Mózes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mózes
San Pietro in Vincoli Rome 2011 14.jpg
Michelangelo Buonarroti: Mózes, Róma, San Pietro in Vincoli templom

Született kb. Kr. e. 1570 [1] - Kr. e. 1400 [2] körül
Alsó-Egyiptom
Halála kb. Kr. e. 1450[3] - Kr. e. 1300 [4] körül
Nébó-hegy, Palesztina
Vallási szerepe A judaizmus, a kereszténység és az iszlám prófétája.


Rembrandt:, Mózes és a kőtáblára írt Tízparancsolat
Mózes
<
F31 S29 S29
>

Mózes (héberül משה, lat. Moyses) bibliai próféta, egyben a zsidóság, a kereszténység, az iszlám és több kisebb vallás nagy prófétája. A hagyomány szerint az Ószövetség első öt könyvének szerzője. Létezésének és a Biblia szerint hozzá kötődő eseményeknek a történelmi alapja vitatott. Mózes második könyvében, az Exodusban leírtak szerint a zsidók akkoriban rabszolgaságban éltek Egyiptomban, és a fáraó megparancsolta a zsidók fiúgyermekeinek megölését, melyet Mózes anyja úgy került el, hogy újszülött fiát egy kosárban a Nílus vizére tette. A gyermeket a fáraó leánya találta meg és nevelte fel, felnővén pedig kivezette a zsidókat Egyiptomból az ígéret földjére. A történelmi korszak és a fáraó neve nem azonosítható teljes bizonyossággal, a legelterjedtebb vélekedés szerint II. Ramszesz vagy Merenptah uralkodása alatti események ihlették a bibliai történetet.

Neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A neve valószínűleg egyiptomi eredetű. A Mosze az egyik leggyakoribb egyiptomi név volt akkoriban, jelentése fia valakinek, vagy egyszerűen gyermek. (pl. Ramosze (görögösen Ramszesz) = Ré fia, Thotmosze = Thot fia, Amonmosze Amon fia stb.) A héber etimológia szerint a Mózes jelentése „vízből kimentett”.

Mózes a szent iratok szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mózes halála. Menj fel az Abarim-hegységbe, Nebo hegyére, amely Moáb földjén Jerikóval szemben van, s nézd meg Kánaán földjét, amelyet Izrael fiainak adok birtokul. Azon a hegyen, amelyre most fölmész, meghalsz Második törvénykönyv 32. [5]

Mózes Jákob utódja, Lévi törzséből. Nővére Mirjám, fivére Áron. Felesége, Cippóra két gyermekkel ajándékozta meg (Gerson és Eliézer).

Az Ótestamentumban a fáraó rabszolgasorba taszította a zsidókat, és megparancsolta, hogy minden fiúgyermeket öljenek meg, mert elszaporodnak és ellenük fordulnak. Mózes anyja, Jokhebed egy kosárban a Nílus hullámaira bízta az újszülött gyermeket, a fáraó leánya pedig fürdéskor megtalálta és sajátjaként nevelte fel. Mózes felnőve egy zsidó munkás védelmében megölt egy egyiptomi munkafelügyelőt, amely aztán mégis kitudódott, mert saját honfitársai vették őt észre. Ezért a büntetés elől elmenekült a sivatagba, ahol nomád pásztorként élt. Ekkor jelent meg neki égő, de el nem hamvadó csipkebokor képében „JHVH” („vagyok, aki vagyok”), Izrael istene, ki utasításokkal látta el.

Izrael első nagy prófétájaként ő vezette ki a zsidóságot Egyiptomból a sivatagba, ahol a Sínai-hegyen 40 napos böjtje után az Úr kinyilatkoztatta neki kőtáblákba vésett parancsolatait.[6] A kőtáblák számára a zsidók hordozható ereklyetartót készítettek, amely a frigyláda nevet kapta. Miután sok esztendőn át kóboroltak a Sínai-sivatagban, végül elérkeztek az ígéret földjére, Kánaánba, amelyet Mózes, múltbeli vétkeinek büntetéseként csak a távolból láthatott.

Az iszlámban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az iszlám vallás szerint Mózes (arabul Músza) az öt legnagyobb próféta (Noé, Ábrahám, Mózes, Jézus és Mohamed próféta) egyike. Ő az, akinek a neve az emberek közül a legtöbbet szerepel a Koránban. A Bibliából már ismert történeteken túl a Korán azt is elbeszéli, mikor Mózes a titokzatos Khidrrel találkozott (Korán, 18. szúra).

Mózes szarvakkal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

José de Ribera: Szent Mózes (17. század)
Mózes emlékmű a Nébó-hegyen Jordániában

Számos képzőművészeti ábrázoláson látható Mózes szarvakkal. Ennek oka egy félrefordítás. Mózes, mikor a dekalógussal lejön a hegyről, azt írja a szöveg: „Amikor aztán Mózes leszállt a Sinai-hegyről, kezében a bizonyság két táblájával, nem tudta, hogy ragyog az arca az Úrral való beszélgetés miatt” (Kivonulás könyve 34,29). Az eredeti héber mondatban szerepel a "karnu panav" קרנו פניו kifejezés. A קרן tő olvasható szarvnak, sugárnak, mint például a fénysugár kifejezésben. A "Panav" פניו jelentése az ő arca. Ezek alapján a kérdéses mondat értelme: Mózes arca ragyogott. A Septuaginta még ilyen értelemben fordítja görögre ezt a kifejezést. Szent Jeromos azonban cornuta-nak fordítja, ami szarvval ellátottat jelent. Jeromos latin fordítása, a Vulgata terjedt el a keresztények között, így hosszú ideig ez a félrefordítás adott alapot a művészek alkotásaihoz. Az egyik legklasszikusabb alkotás Michelangelo Buonarroti fent látható Mózese.

Megjegyezendő, hogy a modern filológia egyes képviselői nem fordítási hibának, hanem szándékos szóválasztásnak tartják Jeromos megoldását. A két szarv ugyanis az erő, a dicsőség jelképe (lásd a kétágú püspöki süveget, a mitrát), amely jelentés így már könnyedén beleilleszthető a szövegrész értelmezésébe. [7]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. The Wall Chart of World History, Bracken Books Kiadó, 1989.
  2. Seder Olam Rabbah
  3. The Wall Chart of World History, Bracken Books Kiadó, 1989.
  4. Seder Olam Rabbah
  5. Bibliák>Szent István Társulati Biblia>Második Törvénykönyv>31. fejezet
  6. Mózes V. 9, 9-11.
  7. Lásd a külső hivatkozásoknál Földváry Miklós István cikkét.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sigmund Freud: Mózes, Michelangelo Mózese – két tanulmány Európa Könyvkiadó Budapest 1987 [1]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]