Moszkvai terület
| Moszkvai terület (Московская область) | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország |
||
| Szövetségi körzet | Központi körzet | ||
| Székhely | Moszkva | ||
| Járás | 36 | ||
| Városi körzet | 36 | ||
| Alapítás | 1929. január 14. | ||
| Kormányzó | Szergej Kuzsugetovics Sojgu | ||
| Rendszám | 50, 90, 150 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 6 628 100 fő (2006) +/- | ||
| Népsűrűség | 144,1 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | |||
| Összterület | 45 800 km² | ||
| Elhelyezkedése | |||
 |
|||
.png)
A Moszkvai terület (oroszul: Московская область) az Oroszországi Föderációt alkotó jogalanyok egyike (szubjekt), önálló közigazgatási egység, a Központi körzethez tartozik. Az európai országrész középső részén, a Kelet-európai-síkság közepén, Moszkva körül helyezkedik el.
Északon és északnyugaton a Tveri-, északon a Jaroszlavli-, keleten és északkeleten a Vlagyimiri-, délkeleten a Rjazanyi-, délen a Tulai-, délnyugaton a Kalugai-, nyugaton a Szmolenszki terület határolja. Igazgatási központja Moszkva, de a város önálló egység (szubjekt), közigazgatásilag nem része a Moszkvai területnek.
Területe 45 800 km²; lakossága: 6 628 100 fő (2006), a népsűrűség 144,1 fő/km².
Tartalomjegyzék |
Természetföldrajz [szerkesztés]
Domborzat [szerkesztés]
A terület a Volga (északon) és az Oka (délen) közötti, alapvetően sík vidéken fekszik. Északkelet-délnyugati irányban itt húzódik a moszkvai (warta) eljegesedés határvonala, tőle északra morénahátak vonulatai sorakoznak. A nyugati és csaknem az egész északi részt a Moszkvai-dombság foglalja el, a tengerszint feletti legmagasabb pontja kb. 300 m (Dmitrov környékén). Északabbra, a Felső-Volga alföldje lapos, mocsaras vidék; a hozzá tartozó Sosa és Dubna folyók völgyének tengerszinti feletti magassága a 120 m-t sem éri el.
Délen, az Oka és a Moszkva-folyó között hullámos felszínű, folyóvölgyekkel tagolt síkság terül el, melynek egyes részein (főleg Szerpuhov környékén) karsztos képződmények találhatók; a legmagasabb pont itt 255 m. Az Okától délre a Közép-orosz-hátság változatos felszínű északi nyúlványai húzódnak, legmagasabb pontjuk 238 m. A Moszkvai terület keleti felét a Mescsorai-alföld foglalja el; ennek keleti része kiterjedt lápvidék, nagyobb tavai (Csornoje, Szvjatoje) jégkorszaki eredetűek. A tengerszint feletti legmagasabb pont sehol nem haladja meg a 170 m-t.
Vízrajz [szerkesztés]
A terület a Volga vízgyűjtőjéhez tartozik. Az északi, alföldi részek felszíni vizeit a Volga mellékfolyói (Lama, Dubna, Szesztra, Jahroma) gyűjtik össze. Maga a Volga az északi határon folyik, egy kis darabon éppen csak érinti a területet. Délen az Oka itteni mellékfolyói a Lopasznya, a Nara, a Protva, valamint a Moszkva-folyó. Az északkeleti, keleti vidéken folyik a Kljazma, mely Moszkvától északra ered, és csak jóval messzebb, Nyizsnyij Novgorod közelében ömlik az Okába. A folyók általában november végétől április közepéig befagynak, bővízük április-májusban alakul ki. Nyáron vízszintjük többnyire alacsony, sodrásuk csekély. A Volgán kívül az Oka és a Moszkva-folyó is hajózható.
Természetes állóvizeinek többsége sekély, 5–10 m, a legmélyebb a Ruzai járásban lévő Glubokoje-tó (32 m). Legnagyobb vízterületű tavai a Szenyezs (15,4 km²) és a Szvjatoje (12,6 km²). Különösen sok a kisebb-nagyobb tó a Mescsora-alföldön, ez a tóvidék a szomszédos Rjazanyi területen folytatódik.
