Budai-hegység

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Budai-hegység
HU Zsambek Buda Hills.jpg
Zsámbék felől

Hely Pest megye, Budapest
Hegység Dunántúli-középhegység
Legmagasabb pont Nagy-Kopasz (559 m)
Terület 201 km2
Térkép
HU microregion 5.3.31. Budai-hegyek.png
A Budai-hegyek elhelyezkedése

A Budai-hegység a Dunántúli-középhegység felső, északkeleti része, hegyeinek egy része Budapest határain belül található, a budai oldalon az I., II., III. és XII. kerületben.[1] A fővároson belüli részeket informálisan gyakorta Budai-hegyek vagy Budai hegyvidék összefoglaló néven is szokták említeni. A Budai-hegységben van ezenkívül Páty, Nagykovácsi és Telki község is.[1] A hegységet északról a Pilis hegység, nyugatról a Zsámbéki-medence, délről Törökbálint, Diósd és Érd, keletről a Duna (Víziváros) határolja. Legmagasabb pontja a Nagy-Kopasz, 559 méter magas.

Geológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hegység nagyrészt triász mészkőből és dolomitból felépült tömege a Duna vonalánál találkozik az Alföld süllyedékével. A mészkövön kívül megtalálható például a hárshegyi homokkő is. A hatalmas szerkezeti vonalak a kiemelkedő hegységi, budai részt is igen alaposan megdolgozták, ahol a repedések utat nyitottak a nagy mélységből felemelkedő meleg vizeknek csakúgy, mint a felszínről leszivárgó karsztvizeknek. Mindezek eredményeként repedések mentén meleg és hideg vizek váltakozó hatására létrejött, labirintus alaprajzú, gazdag ásványkincsű barlangok keletkeztek.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Budai-hegység (más néven Budai-hegyek) kistáj, ami a Dunántúli-középhegység, azon belül a Dunazug-hegyvidék része.[1] Legmagasabb pontja a Nagy-Kopasz (559 méter), Budapest területén a János-hegy (527 m), legalacsonyabb pontja a hegység délkeleti részén van (107 méter). Területe 201 km².[1]

Északon a Pilis határolja, a Tinnye és Piliscsaba térségéből délkelet-keleti irányú gerinc északi lejtője. A hegység északi határa párhuzamosan fut az Aranyhegyi-patakkal és a 10-es úttal. Kelet felé a Duna illetve a Vác-Pesti-Duna-völgy határolja, mivel a hegység nem megy el a Dunáig, Budapest vízivárosi része már nem része a kistájnak. Délen a Budakeszi-medence ékelődik be a hegységbe, de nem része annak. A hegység déli határa Budaörs északi széle, a Csíki-hegyek vonulata még a Budai-hegységhez tartozik. Nyugaton a Zsámbéki-medence határolja a Budai-hegységet, északnyugaton pedig, Tinnyénél a keleti-Gerecse határolja.

A Budai-hegység 500 méternél magasabb hegyei a Nagy-Kopasz (559 m), Kutya-hegy (558 m), Nagy-Szénás (550 m), János-hegy (527 m).[2]

400–500 méter magas kiemelkedései a Hármashatár-hegy (495 m), Normafa (479 m), Nagy-Hárs-hegy (458 m), Csúcs-hegy (452 m), Kis-Szénés (431 m), Kakukk-hegy (438 m), Széchenyi-hegy (427 m), Zsíros-hegy (424 m), Remete-hegy (423 m), Ezüst-hegy (416 m), Meredek-csúcs (402 m).[3]

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hegyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budai-hegység délnyugatról

A Budai-hegység főtengelyében lévő törésvonal, az északnyugat-délkeleti irányú Hűvösvölgy és a Nagykovácsi-medence két fő részre osztja a hegységet, az északi és a déli részre.[4]

Az északi részen két rögsorozat húzódik, az egyiknek két ága van:

  1. RózsadombFerenc-hegyLátó-hegyKecske-hegyÚjlaki-hegy
  2. Mátyás-hegyRemete-hegyTábor-hegy

Ez a két ág fogja közre a Szépvölgyi-medencét és egyesül a Hármashatár-hegyben, ami egy vonulatként folytatódik tovább a Pesthidegkúti-medence északi részén: Csúcs-hegySzarvas-hegyKálvária-hegy.

