Akkád nyelv

Akkád lišānum akkadītum 𒀝𒂵𒌈
Akkád nyelvű diplomáciai levél Tell el-Amarnából
Kiejtés	liʃaːnum akːadiːtum
Beszélik	holt nyelv
Terület	Mezopotámia, Észak-Szíria
Beszélők száma	0 fő
Nyelvcsalád	Afroázsiai nyelvcsalád    sémi nyelvek     keleti sémi nyelvek      akkád nyelv
Ágak	óakkád nyelv mári nyelv óasszír nyelv óbabiloni nyelv újasszír nyelv újbabiloni nyelv
Írásrendszer	ékírás
Hivatalos állapot
Hivatalos	Akkád Birodalom, Mári, Asszíria, Babilon
Nyelvkódok
ISO 639-1	nincs
ISO 639-2	akk
ISO 639-3	akk

Ékírásos levél, alján a boríték maradványaival, Kültepe, i. e. 19. század, 11,1 cm.

Az akkád (i. e. 2600 – i. sz. 75, ékírással: 𒀝𒂵𒌈, ak-ka-AD-û, lišānum akkadītum) egy sémi nyelv volt, amit egykor Mezopotámiában beszéltek az asszírok és babiloniak. A legkorábbi dokumentált sémi nyelvként az ékírást használták lejegyzéséhez, amelyet a sumertől kölcsönzött.

A nyelv neve Agade városából ered, amely az idők folyamán a mezopotámiai civilizáció egyik fontos központjává vált.

Nyelvtörténeti korszakok

Az akkád több változatba is besorolható a köztük fönnálló tér- és időbeli különbségek alapján:

• óakkád – i. e. 2600–1950 (a nyelv maga jóval korábbi, már i. e. 3000 körül jelen van, csak írásos emléke nincs)
• mári nyelv – i. e. 2800–1700, a Középső-Eufrátesz vidéke
• óbabiloni – i. e. 2000–1400
• óasszír – i. e. 2000–1500
• középasszír – 1500–1000
• középbabiloni – i. e. 1400–1000 (ezek nyelvemlékei óakkádul íródtak, a nyelvekről konkrét ismeret nincs, csak az ó és új változatuk közti átmenet alapján)
• újasszír – i. e. 1000–612
• újbabiloni – i. e. 1000–600
• későbabiloni – i. e. 600 – i. sz. 75.

Az asszír és babiloni nyelvek is akkád nyelvjárások, amelyek valószínűleg két sémi népcsoport különböző irányú és idejű bevándorlására vezethetők vissza. Az asszír nyelvjárás a Tigris középső és felső szakaszán terjedt el, a babiloni pedig eredetileg az Eufrátesz alsó folyásának egy rövid szakaszára korlátozódott. Az újbabiloni és újasszír nyelvek erős arámi hatásokat mutatnak.

Írása

Az akkád írástudók a nyelvet az ékírás módosított változatával írták, amit eredetileg a sumerek használtak. Az akkád rendszerben egy jel jelenthetett (a) egy sumer szójelet, (b) egy sumer szótagot, (c) egy akkád szótagot, valamint (d) egy hangot is. Ennek következtében az olvasás, de maga az írás is meglehetősen nehézkes feladat volt. Másrészt, a sémi nyelvek jellegzetességeiből fakadóan az ékírással a lejegyzés még tökéletlen is volt: a zárhangok és emfatikus hangok leírhatatlanok voltak, továbbá a szótagírás jelleg alkalmatlan az akkádhoz hasonló nyelvek leírására, mivel azokban a szó egy hárommássalhangzós gyökből és a hozzáadott jelentéstöbblet-hordozó magánhangzókból áll. Azonban, még mindezek tudatában is, az akkád írott mivolta kiemelt szereppel bírt a történelem során.

Hangtana

Az ékírásos akkád szövegek alapján számos proto-sémi hang kiveszett a nyelvből, például a glottális zárhangok, valamint a *h, *ḥ, *ġ frikatívák. Helyük pótlására létrejött az e magánhangzó, amely a többi sémi nyelvben ismeretlen. Az interdentális és zöngétlen frikatívák (*ś, *ṣ́) egybeolvadtak a szibliánsokkal, hogy végül csupán 19 mássalhangzó maradjon:

b p d t ṭ š z s ṣ l g k q ḫ m n r w y.

Mássalhangzók	Zöngés	Zöngétlen	Emfat.	Nazális	Hiátushang
Labiális plozívák	b [b]	p [p]		m [m]	w [v]
Dentális plozívák	d [d]	t [t]	ṭ [tˁ]	n [n]	r [r], l [l]
Szibliánsok	z [z]	s [s], š [ʃ]	ṣ [sˁ]
Palatális approximánsok					y [j]
Veláris plozívák	g [g]	k [k]	q [kˁ]
Uvuláris frikatívák		ḫ [χ]

Négy magánhangzó volt, mindegyik rövid és hosszú változattal:

a, e, i, u, ā, ē, ī, ū

Nyelvtan

A Gilgames-eposz, az akkád irodalom remekművének egyik táblája

Különbséget tett a nemek között (nőnem és hímnem); e tekintetben különböztek a személyes névmások és az igeragozások is. Három nyelvtani eset létezett a névszók számára (alanyeset, birtokoseset, tárgyeset), valamint minden személynek megvolt a maga igeragozása.

Az akkád névszókat nem, szám és eset szerint deklinálták. Két nemük volt, hím- és nőnem. A mellékneveket a főnevekkel egyformán ragozták.

Az igéknek volt egyes, kettes és többes számuk is.