A Moszkvától északra elterülő térséget átszeli a Moszkva-csatorna, mely négy víztározón át vezet és a nagy kiterjedésű Volgai-víztározón át a Volgába torkollik.
A Moszkva-folyó medencéjében további négy víztározó is épült Ozjori, Mozsajszk, Isztra, Ruza mellett, ezek is hozzájárulnak a környék és a főváros vízellátásának biztosításához.
Ásványkincsek [szerkesztés]
Az üveggyártásban használatos kvarchomokot Ljuberci környékén a 17. század vége óta bányásznak. Tűzálló fehér agyag nagyobb mennyiségben keleten fordul elő, Gzsel környékén a 14. század óta foglalkoznak kitermelésével. Régen különösen népszerű építőanyag volt a Mjacskovo környéki lágy, jól faragható mészkő, (ebből a fehér kőből készült többek között a moszkvai Nagy Színház külső burkolata is), bányászatával azóta már felhagytak; márványerezetű mészkő Kolomna körzetében található. Gyakori a cementgyártásnál használt dolomit, ismeretesek mésztufa és írókréta előfordulások is. Számottevők a készletek foszforitokból, a leggazdagabbak Jegorjevszk és Szeverszk lelőhelyei. Kálisó szintén a Jegorjevszki-, valamint a Szerpuhovi járásban fordul elő.
Éghajlat [szerkesztés]
Éghajlata mérsékelten kontinentális. A januári középhőmérséklet nyugaton –10 °C, keleten –11 °C; a leghidegebb években –45 °C-os fagyok is előfordultak. Általában 120-135 napig, november közepétől március végéig a napi középhőmérséklet fagypont alatt marad. Az atlanti ciklonok néha rövid felmelegedést hoznak, az ilyen időszakok átlag négy napig tartanak. A júliusi középhőmérséklet nyugaton 17 °C, délkeleten 18,5 °C. A valaha előfordult legmagasabb nyári hőmérséklet 39 °C. A csapadék évi mennyisége 450–650 mm között mozog, északnyugatról délkelet felé fokozatosan csökken, de például a déli természetvédelmi területen 750 mm.
Növény- és állatvilág [szerkesztés]
A terület egykor része volt annak az egybefüggő erdőségnek, amely a Mescsora-alföldön át egészen a mai Brjanszki erdőig húzódott, a 18. századtól egyre intenzívebben folyó erdőirtás miatt azonban ennek javarésze eltűnt.
Jelenleg az összterületnek közel 40%-át borítja erdő. Északon (a Felső-Volga mentén) és a nyugati tájakon a tajga tűlevelű fajai az uralkodók, elsősorban a lucfenyő. A keleti Mescsora-alföld erdőinek fő alkotóeleme az erdeifenyő, a lápos, alacsonyan fekvő területeken elkülönülten égerfa erdők láthatók. A központi és részben a keleti vidékeken, a déli tajgaövre jellemző vegyes erdőkben az erdei- és lucfenyővel keveredeve főleg nyír és nyárfa fordul elő. Délebbre a lombhullató erdők válnak uralkodóvá, jellemző fafajok a tölgy, a hársfa, a juhar, a szilfa és a gyertyán. A legdélibb részek már az erdős sztyepp övezethez tartoznak, ahol elszórtan hárs- és tölgyligetek találhatók. Az egykori sztyepp helyén végig szántóföldek húzódnak, az eredeti természetes ártéri rétek is csaknem teljesen eltűntek. Az állatvilág nem különbözik a szomszédos régiókétól. Elterjedt képviselői a nagyobb emlősök közül a vörös róka, a jávorszarvas, az őz, a vaddisznó, a farkas, az utóbbiból azonban már csak néhány példány fordul elő.
