Halloysit
| Halloysit | |
 | |
| Halloysit ásvány | |
| Általános adatok | |
| Képlet | Al2(Si2O5)(OH)4 |
| Kristályrendszer | monoklin |
| Ásványrendszertani besorolás | |
| Osztály | Szilikátásványok |
| Alosztály | Filloszilikátok |
| Azonosítás | |
| Megjelenés | gömbös klaszterek |
| Szín | Fehér; szürke, zöld, kék, sárga, piros a szennyeződésekből |
| Átlátszóság | átlátszatlan |
| Törésmutató | nα = 1,553–1,565
nβ = 1,559–1,569 nγ = 1,560–1,570 |
| Keménység | 2-2,5 |
| Hasadás | puha |
| Törés | kagylós |
| Sűrűség | 2,53 g/cm³ |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Halloysit témájú médiaállományokat. | |
A halloysit (Al2(Si2O5)(OH)4 alumínium-szilikát, a kaolinnal rokon agyagásvány.
Elnevezése[szerkesztés]
Az ásványt 1826-ban megtalálójáról, Jean-Baptiste Julien d’Omalius d’Halloy, belga geológusról nevezték el.
Tulajdonságai[szerkesztés]
Rendkívül puha, körömmel karcolható. Átlátszatlan, fehéres-földes tömegben jelenik meg. Monoklin kristályai mikroszkopikus méretűek.
Előfordulása[szerkesztés]
Bazaltos és alkálimagmás kőzetek átalakulásának terméke, de savanyú magmás kőzetek földpátjainak bomlása során is keletkezhet. Ritkán pegmatitokban és bauxitokban, valamint tengeri eredetű üledékes kőzetekben is megtalálható.
Lelőhelyei[szerkesztés]
Magyarországon a Budai-hegységből, a Vértesből (gánti bauxitbánya), valamint a Tokaji-hegységből írták le, a világon számos lelőhelye ismert, többek között Kolumbia területén.
Felhasználása[szerkesztés]
A kaolinhoz hasonlóan a kerámia- és a cementipar használja, bár felhasználása nem jelentős.
Források[szerkesztés]
- Kupi László: Halloysit. A földgömb. A Magyar Földrajzi Társaság folyóirata. 2020. tavaszi különszám. 13.
