Észak-Oszétia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság (Республикæ Цæгат Ирыстон — Алани)
North ossetia map2.png
Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság címere
Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság címere
Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság zászlaja
Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság zászlaja
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Szövetségi körzet Észak-kaukázusi szövetségi körzet
Székhely Vlagyikavkaz
Járás 8
Városi körzet 1
Települések 6 város, 1 városi jellegű település, 215 falusi település (ebből 17 lakatlan)
Alapítás 1924. július 7.
Köztársaság vezetője Tajmuraz Dzambekovics Mamszurov
Hivatalos nyelv orosz, oszét
Népesség
Teljes népesség 710 245 fő (2004)[1] +/-
Népsűrűség 89 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület
Összterület 7953[2] km²
Időzóna MSK (UTC+4)
Elhelyezkedése
Map of Russia - Republic of North Ossetia-Alania (2008-03).svg
Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság (Oroszország)
Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság
Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 43° 11′, k. h. 44° 14′Koordináták: é. sz. 43° 11′, k. h. 44° 14′
Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság weboldala

Észak-Oszétia, (másként Észak-Oszét Köztársaság vagy Alánia, oroszul Респу́блика Се́верная Осе́тия–Ала́ния; oszétul Республикæ Цæгат Ирыстон — Алани) Oroszország egyik köztársasága az ország délnyugati részében, a Kaukázus hegység északi oldalán.

Észak-Oszétia az oszétok lakta megosztott Oszétia régió északi része. (Dél-Oszétia de jure Grúzia része, de facto azonban független állam.)

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Oszétia területe valamivel kisebb, mint a magyar Bács-Kiskun megyéé, ezzel Oroszország harmadik legkisebb köztársasága Ingusföld és Adigeföld után.

Nyugatról Kabard-Balkárföld, keletről Ingusföld, északról a Sztavropoli terület, délről Dél-Oszétia és Grúzia határolja. Délen a Kaukázus hegyvidéke található, északon síkság. Legnagyobb folyói az Ardon és a Terek.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az oszétok elődei, az alánok több mint kétezer éve lakják a területet. A középkori Alánia magába foglalta a mai Oszétia területén kívül az észak-kaukázusi térség jelentős részét. Az alánok ma élő utódai az oszétok és a jászok. Alániát a 13. században a mongol-tatár invázió söpörte el. Ettől kezdve a tatárok és a szomszédos kaukázusi népek befolyása érvényesült az oszét területeken egészen az orosz hódításig. A 17. századra az oszétok egy része áttért az iszlámra, nagyobb részük azonban kitartott az ortodox kereszténység mellett.

Észak-Oszétiát 1774-től kezdte meghódítani Oroszország. A terület 1806-ra az Orosz Birodalom része lett. Az orosz befolyás kedvezett az oszét nemzeti kultúra - így az írásbeliség - fejlődésének. Ekkoriban készültek el az első nyomtatott oszét nyelvű szövegek. Az 1917-es forradalmat követő orosz polgárháborúban az oszétok a bolsevikokat támogatták. A Szovjetunión belül, 1924-ben létrejött az Észak-Oszét Autonóm Terület, amely 1936-tól Észak-Oszét Autonóm Szovjet Szocialista Köztársasággá alakult.

1990-ben az Észak-Oszét ASZSZK vezetői kinyilvánították a köztársaság szuverenitását, majd 1991-ben az Észak-Oszét ASZSZK az Észak-Oszétia-Alánia nevet vette fel, és Oroszország autonóm tagköztársasága maradt. 1992-ben véres összetűzések voltak az oszétok és az ingusok között. Itt történt a beszláni vérengzés. 2004. szeptember 1-jén 32 csecsen terrorista elfoglalt egy általános iskolát, ahol éppen a tanévnyitót tartották. Több mint 1200 embert ejtettek fogságba, gyerekeket, szülőket, tanárokat. A brutális szabadítási akció közben végül 379-en veszítették életüket, köztük 171 gyermek és harminc terrorista, további hétszáz túsz megsérült.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemzetiségi összetétel a következő (2005):

Lélekszám Százalék
Oszétok 445 300 62,7
Oroszok 164 700 23,2
Ingusok 21 400 3,0
Örmények 17 100 2,4
Kumikok 12 700 1,8
Grúzok 10 800 1,5
Ukránok 5 200 0,7
Csecsenek 3 400 0,5
Adigék 2 800 0,4
Törökök 2 800 0,4

Települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Oszétiában (a 2010. évi népszámláláskor) 6 város, 1 városi jellegű település és 215 falusi település található, mely utóbbiak közül 17 lakatlan. A városi jellegű települések száma 1987-ben még 7 volt, a Szovjetunió megszünése óta azonban sokuk elvesztette e címét és faluvá alakult, Oroszország más területeihez hasonlóan.

A 2010. évi népszámlálás adatai szerint Észak-Oszétiában 64% a városi (városokban vagy városi jellegű településeken élő) népesség aránya. A legnagyobb falu népessége meghaladja a 12 ezer főt, és összesen 27-é éri el a háromezret, melyek együttesen a köztársaság lakosainak 24%-a számára nyújtanak otthont. A településhálózat döntő részét azonban a legfeljebb néhány száz lakosú aprófalvak alkotják.

Észak-Oszétia városai a következők (2010. évi népességükkel):

A városi jellegű település:

Közigazgatás és önkormányzatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Oszétia közigazgatási térképe

Észak-Oszétia (a 2010. évi népszámláláskor) közigazgatási szempontból 8 járásra oszlik. A 6 város közül a főváros, Vlagyikavkaz köztársasági alárendeltségű, így nem tartozik egyik járáshoz sem a hozzá beosztott Zavodszkoj városi jellegű településsel és néhány falusi településsel együtt.

Az önkormányzatok területi beosztása megegyezik a közigazgatási felosztással. A 8 járás mindegyikében járási önkormányzat működik, míg Vlagyikavkaz a hozzá beosztott településekkel együtt a járásoktól független városi körzetet alkot, melynek egyszintű önkormányzata van, egyszerre gyakorolja a járási és a községi önkormányzati hatásköröket. A járásokhoz összesen 5 városi község – ezek székhelye város – és 100 falusi község tartozik.

A járások és székhelyeik:

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Észak-Oszétia témájú médiaállományokat.