Észak-Oszétia

Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság (Республикæ Цæгат Ирыстон — Алани)

Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság címere

Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság zászlaja

Közigazgatás

Ország

Oroszország

Szövetségi körzet

Észak-kaukázusi szövetségi körzet

Székhely

Vlagyikavkaz

Járás

8

Városi körzet

1

Települések

6 város, 1 városi jellegű település, 215 falusi település (ebből 17 lakatlan)

Alapítás

1924. július 7.

Köztársaság vezetője

Tajmuraz Dzambekovics Mamszurov

Hivatalos nyelv

orosz, oszét

Népesség

Teljes népesség

710 245 fő (2004)^[1] +/-

Népsűrűség

89 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

Összterület

7953^[2] km²

Időzóna

MSK (UTC+4)

Elhelyezkedése

Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság weboldala

Észak-Oszétia, (másként Észak-Oszét Köztársaság vagy Alánia, oroszul Респу́блика Се́верная Осе́тия–Ала́ния; oszétul Республикæ Цæгат Ирыстон — Алани) Oroszország egyik köztársasága az ország délnyugati részében, a Kaukázus hegység északi oldalán.

Észak-Oszétia az oszétok lakta megosztott Oszétia régió északi része. (Dél-Oszétia de jure Grúzia része, de facto azonban független állam.)

Földrajz [szerkesztés]

Észak-Oszétia területe valamivel kisebb, mint a magyar Bács-Kiskun megyéé, ezzel Oroszország harmadik legkisebb köztársasága Ingusföld és Adigeföld után.

Nyugatról Kabard-Balkárföld, keletről Ingusföld, északról a Sztavropoli terület, délről Dél-Oszétia és Grúzia határolja. Délen a Kaukázus hegyvidéke található, északon síkság. Legnagyobb folyói az Ardon és a Terek.

Történelem [szerkesztés]

Az oszétok elődei, az alánok több mint kétezer éve lakják a területet. A középkori Alánia magába foglalta a mai Oszétia területén kívül az észak-kaukázusi térség jelentős részét. Az alánok ma élő utódai az oszétok és a jászok. Alániát a 13. században a mongol-tatár invázió söpörte el. Ettől kezdve a tatárok és a szomszédos kaukázusi népek befolyása érvényesült az oszét területeken egészen az orosz hódításig. A 17. századra az oszétok egy része áttért az iszlámra, nagyobb részük azonban kitartott az ortodox kereszténység mellett.

Észak-Oszétiát 1774-től kezdte meghódítani Oroszország. A terület 1806-ra az Orosz Birodalom része lett. Az orosz befolyás kedvezett az oszét nemzeti kultúra - így az írásbeliség - fejlődésének. Ekkoriban készültek el az első nyomtatott oszét nyelvű szövegek. Az 1917-es forradalmat követő orosz polgárháborúban az oszétok a bolsevikokat támogatták. A Szovjetunión belül, 1924-ben létrejött az Észak-Oszét Autonóm Terület, amely 1936-tól Észak-Oszét Autonóm Szovjet Szocialista Köztársasággá alakult.

1990-ben az Észak-Oszét ASZSZK vezetői kinyilvánították a köztársaság szuverenitását, majd 1991-ben az Észak-Oszét ASZSZK az Észak-Oszétia-Alánia nevet vette fel, és Oroszország autonóm tagköztársasága maradt. 1992-ben véres összetűzések voltak az oszétok és az ingusok között. Itt történt a beszláni vérengzés. 2004. szeptember 1-jén 32 csecsen terrorista elfoglalt egy általános iskolát, ahol éppen a tanévnyitót tartották. Több mint 1200 embert ejtettek fogságba, gyerekeket, szülőket, tanárokat. A brutális szabadítási akció közben végül 379-en veszítették életüket, köztük 171 gyermek és harminc terrorista, további hétszáz túsz megsérült.

Népesség [szerkesztés]

A nemzetiségi összetétel a következő (2005):

	Lélekszám	Százalék
Oszétok	445 300	62,7
Oroszok	164 700	23,2
Ingusok	21 400	3,0
Örmények	17 100	2,4
Kumikok	12 700	1,8
Grúzok	10 800	1,5
Ukránok	5 200	0,7
Csecsenek	3 400	0,5
Adigék	2 800	0,4
Törökök	2 800	0,4

Települések [szerkesztés]

Vlagyikavkaz

Észak-Oszétiában (a 2010. évi népszámláláskor) 6 város, 1 városi jellegű település és 215 falusi település található, mely utóbbiak közül 17 lakatlan. A városi jellegű települések száma 1987-ben még 7 volt, a Szovjetunió megszünése óta azonban sokuk elvesztette e címét és faluvá alakult, Oroszország más területeihez hasonlóan.

A 2010. évi népszámlálás adatai szerint Észak-Oszétiában 64% a városi (városokban vagy városi jellegű településeken élő) népesség aránya. A legnagyobb falu népessége meghaladja a 12 ezer főt, és összesen 27-é éri el a háromezret, melyek együttesen a köztársaság lakosainak 24%-a számára nyújtanak otthont. A településhálózat döntő részét azonban a legfeljebb néhány száz lakosú aprófalvak alkotják.

Észak-Oszétia városai a következők (2010. évi népességükkel):

Vlagyikavkaz (311 693)
Mozdok (38 768)
Beszlan (36 728)
Alagir (20 949)
Ardon (18 774)
Gyigora (10 856)

A városi jellegű település:

Zavodszkoj (16 792)

Közigazgatás és önkormányzatok [szerkesztés]

Észak-Oszétia közigazgatási térképe

Észak-Oszétia (a 2010. évi népszámláláskor) közigazgatási szempontból 8 járásra oszlik. A 6 város közül a főváros, Vlagyikavkaz köztársasági alárendeltségű, így nem tartozik egyik járáshoz sem a hozzá beosztott Zavodszkoj városi jellegű településsel és néhány falusi településsel együtt.

Az önkormányzatok területi beosztása megegyezik a közigazgatási felosztással. A 8 járás mindegyikében járási önkormányzat működik, míg Vlagyikavkaz a hozzá beosztott településekkel együtt a járásoktól független városi körzetet alkot, melynek egyszintű önkormányzata van, egyszerre gyakorolja a járási és a községi önkormányzati hatásköröket. A járásokhoz összesen 5 városi község – ezek székhelye város – és 100 falusi község tartozik.

A járások és székhelyeik: