II. Gergely pápa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Gergely pápa
a katolikus egyház vezetője
SangregorioII.jpg
Született 669, Róma
Beiktatása 715. május 19.[1]
Pontifikátusának vége 731. február 11.
Előző pápa
Következő pápa
Konstantin
III. Gergely

II. Szent Gergely (latinul Gregorius), (669 körül[1], Róma[1]731. február 11.[1], Róma[1]) a 89. pápaként (715. május 19-től) vonult be a történelem lapjaira. Nyugati kortársai I. Nagy Szent Gergely pápa emléke miatt gyakran Ifjabb Gergelynek nevezték, míg keleten Dialogus Gergelynek emlegették, összetévesztve elődjével, aki a Dialógusokat írta.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rómában született, apját Marcellusnak, anyját Honestának nevezték. Már fiatalon elhatározta, hogy a papi hivatást választja. I. Szergiusz pápa szubdiakónussá szentelte fel, pénztárossá és könyvtárossá nevezte ki. Jelleme és eszessége miatt Konstantin pápa magával vitte Konstantinápolyba, amikor II. Jusztinianosz császár az egyházfőt udvarába kérette, hogy tisztázzák a Quinisext zsinat körüli vitákat. Gergely nem okozott csalódást, és gyakran szólalt fel a vitákon, mindannyiszor meggyőzve a császárt Constantinus igazáról.

715. május 19-én a római zsinat őt választotta meg az egyház fejének. Egyik első intézkedéseként megjavíttatta Róma falait, mivel a városban a szaracénok támadásától tartottak. A munkálatokat azonban a Tiberis áradása miatt nem sikerült teljesen befejezni.

Pontifikátusának első évében levelet kapott János konstantinápolyi pátriárkától, amelyben a keleti főpap ismét bocsánatot kért a Szentszéktől, mert Philippikosz császár uralma alatt nem szállt szembe a monotheletista tanokkal. Gergely több angolszász zarándokot fogadott a Lateránban, így Angliából Ceolfrid apátot, aki a híres Codex Amiatinust hozta ajándékul az egyházfőnek, illetve Ine wessexi királyt, aki megalapította Rómában a Schola Anglorumot. I. Theodor bajor herceg azért járult a szentatya színe elé, hogy hittérítőket kérjen pogány népe számára. Gergely 719-ben Szent Bonifácot és Szent Corbibianust bízta meg a germán területek megtérítésével. A pápa nagy jelentőséget tulajdonított munkájuknak, és figyelemmel kísérte tevékenységüket, 722-ben pedig missziós püspökökké szentelte őket.

Gergely felvette a kapcsolatot a frankok palotamesterével, Martell Károllyal is, aki seregei élén többször is megtámadta a portyázó arab csapatokat, de a fősereg ellen nem vonult. A pápa többször is támogatta, biztatta Károlyt a végső ütközetre, de arra végül Gergely életében nem került sor. Jó kapcsolatokat tartott fenn a lombard udvarral, Liutprand longobárd király törvényalkotásában együttműködött a pápával. Viszont az uralkodóval fennálló jó kapcsolat nem volt elegendő Itália békéjéhez. Pár lombard herceg a gyengülő bizánci hatalmat kihasználva egyre nagyobb területeket foglalt el a félszigeten. Gergely megpróbálta a frankokat behívni ellenük, de Martell Károly erői le voltak foglalva az iszlám támadók miatt, a ravennai exarcha pedig képtelen volt felvenni a versenyt a germán csapatokkal.

Közben Bizáncban 717-ben egy újabb katonatiszt vette át a hatalmat. Az új császár, III. Leó hatalmas adókkal sújtotta a rómaiakat és a pápát. Ezen kívül a tízparancsolatra hivatkozva elrendelte az ikonrombolást, és ugyanezt követelte Rómától is. Gergely elítélte a császári rendeletet, mert jogtalanul avatkozott be az egyházi ügyekre; a magas adókra is nemet mondott, de nem szűnt meg a bizánci császár hűséges alattvalója lenni. A császár és a pápa ellentéte során Liutprand elfoglalta Ravennát és kiterjesztette területét az Adria partjai mentén. A pápa szövetségre lépett Velencével és Bizánccal Liutprand ellenében, de 729-ben Bizánc Liutprand oldalára állt. A lombard királyt végül az tartotta vissza a Róma elleni támadástól, hogy Gergely megjelent táborában, és gyújtó hangú beszédével térdre kényszerítette.

Uralkodása alatt számos templomot és kolostort felújíttatott. 731. február 11-én halt meg. Testét a Szent Péter-bazilika őrzi. Szentként tisztelik, ünnepét február 11-én tartják.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Gregorio (angol nyelven). www2.fiu.edu. (Hozzáférés: 2011. november 7.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Reinhard Barth: Pápák: Szent Pétertől XVI. Benedekig. Pécs: Alexandra. 2008. 79. o. ISBN 978 963 370 953 5.
  • Paolo Delogu: Gregorio II. In: Enciclopedia dei Papi. Roma. 2000. On-line elérés
  • Magyar katolikus lexikon IV. (Gas–Hom). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1998. Online hozzáférés
  • Horace Mann: Pope St. Gregory II. in: Catholic Encyclopedia 6. New York: Robert Appleton Company. 1909. On-line elérés

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző pápa:
Konstantin
Római pápa
715731
Vatikán címere
Következő pápa:
III. Gergely