Természetvédelem [szerkesztés]
1945 júniusában Moszkvától 100 km-re délre, az Oka bal parti teraszain, a Szerpuhovi járásban természetvédelmi területet hoztak létre (Priokszko-terrasznij zapovednyik). Célja a jellegzetes helyi élővilág, elsősorban az ún. „okai flóra” sztyeppi növénytársulásainak megóvása és tudományos vizsgálata, valamint az európai bölény meghonosítása volt. A közel 5000 hektárnyi védett terület körül később 2 km széles védőzónát is létesítettek. A területen többek között 54 féle emlősállatot, 170 madárfajt és közel 100, a délebbi réti sztyeppet jellemző növényfajt tartanak nyilván. A felszín legnagyobb részét erdő fedi: az Oka mentén nyugat-keleti irányban húzódó erdősáv egykor az orosz állam védelmi vonalához tartozott. Ez volt az első természetvédelmi terület a Szovjetunióban, melyet bioszféra-rezervátummá nyilvánítottak (1978).
Történelem [szerkesztés]
A Moszkva-folyó medencéjének környékét kezdetben finnugor népek lakták, a szláv népek a 10. században kezdték betelepíteni. A 12. század közepén a Vlagyimir-Szuzdali fejedelemséghez tartozott, erre az időszakra esik több itteni város: Volokolamszk (1135) , Moszkva (1147), Zvenyigorod (1152), Dmitrov (1154), Kolomna megalapítása. A fejedelemség földjeit a 13. század első felében végigpusztították a mongol-tatár csapatok. A következő évszázadban a térség a Moszkvai fejedelemség része lett, az Okán túli földek azonban a Rjazanyi fejedelemséghez tartoztak és annak részeként, csak 1521-ben kerültek moszkvai fennhatóság alá.
Az orosz állam kialakulásában és fennmaradásában fontos szerepet játszottak a terület (Volokolamszk, Zvenyigorod, Kolomna és különösen Szergijev-Poszad) kolostorai, melyek nemcsak a kultúra, az írásbeliség, a hitélet központjai voltak, hanem falakkal, bástyákkal körülvett erődítmények is. A híres Szentháromság–Szergij-kolostor (oroszul: Troice-Szergijeva lavra) például a 17. század elején 16 hónapig állta a lengyel-litván csapatok ostromát, 1612-ben falai alól indult el a népfölkelők egyik nagy serege Moszkva felszabadítására. Később a kolostor fokozatosan az orosz ortodox egyház központjává vált.
A Moszkva elfoglalására indított háborúk a vidéket mindig súlyosan érintették. A 17. század elejének harcai során számos települést feldúltak, például Kasirát, mely a későbbi pestisjárvány után el is néptelenedett. 1812-ben Mozsajszk mellett zajlott le a sok áldozatot követelő híres Borogyinói ütközet. 1941-42-ben a Moszkváért folyó harcok során a terület különösen sokat szenvedett.
Amikor 1708-ban megalakították a kormányzóságokat, a térség zömmel a Moszkvai kormányzóság része lett, a déli vidék azonban a Tulai kormányzósághoz került. A század első felében megjelentek a manufaktúrák (pl. a mai Koroljov város helyén és Szerpuhovban), a 19. században fejlődésnek indult az ipar, különösen a textilipar. Központjai Bogorodszkban, Pavlovszkij Poszadban és Orehovo-Zujevóban alakultak ki. 1851-ben megépült a Moszkva-Szentpétervár, tíz évvel később a Moszkva-Nyizsnyij Novgorod vasútvonal, ami az itteni városok gazdasági fejlődését is nagyban elősegítette.
A szovjet korszak első éveiben, az ország villamosításának lázában itt is megépültek az első vízerőművek (Kasira, 1922; Satura, 1925). 1923-ban a déli vidéket (Kasirával) a Moszkvai kormányzósághoz csatolták, és a kormányzóságból hozták létre 1929. január 14-én önálló közigazgatási egységként a Moszkvai területet.
Gazdaság [szerkesztés]
Gazdasági szempontból a Moszkvai terület az Oroszországi Föderáció Központi övezetéhez tartozik, legnagyobb része Moszkva agglomerációját képezi. Naponta százezrek járnak be a fővárosi munkahelyekre dolgozni, és hét végeken ennél jóval többen hagyják el a fővárost, hogy Moszkva környékén („Podmoszkovje”) pihenjenek, ahol az utóbbi években gyors ütemben szaporodnak a nyaralók és üdülőhelyek.
Ipar [szerkesztés]
A Moszkvai terület egyike a legfejlettebb iparral rendelkező régióknak az országban. Így volt ez a szovjet időszakban is, de a Szovjetunió felbomlása után az ipar termelése erősen visszaesett. Különösen a két vezető ágazatban, a textiliparban és a gépgyártásban – ezen belül elsősorban a hadiiparban – volt erőteljes a visszaesés. A századforduló óta azonban egyre dinamikusabb a gazdaság, és benne az ipar egyes ágazatainak, vállalatainak fejlődése, bár az ipari termelés volumene még messze elmarad az 1990-es évitől.
Minthogy a területnek nincs külön közigazgatási központja, ezért ipara sem egyetlen nagyvárosban koncentrálódik, mint a Központi körzet többi régiójában, hanem szétterül a Moszkvát körülvevő nagyobb városokban. A gépgyártás vezető ágazat maradt, melyben továbbra is nagy súllyal szerepel:
- az űrkutatás és a hadiipar csúcstechnikát képviselő számos vállalata (űr- és rakétatechnika Himki, Reutov, Koroljov városokban, radarrendszerek építése a tüzérségi és a légvédelmi rakétaegységek számára Szerpuhovban, helikopterek gyára Ljuberciben, stb.);
- az atomerőművek berendezéseinek (Podolszk), illetve fűtőelemeinek (Elektrosztal) gyártása;
- a közlekedési eszközök gyártása (dízelmozdonyok Kolomnában, metrókocsik Mitiscsiben, villanymozdonyok Orehovo-Zujevóban, autóbuszok Likinóban, melynek gyára ugyan évekig a csőd szélén állt, de már újra termel).
A régió elektrokohászati központja Elektrosztalban működik (a várost a kombinátról nevezték el), ahol többek között különleges hőálló ötvözeteket készítenek a repülőgépipar és az űrhajózás számára. A vegyipart egyebek között a műszál- (Szerpuhov, Klin), a műtrágya- (Voszkreszenszk) és a festékgyártás (Szergijev Poszad) képviseli. A többi iparágnál gyorsabban fejlődik az élelmiszeripar (Sztupinói, Noginszki, Ramenszki járások). Ma is nehéz helyzetben van azonban a textilipar, és más ágazatok, illetve egyes térségek is leszakadnak vagy stagnálnak (pl. Klimovszk hadiipari és textilüzemei vagy Krasznogorszk optikai készülékeiről, fotócikkeiről egykor híres vállalata).
A régió több városa kapta meg az ún. „tudomány-város” címet (pl. Dubna, Koroljov), ahol több fontos tudományos intézet, kutató-fejlesztő központ működik, gyakran iparvállalatok részeként vagy azokkal szorosan együttműködve. Koroljov városában kapott elhelyezést az űrrepülések irányítóközpontja is.
Mezőgazdaság [szerkesztés]
A földek közel 40%-a (délen több mint 50%-a) mezőgazdasági rendeltetésű terület, de ez az arány – a lakás- és nyaralóépítési láz, a főváros környékén szaporodó zöldmezős beruházások (nagy nyugat-európai bevásárlóközpontok építése) miatt – gyorsan csökken.
Legelterjedtebbek a gyenge termőképességű podzoltalajok, a Mescsora-alföld és a Volga völgyének egyes körzeteiben a tőzeges láptalajok. Termékenyebb szürke erdőtalajok és kilúgozott csernozjomok leginkább az Okától délre eső gabonaföldeken találhatók. A központi tájakon zömmel takarmánynövényeket termesztenek, mivel ott a mezőgazdaság meghatározó ágazata az állattenyésztés. A hatalmas fővárosi piac közelsége és a városok nagy száma miatt kiemelkedő szerepe van a városellátó gazdálkodásnak (hús, tojás, zöldség, burgonya, gyümölcs stb.), sok helyen melegházak, virágkertészetek találhatók. A legnagyobb agráripari vállalatok Moszkva közelében települtek; a távolabbi tájak gazdaságai is tartják pozícióikat, de helyzetük nehezebb, termelésük kevésbé jövedelmező.
