Akkád nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Akkád
lišānum akkadītum
𒀝𒂵𒌈
Amarna Akkadian letter.png
Akkád nyelvű diplomáciai levél Tell el-Amarnából
Kiejtés liʃaːnum akːadiːtum
Beszélik holt nyelv
Terület Mezopotámia, Észak-Szíria
Beszélők száma 0 fő
Nyelvcsalád Afroázsiai nyelvcsalád
   sémi nyelvek
    keleti sémi nyelvek
     akkád nyelv
Ágak óakkád nyelv
mári nyelv
óasszír nyelv
óbabiloni nyelv
újasszír nyelv
újbabiloni nyelv
Írásrendszer ékírás
Hivatalos állapot
Hivatalos Akkád Birodalom, Mári, Asszíria, Babilon
Nyelvkódok
ISO 639-1 nincs
ISO 639-2 akk
ISO 639-3 akk
Ékírásos levél, alján a boríték maradványaival, Kültepe, i. e. 19. század, 11,1 cm.

Az akkád (i. e. 2600 – i. sz. 75, ékírással: 𒀝𒂵𒌈, ak-ka-AD, lišānum akkadītum) egy sémi nyelv volt, amit egykor Mezopotámiában beszéltek az asszírok és babiloniak. A legkorábbi dokumentált sémi nyelvként az ékírást használták lejegyzéséhez, amelyet a sumertől kölcsönzött.

A nyelv neve Agade városából ered, amely az idők folyamán a mezopotámiai civilizáció egyik fontos központjává vált.

Nyelvtörténeti korszakok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az akkád több változatba is besorolható a köztük fönnálló tér- és időbeli különbségek alapján:

  • óakkád – i. e. 2600–1950 (a nyelv maga jóval korábbi, már i. e. 3000 körül jelen van, csak írásos emléke nincs)
  • mári nyelv – i. e. 2800–1700, a Középső-Eufrátesz vidéke
  • óbabiloni – i. e. 2000–1400
  • óasszír – i. e. 2000–1500
  • középasszír – 1500–1000
  • középbabiloni – i. e. 1400–1000 (ezek nyelvemlékei óakkádul íródtak, a nyelvekről konkrét ismeret nincs, csak az ó és új változatuk közti átmenet alapján)
  • újasszír – i. e. 1000–612
  • újbabiloni – i. e. 1000–600
  • későbabiloni – i. e. 600 – i. sz. 75.

Az asszír és babiloni nyelvek is akkád nyelvjárások, amelyek valószínűleg két sémi népcsoport különböző irányú és idejű bevándorlására vezethetők vissza. Az asszír nyelvjárás a Tigris középső és felső szakaszán terjedt el, a babiloni pedig eredetileg az Eufrátesz alsó folyásának egy rövid szakaszára korlátozódott. Az újbabiloni és újasszír nyelvek erős arámi hatásokat mutatnak.

Írása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az akkád írástudók a nyelvet az ékírás módosított változatával írták, amit eredetileg a sumerek használtak. Az akkád rendszerben egy jel jelenthetett (a) egy sumer szójelet, (b) egy sumer szótagot, (c) egy akkád szótagot, valamint (d) egy hangot is. Ennek következtében az olvasás, de maga az írás is meglehetősen nehézkes feladat volt. Másrészt, a sémi nyelvek jellegzetességeiből fakadóan az ékírással a lejegyzés még tökéletlen is volt: a zárhangok és emfatikus hangok leírhatatlanok voltak, továbbá a szótagírás jelleg alkalmatlan az akkádhoz hasonló nyelvek leírására, mivel azokban a szó egy hárommássalhangzós gyökből és a hozzáadott jelentéstöbblet-hordozó magánhangzókból áll. Azonban, még mindezek tudatában is, az akkád írott mivolta kiemelt szereppel bírt a történelem során.

Hangtana[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ékírásos akkád szövegek alapján számos proto-sémi hang kiveszett a nyelvből, például a glottális zárhangok, valamint a *h, *ḥ, frikatívák. Helyük pótlására létrejött az e magánhangzó, amely a többi sémi nyelvben ismeretlen. Az interdentális és zöngétlen frikatívák (, *ṣ́) egybeolvadtak a szibliánsokkal, hogy végül csupán 19 mássalhangzó maradjon:

b p d t ṭ š z s ṣ l g k q ḫ m n r w y.
Mássalhangzók Zöngés Zöngétlen Emfat. Nazális Hiátushang
Labiális plozívák b [b] p [p] m [m] w [v]
Dentális plozívák d [d] t [t] [tˁ] n [n] r [r], l [l]
Szibliánsok z [z] s [s], š [ʃ] [sˁ]
Palatális approximánsok y [j]
Veláris plozívák g [g] k [k] q [kˁ]
Uvuláris frikatívák [χ]

Négy magánhangzó volt, mindegyik rövid és hosszú változattal:

a, e, i, u, ā, ē, ī, ū

Nyelvtan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gilgames-eposz, az akkád irodalom remekművének egyik táblája

Különbséget tett a nemek között (nőnem és hímnem); e tekintetben különböztek a személyes névmások és az igeragozások is. Három nyelvtani eset létezett a névszók számára (alanyeset, birtokoseset, tárgyeset), valamint minden személynek megvolt a maga igeragozása.

Az akkád névszókat nem, szám és eset szerint deklinálták. Két nemük volt, hím- és nőnem. A mellékneveket a főnevekkel egyformán ragozták.

