Voronyezsi terület
| Voronyezsi terület (Воронежская область) | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Szövetségi körzet | Központi körzet | ||
| Székhely | Voronyezs | ||
| Járás | 31 | ||
| Városi körzet | 3 | ||
| Alapítás | 1934. június 13. | ||
| Kormányzó | Alekszej Vasziljevics Gorgyejev | ||
| Rendszám | 36 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2 334 000 fő (2005) +/- | ||
| Népsűrűség | 44,5 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | |||
| Összterület | 52 400 km² | ||
| Elhelyezkedése | |||
A Voronyezsi terület (oroszul: Воронежская область) az Orosz Föderációt alkotó jogalanyok egyike (szubjektum), önálló közigazgatási egység, a Központi Körzethez tartozik. Az európai országrész középső sávjában fekszik.
Északon a Lipecki és a Tambovi, keleten a Szaratovi és a Volgográdi, délen a Rosztovi, délnyugaton Ukrajna Luhanszki területe határolja. Közigazgatási központja Voronyezs, az egész régió legnépesebb és legkiterjedtebb vonzáskörzettel rendelkező városa.
Területe 52 400 km²; lakossága 2 334 400 fő (2005), népsűrűsége 44,5 fő/km².
Tartalomjegyzék |
Természetföldrajz[szerkesztés]
Domborzat, vízrajz[szerkesztés]
A terület a Don középső folyása mentén fekszik. Legnagyobb kiterjedése észak–déli irányban 278 km, nyugat–kelet irányban 352 km. Alapvetően sík vidék, legmagasabb pontja 268 m (Nyizsnyegyevicki járás). A felszínt nyugaton a Közép-orosz-hátság árkokkal erősen szabdalt vidéke, délkeleten a lapos Kalacsi-dombság teszi változatossá.
Vízrajzára a fejlett folyóhálózat jellemző. Összesen 1343, 10 km-nél hosszabb folyóvize és 738 kisebb tava van. Legjelentősebb folyója, a Don 530 km-en kanyarogva, északkelet–délnyugati irányban folyik végig a területen. Nagyobb mellékfolyói balról a Voronyezs, az Ikorec, a Bityug és a Tolucsejevka, jobbról a Tyihaja Szoszna és a Csornaja Kalitva. Keleten folyik a Don legnagyobb vízgyűjtővel rendelkező bal oldali mellékfolyója, a Hopjor. Völgyének itteni részében mintegy 300 kisebb-nagyobb tó található.
Voronyezs városa mellett az azonos nevű folyó felduzzasztásával 1972-ben nagy kiterjedésű víztározót alakítottak ki. A 70 km²-es vízfelületű mesterséges tó hossza több mint 30 km, közepes szélessége 2 km, átlagos mélysége kb. 3 m. A víztározó egy része a város területéhez tartozik.
Ásványkincsek[szerkesztés]
Ásványkincsek tekintetében a terület viszonylag szegény. Pavlovszk környékén több helyen gránit, a Szemiluki és a Nyizsnyegyevicki járásban foszforit előfordulások találhatók, a készleteket 200-800 ezer tonnára becsülik. Említésre méltók az építőipar és a cementgyártás alapanyagai: az agyag, a homok, a mészkő, valamint az okker. Krétából (írókréta) tartalékai gyakorlatilag kimeríthetetlenek. Ásványvízforrásai részben még kihasználatlanok.
Éghajlat[szerkesztés]
Éghajlata száraz, kontinentális. Az éves középhőmérséklet az északi részeken 5,0 °C, a déli részeken 6,5 °C. Éves átlagban a legmagasabb hőmérséklet 34-36 °C, a legalacsonyabb –27-31 °C. Nyáron gyakoriak a délről érkező forró, száraz szélviharok. Leghidegebb hónap a január, középhőmérséklete –9 °C, a júliusé 20 °C. A fagymentes napok száma északon 220-227 (keleten néha csak 185) , délen 233-237 körül mozog, a tenyészidő északon kb. 185, délen 200 nap. Az első fagyok október első hetében köszöntenek be, éves átlagban a hótakaró északon 120, délen 100 napig marad meg. A csapadék mennyisége átlagosan 500 mm.
