Nobel-békedíj évfordulóján McLeod Ganjban
A Kongresszusi Aranyérem, melyet a dalai láma 2006-ban kapott
  • 2006. szeptember 27. – Egyesült Államok Kongresszusi Aranyérem
  • 2005. szeptember 25. – „Kulcs New York-hoz” Michael Bloomberg polgármestertől
  • 2004. április 19. – Tiszteletbeli doktori fokozat a British Columbia Egyetemtől
  • 2004. május 27. – Tiszteletbeli tagság a liverpooli John Moores Egyetemtől
  • 2003. október 9. – Jaime Brunet-díj az Emberi Jogokért
  • 2003. szeptember 19. – Nemzetközi Szövetség az Emberi Jogokért Díj
  • 2003. szeptember 5. – Tiszteletbeli doktori fokozat a San Francisco-i Egyetemtől
  • 1999. november 24. – Life Achievement díj a Hadassah Nők Cionista Szervezetétől
  • 1994. június 4. – Négy Szabadság Díj a Franklin és Eleanor Roosevelt Intézettől
  • 1994. április 27. – World Security Annual békedíj a New York-i Ügyvédek Szövetségétől
  • 1994. április 20. – Berkeley-érem a Kaliforniai Egyetem Berkeley kampuszától
  • 1991. augusztus 23. – Béke és Egység díj a Nemzeti békekonferenciától
  • 1991. június 5. – Föld-díj az Egyesült Föld és az ENSZ környezetvédelmi programjától
  • 1991. április 17. – Advancing Human Liberty a Freedom House-tól
  • 1989. december 4. – Le Prix de la Memoire a Fondation Danielle Mitterrand-tól
  • 1989. július 21. – Raoul Wallenberg Emberi Jogok Díja
  • 1979. szeptember – „Kulcs Los Angeleshez” Tom Bradley polgármestertől
  • 1979. szeptember 27. – „Kulcs San Franciscóhoz” Dianne Feinstein polgármesterasszonytól

Nobel-békedíj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1989. december 10-én a dalai láma elnyerte a Nobel-békedíjat. A bizottság elismerte fáradozását a Tibet szabadságáért folytatott küzdelemben és az erőszak helyett a békés megoldásért tett erőfeszítéseit. A Nobel-bizottság elnöke azt mondta, hogy részben Mahátma Gandhi emlékének szól a díj. Elfogadó beszédében a dalai láma kritizálta Kínát az 1989-es Tiananmen téri diáktüntetések erőszakos elfojtása miatt. Azt mondta, hogy erőfeszítéseik nem voltak hiábavalóak. Beszédének középpontjában az állt, hogy kiemelten fontosnak tartja az erőszakmentességet, valamint reméli, hogy tud majd párbeszédet kezdeményezni Kínával, és sikerül megoldást találni a problémára.

Könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása. Írás Kiadó. ISBN 978-963-04-1953-6 (2005) 
  • Őszentsége a dalai láma. Út a nyugalomhoz – mindennapi tűnődések. Írás Kiadó. ISBN 963-8417-06-4 (2001) 
  • Őszentsége a dalai láma. Ősi bölcsesség, modern világ - Erkölcsi gondolatok az új évezredre. Európa kiadó. ISBN 963-07-6827-5 (2000) 
  • Daniel Goleman. Romboló érzelmek – Hogyan legyünk úrrá rajtuk? – Beszélgetések Őszentsége, a Dalai Lámával. Trivium Kiadó. ISBN 963-9367-83-4 (2005) 
  • Őszentsége a XIV. Dalai Láma. Egyetemes felelősségtudat. Trajan Könyvesműhely. ISBN 963-86624-7-6 (2005) 
  • A Bölcsesség Óceánja – Idézetek Őszentsége, a XIV. dalai lama műveiből. Trajan Könyvesműhely. ISBN 978-963-87063-7-9 (2007) 
  • Őszentsége a Dalai Láma. A múlandóságról. Édesvíz Kiadó. ISBN 963-528-883-2 (2006) 
  • Thomas Laird. Tibet története – Beszélgetés a Dalai Lámával. Trivium Kiadó. ISBN 978-963-9711-19-8 (2007) 
  • Őszentsége a Dalai Láma és Dr. Howard C. Cutler. A boldogság esszenciája (Útmutató az élethez), IV. kiadás, Trivium Kiadó. ISBN 978-963-9711-31-0 (2008) 
  • Mayank Chhaya. Az ember, a szerzetes, a misztikus – A Dalai Láma hivatalos életrajza. Trivium Kiadó. ISBN 978-963-9711-35-8 (2008) 
  • Őszentsége a Dalai Láma és Victor Chan. A megbocsátás bölcsessége. Ursus Libris Kiadó. ISBN 978-963-9718-09-8 (2008) 

Filmek róla[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Videófelvételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Tendzin Gyaco témában.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása. Írás Kiadó, 15. o. (ISBN 9789630419536) (1990) 
  2. Index: Távozik a dalai láma a tibeti emigráns kormány éléről
  3. Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása. Írás Kiadó, 19. o. (ISBN 9789630419536) (1990) 
  4. Mayank Chhaya. Az ember, a szerzetes, a misztikus – A Dalai Láma hivatalos életrajza. Trivium Kiadó, 55-58. o. ISBN 978-963-9711-35-8 (2008) 
  5. Mayank Chhaya. Az ember, a szerzetes, a misztikus – A Dalai Láma hivatalos életrajza. Trivium Kiadó, 59. o. ISBN 978-963-9711-35-8 (2008) 
  6. Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása. Írás Kiadó, 20. o. (ISBN 9789630419536) (1990) 
  7. Mayank Chhaya. Az ember, a szerzetes, a misztikus – A Dalai Láma hivatalos életrajza. Trivium Kiadó, 70. o. ISBN 978-963-9711-35-8 (2008) 
  8. http://dalailama.com/
  9. Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása. Írás Kiadó, 26. o. (ISBN 9789630419536) (1990) 
  10. Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása. Írás Kiadó, 46-47. o. (ISBN 9789630419536) (1990) 
  11. Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása. Írás Kiadó, 90. o. (ISBN 9789630419536) (1990) 
  12. Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása. Írás Kiadó, 138. o. (ISBN 9789630419536) (1990) 
  13. Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása. Írás Kiadó, 63-64. o. (ISBN 9789630419536) (1990) 
  14. Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása. Írás Kiadó, 127. o. (ISBN 9789630419536) (1990) 
  15. Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása. Írás Kiadó, 211. o. (ISBN 9789630419536) (1990) 
  16. SOS Children's Villages: Dalai Lama (ASPX). (Hozzáférés: 2009. március 6.)
  17. Budapest díszpolgára lett a dalai láma (HTML). (Hozzáférés: 2010. szeptember 18.)
  18. Varsó díszpolgára a dalai láma (PHP). (Hozzáférés: 2009. május 29.)
  19. Őszentsége a Dalai Láma európai látogatása (PHP). (Hozzáférés: 2009. március 6.)
  20. Róma díszpolgárává avatja a dalai lámát (HTML). (Hozzáférés: 2009. március 6.)
  21. Római díszpolgár lesz a dalai láma (ASPX). (Hozzáférés: 2009. március 6.)
  22. Díszdoktori címet kapott a dalai láma Krakkóban (ASPX). (Hozzáférés: 2009. március 6.)
  23. Vihar a tibetiek beutazása körül (PHP). (Hozzáférés: 2009. március 6.)
  24. Kanada állampolgárságot adott a dalai lámának. (Hozzáférés: 2009. március 6.)