Az igéknek volt egyes, kettes és többes számuk is.

Fő- és melléknévragozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

rövidítések: hn = hímnem, nn = nőnem

fő és melléknévragozás
szám eset főnév (hn) főnév (nn) melléknév (hn) főnév (nn)
egyes szám
nominativus šarr-um šarr-at-um dann-um dann-at-um
genitivus šarr-im šarr-at-im dann-im dann-at-im
accusativus šarr-am šarr-at-am dann-am dann-at-am
kettes szám
nominativus šarr-ān šarr-at-ān
accusativus–genitivus šarr-īn šarr-at-īn
többes szám
nominativus šarr-ū šarr-āt-um dann-ūt-um dann-āt-um
accusativus–genitivus šarr-ī šarr-āt-im dann-ūt-im dann-āt-im

Igeragozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

rövidítések: E1 = egyes szám első személy, E2 = egyes szám második személy, E3 = egyes szám harmadik személy, T1 = többes szám első személy, T2 = többes szám második személy, T3 = többes szám harmadik személy, hn = hímnem, nn = nőnem

Az akkád nyelv az ősi ragozó nyelvek többségéhez (és a magyarhoz) hasonlóan nem ismeri a jövő idejű igeragozást, a jövő idejűséget összetett szerkezetekkel fejezte ki.

múlt idő befejezett jelen idő felszólító mód összevont rag főnévi igenév aktív melléknévi igenév melléknévi igenév
E1 aprus aptaras aparras parsāku parāsum pārisum (hn)
pāristum (nn)
parsum (hn)
paristum (nn)
T1 niprus niptaras niparras parsānu
E2 (hn) taprus taptaras taparras purus parsāta
E2 (nn) taprusī taptarsī (*taptarasī) taparrasī pursi parsāti
T2 taprusā taptarsā taparrasā pursa parsātunu (hn)
parsātina(nn)
E3 iprus iptaras iparras paris
T3 (hn) iprusū iptarsū (*iptarasū) iparrasū parsat
T3 (nn) iprusā iptarsā(*iptarasā) iparrasā parsū (hn)
parsā (nn)

Főnév, melléknév és melléknévi igenév állandó ragjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

főnév (šarrum) melléknév (rapšum) melléknévi igenév (parsum)
E1 šarr-āku rapš-āku pars-āku
T1 šarr-ānu rapš-ānu pars-ānu
E2 (hn) šarr-āta rapš-āta pars-āta
E2 (nn) šarr-āti rapš-āti pars-āti
T2 (hn) šarr-ātunu rapš-ātunu pars-ātunu
T2 (nn) šarr-ātina rapš-ātina pars-ātina
E3 (hn) šar-Ø rapaš-Ø paris-Ø
E3 (nn) šarr-at rapš-at pars-at
T3 (hn) šarr-ū rapš-ū pars-ū
T3 (nn) šarr-ā rapš-ā pars-ā

Személyes névmások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

nominativus acc–gen dativus
személy egyes szám többes szám egyes szám többes szám egyes szám többes szám
én anāku nīnu yāti niāti yāšim niāšim
te hn atta attunu kāti kunūti kāšim kunūšim
nn atti attina kināti kināšim
ő hn šū šunu šātilu (šātilu) šunūti šuāšim (šāšim) šunūšim
nn šī šina šiāti (šuāti;šāti) šināti šiāšim (šāšim, šāšim) šināšim

Számnevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# tőszámnév (hn) tőszámnév (nn) sorszámnév (hn) sorszámnév (nn)
1 ištēn išteʾat
ištāt
ištēn išteʾat
2 šinā šittā šanûm šanītum
3 šalāš šalāšat šalšum šaluštum
4 erbē erbēt rebûm rebūtum
5 ḫamiš ḫamšat ḫamšum ḫamuštum
6 šediš šiššet šeššum šeduštum
7 sebē sebēt sebûm sebūtum
8 samānē samānat samnum
samnûm
samuntum
9 tešē tišīt tišûm
tešûm
tišūtum
tešūtum
10 ešer ešeret ešrum ešurtum
60 šūš
100 meʾat, māt
1000 līm

Forrásművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • (angolul) Bussmann, Hadumod (1996). Routledge Dictionary of Language and Linguistics. New York: Routledge. ISBN 0-415-20319-8
  • (angolul) Caplice, Richard (1980). Introduction to Akkadian. Rome: Biblical Institute Press. (1983: ISBN 88-7653-440-7; 1988, 2002: ISBN 88-7653-566-7) (Az 1980-as kiadás elérhető a világhálón.)
  • (angolul) Huehnergard, John (2005). A Grammar of Akkadian (Second Edition). Eisenbrauns. ISBN 1-57506-922-9
  • (angolul) Marcus, David (1978). A Manual of Akkadian. University Press of America. ISBN 0-8191-0608-9
  • (angolul) Mercer, Samuel A B (1961). Introductory Assyrian Grammar. New York: F Ungar. ISBN 0-486-42815-X
  • (németül) Soden, Wolfram von (1952). Grundriss der akkadischen Grammatik. Analecta Orientalia 33. Roma: Pontificium Institutum Biblicum. (3. kiad.: ISBN 88-7653-258-7)
  • (magyarul) Dobos Károly Dániel: Sém fiai – A sémi nyelvek és a sémi írásrendszerek története (Pázmány Egyetem eKiadó és Szent István Társulat: Budapest, 2013) 65-94.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]