Sumer nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Sumer (eme-ĝir, eme-gir)
Beszélik:	egykoron Sumer
Terület:	Mezopotámia
Beszélők száma:	0 (anyanyelvi)
Helyezés a beszélők száma szerint:	-
Besorolás:	Izolált nyelv
Írás:	ékírás
Hivatalos státusz
Hivatalos nyelv:	-
Szabályozza:	-
Nyelvkódok
ISO 639-1	nincs
ISO 639-2	sux
SIL-kód:	sux

A sumer nyelvet ^[1] (sumerül: eme-ĝir – anyanyelv) az ókori Mezopotámia területén élt sumerek beszélték. Ékírása a világ legrégebbi ismert írott nyelvévé teszi, és egyúttal tudósít kulturális jelentőségéről is. Legrégebbi emlékei körülbelül az i. e. XXXIII. századból származnak. A Kr. e. III. és II. évezred fordulója (i. e. 2000) körül megszűnt beszélt nyelv lenni, de a Közel-Keleten a vallás és a diplomácia nemzetközi nyelve (lingua franca) maradt az akkád hódítás után is, tehát hosszú ideig holt nyelvként tovább használták. Idővel azonban teljesen feledésbe merült, és a XIX. századig várni kellett újbóli felfedezésére. Pontos feltárása a mai napig nem történt meg, de ismereteink elégségesek a fellelt sumer nyelvemlékek lefordításához.

A sumer egy olyan agglutináló nyelv, amely több ponton is ergatív jelleget mutat, tehát a tárgyas ige alanyát eltérő esettel fejezi ki, mint a tárgyatlan ige alanyát (és a tárgyas ige tárgyát). Nyelvtanában a toldalékolás határozza meg a legtöbb funkciót, szavait általában egyszerű tövekből képezi. Esetrendszere gazdag és változatos. Ismert nyelvrokonai nincsenek, így izolált nyelv.

Tartalomjegyzék 1 Megfejtése 2 Átírása 3 Nyelvtörténete 3.1 Nyelvtörténeti korszakok 3.2 Rokonai 3.3 Változatai 4 Hangtana 5 Nyelvtana 5.1 Névszók 5.2 Igék 5.3 Példamondat 6 Megjegyzések 7 Lásd még 8 Forrásművek 9 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Megfejtése

Miután Henry Rawlinson (1810-1895) 1835-ben felfedezte a behisztuni feliratokat, elkezdődhetett az akkád nyelvű ékírásos szövegek megfejtése.

1850-re Edward Hincks (1792-1866) eljutott addig a feltételezésig, hogy az ékírás nem sémi eredetű. A sémi nyelvek szavai hárommássalhangzós gyökökből épülnek fel, ellenben az ékírás egy bonyolult szótagírás, amelyben egy jel egy magánhangzó-mássalhangzó párost képvisel. Tovább erősíthette véleményét az, hogy a szövegekben nem-sémi szavak is találhatók voltak.

1855-ben Rawlinson bejelentette, hogy a nippuri, larszai és erehi lelőhelyeken nem-sémi feliratokra akadtak. Julius Oppert ekkor tétetlezte föl, hogy ez a – szerinte „turáni” – nyelv volt Mezopotámia nyelve az akkád előtt, és az ékírás is ehhez fejlődött ki. Egy évvel később Hincks amellett érvelt, hogy az értelmezetlen nyelv valószínűleg agglutináló. Voltak olyan kutatók, akik akkor ezt „szkítának” vagy az akkád egy változatának tekintették. Ezzel szemben 1869-ben Oppert elnevezte a nyelvet „sumer”-nek, az akkádoktól már megismert „Sumer és Akkád királya” cím alapján – ha az akkádok a sémik, akkor a sumerek alkották a királyság nem-sémi részét.

