Héber nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Héber (עברית [‘Ivrit])
Beszélik:	Izrael
Régió:	Izrael és környéke
Beszélők száma:	~6 millió
Rang:	nincs a 100 legnagyobb közt
Nelvcsalád:	Afroázsiai Sémi Középső Északnyugati Kánaánita Héber
Státusz
Hivatalos nyelv:	Izrael
Szabályozó testület:	Héber Nyelvi Akadémia (האקדמיה ללשון העברית)
Nyelv-kódok
ISO 639-1	he
ISO 639-2	heb
SIL	HBR

Az afroázsiai nyelvcsalád sémi ágába tartozó nyelv, Izrael állam hivatalos nyelve, amelyet a 19/20. századi nyelvújítás tett alkalmassá a modern használatra. A nyelvet a héber írással írják.

[szerkesztés] Története

A héber nyelvet a zsidók már a Krisztus születése előtti századokban egyre kevésbé használták, a mindennapi élet nyelve a hellenizált, utóbb római fennhatóság alá kerülő Júdeában az arámi és a görög ill. valamelyest a latin volt. A héber mindinkább liturgikus célokra szolgált, bár a diaszpórában szétszóródó zsidóság összekötő kapcsa mindig is a héber nyelv maradt. A közép- és újkor folyamán a zsidóság különböző nyelveket használt, annak megfelelően, hogy az egyes közösségek melyik ország vagy birodalom területén éltek. Kialakultak „zsidó nyelvek” is, amelyek közül a legismertebb a germán nyelvek közé tartozó jiddis, vagy az újlatin ladino.

A héber nyelv felújításának gondolata egybefonódik a zsidó nép azon vágyával és céljával, hogy visszatérhessen az „ígéret földjére”, és ott államot alapíthasson.

Az első és legnagyobb hatású lépéseket a litvániai Ben Jehuda tette meg, aki az 1880-as években elhatározta, hogy családjával kitelepül a Szentföldre, és azután csak héberül fog beszélni.

A héber nyelv modern változata az ivrit. A klasszikus, archaikus változat (amelyen az Ószövetség/Tanach is íródott) pedig a klasszikus héber, bibliai héber, esetleg óhéber.