Közlekedés [szerkesztés]
A térség az ország egyik legfejlettebb közlekedési hálózatával rendelkezik. Vasútvonalainak hossza összesen 2700 km. Az országban itt a legsűrűbb a vasúti hálózat, legnagyobb részét villamosították. Moszkvából 11 fővonal indul ki sugárirányban az ország főbb tájegységei felé, ezeket vasúti körgyűrű köti össze, melynek nyomvonala csaknem teljes egészében a Moszkvai területen vezet keresztül. A régió legforgalmasabb rendezőpályaudvarai Orehovóban és Bekaszovóban találhatók. Az ingázók nagy száma miatt különösen fontosak a fővárost és a környéket összekötő helyi személyvonatok járatai, az ún. elektricskák.
A szilárd burkolatú utak hossza megközelíti a 14 000 km-t. Tíz autóút vezet ki a fővárosból ugyancsak sugárirányban, melyeket a Moszkva határvonalán kiépített körgyűrű köti össze egymással. Távolabb további két körgyűrű is épült (A107-es és A108-as).
A főváros legforgalmasabb légikikötői – Seremetyjevo, Domogyedovo, Vnukovo – közigazgatásilag a Moszkvai területhez tartoznak. A legnagyobb, Cskalovról elnevezett katonai repülőtér Monyino település közelében található.
Rendszeres hajójáratok közlekednek az Okán, a Volgán, a Moszkva-folyón, valamint a két utóbbit összekötő Moszkva-csatornán. A legnagyobb kikötők az Okán Szerpuhov és Kolomna; a Moszkva-csatornán Dmitrovban, a csatorna és a Volga találkozásánál Dubnában van jelentősebb folyami kikötő.
Népesség [szerkesztés]
A terület lakossága: 6 628 100 fő (2006), ebből a városban lakók aránya 80,5%; a népsűrűség 144,1 fő/km².
Ez az ország legnépesebb régiója (Moszkvát kivéve), népsűrűsége is kiemelkedően magas. A városi lakosság aránya meghaladja a 80%-ot, miközben önálló közigazgatási központja, igazi nagyvárosa nincs. A települések száma és sűrűsége nagyobb, mint bárhol az országban. 80 városa van (2006), közülük 16 lélekszáma meghaladja a 100 ezer főt. A két utóbbi népszámlálás közötti időszakban (1989–2002) lakossága gyakorlatilag nem csökkent, miközben az egész Központi körzet veszített népességéből. Ennek egyik oka a bevándorlók magas száma, akiket a főváros közelsége idevonz.
Nemzetiségi összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint: oroszok (6 022 763); ukránok (147 808); tatárok (52 851); beloruszok (42 212); örmények (39 660); mordvinok (21 856); azeriek (14 651); csuvasok (12 530); moldávok (10 418); zsidók (9899); grúzok (9888); németek (4607); üzbégek (4183); baskírok (3565); tadzsikok (3404); koreaiak (3232); marik (2554); kazakok (2493); oszétek (2389); lezginek (2130). 1100 és 2000 fő között: csecsenek, görögök, udmurtok, bolgárok, cigányok, avarok, litvánok.
Nemzetiségét nem tüntette fel: 172 090 fő.
A legnépesebb települések [szerkesztés]
A lélekszám 2005. január 1-jén (ezer fő):
Közigazgatás [szerkesztés]
A Moszkvai terület élén a kormányzó áll.
- Borisz Vszevolodovics Gromov: 2000. február 2. – 2012. május 11.
- Hivatásos katona, vezérezredes, a Szovjetunió Hőse. Több katonai főiskolát végzett, a vezérkar katonai akadémiáján is képesítést szerzett. Háromszor szolgált Afganisztánban, személyesen irányította a szovjet csapatok kivonulását, 1992-1994 között honvédelmi miniszterhelyettes volt. Első alkalommal 2000 januárjában választották meg kormányzónak, másodszor 2003 decemberében, ekkor nagy fölénnyel győzött a választásokon.
- Szergej Kuzsugetovics Sojgu: 2012. május 11. óta. (Előtte a központi kormányban a rendkívüli helyzetek és katasztrófavédelem minisztere.
