Agyag
Az agyag igen elterjedt kőzetféleség, finomszemcsés összetevőkből áll. Azokat az üledékes kőzeteket sorolják ide, melyek szemcsemérete nem haladja meg a 0,02 mm-t. Egyes államokban ezt a méretet 0,039 mm-ben határozzák meg, mert ez a méret a kolloid tulajdosággal rendelkező szemcsék felső mérethatára. Az agyagásványokon (kaolinit, montmorillonit, filloszilikátok) kívül tartalmaznak kvarcszemcséket, szerves szennyeződéseket, meszes vagy kovasavas kötőanyagokat. Egyes fajtái (így a bentonit) nagy mennyiségű vizet képesek felvenni a kristályrácsok és a mikronméretű szemcsék közé, melyet molekulárisan, finom kapillárisokban megkötnek. A szemcsemérethatárt azért szabták meg 0,02 mm-ben, mert az így kialakult hézagok bakteriálisan már nem járhatók át. A finomszemcsés tömeg szemcsefelszíne rendkívül nagy, a szemcseeloszlás és a szemcsealak függvényében több m²/pond mértékű lehet.
A talajmechanikai gyakorlatban talajok szemnagyság szerinti osztályozásakor azonban a 0,002 mm-nél kisebb szemnagyságú talajt nevezzük agyagnak.
Az agyag keletkezése [szerkesztés]
Magmás kőzetek földpátjainak bomlása során alakulnak ki az agyagásványok, melyek mállási helyükön vagy víz által elszállítva, legtöbbször tengeri üledék formájában alakulnak ki. A finom szemcsék leülepedése megtörténhet mocsarakban, tavakban és folyómedrekben is.
Az agyag tulajdonságai [szerkesztés]
A meghatározó finomszemcsék tömege molekulárisan képes megkötni a vizet, és azt nehezen adja le. Ennek köszönhetően kiváló vízzáró rétegeket alkot. Termőföldként kötött talajként viselkedik. Térfogatváltoztató anyag a víztartalom függvényében, ami az építésföldtani tervezésnél bír nagy jelentőséggel. Képlékenysége alapján megkülönböztetnek könnyen sodorható sovány, és nagyobb ellenállású kövér agyagokat. Vízben nem áznak szét, mint a szemcseméretben közel álló iszapok. Vízzáró képességükből adódóan áteresztő képességük rendkívül alacsony. Vízzel összegyúrva jól alakítható, de alaktartó.
Agyagásványok [szerkesztés]
A természetes agyag tulajdonságait leginkább az agyagásványok és azok arányai határozzák meg. A legfontosabb agyagásványok:
A tulajdonságokat meghatározó további tényezők: A mész, gipsz, vas stb. jelenléte. Részletek: http://www.asko.uni-miskolc.hu/~askmf/hpage/oktat/mf204/13agyag.pdf
Az agyag fajtái és felhasználása [szerkesztés]
Finom kerámiai alapanyag [szerkesztés]
Nagy tisztaságú, főként kaolint tartalmazó egyenletes szemcseméretű. Vízzel kezelve könnyen megmunkálható a kiszáradás során formázott alakját jól megtartja. Kiégetve fehér színű, többnyire áttetsző porcelán-alapanyag.
- szigetelő csiga
- szaniter berendezések (fürdőszoba, kórház)
Fazekas alapanyag [szerkesztés]
Szennyezések miatt elszíneződött sárgás, enyhén vöröses, ritkábban szürkés agyagféleség. Alakítható, alaktartó. Kiégetve vöröses árnyalatú, díszíthető kiégetés előtt és után is utánégetéssel. A korai kultúrák különböző tárolóedények készítésére használták. Különböző kerámiák készítésére ma is használják.
A kerámia az athéni Keramaikosz térről kapta nevét, az ottani fazekasok telepéről. [1]
A magyar fazekasság helyei és egyéb elnevezések:
- gömöri és a révi fazekasság
- Korond
- Mezőtúr[2]
- Badár Balázs kerámiák [3]
- habán kerámia [4]
- terrakotta
Egy klasszikus szakma: cserépkályha készítés [szerkesztés]
A középkorban használati edények készültek ólommázas cserépből. Ezek az egészségre igen károsak voltak. Ezért később csak kályhacsempéket készítettek belőle. A XV. századból szép zöldmázas, néha figurális díszítésű kályhacsempék maradtak fenn. A XVII. században különösen Németországban a nagyméretű, domborműves kályhacsempék terjedtek el. Az empire kortól kezdve a finomabb, könnyedebb formák váltak általánosabbakká [5]
Tégla és cserépipari alapanyag [szerkesztés]
Több szennyezőanyagot tartalmaz. Szervesanyag-tartalma miatt sokszor szürkés árnyalatú, de kiégetve vöröses árnyalatúvá válik. Utólagosan mázasítható, festhető. Meszes kötőanyagtartalom esetén kiégetés után is fehéres, sárgás elszíneződésű.
Építőanyag [szerkesztés]
Földművek, gátak és védművek építésénél nagyobb szennyezettség is megengedhető. Nagy tömegű alkalmazásban használatos.
Mélyalapozás esetén : cölöpalapozásnál a fúrt cölöp "talajfalának" megtámasztására (a végleges kibetonozásig) "fúróiszap", résfal készítésénél az előzőhöz hasonlóan a rés megtámasztására "résiszap" használják.
