VI. Pál pápa

VI. Pál pápa
a katolikus egyház vezetője
Eredeti neve	Giovanni Battista Enrico Antonio Maria Montini
Született	1897. szeptember 26.
Nemzetisége	olasz
Megválasztása	1963. június 21.
Pontifikátusának vége	1978. augusztus 6.
Meghalt	1978. augusztus 6. (80 évesen)
Előző pápa Következő pápa XXIII. János I. János Pál

VI. Pál (Giovanni Battista Enrico Antonio Maria Montini) (Concesio, Brescia, 1897. szeptember 26. – Castel Gandolfo, 1978. augusztus 6.) római pápa 1963 és 1978 között; Szent Péter 262. utóda. Ő felügyelte az elődje által összehívott II. vatikáni zsinat legtöbb döntésének meghozatalát.

A korai évek

Giovanni Montini helyi nemesi család fiaként született Concesióban. 1916-ban kezdte meg papi tanulmányait, és 1920-ban szentelték pappá. A Szent Gergely Egyetemen, a Római Egyetemen és az Accademia dei Nobili Ecclesiasticin tanult. 1937-től XI. Piusz pápa államtitkárának, Pacelli bíborosnak a helyettese. Mikor Pacelli XII. Piusz néven pápa lett, megerősítette Montinit ebben a pozíciójában, majd mikor az új államtitkár 1944-ben meghalt, és szerepét maga a pápa vette át, Montini továbbra is betöltötte ezt a posztot.

Tevékenységét némi homály fedi ebből az időszakból; nem pontosan ismert szerepe a Vatikán diplomáciai tevékenységében a második világháború idején. Kritika alapját képezi a Szentszék kapcsolata a fasiszta Galeazzo Ciano gróffal, Mussolini vejével és külügyminiszterével. Montinit többen vádolták azzal, hogy a fasisztákkal tárgyalt és előnyöket szerzett tőlük a Vatikán számára, valamint hogy segített magas rangú náciknak elmenekülni a hitleri birodalom összeomlásakor. Ugyanakkor Montini nagyobb összegekkel segítette az üldözött európai zsidóságot. Bár elvileg a vatikáni kormányzat egyik alkalmazotta volt csupán, Montini gyakorlatilag XII. Piusz leghűbb támogatója és a korszak egyik legbefolyásosabb embere volt. Hivatalosan nem megerősített információk szerint Montini és Alcide de Gasperi megpróbáltak összehozni egy találkozót Maria José belga hercegnő (az olasz király menye, Umberto piedmonti herceg felesége) és az Egyesült Államok vatikáni követe, Myron Taylor között, hogy Olaszország különbékét köthessen az Államokkal; a találkozás azonban nem jött létre.

Milánó érseke

1953-ban Montinit kinevezték Milánó érsekévé. A hagyomány szerint ezt a rangot az kapja meg, akit a pápa bíborossá szándékozik kinevezni, amint üresedés van a bíborosok sorában. Sokak meglepetésére XII. Piusz nem nevezte ki Montinit bíborossá (nem volt közismert, hogy az 1952-es titkos konzisztóriumon Montini nem fogadta el a kinevezést. Bár sokan XII. Piusz majdani örökösének tekintették, Montini, mivel nem volt bíboros, nem követte Piuszt a pápai széken, így annak halála után (1958) Angelo Roncalli bíboros lett az új pápa XXIII. János néven. XXIII. János szinte azonnal bíborosi rangra emelte Montinit

Pápasága

Montini bíborost mindenki János pápa leendő utódjának tekintette. Támogatta János döntését a második vatikáni zsinat összehívására. Mikor János 1963-ban rákban elhunyt, Montini lépett a pápai trónra VI. Pál néven. Az ő uralma alatt fejeződött be a vatikáni zsinat 1965-ben. Ugyanebben az évben felállította a püspöki szinódust, de két dolgot kivont a hatáskörükből: a papi nőtlenséggel és a fogamzásgátlással kapcsolatos döntéseket; később mindkét témakör nagy port felverő enciklikái témája lett. Feloszlatta a nemesi testőrséget és a palotaőrséget, és a Svájci Gárdát tette meg a Vatikán egyedüli fegyveres erőivé.

Ő volt az utolsó pápa, akit a pápai tiarával koronáztak meg; utódja, I. János Pál uralma alatt eltörölte a ceremóniát. VI. Pál tiaráját, melyet milánói egyházmegyéjétől kapott ajándékba, a Washingtonban álló Szeplőtelen Fogantatás Bazilikájának adományozta, ajándékképpen az amerikai katolikusok számára.

1977-ben magánkihallgatáson fogadta Kádár Jánost. Sikerrel érte el a templomi hitoktatás engedélyezését és az utolsó börtönbe zárt szerzetes (Lénárd Ödön) szabadon bocsátását, de a szerzetesrendek újbóli engedélyezését már nem. Nyilatkozata szerint elégedett volt Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) elnökének tevékenységével is.

Enciklikái

• Ecclesiam suam (1964. augusztus 6.)
• Mense maio (1965. április 29.)
• Mysterium fidei (1965. szeptember 3.)
• Christi Matri (1966. szeptember 15.)
• Populorum progressio (1967. március 26.)
• Sacerdotalis caelibatus (1967. június 24.)
• Humanmea vitae (1968. július 25.) - A helyes születésszabályozásról.

Apostoli levelei

• Quarta Sessio (1965 augusztus 28)
• Postrema Sessio (1965 november 4)
• Petrum et Paulum Apostolos (1967 február 22)
• Signum Magnum (1967 május 13)
• Recurrens mensis october (1969 október 7)
• Quinque iam anni (1970 december 8)
• Evangelica Testificatio (1971 június 29)
• Marialis Cultus (1974 február 2)
• Nobis in Animo (1974 március 25)
• Paterna cum benevolentia (1974 december 8)
• Gaudete in Domino (1975 május 9) - A keresztény örömről
• Evangelii Nuntiandi (1975 december 8)

Külső hivatkozások

• Az 1963-as Habemus papam bejelentés 1
• Az 1963-as Habemus papam bejelentés 2
• A II. vatikáni zsinat SACROSANCTUM CONCILIUM kezdetű konstitúciója a szent liturgiáról, 1963. december 4.
• [1]

Előző pápa: XXIII. János

Római pápa 1963 – 1978

Következő pápa: I. János Pál