I. Jenő pápa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Jenő pápa
a katolikus egyház vezetője
PopeeugeneI.jpg
Született 615 k., Róma
Megválasztása 654. augusztus 10.
Pontifikátusának vége 657. június 2.
Előző pápa
Következő pápa
I. Márton
Vitaliánusz

I. Szent Jenő (latinul Eugenius), (kb. 615657. június 2.) léphetett a keresztény egyház pápai hivatalába a történelem során 75.-ként 654. augusztus 10-től. Kényes politikai helyzetben kezdődött meg pontifikátusa. Valójában még elődje életében foglalhatta el a római püspöki széket. A törékeny kapcsolatot a császárral némi szerencse közrejátszásával sikerült fenntartani. A monotheletista tanok ellen foglalt állást.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rómában született előkelő családban. Apját Rufinianusnak hívták. Amikor elődje, I. Márton pápa trónra lépett, már akkor régóta szolgálta az Úr egyházát. A klérusban befolyását korának és tapasztalatának köszönhette. Amikor 653 júniusában a császár katonái elhurcolták Mártont Rómából és haláláig száműzetésben tartották, a szent városban maradtak nem tudták mit tegyenek. II. Konstans császár azt üzente, hogy válasszák meg Márton utódját, mert a pápa lelke tisztátlan és nem érdemes Szent Péter örökségére. A klérus mégsem hívta össze a pápaválasztó zsinatot. Több mint egy évig azzal a gyakorlattal irányították a keresztény egyház ügyeit, amelyet akkor alkalmaztak, amikor a pápa hosszú időre távol maradt vagy interregnum volt. Eszerint az archónus, az archidiakónus és a jegyzők vezetője irányították az egyházat. Eközben a császár folyamatosan győzködte az atyákat az újraválasztás szükségességéről. Amikor Márton levelet küldött Rómába, amelyben elismerte az utódlás szükségességét, a zsinat összeült. Konstans nyomására 654. augusztus 10-én Jenőt választották meg egyházfőnek, és azonnal fel is szentelték.

Az új pápa első intézkedése volt, hogy követeket küldött Konstantinápolyba, hogy tudassa a császárral megválasztását, és hogy hűségéről biztosítsa az uralkodót. Azonban Konstans nem elégedett meg ennyivel, és a hazatérő követeknek átadta Péter, konstantinápolyi pátriárka levelét. A levél mellé császári legátus is járt, amely ajándékokat vitt a pápának, és azt az uralkodói kérést közvetítette, hogy Jenő ismerje el az új pátriárkát, és lépjen vele unióra. Péter levele 656-ban érkezett meg Rómába. Az üzenet elég zavaros tartalommal bírt, és feltűnő módon kerülte a Jézus természetével összefüggő kifejezéseket. Amikor a pápa felolvasta a levelet a klérus előtt, azok egyértelműen elítélték annak tartalmát. A Márton elrablása miatt dühös rómaiak pedig addig nem akarták elengedni Jenőt a zsinat helyszínéről, amíg az meg nem ígérte, hogy nem fogja elfogadni a császár kérését.

Konstans követei meghallgatták a pápa válaszát, azonban nem akarták azt elfogadni, és maguk között úgy gondolták, hogy ha Mártont el lehetett mozdítani trónjáról, akkor császári segítséggel Jenőt is ugyanarra a sorsra lehet ítélni. Jenő életét végül a szerencse mentette meg. Konstans már szervezni kezdte az újabb engedetlen pápa elmozdítását, amikor 654-ben iszlám seregek elfoglalták Rodosz szigetét, és a császári flotta Finikénél 655-ben vereséget szenvedett. A bizánci erők lekötöttsége biztosította a pápa biztonságát, így Jenő írásban ítélte el a monotheletizmust, az Ecthesist és a Tüposzt. Egyéb nem maradt fenn az idős pápa uralkodásából. Végül 657. június 2-án halt meg. A Szent Péter-bazilika őrzi hamvait. Szentté avatták, ünnepét június 2-án tartják.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző pápa:
I. Márton
Római pápa
654657
Vatikán címere
Következő pápa:
Vitaliánusz