(Síkalapozás esetén az agyagtalajra épített egy-két szintes (könnyű) épületek érzékenyek az agyag altalaj nedvességtartalmának változására.)
Az útépítés anyaga [szerkesztés]
Kőben gazdag vidéken is használták, de leginkább kőben szegény helyeken terjedt el, a klinkertégla, valamint a keramittégla. Magas hőmérsékleten kiégetett, kemény, fagyálló burkolat készült járdának, de a közúti forgalom céljára is.
Hátránya, hogy a nagysebességű járművek elterjedésével a keramitburkolat csúszósnak bizonyult Sajnos a városokban sebességkorlátozás helyett a burkolatok kíméletlen felbontásával, "modern" aszfalt és beton burkolatok építésével a balesetveszélyt felszámolták…
Jobb esetben (a fényesre kopott bazalt anyagú nagy-kockakő, vagy kis-kockakő burkolathoz hasonlóan) megmaradt útalapnak, és ráaszfaltoztak (8–20 cm)
Erre a sorsra jutottak a járdák is: a jobbik eset itt is öntöttaszfalttal való lefedés…
Ma már a beton "műkő" (melyet szintén kézi munkával kell lerakni) elterjedésével számítani lehet a keramit és klinker burkolatok reneszánszára is.
Beltéri burkolatoknál, ahol a sebességkövetelmény helyett a vegyszerállóság a fontosabb a jelentőségük nem csökkent.
Szigetelő agyagok [szerkesztés]
Utólagosan falazatok és egyéb építési szerkezetek mögötti injektálásra a bentonit-féleségeket alkalmazzák. A budapesti metróalagút építésénél is általánosan alkalmazták. Kis mennyiségben betonadalékanyagként a cementszemcsék közötti porozitás kitöltésére, a vízzáróság fokozására.
Ipari felhasználásban [szerkesztés]
Az egynemű, egyenletes tulajdonságú bentonit-jellegű alapanyag használatos. Öntvényformázásoknál homokkeverékekben alkalmazzák. Finom őrleményként mélyfúrások iszapöblítésénél használatos, ahol fontos az állagmegtartó (tixotróp) tulajdonság, a kenőképesség (súrlódáscsökkentés), a hűtőképesség, a viszkózusság.
Tűzálló agyagok [szerkesztés]
A tartósan magas, 1550 °C feletti hőmérsékleten is alaktartók, rossz hővezetők, így jó hőtároló tulajdonságú samott alapanyagok.
Magas szervesanyag-tartalmúak [szerkesztés]
Az olajpala-féleségek sorolhatók ide, köztük az alginit.
Humán alkalmazás [szerkesztés]
Magas kovasav kötőanyagú agyagok, jellemzően hévizes források környezetében hidrotermásan képződő agyagok gyógyhatású iszap és krémpakolásként alkalmazva. (A korai Egyiptomban a Nílus agyaghordalékát, mely kolloid méretű szemcsékben is gazdag, gyógyászati célokra már alkalmazták. Az „iszap” elnevezés a ma használatos alak megkülönböztetés szerint kolloidtartalmú (lebegő finomszemcsés) agyagféleség.)
Bolus adstringens:
- 150 mg csersavas fehérje
- 150 mg bázisos bizmut-gallát
- 300 mg nehéz kaolin …megkötik a bélben jelenlévő mérgező anyagokat…
Élelmiszer-kezelésben [szerkesztés]
A finom szemcseméretből adódó abszorpciós képességet kihasználva folyadékok derítőanyagául bentonit-féleségeket alkalmaznak. (Például a bor „tükrösítésére”) lásd:Alginit
Papírgyártásban [szerkesztés]
A finom fehér agyagőrlemények alkalmazása a rostos papírok kitöltőanyagaként.
Festékgyártásban [szerkesztés]
A természetes színező- és töltőanyagként vörös festékföld, okkersárga-agyag, barnaagyag, budaiföld formájában.
Talajjavító agyagok [szerkesztés]
A magas meszes kötőanyag-tartalom esetén homok és vízmegkötő finomszemcséjű fajták alkalmazásával.
Előfordulásai [szerkesztés]
Az agyagféleségek a föld leggyakoribb felszínközeli kőzet-előfordulásai, egyben a történelem legkorábban bányászat alá vont kőzete. Nemesebb formái gyakori Kínában, Japánban, Bulgáriában és Németország területén a kaolinok; az Amerikai Egyesült Államok területén Wyoming államban "Fort Benton"-ban ahonnan a bentonit a nevét kapta.
Agyag-előfordulások Magyarországon [szerkesztés]
Az ország sok területén. Ezeken a helyeken tégla- vagy cserépgyárak települtek pl.:Békéscsaba . Nemesebb agyagfajták előfordulásai: Mád, Komlóska, Szegilong, Istenmezeje, Nagytétény, Solymár, Romhány, a Velencei-hegység több pontja, Sárisáp.
Külső források [szerkesztés]
- Sárosi-Soha-Kelemen: Bentonit az építőiparban. Műszaki Könyvkiadó. Budapest. 1967.
- Kézdi Árpád: Talajmechanika. Tankönyvkiadó. Budapest. 1969.
- Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. 1985.
- http://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/eloado/kemia/keramia.html