Ernest de Sarzec 1877-ben megkezdte a tellói sumer emlékek feltárását, majd 1884-ben megjelentette a Découvertes en Chaldée első kötetét, benne a sumer feliratok átiratával. A Pennsylavaniai Egyetem kutatásai ezután indultak meg 1888-ban Nippurban, és 1889-ben R. Brünnow kiadta a sumer képjelek osztályozott listáját. A sumer-akkád kétnyelvű szövegek első tudományos szintű fordítását Paul Haupt nevéhez kötjük; a Die sumerichen Familiengesetze (A sumer családtörvények) című művével vonult be a tudománytörténetbe. A jelek zavarbejtő sokasága és változatossága azonban egy sajnálatos tévútra vezette a tudományt: a párizsi keletkutató, Joseph Halévy 1874 után azt állította, hogy a sumer nem természetes, hanem egyfajta mesterséges nyelv, amelyet titkos célokra hoztak létre. Ez egy mintegy 10 évig tartó vitát váltott ki az asszirológusok között. Egy tucat évre Halévy álláspontját még a nagy Friedrich Delitzsch is elfogadta, 1897-tel bezárólag.

	Két korábbi próbálkozás – J.D. Princeé 1919-ben és M. Witzelé 1938-ban – az elégségesnél is gyengébb eredménnyel zárult: egy sor, amit ma akár egy elsőéves sumerhallgató is le tud fordítani helyesen: „te vagy, aki szétteríted a pörkölt malátát egy nagy gyékényszőnyegen (hűlni)”, a következőképp lett lefordítva: „te, a villám valódi okozója, emelkedett hivatalnok, az erős egy” az elsőnél, illetőleg "te erősíted a Gugbuluggal (ital) a nagy Sukkalt" a másodiknál.
– Miguel Civil a Chicagói Egyetemtől, egy sörkészítéssel kapcsolatos tábláról (Sörivóknak való)

Delitzsch hosszú munkálatok után szakértői szótárt és nyelvtant adott ki – Sumerisches Glossar és Grundzüge der sumerischen Grammatik –, amelyek 1914-ben jelentek meg, és a segítségükkel a sumer nyelvről már átfogó képet lehetett kapni. Arno Poebel, Delitzsch tanítványa 1923-ban a nyelvtant az azonos cím alatt pontosította. Ez a nyelvtani összefoglaló mintegy 50 évre maradt a sumert tanulmányozók egyik legfontosabb írásává – mindaddig, amíg 1984-ben Marie-Louise Thomsen meg nem jelentette a The Sumerian Language, An Introduction to its History and Grammatical Structure (A sumer nyelv, egy bevezetés történetébe és nyelvtani szerkezetébe) című művét, ami már a modern elvárásoknak is megfelel.

Megjegyzendő, hogy a Louvre egykori munkatársa, François Thureau-Dangin sokat közreműködött a sumer nyelv megfejtésében az 1898 és 1938 között kiadott kiadványaival, mint például az 1905-ös Les inscriptions de Sumer et d’Akkad-dal (Sumer és akkád feliratai.) 1908-ban Stephen Langdon megpróbálta összegezni a sumer és akkád szókincs ismeretének terén bekövetkezett hirtelen nagyobbodást a Charles Virolleaud által szerkesztett Babyloniaca nevű folyóirat hasábjain a Sumer-Asszír Szókincsek című cikkében. A későbbi tudósok Langdon munkájában számos tévedést és pontatlanságot fedeztek fel, de a tanulmány így is jelentőségteljes. 1944-ben egy sokkal elővigyázatosabb sumerológus, Samuel Noah Kramer megírta a Sumerian Mythology-ként (Sumer mitológia) ismert művét, amelyben a megfejtés menetét részletezi.

[szerkesztés] Átírása

Példa az ékírás átírására

ur-diĝir-ĝa2-tum3-du10-ke4

ur+dĜatumdu+ak+e

A felső sorban a jelek szövegkörnyezet- figyelembevétel nélküli jelentése, míg az alsó sorban a valódi olvasat látható

Az átmásolás folyamata, ha magát az ékírást vesszük, az a művelet, ami során egy erre szakosodott szakember elvégzi az agyagba karcolt ékjelek papírra másolását. Ezen a téren nem mindenki egyformán megbízható, így a kutatók gyakran összevetik művük kiadása előtt az eredetivel a másolatokat, kiemelt figyelemmel a törések és egyéb sérülések mentén elhelyezkedő jelekre.

