Kaukázusi Albania
| Albania (átalakult) | |||||||
| i. e. 6. század – 13. század | |||||||
 |
|||||||
| A térség a 4-6. században | |||||||
| Általános adatok | |||||||
| Fővárosa | Gabala | ||||||
|
|||||||
Albania, Aghuank vagy Agvank (latinul Albania, ógörögül: Ἀλβανία, örményül Ałuank – Աղուանք, párthus Ardhan, ó- és középperzsa Arran, arabul ar-Rān) ókori ország (a középkortól Sirván, ma Azerbajdzsán) a Kaukázus és a Kaszpi-tenger között, Armeniától a mai Kur folyó választotta el. Elhelyezkedése szerint a mai Azerbajdzsán és Dél-Dagesztán területén volt. Görög nevén ismerjük, amelyet a rómaiak is átvettek, mivel saját neve nem ismert. Semmi köze sincs a ma ismert Albániához. Termékeny földekkel rendelkezett. Egy pásztorkodással, halászattal, vadászattal foglalkozó harcias nép lakta, az albánok, amely cserekereskedelmet folytatott szomszédaival. A tizenkét helyi törzsfőnök hatalmát egyetlen helyi király fogta össze. A lakosság 26 különböző nyelvjárást beszélt. A népesség nagy része nomád pásztorkodással foglalkozott, szarvasmarhákat, lovat és tevét tenyésztettek. A nomadizálásból következett, hogy a szomszédos kurai alföldről állandó népességcserével kell számolni, vagyis etnikailag és kulturálisan vegyes képet mutat.
A kartveli népek (Kartli lakossága) és a kaukázusi albánok matriarchális panteont tiszteltek, a legfőbb istenségek, mint például a Napisten nőalak volt. A Hold viszont férfi. A Holdisten egyben az ibérek védnöke is. A későbbiekben (az Akhaimenida királyok idejében a mitológiát jelentős iráni hatások érték. Így innen eredhet a Grúziában még a 20. században is élő Amirani-mítosz, amely egy hegyekhez láncolt óriásról szól. E mítosz görög változata Prométheusz legendája. A római korban legfontosabb istenükké a Hold-istennő vált, akit orgiasztikus szertartásokkal ünnepelték.
Története [szerkesztés]
Az i. e. 8. század folyamán a térség Urartu északi, Szeván-tó környékére indított hódító hadjárataival került a történelembe, bár Urartu nem foglalta el. Nyugatra tőle azonban ezzel nagyhatalommal került szomszédságba, délre pedig Zikertu terült el. A 8. század végén a kimmerek befolyási övezetébe tartozott, délre tőle Zikertu átalakult, új neve Kaszpiáné. A 7. században a szkíták gyakoroltak fennhatóságot, majd a szkíták gyengülésével a méd hatalomátvétel idején Kaszpiáné terjeszkedett Albania területén, i. e. 585-ig, amikor Kaszpianéval együtt rövid időre Albaniát is elfoglalták a médek.
Az iráni hódítók Dél-Azerbajdzsánba még be-betörtek, de Albaniát tartósan nem hódította meg egyetlen nagyhatalom sem. Mint a peremnépek többsége, az albánok zsoldosként harcoltak III. Dareiosz seregében például Gaugamélánál. A Szeleukida Birodalom befolyása nem terjedt ki Albaniára. Média Atropaténé, Armenia Magna és a Szeleukida Birodalom egymás közti főhatalmi csatározásai Albaniát mentesítették a támadások alól, mert potenciális ellenfelei egymással voltak elfoglalva.
Az i. e. 2. század folyamán Albania területei a Kürosz folyó jobbpartjára is kiterjedtek, a görög néven Szakaszéné, Oténé és Orkhiszténé nevű tartományokra, és csak Armenia Magna i. e. 89-es terjeszkedése szorította vissza a balpartra. I. e. 73 és 71 között Albania a legnagyobb kiterjedését elérő Armenia része lett. Pompeius i. e. 65-ben kis időre a Római Birodalomhoz csatolta az országot.
I. sz. 193-ig újra önálló, amikor megint Armenia foglalta el, de ez a foglalás sem tartott sokáig. A 4. században Ibériától kezdve, a Cyrus-folyó (Kürosz) balpartjától északra eső jelentős területeket birtokolta, elérve körülbelül a mai Azerbajdzsán kiterjedését.
Források [szerkesztés]
- Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1904. Online hozzáférés
- szerk.: J.P. Francev: Világtörténet tíz kötetben (2.). Kossuth K (1967)
- Bánosi György – Veresegyházi Béla: Eltűnt népek, eltűnt birodalmak kislexikona. Budapest: Anno. 1999. 9–10. o. ISBN 963-9199-29-X
