Szemantika
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A szemantika (magyarul jelentéstan, ám ez a terminológia az utóbbi időkben egyre kevésbé pontos) a nyelvészet egyik részterülete, amely a nyelvi formák (szavak, szimbólumok stb.) jelentésével illetve jelentésváltozásaival foglalkozik. Eredetileg csak szójelentéssel foglalkozott, de a 1960-as évek óta, vagyis a generatív nyelvészet megjelentése óta a mondatjelentést is vizsgálja.
Hasonlóképpen a formális nyelvek elméletében a szemantika az adott formális nyelv szintaxisa által meghatározott szavak jelentését definiáló szabályok összessége.[1]
Tartalomjegyzék |
Irányzatai [szerkesztés]
Jeles közreműködő tudósok a szemantika területén [szerkesztés]
- Gottlob Frege
- Bertrand Russell
- Alfred Tarski
- Rudolf Carnap
- Peter Frederick Strawson
- Herbert Paul Grice
- John Langshaw Austin
- Charles Egerton Osgood
- Saul Kripke
- John Perry
- Noam Chomsky
- Barbara Partee
- David Kaplan
- Jürgen Habermas
- Ray Jackendoff
- Richard Montague
- Charles Sanders Peirce
- Benjamin Whorf
- Samuel Ichiye Hayakawa
- Alfred Korzybski
- Ludwig Wittgenstein
- George Lakoff
- Willard van Orman Quine
- Donald Davidson
- Michael Dummett
Megjegyzés [szerkesztés]
A Wikipédiában az egyértelműsítő lapok feladata az adott betűsor szemantikai szempontú értelmezése, ha több ilyen értelem van.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Csirmaz, László & Hajnal, András: Matematikai logika egyetemi jegyzet, ELTE Bp, 1994 (Postscript változat)
 |
Ez a nyelvészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
 |
Ez az informatikai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