Növény- és állatvilág[szerkesztés]
A terület az erdős sztyepp övezetbe tartozik, de dél felé haladva fokozatosan a sztyepp válik uralkodóvá. Az eredeti növénytakaró kevés helyen maradt meg. Mivel a talajok legnagyobb része igen jó termőképességű feketeföld (csernozjom), a terület kb. 70%–75%-án szántóföldek húzódnak. Az összterület 8%-át, elsősorban a folyóvölgyeket borítja erdő, jellemző fafajták a tölgy és a juhar, kisebb mértékben az erdei fenyő; egyes védett helyeken égerfaerdők is találhatók.
Az állatvilág elterjedt képviselői a vörös róka, a nyest, a görény, a mezei nyúl, sokféle rágcsáló. A folyóvölgyek védett vidékein gyakori a vaddisznó, az őz, a jávorszarvas, a hód, a pézsmapatkány, borz, a hermelin; madarak közül a daru, a szürke gém, a bagoly, a vörös vércse, többféle sas és héja.
Természetvédelem[szerkesztés]
A még megmaradt erdők, a ritkább növény- és állatfajok élőhelyeinek megóvásával jelenleg két természetvédelmi területen foglalkoznak.
- Voronyezsi természetvédelmi terület. 1927-ben alakították ki a Voronyezs és az Uszmany folyók vízválasztóján. Jelenlegi területe 31 053 ha, ebből mintegy 28-29 000 ha erdő, magában foglalja többek között a Voronyezsi terület legnagyobb fenyvesének északi részét, átnyúlik a Lipecki területre is.
- Hopjori természetvédelmi terület. 1935-ben hozták létre keleten, az Oka-Don-alföld délkeleti részén. Boriszoglebszk és Novohopjorszk városok között 50 km hosszan, a Hopjor-folyó kanyarulatában fekszik, jelenlegi területe 16 178 ha, melynek 80%-át lombhullató erdő borítja. Az ártéren számos helyen kis tavak, holtágak, lápok alakultak ki.
Történelem[szerkesztés]
A vidék a 16. század folyamán az orosz állam része lett. 1585-ben a Don és a Voronyezs folyók találkozásánál erődítményt emeltek a sztyeppen portyázó csapatok ellen. I. Péter cár uralkodása idején hajóépítő üzemeket, manufaktúrákat létesítettek, itt épült meg az első orosz flotta, egy ideig a cár és udvara is itt tartózkodott, mindez megalapozta a város és környéke fejlődését. 1711-ben Voronyezs lett az Azovi- (később: Voronyezsi-) kormányzóság székhelye. A folyók vízhozamának csökkenése – egy felívelő szakasz után – a doni hajóépítés elsorvadásához vezetett, a 19. század második felében felváltotta azt a vasút. 1860-as évektől a kormányzóság területén vasútvonalakat fektettek le, Voronyezsben vasútépítő műhelyek létesültek, fejlődésnek indult az ipar, a kereskedelem; jelentős gabona- és malomipar alakult ki. 1928-ban négy kormányzóság egyesítésével, Voronyezs központtal megalakították a Központi Feketeföld-kormányzóságot. A Voronyezsi területet mint közigazgatási egységet a mai határok között 1934. június 13-án hozták létre.
A második világháború idején a vidéken elhúzódó harcok folytak, Voronyezs épületeinek és iparának nagy része megsemmisült. A magyar történelem egyik tragikus fejezete is ehhez a tájhoz kapcsolódik: 1942 őszén és telén a Don-kanyarnál szenvedett súlyos vérveszteséggel járó vereséget a megszállók oldalán harcoló II. magyar hadsereg.
Gazdaság[szerkesztés]
A terület északi részére a fejlett ipar, míg a déli és a keleti vidékekre elsősorban a mezőgazdasági termelés jellemző. Kiváló csernozjom talajai miatt fő profilja a mezőgazdaság, valamint a hozzá kapcsolódó élelmiszer- és feldolgozóipar.
Ipar[szerkesztés]
A kitermelőipart a szerény mennyiségű ásványkincsek – gránit (Pavlovszk környékén), a cementgyártáshoz szükséges mészkő (Podgorenszk), okker, építőipari alapanyagok – bányászata jellemzi. Gépiparának számottevő része Voronyezsben koncentrálódik: szerszámgépgyártás, közlekedési eszközök, mezőgazdasági gépek gyártása. További fontos iparágak: hadiipar, vegyipar (műanyagok, polimerek), elektrotechnika (televízió készülékek, távközlési berendezések), élelmiszeripar.
