Dagesztán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dagesztán (Dagesztáni Köztársaság, Респу́блика Дагеста́н)
Dagesztán címere
Dagesztán címere
 Dagesztán zászlaja
Dagesztán zászlaja
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Székhely Mahacskala
Köztársasági elnök Magomedszalam Magomedov[1]
Hivatalos nyelv orosz, agul, avar, dargin, kumik, lak, lezg, tabaszaran
Népesség
Teljes népesség 2 576 531 fő (2002) +/-
Földrajzi adatok
Terület
Összterület 50,3 ezer km²
Időzóna UTC +3 (nyári időszámítás: ?)
Elhelyezkedése
RussiaDagestan2007-07.png
Dagesztán  (Oroszország)
Dagesztán
Dagesztán
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 43° 06′, k. h. 46° 53′Koordináták: é. sz. 43° 06′, k. h. 46° 53′

A Dagesztáni Köztársaság (oroszul Респу́блика Дагеста́н [Reszpúbliká Dágesztán]) vagy röviden Dagesztán az Oroszországi Föderáció tagköztársasága, hivatalos közigazgatási megnevezéssel köztársasági alanya. Területre és népességre az Észak-Kaukázus legnagyobb köztársasága.

Etnikailag nagyon vegyes terület, amelyet több tucat etnikai csoport és alcsoport népesít be. Legtöbbjük valamely kaukázusi, török vagy iráni nyelvet beszél. A legnagyobb csoportokat az avarok, darginok, lezgek és kumikok alkotják. Az oroszok a lakosság kis hányadát képviselik (4,7%-ot), de a fő hivatalos nyelv az orosz.[2]

Az 1990-es évek eleje óta Dagesztán olyan politikai feszültségforrásokkal küzd, mint az iszlám felkelés és a szeparatizmus fellángolásai, az etnikai feszültség és a terrorizmus. A Nemzetközi Krízis Csoport (angolul International Crisis Group, ICG) szerint az erőszak jórészéért a Shariat Jamaat nevű militáns iszlám szervezet felelős.[3]

Mindezek miatt az ország látogatása külföldiek számára veszélyes.

Neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a „hegy” jelentésű török dağ szóból ered, amelyhez a „föld” jelentésű perzsa utótag kapcsolódott. Neve perzsául és arabul داغستان.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dagesztán domborzati térképe
Kaukázus

Az Észak-Kaukázusban elterülő Dagesztán az Oroszországi Föderáció legdélebbi része.

Szomszédai: északon a Kalmük Köztársaság, nyugaton a Csecsen Köztársaság, északnyugaton Sztavropoli határterület, délen Azerbajdzsán, délnyugaton Grúzia, illetve kelet felől a Kaszpi-tenger (partvonala mintegy 400 kilométer).

Területe 50 300 négyzetkilométer (kicsit nagyobb, mint Magyarország fele).

Legnagyobb észak-déli kiterjedése 400 kilométer, kelet-nyugati irányban 200 kilométer. A moszkvai időzónához tartozik.

Legmagasabb pontja a 4466 méter magas Bazardüzü.

Vizei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A köztársaságban, amelynek jórésze hegyvidék, több mint 1800 folyó van. Ezek közül a legnagyobbak: Szulak folyó, Szamur folyó, Terek folyó.

Mintegy 400 kilométer hosszú partvonala van a Kaszpi-tengeren.

Ásványkincsei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dagesztán gazdag kőolajban, földgázban, kőszénben és más ásványokban.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyáron a klímája forró és száraz. A telek a hegyvidéken kemények.

  • Átlag januári hőmérséklete: +2 °C
  • Átlag júliusi hőmérséklete: +26 °C
  • Átlag éves csapadék: 250 millimétertől (az északi síkságokon) 800 milliméterig (a hegyekben).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Derbent ősi városa a Világörökség része
Pár népviseletben. Szergej Prokugyin-Gorszkij dagesztáni portréja, 1907 és 1915 között
Dagesztáni férfi. Szergej Mihajlovics Prokugyin-Gorszkij 1905-1915 közt készült fotója

A régióról szóló legkorábbi feljegyzések az itt elhelyezkedő kaukázusi Albania államról szólnak a Kr. e. 4. századból. (Nincs köze Albániához, a latin eredetű név „hegyvidéket” jelent. Az állam fővárosa Derbent volt, nagyobb városai Chola, Toprak Kala és Urceki. A mai Dagesztán északi részét pogány törzsek szövetsége ellenőrizte. Kaukázusi Albánia az 1. században még a mai Azerbajdzsán, illetve a lezgek által lakott területek felett is uralkodott. Később a Római Birodalom, majd a perzsa Szászánidák alávetették. A területen korán meggyökerezett a kereszténység.

Az 5. században a győztes Szászánidák alapították Derbent erős várát, amelyet a különböző népek által adott nevek a Kaukázus, illetve a Kaszpi-tenger régiója kapujaként jelöltek meg. Dagesztán északi részét a hunok foglalták el, majd utánuk az (eurázsiai) avarok. (Nem tisztázott, hogy a jelenleg a régióban élő kaukázusi avarok milyen viszonyban állnak a később a Kárpát-medencét benépesítő eurázsiai avarokkal.) Közép-Dagesztán hegyvidékein jött létre az avarok uralta keresztény Sarir állam, amely az 5. századtól egészen a 12. századig fennállt, bár a hatalmas Kazár Birodalom, illetve a Kalifátus szomszédsága a 9. századig folyamatos fenyegetést jelentett a számára. Figyelemre méltó adat, hogy az avarok és az európai hunok mellett számos korabeli krónika említi a szavárdi, szavárd, szabír népet, mely a magyarok korabeli, saját maguk által használt neve. Ezt később nyugati krónikák is megerősítik, például VII. Kónsztantinosz is említi, amikor Bulcsú követségben jár nála. Több helységnév is őrzi a magyarság emlékét, Madzsar Garaolan falu neve, vagy Madzsarli település, mely még a 19. században is létezett.[4]

A Derbent feletti uralmat 664-ban az arabok szerezték meg a perzsáktól, és a kazárokkal is összecsaptak Dagesztán birtoklásáért. A bennszülöttek 904-ben és 913-ban is felkeltek az arabok ellen, de az iszlám erősen gyökeret vert először a városokban (mint Szemender vagy Kubacsi), majd vidéken is. A 15. századra a kaukázusi albániai kereszténység eltűnt. Egyedüli emléke a 10. századi datunai templom.

Az iszlám nyomás és a belvillongások hatására Sarir a 12. század elején felbomlott és helyette létrejött az avarisztáni kánság, egy iszlám állam, amely ezután hat évszázadot élt meg. Túlélte az 1222-es és 1239-es pusztító tatárjárásokat, az Aranyhorda szövetségese lett, és átvészelte Timur Lenk 1389-es támadását is.

Ahogy a mongol fennhatóság fokozatosan gyengült, Kaitagiban és Tarkiban új hatalmi központok alakultak ki. A 16. és 17. században írásba foglalták a jogi hagyományokat, a hegyi közösségek (djamaatok) jelentős autonómiára tettek szert, a kumik fejedelmek (samkalok) pedig a cár védelmét kérték.

Az orosz hódítástól[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az oroszok a 18. században erősítették meg jelenlétüket a régióban. Nagy Péter cár az első orosz-perzsa háború során elfoglalta Dagesztánt. Bár 1735-ben a területeket visszaadták Perzsiának, a második orosz-perzsa háborúban 1796-ban az oroszok elfoglalták Derbentet.

A 18. században erősödött meg újra az avarisztáni kánság: visszaverte Nádir perzsa sah támadását és adót vetett ki Sirvánra és Grúziára. 183-ra a kánság elfogadta az oroszok fennhatóságát, de Perzsia csak egy évtizeddel később ismerte el a dagesztáni orosz hódítást, a gulisztáni békében.