Az átírás során a sumerológus eldönti, hogy miként jelenítse meg a sumer szöveget a latin ábécével – s ez a munka nehezebb része, ugyanis a szövegkörnyezettől függően egy ékírásos jel lehet az egyike a számos szójelnek, jelenthet egy szótagot (V, VC, CV, vagy CVC), vagy határozót (szemantikai kategória-jelölő). Még körülményesebbé teszi a feladatot az, hogy vannak olyan sumer szavak, amiket több szótagjel felhasználásával létrehozott szójelekkel írtak. Ezt az eljárást diri-helyesírásnak nevezzük, mivel a "diri" szójelt a SI és A szótagok jelével jegyezték le. Az átírásban ilyen esetben értelemszerűen nem a SIA szócska jelenik meg, hanem a megfelő diri.

[szerkesztés] Nyelvtörténete

A sumer az első ismert írott nyelv, első írásos emlékei i. e. 3200. körül keletkeztek. Ékírását később az akkád nyelv használta. Alkalmazták azonban az indoeurópai nyelvek közül a hettita (melynek hieroglifikus írása is volt, akár az óegyiptomi nyelvnek) és az óperzsa nyelvre is, bár az utóbbi csak hasonló elvekre épült, a jelek alakja eltért. A sumer nép eltűnése, lassú beolvadása után a sumer nyelvet több, a térségben lévő országban még századokig a diplomáciai levelezés és a tudományok nyelveként használták, hasonlóan, mint a középkorban a latint, fontos részét képezte az írnokképzésnek, és megmaradt a mágikus-rituális, illetve a tudományos nyelvhasználatban is.

[szerkesztés] Nyelvtörténeti korszakok

Az írott időszak számos nyelvtörténeti korszakra osztható föl.

• Archaikus sumer – i. e. 3100-2600/2500;
• Ósumer – i. e. 2600/2500-2300/2200;
• Újsumer – i. e. 2300/2200-2000;
• Kései sumer – i. e. 2000-1800/1700;
• Sumer utáni kor – 1800/1700-100.

Néhány időrend ennek ellenére a kései sumer kort kihagyja, és a 2000 utáni összes emléket sumer utáninak tekinti. Ezutóbbi azt jelenti, hogy a nyelv ekkor már holt nyelvnek számított, és csupán mint klasszikus nyelv maradt használatban.

[szerkesztés] Rokonai

A nyelvet gyakorlatilag már minden ismert agglutináló nyelvvel megpróbálták rokonítani, de mindeddig nem sikerült meggyőzően bizonyítani, hogy a ma beszélt nyelvek közül bármelyik közvetlen kapcsolatban állna a sumerral.

A sumer rokonainak a keresése a XX. század során politikai kérdéssé is vált, hiszen a sumer a világ legősibb írott nyelve, és századokig a tudomány eszköze volt, márpedig egy ilyen rokon egyesek szemében büszkeségre jogosít fel.

Néhány nyelv azok közül, amelyekkel rokonítani próbálták a sumert:

• ajmara
• burusaszki
• dravida nyelvcsalád
• hurro-urartui nyelvek (lásd Hurrik, Urartu)
• munda nyelvek (Igor M. Diakonoff)
• A sino-tibeti nyelvcsalád tibeto-burmai ága (Jan Braun)
• uráli nyelvek, köztük a magyar (Érdy Miklós, Bobula Ida és Badiny Jós Ferenc)

[szerkesztés] Változatai

A sumer egyetlen ismert nyelvjárása (vagy inkább szociolektusa) az eme-sal (EME.SAL "női nyelv"). Az eme-girrel szemben az eme-salt kizárólag női szereplők alkalmazzák egyes irodalmi művekben, valamint szerepe domináns a kultuszénekekben. Az alapváltozat és a nyelvjárás között legtöbb esetben csupán hangtani különbségek állnak fenn, például gyakori az m használata a ĝ helyett: az eme-gir ĝe₂₆ "én" az eme-salban me. Ezen kívül létezik némi szókincsbeli eltérés is, mint a ga-ša-an használata a mértékadó nin helyett. Az akkádban található sumer jövevényszavak legtöbbször ebből a változatból származnak, így akár az is lehet, hogy a beszélt nyelvi forma ez, míg az eme-gir egyféle irodalmi nyelv volt.

[szerkesztés] Hangtana

A sumer nyelv valódi hangkészletéről nincsenek pontos ismereteink, minthogy azt csak írásból ismerjük. Ennek ellenére az ékírásos sumer-akkád kétnyelvű szövegek alapján lehetséges arról némi képet kapni.