Az északi rész másik rögsorozata a Fazekas-hegyHosszúerdő-hegyRemete-hegyKerek-hegyZsíros-hegyNagy-SzénásBükköstető. A két északi vonulat között folyik a Jegenyevölgy patakja.

A déli részt is két csoportra lehet osztani. Az elsőt a Szabadság-hegyJános-hegyNagy-Hárs-hegy alkotja, ehhez csatlakozik a Nagy-Kopasz csoportja, aminek a földrajzi helyzete még az 1950-es években is vitatott volt, akkoriban a Gerecséhez is szokták sorolni.[5]. A déli rész másik ága a kicsi, alacsony de meredek, sziklás hegyek (sasbércek) vonulata: Gellért-hegySas-hegyÖrdögorom - Budaörsi-hegyCsíki-hegyek.

Barlangok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Budai-hegységben számos barlang van, a legismertebbeken kívül (Szemlő-hegyi-barlang, Pál-völgyi-cseppkőbarlang) kívül még kb. 80 kisebb-nagyobb üreget tartanak számon a katalógusok. Néhányat közülük már az ősember is használt (például Remete-Felső-barlang), de a többinek is nagy szerepe volt a főváros történetében (háborúk idején búvóhely a Vár-barlangban, bányászat a Nagy-Hárs-hegyen, Bátori-barlang stb.). Ma inkább turisztikai hasznosításuk, gyógybarlanggá alakításuk és védelmük jelent feladatot Budapestnek.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Budai-hegység a mérsékelt övben helyezkedik el, ezért a négy évszak: tavasz, nyár, ősz és tél a jellemző rá. Mivel kelet felé a Dunával és az Alföld síkjával érintkezik, a klímája átmeneti a sík vidéki és a középhegységi éghajlat között. Ennek a különbségnek az egyik jellemzője, hogy a hegység belsejében, a Duna menti hegylábhoz képest évente 7-10%-kal, de télen 20%-kal nagyobb mennyiségű csapadék esik.

A napi középhőmérséklet 100 éves átlaga a Rózsadomb lábánál, 130 méteres tengerszint feletti magasságon mérve télen december 21. és február 10. között 0 °C alatt van. Decemberben és januárban rendszeres a -10 °C alatti levegőhő mérséklet. A leghidegebb a január 11-25. közötti időszak. Tavasztól őszig, április 10. és október 20. között 10 °C, ezen belül június 17. és augusztus 30. között 20 °C fölötti az átlag. A legmelegebb napok július 15. és augusztus 2. között vannak. A hőmérsékleti maximum júliusban van, rendszerint 33 °C körül. Néha májusban és szeptemberben is 30 °C fölötti a meleg, áprilisban és októberben viszont előfordulnak 0 °C alatti hőmérsékletek is.

A napsütéses órák száma júliusban több, mint 300, decemberben viszont csak 40 körül van. Évente megközelíti a 2000 órát.

A szél legtöbbször a hegység felől fúj a városba (északnyugat és nyugat felől), a keleti és délkeleti szél ritka. Ezért helytálló az a megállapítás, hogy a Budai-hegység Budapest tüdeje.[6]

A csapadék éves mennyisége, szintén 100 éves átlagban 600-700 milliméter. Havazás évente átlagosan 30 napon fordul elő. A hó a Budapest felőli részeken 40 napig, a hegység belsejében, 400 méteres magasságon azonban akár 60 napig is megmarad.