Az orosz közigazgatás hamar kiábrándította és elkeserítette a hegylakókat. A kivetett magas adók, a földek kisajátítása és az erődépítkezések (mint a mahacskalai) miatti felháborodás vezetett el a kaukázusi imámság égisze alatt kirobbant felkeléshez, amelyeket Gázi Mohamed vezetett (1828-1832), majd Hamza bég imám (1832-1834), még később Samil imám (1834-1859). Ez a kaukázusi háború 1864-ig tartott, amikor Samilt elfogták és megszűnt az avarisztáni kánság.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a sok magas és járhatatlan hegy megnehezíti az ország részei közti kapcsolattartást, Dagesztán etnikailag nagyon vegyes és lakói még mindig őrzik a törzsi életformát. Oroszország más részeitől eltérően a lakosság gyors ütemben növekszik.

  • Népesség: 2 576 531 (2002)
    • Város: 1 102 577 (42,8%)
    • Vidék: 1 473 954 (57,2%)
    • Férfi: 1 242 437 (48,2%)
    • : 1 334 094 (51,8%)
  • Nők aránya 1000 férfihez: 1074
  • Átlagos kor: 25,2 év
    • Város: 25,1 év
    • Vidék: 25,2 év
    • Férfi: 24,0 év
    • : 26,3 év
  • Háztartások száma: 570 036 (összesen 2 559 499 ember)
    • Város: 239 338 (1 088 814 ember)
    • Vidék: 330 698 (1 470 685 ember)
  • Életstatisztikák

Forrás: Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Szolgálat

Születések Halálozások Születési ráta Halálozási ráta
1970 41 381 9543 28,8 6,6
1975 42 098 10 292 27,3 6,7
1980 44 088 11 188 26,6 6,8
1985 50 053 12 010 28,7 6,9
1990 48 209 11 482 26,1 6,2
1991 47 461 12 062 24,9 6,3
1992 44 986 12 984 22,9 6,6
1993 41 863 14 777 20,8 7,3
1994 44 472 15 253 21,0 7,2
1995 45 680 15 700 20,7 7,1
1996 42 282 15 565 18,8 6,9
1997 41 225 15 662 17,9 6,8
1998 41 164 15 793 17,4 6,7
1999 38 281 16 020 15,8 6,6
2000 38 229 16 108 15,5 6,5
2001 38 480 15 293 15,3 6,1
2002 41 204 15 887 16,1 6,2
2003 41 490 15 929 16,0 6,1
2004 41 573 15 724 15,9 6,0
2005 40 814 15 585 15,5 5,9
2006 40 646 15 939 15,3 6,0
2007 45 470 15 357 17,0 5,7
2008 49 465 15 794 18,3 5,9

Etnikai csoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dagesztánban nagyon sok etnikum él együtt. A 2002-es oroszországi népszámlálás szerint a népesség háromnegyedét északkaukázusi népek teszik ki (köztük avarok, darginok és lezgek). Az oroszok részaránya az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent. A dagesztániak kilenctizede mohamedán vallású.

