Tízparancsolat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A tízparancsolat (héberül: עשרת הדיברות, kiejtés: ásszeret hádibrot) vallási és erkölcsi parancsok gyűjteménye, amelyet a Biblia szerint Jahve adott Mózesnek a Sínai hegyen, két kőtábla formájában. A judaizmusban és a kereszténységben a legfontosabb vallási előírások közé tartoznak.

A tízparancsolat alapja a Biblia két részlete: II Mózes 20:1-17 (Károli: [1]), illetve V Mózes 5:6-21 ([2]). II Mózes 34 -ben egy másfajta szöveg szerepel ([3]), ezt általában nem használják.

[[[A Teljes Károli biblia egy oldalon]]][4]

A tízparancsolat néhány további említése a Bibliában: V Mózes 4:13 ([5]), V Mózes 10:4 ([6])

Tartalomjegyzék 1 A tízparancsolat szövege 1.1 Fogalmi differenciálások: törvény, szabály, parancsolat használati értelme 1.2 A parancsolatok szerkezeti kérdései az egyházi hagyományok tükrében 1.3 A tízparancsolat elsősorban a zsidók és a protestáns egyházak által használt szövege 2 A tízparancsolat katolikus megfogalmazása 3 Lásd még 4 Irodalom 5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A tízparancsolat szövege

[szerkesztés] Fogalmi differenciálások: törvény, szabály, parancsolat használati értelme

A tágabbtól a szűkebb értelem felé haladva megállapíthatjuk: Isten törvényét, 2. Mózes közvetítésével adott összes ószövetségi rendelkezést, 3. használhatjuk Pál apostol leveleiben megjelenő értelemben, 4. a Tízparancsolat értelmében, 5. Isten törvénye – a 10 törvénynél szűkebb értelemben, 6. Isteni szeretet törvénye – egyetlen végső alapelv Róm. 13,8-10 értelmében.

Részleteiben is áttekintve:

1. Isten törvényeként – minden Isten által adott kinyilatkoztatás, melyet a történelem során adott az embernek; ez ezzel párhuzamosan az ószövetségi iratokat is jelenti.

2. Mózes közvetítésével adott összes ószövetségi rendelkezésként – kifejezetten törvény vagy szabály formájában jelennek meg.

3. Pál apostol leveleiben megjelenő értelemben: negatív értelmű: Isten szövetségkötése Izraellel, törvényeket és rendeléseket adva nekik; ezek átmeneti vagy időleges törvények voltak, a jobbulás idejéig (Zsidókhoz írt levél), melyet Isten nem önerőből való megtartásként várta el; ezek pl. testi rendszabályok, tisztulási törvények voltak- melyet az üdvösség reményében tovább tartottak meg mint arra szükség lett volna – ez judaista nomokráciát, törvényuralmat hozott létre.

4. A Tízparancsolat értelmében – A bűnös emberiség számára összegzett egyetemes erkölcsi törvény. Ezeket a parancsolatokat határozottan kiemelte a többi ószövetségi rendelkezések közül. Elnevezései: bizonyság - a bizonyság ládája kifejezés értelme: 1. Saját szavával hirdette ki; 2. Újával írta ismételten a kőtáblára; 3. Megadta tárolását: szövetségládában kellett őrizni. 4. A többi ószövetségi rendelkezést MÓZES írta be az ún. szövetség könyvébe, ezt a frigyláda oldalánál kellett elhelyezni.

5. Isten törvénye – a 10 törvénynél szűkebb értelemben. A végső elvek tömörebb megfogalmazása az ószövetségben. Jézus elevenítette fel 2 parancsolatban (Isten szeretete, A felebarát szeretete), mert addigra elhomályosult. Ez a két kőtábla megoszlása is, melyek alá további törvények sorolandók – felekezeti magyarázata eltér.

6. Isteni szeretet törvényeként mint egyetlen végső alapelv vö. Róm. 13,8-10

[szerkesztés] A parancsolatok szerkezeti kérdései az egyházi hagyományok tükrében

A főszöveg (2Mózes 20:1-17)parancsolatokra bontása két nagy egyházi hagyományt jelent: egyiket a katolikus, másikat a protestáns-zsidó hagyomány követi. Az egyházi katekizmus eltérése ellenére mind a zsidó, mind a katolikus és protestáns felekezetek – lévén mindegyik a történeti kinyilatkoztatás vallása – megegyeznek abban, hogy a parancsolatok alapját az képezi, hogy Jahve Mózesnek a Sínai hegyen parancsolatokat nyilatkoztatott ki, melyet Mózes 2 kőtáblára vetett. Hogy tételesen mik ezek a parancsolatok ebben már eltérés mutatkozik annak ellenére, hogy a Tízparancsolat ószövetségi főszövegének megállapításában ugyancsak konszenzus van.

További -formai- egyezést mutat az a Szent Ágoston óta fennálló csoportosítási-elv, amely a kőtáblákat és az alá sorolandó egyes parancsolatokat egyrészt az Isten-ember viszonyt érintő parancsolatok szerint, másrészt az ember-ember viszonyt érintő parancsolatok szerint taglalja. Az ágostoni csoportosítás alapját találhatjuk meg egyfelől az írásos, tehát bibliai hagyományban – elég itt Jézus által felelevenített, megerősített kettős parancsolatra gondolnunk, illetőleg szóbeli hagyományban, mely a parancsolat két kőtáblájáról beszélve utal a törvények megoszlására.

A kőtáblák egyike tehát az Isten-ember szövetségét, másika az emberek egymás közötti szövetségét szimbolizálja. A kőtáblák tehát szimbólumok, melyek sorrendje kötött, az egyes felekezetek sem cserélik fel azt.

A parancsolatok az egyes egyházak katekizmus szerinti eltérése azonban annál számottevőbb, melynek eredete a középkori egyházi értelmezésre vezethő vissza. Ezt a katolikus hagyomány katekizmusa vitte tovább, mely a mai napig elhagyja, illetve nem tekinti parancsolatnak a főszöveg szerinti II. parancsolatot(2Mózes 20, 4-6). A kihagyott II. parancsolat következtében a parancsolatok számsorrendje felborult, illetve hiány keletkezett bennünk, melyen az egyház sorrendileg nem, de számszerűen változtathatott. A helyreállítást a X. parancsolat kettébontásával oldotta meg. Eltérés mutatkozik továbbá a IV. parancsolat szövegében is, melyet részben elhagytak, részben megváltoztattak. Ez a parancsolat a szombatnap megszentelésére vonatkozik. Amíg a katolikus hagyomány értelmezésében igen rövid, pusztán a szombatnap megszentelésére vonatkozó utasításokkal találkozunk, addig az alternatív hagyományok ennél bővebb kontextusban emlékeztetnek erre a parancsolatra. Ugyancsak jelentős a pihenőnap napjának megállapítása e tekintetben: szombatra vagy vasárnapra kell, hogy essen a teremtésre való megemlékezés.

Ebben a kérdésben a kereszténység úgy gondolhatnánk egységes képet mutat, hiszen míg a zsidóság a szombatot, mint az első teremtés megszentelését, a keresztények Jézus Krisztus húsvétvasárnapi feltámadásával az új termetést szentelik meg. A valóság azt mutatja, hogy szombatnap megtartását szorgalmazza az adventizmus is.

[szerkesztés] A tízparancsolat elsősorban a zsidók és a protestáns egyházak által használt szövege

És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:

Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.

1. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
2. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
   Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn- szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
3. Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
4. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, [se] szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
5. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked.
6. Ne ölj.
7. Ne paráználkodjál. (Az eredetiben: Ne légy házasságtörő.)
8. Ne lopj.
9. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
10. Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.

[szerkesztés] A tízparancsolat katolikus megfogalmazása

1. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
2. Isten nevét szádra hiába ne vedd!
3. Az Úr napját szenteld meg!
4. Atyádat és anyádat tiszteld!
5. Ne ölj!
6. Ne paráználkodj!
7. Ne lopj!
8. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!
9. Felebarátod házastársát ne kívánd!
10. Mások tulajdonát ne kívánd!

[szerkesztés] Lásd még

• Sávuot

[szerkesztés] Irodalom

• Cseri Kálmán: A tízparancsolat, Budapest, Harmat Kiadói Alapítvány, 2000, ISBN 9637954848
• Hankiss Elemér: A tízparancsolat ma, Budapest, Helikon, 2002, ISBN 963 208 729 1
• Németh Sándor: Tízparancsolat, Budapest, Vidám Vasárnap Könyvek, 2004, ISBN 9637453989
• A katolikus egyház katekizmusa, Budapest, Szent István Társulat, 1994, ISBN 963 360 789 2
• A katolikus egyház katekizmusának Kompendiuma, Budapest, Szent István Társulat, 2006 *
• Vankó Zsuzsa: Mit mond a biblia? Bibliaiskolák közössége, 1993 *
• Vankó Zsuzsa: A boldogság törvénye, bibliai etika és antropológia Spalding alapítvány, 2003*

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Isten tízparancsolata és a Miatyánk
• A katolikus egyház katekizmusa, Harmadik rész: Élet Krisztusban, Második szakasz: A tízparancsolat
• Mit mond a biblia?