Észak-Oszétia

Észak-Oszétia (Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság, Республикæ Цæгат Ирыстон — Алани)

Észak-Oszétia címere

Észak-Oszétia zászlaja

Közigazgatás

Ország

Oroszország

Székhely

Vlagyikavkaz

Alapítás

1924. július 7.

Köztársasági elnök

Tajmuraz Mamszurov

Hivatalos nyelv

orosz, oszét

Népesség

Teljes népesség

710 245 fő (2004)^[1] +/-

Népsűrűség

89 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

Összterület

7953^[2] km²

Időzóna

Moszkvai idő (UTC +3)
UTC+4

Elhelyezkedése

Észak-Oszétia weboldala

Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság (oroszul Респу́блика Се́верная Осе́тия–Ала́ния; oszétul Республикæ Цæгат Ирыстон — Алани) Oroszország egyik tagköztársasága az orosz föderáció délnyugati részében, a Kaukázus hegység északi részén.

Észak-Oszétia az oszétok lakta megosztott Oszétia régió északi része. (Dél-Oszétia de jure Grúzia része, de facto azonban független állam.)

[szerkesztés] Földrajz

Észak-Oszétia területe valamivel kisebb, mint a magyar Bács-Kiskun megyéé, ezzel Oroszország harmadik legkisebb köztársasága Ingusföld és Adigeföld után.

Nyugatról Kabard-Balkárföld, keletről Ingusföld, északról a Sztavropoli terület, délről Dél-Oszétia és Grúzia határolja. Délen a Kaukázus hegyvidéke található, északon síkság. Legnagyobb folyói az Ardon és a Terek.

[szerkesztés] Történelem

Az oszétok elődei, az alánok több mint kétezer éve lakják a területet. A középkori Alánia magába foglalta a mai Oszétia területén kívül az észak-kaukázusi térség jelentős részét. Az alánok ma élő utódai az oszétok és a jászok. Alániát a 13. században a mongol-tatár invázió söpörte el. Ettől kezdve a tatárok és a szomszédos kaukázusi népek befolyása érvényesült az oszét területeken egészen az orosz hódításig. A 17. századra az oszétok egy része áttért az iszlámra, nagyobb részük azonban kitartott az ortodox kereszténység mellett.

Észak-Oszétiát 1774-től kezdte meghódítani Oroszország. A terület 1806-ra az Orosz Birodalom része lett. Az orosz befolyás kedvezett az oszét nemzeti kultúra - így az írásbeliség - fejlődésének. Ekkoriban készültek el az első nyomtatott oszét nyelvű szövegek. Az 1917-es forradalmat követő orosz polgárháborúban az oszétok a bolsevikokat támogatták. A Szovjetunión belül, 1924-ben létrejött az Észak-Oszét Autonóm Terület, amely 1936-tól Észak-Oszét Autonóm Szovjet Szocialista Köztársasággá alakult.

1990-ben az Észak-Oszét ASZSZK vezetői kinyilvánították a köztársaság szuverenitását, majd 1991-ben az Észak-Oszét ASZSZK az Észak-Oszétia-Alánia nevet vette fel, és Oroszország autonóm tagköztársasága maradt. 1992-ben véres összetűzések voltak az oszétok és az ingusok között. Itt történt a beszláni vérengzés. 2004. szeptember 1-jén 32 csecsen terrorista elfoglalt egy általános iskolát, ahol éppen a tanévnyitót tartották. Több mint 1200 embert ejtettek fogságba, gyerekeket, szülőket, tanárokat. A brutális szabadítási akció közben végül 379-en veszítették életüket, köztük 171 gyermek és harminc terrorista, további hétszáz túsz megsérült.

[szerkesztés] Népesség

A nemzetiségi összetétel a következő (2005):

	Lélekszám	Százalék
Oszétok	445 300	62,7
Oroszok	164 700	23,2
Ingusok	21 400	3,0
Örmények	17 100	2,4
Kumikok	12 700	1,8
Grúzok	10 800	1,5
Ukránok	5 200	0,7
Csecsenek	3 400	0,5
Adigék	2 800	0,4
Törökök	2 800	0,4