- Voronyezsi repülőgépgyár: az ország egyik legnagyobb repülőgépgyára. Jelenleg néhány IL-96-300 típusú korszerű személyszállító gép készül.
- Voronyezsi mechanikai gyár: rakétahajtóművek fejlesztése a hadiipar és az űrhajózás számára, a kőolaj- és gázkitermeléshez szükséges berendezések gyártása.
További fontosabb ipari városok:
- Novovoronyezs: atomerőmű (öt blokkjából az első kettőt már végleg leállították)
- Boriszoglebszk: vegyipari berendezések gyártása, textilkombinát, élelmiszeripar.
- Rosszos: műtrágyagyártás.
- Ramony: élelmiszeripar, cukorgyártás.
Mezőgazdaság[szerkesztés]
A régió jó termőképességű feketeföldjei és a hosszú tenyészidő együttesen igen kedvező feltételeket teremtenek a mezőgazdaság számára. A művelés alá vont terület nagysága az összterület 70-75%-a. A nagy hagyományokkal rendelkező gabonafélék (búza, rozs, árpa) mellett kiterjedt vetésterületei vannak a cukorrépának, a napraforgónak és a takarmánynövényeket. Fejlett az állattenyésztés, a déli vidékeken jelentős a zöldség- és gyümölcstermesztés. 2003 elején a területen kb. 800 mezőgazdasági vállalat és 4200 farmergazdaság, továbbá 200 élelmiszeripari vállalat működött. Innen került ki az országban előállított cukor 15%-a, növényi étolaj 10%-a.
Közlekedés[szerkesztés]
Itt halad keresztül az országos jelentőségű közúti (M-4-es, "Don") és vasúti fővonal, mely Moszkvát és az ország északi tájait a déli vidékekkel: az Azovi-tenger és a Fekete-tenger partvidékével, valamint Észak-Kaukázussal kötik össze. A folyami teher- és személyszállításban a Donnak fontos szerepe van, a terület déli részének kikötője Pavlovszk. Voronyezs nemzetközi repülőtérrel rendelkezik, és épül második, korszerűbb vasúti pályaudvara.
A városi közlekedés azonban 2001 óta válságos helyzetben van: járműparkja elöregedett, számos villamos- és autóbuszjárata megszűnt. Azóta új autóbuszok üzembe állításával a helyközi járatok egy részét sikerült újraindítani, de a helyi tömegközlekedés nehézkes. A felduzzasztott Voronyezs-folyón át a villamosforgalom különleges emeletes hídon zajlik. A szovjet rendszer utolsó éveiben metró építését is tervezték, de a megvalósításra nem került sor.
Népesség[szerkesztés]
A lakossága összlétszáma 2 334 400 fő (2005), ebből a városban lakók aránya 62,5%. A népsűrűség 44,5 fő/km², ez az Orosz Föderáció 10. legsűrűbben lakott régiója. A lakosság harmada Voronyezsben él, a vonzáskörzetekkel együtt ez az arány megközelíti az 50%-ot.
Nemzetiségi összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint (ezer fő): oroszok (2239,5); ukránok (73,7); örmények (8,8); beloruszok (5,0); cigányok (4,8); azeriek (4,2); tatárok (3,5); törökök (3,4); németek (2,0); csecsenek (1,7); csuvasok (1,7); grúzok (1,7); zsidók (1,5); moldávok (1,4); mordvinok (1,2).
A legnépesebb települések:
Zárójelben a lakosság száma 2005. január 1-jén (ezer fő):
- Voronyezs (848,8)
- Boriszoglebszk (68,2)
- Rosszos (62,4)
- Liszki (54,2)
- Novovoronyezs (36,3)
- Osztrgozsszk (33,4)
- Buturlinovka (27,3)
- Pavlovszk (26,1)
- Szemiluki (24,9)
- Novaja Uszmany (22,5), (2002)
- Kalacs (20,5)
- Bobrov (20,4)
- Anna (18,9)
- Povorino (18,0)
- Pridonszkij (17.0)
- Gribanovszkij (17,0)
- Somovo (13,8)
- Bogucsarг (13,6)
- Talovaja (13,3)
- Katyemirovka (12,6)
- Ertil (12,4)
Közigazgatás[szerkesztés]
A Voronyezsi terület élén a kormányzó áll.