Fő- és melléknévragozás

rövidítések: hn = hímnem, nn = nőnem

fő és melléknévragozás

szám	eset	főnév (hn)	főnév (nn)	melléknév (hn)	főnév (nn)
egyes szám
	nominativus	šarr-um	šarr-at-um	dann-um	dann-at-um
	genitivus	šarr-im	šarr-at-im	dann-im	dann-at-im
	accusativus	šarr-am	šarr-at-am	dann-am	dann-at-am
kettes szám
	nominativus	šarr-ān	šarr-at-ān
	accusativus–genitivus	šarr-īn	šarr-at-īn
többes szám
	nominativus	šarr-ū	šarr-āt-um	dann-ūt-um	dann-āt-um
	accusativus–genitivus	šarr-ī	šarr-āt-im	dann-ūt-im	dann-āt-im

Igeragozás

rövidítések: E1 = egyes szám első személy, E2 = egyes szám második személy, E3 = egyes szám harmadik személy, T1 = többes szám első személy, T2 = többes szám második személy, T3 = többes szám harmadik személy, hn = hímnem, nn = nőnem

Az akkád nyelv az ősi ragozó nyelvek többségéhez (és a magyarhoz) hasonlóan nem ismeri a jövő idejű igeragozást, a jövő idejűséget összetett szerkezetekkel fejezte ki.

	múlt idő	befejezett	jelen idő	felszólító mód	összevont rag	főnévi igenév	aktív melléknévi igenév	melléknévi igenév
E1	aprus	aptaras	aparras		parsāku	parāsum	pārisum (hn) pāristum (nn)	parsum (hn) paristum (nn)
T1	niprus	niptaras	niparras		parsānu
E2 (hn)	taprus	taptaras	taparras	purus	parsāta
E2 (nn)	taprusī	taptarsī (*taptarasī)	taparrasī	pursi	parsāti
T2	taprusā	taptarsā	taparrasā	pursa	parsātunu (hn) parsātina(nn)
E3	iprus	iptaras	iparras		paris
T3 (hn)	iprusū	iptarsū (*iptarasū)	iparrasū		parsat
T3 (nn)	iprusā	iptarsā(*iptarasā)	iparrasā		parsū (hn) parsā (nn)

Főnév, melléknév és melléknévi igenév állandó ragjai

	főnév (šarrum)	melléknév (rapšum)	melléknévi igenév (parsum)
E1	šarr-āku	rapš-āku	pars-āku
T1	šarr-ānu	rapš-ānu	pars-ānu
E2 (hn)	šarr-āta	rapš-āta	pars-āta
E2 (nn)	šarr-āti	rapš-āti	pars-āti
T2 (hn)	šarr-ātunu	rapš-ātunu	pars-ātunu
T2 (nn)	šarr-ātina	rapš-ātina	pars-ātina
E3 (hn)	šar-Ø	rapaš-Ø	paris-Ø
E3 (nn)	šarr-at	rapš-at	pars-at
T3 (hn)	šarr-ū	rapš-ū	pars-ū
T3 (nn)	šarr-ā	rapš-ā	pars-ā

Személyes névmások

		nominativus		acc–gen		dativus
személy		egyes szám	többes szám	egyes szám	többes szám	egyes szám	többes szám
én		anāku	nīnu	yāti	niāti	yāšim	niāšim
te	hn	atta	attunu	kāti	kunūti	kāšim	kunūšim
	nn	atti	attina		kināti		kināšim
ő	hn	šū	šunu	šātilu (šātilu)	šunūti	šuāšim (šāšim)	šunūšim
	nn	šī	šina	šiāti (šuāti;šāti)	šināti	šiāšim (šāšim, šāšim)	šināšim

Számnevek

#	tőszámnév (hn)	tőszámnév (nn)	sorszámnév (hn)	sorszámnév (nn)
1	ištēn	išteʾat ištāt	ištēn	išteʾat
2	šinā	šittā	šanûm	šanītum
3	šalāš	šalāšat	šalšum	šaluštum
4	erbē	erbēt	rebûm	rebūtum
5	ḫamiš	ḫamšat	ḫamšum	ḫamuštum
6	šediš	šiššet	šeššum	šeduštum
7	sebē	sebēt	sebûm	sebūtum
8	samānē	samānat	samnum samnûm	samuntum
9	tešē	tišīt	tišûm tešûm	tišūtum tešūtum
10	ešer	ešeret	ešrum	ešurtum
60	šūš
100	meʾat, māt
1000	līm

Forrásművek

• (angolul) Bussmann, Hadumod (1996). Routledge Dictionary of Language and Linguistics. New York: Routledge. ISBN 0-415-20319-8
• (angolul) Caplice, Richard (1980). Introduction to Akkadian. Rome: Biblical Institute Press. (1983: ISBN 88-7653-440-7; 1988, 2002: ISBN 88-7653-566-7) (Az 1980-as kiadás elérhető a világhálón.)
• (angolul) Huehnergard, John (2005). A Grammar of Akkadian (Second Edition). Eisenbrauns. ISBN 1-57506-922-9
• (angolul) Marcus, David (1978). A Manual of Akkadian. University Press of America. ISBN 0-8191-0608-9
• (angolul) Mercer, Samuel A B (1961). Introductory Assyrian Grammar. New York: F Ungar. ISBN 0-486-42815-X
• (németül) Soden, Wolfram von (1952). Grundriss der akkadischen Grammatik. Analecta Orientalia 33. Roma: Pontificium Institutum Biblicum. (3. kiad.: ISBN 88-7653-258-7)
• (magyarul) Dobos Károly Dániel: Sém fiai – A sémi nyelvek és a sémi írásrendszerek története (Pázmány Egyetem eKiadó és Szent István Társulat: Budapest, 2013) 65-94.

További információk

• Példa az akkád nyelvre
• Részletes bevezető az akkádhoz
• Akkád-angol-francia élő szótár