A hangok tehát feltehetően az alábbiak voltak (zárójelben az IPA-átirat):

• Mássalhangzók: p, b, t, d, k, g, ŕ (dr), m, n, ĝ (/ŋ/), s, z (/ʦ/), š (/ʃ/ vagy /ʧ/), ś (csak az ósumerben, /ʃ/), l, r, ḫ (néha h)
  • Néhány kutató feltételezi a /h/, a /w/ és a /j/ hangok jelenlétét is.
• Magánhangzók: a (/a/), e (/e/), i, u
  • Az /o/ hang léte kétséges.

Egy szótag a következő szerkezetek valamelyikének felelhetett meg: V, CV, VC, vagy CVC. A bonyolultabb struktúrákat az ékírás megfelelő ismeretének hiányában nem ismerjük.

[szerkesztés] Nyelvtana

A sumer nyelv megfelelő elhelyezése a modern analitikus nyelvészetben komoly és nehezen megoldható feladat. E kényszerhelyzethez járul hozzá elsősorban az anyanyelvi beszélők, másodsorban a megfelelő mennyiségű nyelvészeti anyag és harmadsorban a rokon nyelvek hiánya.

Ezen gondok dacára a kutatók kivétel nélkül egyetértenek a nyelv bizonyos tágabb értelemben vett tulajdonságaiban. A sumer (például a magyarhoz hasonlóan) mindenekelőtt agglutináló nyelv, amiben számos rövidke toldalék tapasztható a szavakhoz. Ezek fokozatosan finomítanak a jelentésen, és szaporítják a szókincset. A nyelvben ezentúl az ergatív jelleg is erős, azaz a tár­gyatlan ige alanya és a tárgyas ige tárgya ugyanabban az esetben (ab­szo­lu­tí­vusz) állnak, míg a tárgyas ige alany ergatívuszi esetragot kap.

A nyelvészek megállapodtak egyfajta keretnyelvtanban, és az olvasót segítendő sumer-akkád szótárban. Ezeket a szólistákat már az ókori írnokok összeállították, hiszen a sumer kihalása után is hivatalos nyelv maradt.

A nyelvtan, amit ugyan gyakran vitatnak és pontosítanak, alapvető pontjaiban a már ismertetett dilemmák ellenére megbízható, és használható annyira, hogy az ókorból ránk maradt szövegeket lefordíthassuk.

A sumer az ergatív esetet az -e toldalékkal, míg az abszolutív esetet zérus morfémával jelöli (vagyis nincs jelölés, átiratban .0). Például: lugal.e e₂ mu.du₃ "a király megépítette a házat"; lugal ba.gen "a király ment"; i₃.du.un (< *i₃.du.en) "majd megyek"; e₂ i₃.du₃.un (< *i₃ du₃.en) "majd megépítem a házat".

Ezekhez hasonló elrendezéseket más, a sumerrel nem rokon ergatív nyelvekben is felfedezhetünk.

Különbséget az élő és élettelen nyelvtani nem között tesz. Ebből következik, hogy nincsenek külön nőnemű és hímnemű személyes névmások. Bizonyos szempontból véve két igeidő létezik (múlt és jelen-jövő), de célszerűbb ezeket az ige aspektusainak, befejezettnek és befejezetlennek nevezni. A nyelvtani esetrendszer igen gazdag, ugyanis a sumerben a következő esetek léteztek:

• nominativus (alanyeset),
• ergativus,
• absolutivus,
• genitivus (birtokos eset),
• dativus (részeshatározó eset),
• locativus (helyhatározói eset),
• comitativus,
• equativus ("úgy mint"),
• terminativus ("azért, hogy"),
• ablativus.

Néhány nyelvtan több esetet is számon tart.

Jellegzetessége az azonos alakú szavak nagy száma – habár lehet, hogy ezek csak írásban tűnnek azoknak, és a beszélt nyelvben valamilyen eszközzel, például hangsúlyozással megkülönböztették őket. A különféle jelentéseket (pontosabban az azonos szóra létező ékírásos jeleket) átiratban hagyományosan a szó után írt számokkal jelölik, vagy néha különféle ékezetekkel, például: du "menni", du₃ (vagy dù) "építeni".

