VII. Leó pápa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
VII. Leó pápa
a katolikus egyház vezetője
Leone-VII.jpg
Született ?, Róma
Róma
Megválasztása 936. január 3.
Pontifikátusának
vége
939. július 13.
Elhunyt 939. július 13.
Róma
Előző pápa
Következő pápa
XI. János
IX. István

VII. Leó (latinul Leo), (? – 939. július 13.) lépett fel a pápai trónra a történelem folyamán 128.-ként 936. január 3-án. A 10. század viharai az ő pontifikátusa alatt is tomboltak, bár a kérlelhetetlen világi befolyás ellen lassú reformok indultak. Leó óvatosan próbált lavírozni nagylelkű segítője, II. Alberik és a politikai önállóság közötti kényes utakon.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rómában született, majd a papi hivatást választva először a római Szent Sixtus-templom presbitere lett, majd a bencés szerzetesek közé állt. A pápaválasztó zsinaton II. Alberik nyomására választották meg a keresztény egyház fejének 936. január 3-án.
Pontifikátusa során igyekezett leküzdeni Alberik befolyását, de ez csak kis részben sikerült, és a magát a rómaiak hercegének és szenátorának nevező Alberik továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy nemcsak a világi, hanem az egyházi kérdésekben is döntsön. Itália királya, Hugó rossz szemmel nézte Alberik önkényes uralmát Róma felett, ezért hadat üzent neki, ha nem ismeri el őt uralkodójának. Leó a makacs herceg helyett is igyekezett békét teremteni, és azonnal futárt küldött Cluny-be az apátságba, hogy Odó főapátot magához hivassa. Leó tudta, hogy Odó kiváló kapcsolatokat ápol mindkét uralkodóval, ezért remélt tőle békés megoldást. Mire az apát Rómába érkezett, Hugó már ostromolta a város falait. Az egyházfő és Odó közbenjárására hamarosan sikerült kibékíteni Alberiket és Hugót. A megegyezés szerint Alberik megtarthatja címét, ha elismeri Hugó uralmát és elveszi annak leányát, Aldát. A római szenátor beleegyezett a békébe.
Leó bullái leginkább különböző monostoroknak biztosítottak kiváltságokat, de akadt köztük egy, amely a mainzi érseknek, Fredericknek szólt. A pápa ebben a bullájában az érseket ruházta fel Németország vikáriusává, vagyis az egyházfő legfőbb képviselőjévé, aki az egész német egyház felett pásztorkodik. Ez tetőzte be I. Virág Henrik uralkodó egyházrendezését. Emellett megtiltotta a zsidók erőszakos térítését is. 939. július 13-án halt meg.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gergely Jenő: A pápaság története. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1982. ISBN 9630918633
  • P.G. Maxwell – Stuart: Pápák krónikája. A pápaság története pápák uralkodása szerint Szent Pétertől napjainkig. Móra Könyvkiadó, 2007. ISBN 9631182651
  • Szántó Konrád: A katolikus egyház története. Budapest: Ecclesia. 1987. ISBN 9633634814
  • Zimmermann, Harald: A középkori pápaság. A középkori pápák története a historiográfia tükrében. Gondolat Kiadó, 2002. ISBN 9639450146

Online források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző pápa:
XI. János
Római pápa
936939
Vatikán címere
Következő pápa:
IX. István