2006 óta a Moszkvai területen 378 helyi önkormányzat működik. Közülük 36 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 36 járás (rajon), továbbá 114 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 192 falusi község (szelszkoje poszelenyije). A városi körzetek és a járások a következők:
Városi körzetek [szerkesztés]
|
|
Járások [szerkesztés]
A közigazgatási járások neve, székhelye és 2010. évi népességszáma az alábbi:
| Magyar név | Orosz név | Székhely | Lélekszám |
|---|---|---|---|
| Csehovi járás | Чеховский район | Csehov |
115 301
|
| Dmitrovi járás | Дмитровский район | Dmitrov |
151 448
|
| Isztrai járás | Истринский район | Isztra |
119 641
|
| Jegorjevszki járás | Егорьевский район | Jegorjevszk |
102 958
|
| Kasirai járás | Каширский район | Kasira |
70 269
|
| Klini járás | Клинский район | Klin |
127 779
|
| Kolomnai járás | Коломенский район | Kolomna |
44 856
|
| Krasznogorszki járás | Красногорский район | Krasznogorszk |
179 872
|
| Lenin járás | Ленинский район | Vidnoje |
172 171
|
| Ljuberci járás | Люберецкий район | Ljuberci |
265 113
|
| Lotosinói járás | Лотошинский район | Lotosino |
17 859
|
| Luhovici járás | Луховицкий район | Luhovici |
58 802
|
| Mityiscsi járás | Мытищинский район | Mityiscsi |
203 393
|
| Mozsajszki járás | Можайский район | Mozsajszk |
72 745
|
| Naro-fominszki járás | Наро-Фоминский район | Naro-Fominszk |
189 763
|
| Noginszki járás | Ногинский район | Noginszk |
203 609
|
| Ogyincovói járás | Одинцовский район | Ogyincovo |
316 696
|
| Orehovo-zujevói járás | Орехово-Зуевский район | Orehovo-Zujevo |
121 916
|
| Ozjori járás | Озёрский район | Ozjori |
35 752
|
| Pavlovszkij Poszad-i járás | Павлово-Посадский район | Pavlovszkij Poszad |
83 520
|
| Podolszki járás | Подольский район | Podolszk |
82 488
|
| Puskinói járás | Пушкинский район | Puskino |
177 510
|
| Ramenszkojei járás | Раменский район | Ramenszkoje |
256 375
|
| Ruzai járás | Рузский район | Ruza |
61 673
|
| Sahovszkajai járás | Шаховской район | Sahovszkaja |
25 372
|
| Saturai járás | Шатурский район | Satura |
72 087
|
| Scsolkovói járás | Щёлковский район | Scsolkovo |
193 629
|
| Szerebrjanije Prudi-i járás | Серебряно-Прудский район | Szerebrjanije Prudi |
25 843
|
| Szergijev Poszad-i járás | Сергиево-Посадский район | Szergijev Poszad |
225 693
|
| Szerpuhovi járás | Серпуховский район | Szerpuhov |
35 173
|
| Szolnyecsnogorszki járás | Солнечногорский район | Szolnyecsnogorszk |
128 580
|
| Sztupinói járás | Ступинский район | Sztupino |
119 282
|
| Taldomi járás | Талдомский район | Taldom |
48 553
|
| Volokolamszki járás | Волоколамский район | Volokolamszk |
53 244
|
| Voszkreszenszki járás | Воскресенский район | Voszkreszenszk |
153 600
|
| Zarajszki járás | Зарайский район | Zarajszk |
41 912
|
| Balasihai járás | Балашихинский район | Balasiha |
225 381
|
| Domogyedovói járás | Домодедовский район | Domogyedovo |
135 405
|
A két utolsóként felsorolt járásban nem működik járási önkormányzat, mivel a Balasihai illetve a Domogyedovói városi körzetet alkotják.
Források [szerkesztés]
- A Moszkvai terület kormányának honlapja
- A Moszkvai területről a Független Szociálpolitikai Intézet honlapján (oroszul)
- A természetvédelmi területről (oroszul)