[szerkesztés] Névszók

A névszók általában egyszerű felépítésűek. Néhány erre jellemző szó: igi 'szem', e 'templom', nin 'hölgy'. Az összetett szavak szintén fontos szerepet játszottak, például: lu 'ember' + gal 'nagy' = lugal 'király'. A szövegekben a névszókat esetragokkal és egyéb toldalékokkal ellátva találhatjuk meg. Ezek a szóhoz valamely jelentéstöbbletet adnak. Példaként szolgálhat a 3. személybéli birtokos személyjel, az -ani toldalék. E szerint a lugal.ani jelentése: "(az ő) királya".

A főnevek megfelelő elhelyezésükkel alkalmasak voltak birtokos szóösszetételek, vagyis az "X-nek az Y-ja" kapcsolatok kifejezésére. Így a tulajdonnevek gyakorta vették fel az Ur. Namma alakot, vagyis magyarul: "Nammának az embere".^[2] A birtokoseset (genitivus) jele egyébiránt a .k morféma volt, de ez csak az ergatív .e miatt bukkanhatott fel.

A sumerben részeshatározó esettel (dativus) fejezték ki azt, hogy ki vagy mi valamely cselekvés részese. A nin.ani.r szó részeshatározó esetben áll, fordítása: "hölgy.é.nek" – tehát a részeshatározó eset jele az .r, vagyis a magyar -nak, -nek.

[szerkesztés] Igék

A sumer ige, amely általában csupán egy vagy két szótagból áll, két igeragozással (alanyi és tárgyas) valamint két aspektussal (befejezett és befejezetlen, vagy az akkád nyelvtani terminológia szerint hamtu és maru) rendelkezik. Az alanyi és tárgyas igeragozás csak befejezetlen aspektusban létezett, a befejezettben az ergatív minta érvényesült.

Az igék többek közt így a következő toldalékokat kaphatták:

• E/1, alanyi: -en;
• T/1, alanyi: -en-dè-en;
• T/2, alanyi: -en-zè-en.

Ennek ellenére egy sumer igealak megszerkesztése jelentősen bonyolultabb volt, mint az a mai nyelvekben szokásos. Az ige ugyanis nemcsak a mondat különféle szintaktikai elemeinek kapcsolatait vagy feladatát fejezte ki, hanem egyúttal a megváltoztatott igealak az ige tulajdonképpeni jelentésén is módosíthatott. A nyelvet emiatt jellemezte az igekötők kiterjedt használata.

Az ige mindig a mondat végére esett.

[szerkesztés] Példamondat

Inanna, nin.ani.r, Ur. Namma.k.e e.0 mu.na.n.

Inannának, az ő hölgyének, Ur-Namma megépítette ezt a templomot.

[szerkesztés] Megjegyzések

1. ^ A magyarban néha a sumér, sumír, szumír alakok is használatosak. Ennek ellenére célszerű a sumert használni.
2. ^ Namma egy városi védőistenség.

[szerkesztés] Lásd még

• Sumer

[szerkesztés] Forrásművek

• (angol nyelven) Edzard, Dietz Otto (2003). Sumerian Grammar. Leiden: Brill. ISBN 90 04 12608 2.
• (angol nyelven) Thomsen, Marie-Louise [1984] (2001). The Sumerian Language: An Introduction to Its History and Grammatical Structure. Copenhagen: Akademisk Forlag. ISBN 87 500 3654 8.
• (angol nyelven) Volk, Konrad (1997). A Sumerian Reader. Rome: Pontificio Istituto Biblico. ISBN 88 7653 610 8.
• (német nyelven) Zólyomi, Gábor (2006). Sumerisch. In M. Streck, Hrsg., Sprachen des Alten Orients. 2. überarb. Aufl. Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft, pp. 11-43. ISBN 3-534-17996-X-

.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Sumer szövegek és angol fordításuk
• Eötvös Loránd Tudományegyetem Assziriológiai és Hebraisztikai Tanszéke
  • Zólyomi Gábor letölthető cikkei
• John A. Halloran sumer nyelvvel foglalkozó honlapja (sumer-angol szószedettell)
• A Chicagoi Egyetem Keleti Intézetének Sumer lexikon projektje
• A Magyar Virtuális Enciklopédia szócikke
• Hámori Frédi írása a sumérokról