Dagesztán etnikai térképe
1.  vegyes lakosságú
Kaukázusi népek:
2.  Avarok
3.  Darginok / dargok
4.  Lezgek
5.  Lakok
6.  Tabaszaranok
7.  Agulok
8.  Rutulok
9.  Cahurok
Török népek:
10.  Kumikok
11.  Nogajok
12.  Azeriek
Szláv népek:
13.  Oroszok
Népszámlálás 1926 Népszámlálás 1939 Népszámlálás 1959 Népszámlálás 1970 Népszámlálás 1979 Népszámlálás 1989 Népszámlálás 2002
Avarok 177 189 (22,5%) 230 488 (24,8%) 239 373 (22,5%) 349 304 (24,5%) 418 634 (25,7%) 496 077 (27,5%) 758 438 (29,4%)
Darginok 125 707 (16,0%) 150 421 (16,2%) 148 194 (13,9%) 207 776 (14,5%) 246 854 (15,2%) 280 431 (15,6%) 425 526 (16,5%)
Kumikok 87 960 (11,2%) 100 053 (10,8%) 120 859 (11,4%) 169 019 (11,8%) 202 297 (12,4%) 231 805 (12,9%) 365 804 (14,2%)
Lezgek 90 509 (11,5%) 96 723 (10,4%) 108 615 (10,2%) 162 721 (11,4%) 188 804 (11,6%) 204 370 (11,3%) 336 698 (13,1%)
Lakok 39 878 (5,1%) 51 671 (5,6%) 53 451 (5,0%) 72 240 (5,1%) 83 457 (5,1%) 91 682 (5,1%) 139 732 (5,4%)
Tabaszaranok 31 915 (4,0%) 33 432 (3,6%) 33 548 (3,2%) 53 253 (3,7%) 71 722 (4,4%) 78 196 (4,6%) 111 152 (4,3%)
Nogajok 26 086 (3,3%) 4 677 (0,5%) 14 939 (1,4%) 21 750 (1,5%) 24 977 (1,5%) 28 294 (1,6%) 38 168 (1,5%)
Rutulok 10 333 (1,3%) 20 408 (2,2%) 6 566 (0,6%) 11 799 (0,8%) 14 288 (0,9%) 14 955 (0,8%) 24 298 (0,9%)
Agulok 7 653 (1,0%) 6 378 (0,6%) 8 644 (0,6%) 11 459 (0,7%) 13 791 (0,8%) 23 314 (0,9%)
Cahurok 3 531 (0,4%) 4 278 (0,4%) 4 309 (0,3%) 4 560 (0,3%) 5 194 (0,3%) 8 168 (0,3%)
Oroszok 98 197 (12,5%) 132 952 (14,3%) 213 754 (20,1%) 209 570 (14,7%) 189 474 (11,6%) 165 940 (9,2%) 120 875 (4,7%)
Azeriek 23 428 (3,0%) 31 141 (3,3%) 38 224 (3,6%) 54 403 (3,8%) 64 514 (4,0%) 75 463 (4,2%) 111 656 (4,3%)
Csecsenek 21 851 (2,8%) 26 419 (2,8%) 12 798 (1,2%) 39 965 (2,8%) 49 227 (3,0%) 57 877 (3,2%) 87 867 (3,4%)
Mások 43 861 (5,6%) 52 031 (5,6%) 61 495 (5,8%) 63 787 (4,5%) 57 892 (3,6%) 58 113 (3,2%) 25 835 (1,0%)

Az őshonos népek vastag betűkkel szedve szerepelnek a táblázatban. Mindezeken kívül még körülbelül negyven kisebb etnikum él Dagesztánban, például az akvakok, akik kevesebb mint tízezren vannak, de szinte teljesen asszimilálódtak az avar népességbe, vagy a hinukok, akik mintegy 200 főt számlálnak. A köztársaság belsejében négy várost laknak a hunzibok és a kunzalok. A lingua franca (közvetítő nyelv) az orosz, de Dagesztánban az oroszon kívül még több mint 30 nyelvet beszélnek.

Vallások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség mintegy kilencven százaléka iszlám vallású. Mint a Kaukázusban általában, az iszlám szunni ágához, azon belül a szúfi hagyományhoz tartoznak. Ezen belül is több irányzat létezik.[5]

A dagesztániak fennmaradó része jórészt keresztény.

Évezredek óta élnek Dagesztánban zsidók is: a „hegyi zsidók”. Elődeik a Kr. e. 7. század és a Kr. u. 6. század közt vándoroltak be Babilóniából és Perzsiából.[6]

Települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dagesztán városai

Közigazgatás és önkormányzatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ásványkincsekben gazdag. Jelentős még a Kaszpi-tengeri halászat.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magomedszalam Magomedov Dagesztán új elnöke, Oroszország Hangja, 2010. február 10.
  2. Az orosz alkotmány 68.1-es cikkelye szerint az Oroszországi Föderáció teljes területén az orosz a hivatalos nyelv. A 68.2-es cikkely szerint a Föderáción belül csak a tagköztársaságoknak lehet az oroszon kívül más hivatalos nyelve. <
  3. Russia’s Dagestan: Conflict Causes. International Crisis Group Europe Report N°192. 3 June 2008
  4. Marácz László-Obrusánszky Borbála: A hunok öröksége
  5. Iszlám politika a szubregionális szinten Dagesztánban: Tarik Testvériség, etnikumok, lokalizmus és az Egyházi Tanács (2005-ös tanulmány)
  6. "World Culture Encyclopedia," http://www.everyculture.com/Russia-Eurasia-China/Mountain-Jews-History-and-Cultural-Relations.html

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dagestan című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dagesztán témájú médiaállományokat.