Főleg télen előfordulhat, hogy a völgyekben és az alacsonyabb területeken megszorul a hideg köd és szmog alakul ki Budapesten, de ugyanekkor a hegyek magasabban fekvő részein derült, melegebb, napos idő van. Ez az úgynevezett inverzió leginkább reggel gyakori, de előfordul egész napig tartó is. A téli reggeleken a völgyekben fagyzugok alakulnak ki, ahol néha akár 10 °C-kal is alacsonyabb a hőmérséklet a magasabban lévő területeknél. Erre a jelenségre utal a Hűvösvölgy neve is.

Élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Flóra

A hegység nagy részét cseres-tölgyesek és gyertyános-tölgyesek borítják. A hűvösebb területeken bükkösök és bükkelegyes erdők is előfordulnak (pl. a Normafa környéke).

A völgyekben és a domboldalakon a lejtősztyepprét, a sziklás területeken pedig dolomit sziklagyep jelenik meg a szigorúan védett árvalányhajjal. Budaörs felett a sziklagyepen található magyar gurgolya, a borzas vértő és a henye boroszlán.

A Budai-hegységben bennszülött a pilisi len, de előfordul a budai berkenye, illetve a budai hölgymál, a budai nyúlfarkfű, a hegyi tarsóka, és a csikófark. A löszös részeken megtalálható a törpemandula, a tölgyesekben a lakott területekhez közel megtalálható a téltemető, az erdei ciklámen, az egyre ritkább gyapjas gyűszűvirág nyílik. Ma már nincs boldogasszony papucsa, a turizmus és a telekspekuláció ugyanakkor veszélyt jelent e fajok számára.

Fauna

A Budai-hegység állatvilága gazdag, leginkább a madár-, és a rovarvilágot tekintve.

Mivel a mészkőhegység eléggé vízszegény, így a kétéltűfauna szegényes, a hüllők közül azonban megtalálható itt a lábatlan gyík, a pannongyík, és különféle siklófajok (haragos-, és a rézsikló).

A madarakat leginkább a kisebb énekesek, illetve bizonyos ragadozók (pl. héja, egerészölyv, és a vörös vércse) képviselik. Egykor még fészkelt itt a kabasólyom, az uhu, a kígyászölyv, a vörös vércse, a darázsölyv, a kerecsensólyom és a kövirigó is, de a hollónak és a fekete harkálynak ma is stabil állománya van.

Nagyvadak is előfordulnak, mint pl. a dámszarvas és a vaddisznó, bár életterük egyre szűkül.

Előfordul még az őz, a muflon, az ürge, és a nyuszt is.

Napnyugta után megjelennek a különféle denevérfajok is, rovarokra vadászva.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területhasznosítás Terület Területarány
Lakott terület 6 139,6 ha 30,6%
Szántó 1 674,3 ha 8,3%
Kert 319,7 ha 1,6%
Szőlő 39,8 ha 0,2%
Rét, legelő 1 509,9 ha 7,5%
Erdő 10 390,0 ha 51,7%
Vízfelszín 15,3 ha 0,1%

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kikapcsolódás a Budai-hegységben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turistautak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Budai-hegység igen népszerű kirándulóhely, főleg Budapest lakosainak körében, erdeit és az azokon keresztülfutó ma már igen sok jelzett turistautat a Pilisi Parkerdő Zrt. és a számtalan turistaegyesület gondozza.

A színnel jelzett turistautak közül a Budai-hegységben mind a 4-féle színű út megtalálható: kék, piros, sárga, zöld. Ezek kombinációival több száz kilométernyi túrát lehet tenni a hegységben.

