Szokotri nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szokotri nyelv
Modern South Arabian Languages.svg
Modern délarab nyelvek. Szokotri vörössel
Beszélik Szokotra szigetén, Ománban, az Egyesült Arab Emírségekben
Terület Közel-Kelet
Nyelvcsalád Afroázsiai nyelvcsalád
   sémi nyelvek
    déli sémi nyelvek
     modern délarab nyelvek
Ágak szokotri nyelv

A szokotri nyelv vagy szokotrai nyelv a Jemenhez tartozó Szokotra szigetén beszélt modern dél-arab nyelvek csoportjába tartozó sémi nyelv, ami közeli rokonságban van az arab nyelvvel és annak változatával a jemeni arabbal, viszont nem dialektusa annak. Szokotra lakosságának nagy része beszéli, de kivándoroltak élnek még Ománban és az Egyesült Arab Emírségekben. Világszerte összesen hatvennégyezer ember tekinthető a szokotrai nyelv beszélőjének. Közvetlen rokona a Jemenben beszélt mehri nyelv és a már régi kihalt szabái nyelv is. A szokotri nem hivatalos Szokotra szigetén, kizárólag a klasszikus arab nyelvet használják. Szokotra társadalma a világon egyedülálló módon zárt, nagyon sokan primitív körülmények között élnek eldugott hegyvidéki közösségekben, emiatt nincs például oktatás a szigeten, sem írásos hagyatéka a szokotri nyelvnek.

Mohamed próféta születése körüli időkben az arabok, akik annak idején még csak az Arab-félszigetet népesítették be, két külön csoportra szakadtak szét. A rómaiak által Boldog Arábiának nevezett terület a délarab nép lakóhelye volt (ez nagyjából a mai Jemen), amelynek kialakult a saját nyelve, a délarab nyelv. A délarabok földműveléssel foglalkoztak, mivel itt a vidék nem volt olyan száraz és sivatagos, mint északon, ahol az északi arabok nomád életmódot folytattak. Az északi arab nyelv és a délarab nyelv között jelentős különbségek voltak és mindkettő saját ábécével rendelkezett. Az északarab nyelv lett aztán a mai klasszikus arab őse, míg a délarab az iszlám hódítás után megszűnt és kihalt Jemenből, a szokotri és a mehri nyelv a délarab máig élő utódai.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dobos Károly Dániel: Sém fiai – A sémi nyelvek és a sémi írásrendszerek története (Pázmány Egyetem eKiadó és Szent István Társulat: Budapest, 2013) 314.