Kaukázusi nyelvcsalád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
kaukázusi nyelvcsalád
Beszélik Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Oroszország (Dagesztán, Csecsenföld, Kalmükföld, Karacsáj-Cserkeszföld, Kabard-Balkárföld, Észak-Oszétia)
Terület Kaukázus
Nyelvcsalád kaukázusi nyelvcsalád
Caucasus-ethnic hu.svg
kaukázusi népek

A kaukázusi nyelvcsalád egy feltételezett nyelvcsalád földrajzi alapú megnevezése, amely a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger közötti terület, a Kaukázus közel ötven népének más nyelvcsaládokba be nem sorolható őshonos nyelveit foglalja magában.

A kaukázusi nyelveket legfeljebb négy olyan csoportra lehet felosztani, amelyek tagjai genetikailag bizonyítottan rokonok, a csoportok közötti genetikai kapcsolat azonban csak valószínűsíthető, de minden kétséget kizáróan eddig még nem sikerült bizonyítani. Ha viszont elfogadjuk a további rokonsági feltételezéseket is, úgy e négy csoportot két nagyobb csoportba lehet sorolni: ebben az esetben a kartvel (vagy dél-kaukázusi) csoport áll szemben a másik hárommal, amelyek együttesen – e felosztás szerint – az észak-kaukázusi nyelvek. A részleteket lásd a következő szakaszban.

A nyelvcsaládon belül a legnagyobb irodalmi múltja a déli (kartvel) csoportnak, azon belül is a grúz nyelvnek van, amely az egyetlen hivatalos nyelv és egyben legtöbb beszélővel rendelkezik. E csoport nyelvei a régészeti, nyelvészeti és antropológiai kutatások eredményei alapján egyetlen közös ősből („ógrúz”) származnak, amely beszélői már a i. e. 3. évezredben a Kaukázus vidékén éltek. Az i. e. 2. évezred végén a kaukázusi nyelvcsalád ősi nyelveit jelentős hettita befolyás érte.

A kaukázusi nyelvekkel próbálták sokáig rokonítani a baszkot is; ez volt az egyik legelfogadottabb elmélet, s a múlt században még ehhez a nyelvcsaládhoz sorolták a lexikonok.

Közös jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hangtan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valamennyi kaukázusi nyelv sajátossága a mássalhangzó-fonémák nagy száma (30~84, ez utóbbi a már kihalt ubih nyelvben), szemben a viszonylag kevés számú magánhangzóval (2~5). A mássalhangzók között magas arányban vannak a garat- és gégehangok, valamint a zöngétlen zárhangok körében rendszeres egy hehezett képzésű, illetve egy glottalizált fonémasor megkülönböztetése. Kettőshangzók (diftongusok) általában nincsenek. A szóhangsúlynak többnyire nincs jelentésmegkülönböztető szerepe, és általában az első vagy a második szótagra esik.

Nyelvtan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyelvtipológiai szempontból valamennyi kaukázusi nyelv az agglutináló (ragozó-toldalékoló) típusba sorolható, de jelen vannak bennük flektáló jelenségek is. A szintetikus és az analitikus megoldások aránya nyelvcsoportonként eltérő; például az északnyugat-kaukázusi nyelvek erősen szintetikusak (→poliszintetikus nyelvek), míg a közép- és az ésszakkelet-kaukázusi nyelvekre az analitkus elemek a jellemzőbbek.

A nyelvek többségében csak egyetlen névszóragozás van, amely a következőképpen épül fel: szótő[+többes szám]+toldalék (rag). A mutató névmások esetében minden nyelv három távolságot különböztet meg: 1. a beszélő környezete, 2. a hallgató környezete (vagy látótér), 3. mindkettőn kívül eső; némelyik nyelv (például avar) még ennél is többet. Rendszerint hiányzik a jelzőnek a jelzett szóval való szám- és esetbeli egyeztetése, viszont jellemző a csoport flexió, ahol az szószerkezeteknek csak egyetlen tagja kap ragot (mint például a magyarban: két szép lányt). Az északi csoport tagjai ergatív nyelvek, vagyis – durván leegyszerűsítve – tárgyas mondatokban a tárgyat jelentő ragot a mondat alanya kapja.

Felosztásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kaukázusi nyelvek elfogadott felosztása a következő (a *-gal jelölt nyelvek írásbeliséggel is rendelkeznek).

Dél-kaukázusi (kartvel) nyelvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-kaukázusi nyelvek

Észak-kaukázusi (hegyi kaukázusi) nyelvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Északnyugat-kaukázusi nyelvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

abház-abaza csoport

cserkesz (adige) csoport

  • nyugati cserkesz (adige)*
  • keleti cserkesz (kabard)*

ubih csoport

Közép-kaukázusi nyelvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • csecsen*
  • ingus*
    (e két nyelv olyannyira közeli rokonok, hogy egymás között kölcsönösen érthetőek)
  • bác

Északkelet-kaukázusi vagy dagesztáni nyelvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

avar-andi-cez csoport

lak (kazikumik) csoport

dargi csoport

  • dargi (dargva, hürkili)*

lezg csoport

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]