A turistaútvonalak hossza az idők folyamán változott, az 1950-es években sokkal kevesebb volt belőlük, az 1956-os útikalauz csupán az alábbiakat sorolja fel[7]:

Turistajelzés Magyarország kék.svg Kék sáv:

  1. HűvösvölgyHatár-nyeregÁrpád-kilátóSzépvölgyi útHármashatár-hegyVirágos-nyeregCsúcs-hegyi turistaházBécsi úti autóbusz megálló
  2. Hűvösvölgy – BudaligetZsíros-hegyi turistaházNagy-szénási turistaházKutya-hegyi nyeregPiliscsaba
  3. FarkasrétFarkas-völgyNormafaZugliget

Kék négyzet:

  1. Solymári országút – Rózsi forrásSzarvashegy oldala – Csúcs-hegyi turistaház

Turistajelzés Magyarország Piros.svg Piros sáv:

  1. Zugliget – Tündér-sziklaJános-hegySzépjuhásznéBátori-barlang elágazása – Városi rét – Hűvösvölgy – Határ-nyereg – Hármashatár-hegy – Bécsi úti villamosmegálló
  2. Farkasrét – Frank-hegyi turistaházBudaörsi BEV-állomás
  3. NagykovácsiNagy-SzénásKis-Szénás – Piliscsaba alsó vasútállomás

Turistajelzés Magyarország négyzet.svg Piros négyzet:

  1. Nagykovácsi–Zsíros-hegyi turistaház

Turistajelzés Magyarország háromszög.svg Piros háromszög:

  1. Széchenyi-hegy–Normafa–János-hegy

Turistajelzés Magyarország zöld.svg Zöld sáv:

  1. Farkasrét–Irhás-árokMakkosmária–Turistaház–Budakeszi–Szépjuhászné–Petneházi-rét–Városi rét–Hűvösvölgy–Látóhegyi-nyereg–Szépvölgyi út–Pál-völgyi cseppkőbarlang
  2. Solymár–Zsíros-hegyi turistaház

Zöld négyzet:

  1. Normafa–Makkosmáriai turistaház–Budakeszi autóbusz-állomás

Turistajelzés Magyarország sárga.svg Sárga sáv:

  1. Zugliget–Disznófő–Jánoshegyi út–Makkosmária–Csíki-hegyekTörökbálint vasútállomás
  2. Óbuda villamosállomás – Csúcs-hegyi turistaház – Guckler út – Pál-völgyi cseppkőbarlang
  3. Nagykovácsi–Antónia-árokPilisszentivánPilisvörösvár

Ezek közül az utak közül némelyik már megszűnt, más színjelzést vagy nyomvonalat kapott, vagy több, eltérő színű rész-útvonalra bomlott.

Téli sportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Magyarország kistájainak katasztere
  2. Cartographia Világatlasz 2004 18–19. o.
  3. Cartographia Világatlasz 2004 18–19. o.
  4. dr. Pápa: Budai hegyek útikalauz, 7. oldal
  5. dr. Pápa: Budai hegyek útikalauz, 8. oldal
  6. Turistakalauz. 6. oldal
  7. dr. Pápa Miklós: Budai hegyek útikalauz, 46-47. oldal

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cartographia Világatlasz 2004: Földrajzi világatlasz. (hely nélkül): Cartographia. 2004. ISBN 9633525705  
  • Budai-hegység. Turistakalauz. Cartographia, Budapest, 2007. ISBN 978-963-352-573-9
  • Bedő István: Nyugat Pest megye útikönyv (Budai-hegység). Nagykovácsi, 1999. ISBN 963-550-956-1
  • Hegytörténet. Hegytörténeti Konferencia Budapest-Hegyvidék 2000. Szerk.: Noéh Ferenc. XII. kerületi Önkormányzat és Tarsoly Kiadó, Budapest, 2001. ISBN 963-861-625-3
  • dr. Juhász Árpád – dr. Gál Éva: A budai hegyvidék. Képzőművészeti Kiadó, 1988. ISBN 963-336-446-1
  • Magyarország kistájainak katasztere. Szerk.: Dövényi Zoltán. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. Budapest, 2010. ISBN 978-963-9545-29-8
  • Dr. Pápa Miklós: Budai hegyek útikalauz, Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1956
  • Dr. Pápa Miklós: Budai-hegység útikalauz, Sport, Budapest, 1966
  • [www.budai-hegyek.hu]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Budai-hegység témájú médiaállományokat.