- Vlagyimir Grigorjevics Kulakov: 2000. december 19. – 2009. március 12.
- A szovjet rendszer idején évtizedekig az Államvédelmi Bizottságban (KGB) különböző beosztásokban dolgozott, 1991-ben nevezték ki a szervezet (későbbi nevének rövidítése: UFSZB) Voronyezsi területi hivatalának élére. 2009 márciusától a terület kormányzója
- Alekszej Vasziljevics Gorgyejev: 2009. március 12. óta.
2006 óta a Voronyezsi területen 534 helyi önkormányzat működik. Közülük 3 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 31 járás (rajon), továbbá 29 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 471 (szelszkoje poszelenyije). A városi körzetek és a járások a következők:
Városi körzetek[szerkesztés]
- Boriszoglebszki városi körzet
- Voronyezs városi önkormányzat
- Novovoronyezs városi önkormányzat
Járások[szerkesztés]
A közigazgatási járások neve, székhelye és 2010. évi népességszáma az alábbi:
| Magyar név | Orosz név | Székhely | Lélekszám |
|---|---|---|---|
| Annai járás | Аннинский район | Anna |
45 385
|
| Bobrovi járás | Бобровский район | Bobrov |
49 494
|
| Bogucsari járás | Богучарский район | Bogucsar |
37 198
|
| Buturlinovkai járás | Бутурлиновский район | Buturlinovka |
52 575
|
| Ertyili járás | Эртильский район | Ertyil |
25 728
|
| Gribanovszkiji járás | Грибановский район | Gribanovszkij |
33 073
|
| Hoholszkiji járás | Хохольский район | Hoholszkij |
29 814
|
| Kalacsi járás | Калачеевский район | Kalacs |
57 242
|
| Kamenkai járás | Каменский район | Kamenka |
20 612
|
| Kantyemirovkai járás | Кантемировский район | Kantyemirovka |
38 081
|
| Kasirszkojei járás | Каширский район | Kasirszkoje |
25 268
|
| Liszki járás | Лискинский район | Liszki |
105 704
|
| Novaja Uszmany-i járás | Новоусманский район | Novaja Uszmany |
73 034
|
| Novohopjorszki járás | Новохопёрский район | Novohopjorszk |
41 128
|
| Nyizsnyegyevicki járás | Нижнедевицкий район | Nyizsnyegyevick |
20 611
|
| Olhovatkai járás | Ольховатский район | Olhovatka |
24 218
|
| Osztrogozsszki járás | Острогожский район | Osztrogozsszk |
61 291
|
| Panyinói járás | Панинский район | Panyino |
29 231
|
| Pavlovszki járás | Павловский район | Pavlovszk |
57 081
|
| Petropavlovkai járás | Петропавловский район | Petropavlovka |
20 042
|
| Podgorenszkiji járás | Подгоренский район | Podgorenszkij |
27 340
|
| Povorinói járás | Поворинский район | Povorino |
34 030
|
| Ramonyi járás | Рамонский район | Ramony |
32 027
|
| Repjovkai járás | Репьёвский район | Repjovka |
16 027
|
| Rosszosi járás | Россошанский район | Rosszos |
94 694
|
| Szemiluki járás | Семилукский район | Szemiluki |
67 247
|
| Talovajai járás | Таловский район | Talovaja |
42 603
|
| Tyernovkai járás | Терновский район | Tyernovka |
22 125
|
| Verhnyaja Hava-i járás | Верхнехавский район | Verhnyaja Hava |
25 156
|
| Verhnyij Mamon-i járás | Верхнемамонский район | Verhnyij Mamon |
21 659
|
| Vorobjovkai járás | Воробьёвский район | Vorobjovka |
18 933
|
Források[szerkesztés]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- A Voronyezsi terület információs portálja (oroszul)
- Idegenforgalmi ismertető (oroszul)
- A Megaenciklopédia ismertetője (oroszul)
- A 2. magyar hadsereg a Don-kanyarnál

