Törökbálint

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Törökbálint
Törökbálint légifotó.jpg
Légifelvétel
Törökbálint címere
Törökbálint címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Kistérség Budaörsi
Jogállás város
Polgármester Turai István József (FIDESZ)[1]
Irányítószám 2045
Körzethívószám 23
Népesség
Teljes népesség 13 015 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 454,69 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 29,40 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Törökbálint  (Magyarország)
Törökbálint
Törökbálint
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 26′ 08″, k. h. 18° 54′ 56″Koordináták: é. sz. 47° 26′ 08″, k. h. 18° 54′ 56″
Törökbálint  (Pest megye)
Törökbálint
Törökbálint
Pozíció Pest megye térképén
Törökbálint weboldala

Törökbálint (németül Großturwall) a budapesti agglomerációhoz tartozó város Pest megyében, az Érdi járásban.

Fekvése és közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapest központjától mintegy 15 kilométerre, erdővel borított hegyek között fekszik. Fő vízfolyása a Hosszúréti-patak, mely több ágból a torbágyi erdőben ered és a Dunába ömlik. A patak egyik ágának duzzasztásával a város északnyugati határában nagyméretű horgásztó van kialakítva.

Közlekedési kapcsolatai nagyon jók. 1964 óta az M7-es, 1977 óta az M1-es autópálya és 1994-től M0-s autóút is érinti Törökbálintot. A város belső közösségi közlekedését és kapcsolatát a környező településekkel a BKV Zrt. négy illetve a Volánbusz Zrt. két viszonylata biztosítja.

Vasútállomása a Budapest-Győr-Hegyeshalom vonalon található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A honfoglalásig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bennszülött férfi római kori sírköve az i. sz. 1. századból Törökbálint területéről

A település területén az 1. század előtt kelta eraviszkuszok éltek, akár a közeli kelta Aking (Aquincum területén, pl. a Szent Gellért hegyén), akiket a rómaiak hódítottak meg. A telep (castrum) fejlődése a 2.-3. században, Pannónia útjainak kiépítésével indult meg. A 4. és 5. században különféle barbár törzsek (kvádok, szarmaták, hunok, germán gótok, osztrogótok, majd longobárdok és gepidák) támadásainak eredményeképp a területet éhínség és pestis pusztította, és az itteni települések a népvándorlások következtében egészen a 6. századig eltűnnek. Ezt követően az avarok telepedtek le, akiknek uralma egészen a honfoglalásig (896) tartott.

A középkorban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törökbálint nevét Török Bálintról kaphatta, aki a 16. században valószínűleg a csiki völgyre (ld. Csiki hegyek Budaörs felett) néző hegyre épített egy várat. Vagyonát és hatalmát úgy szerezte, hogy - mint annyian mások - mindig próbált a megfelelő uralkodó oldalára állni, és így az ország egyik leghatalmasabb urává vált; életét mégis az isztambuli Héttoronyban fejezte be, az 1550-es években. Sajnos, az 1541-1686 közötti török uralom majdnem minden múltra vonatkozó írást, épületet megsemmisített.

A 18. században a település neve német, Groß-Turbal, a szomszédos Torbágytól (Turbal) való megkülönböztetés érdekében.

Törökbálint a török uralom után a jezsuiták tulajdonába került (1693), 16. században a katalán Loyolai Szent Ignác katonatiszt által alapított katolikus szerzetesrend nagy erőkkel látott neki az ország - főleg a magyarországi közép és felsőfokú oktatás - újjáépítéséhez. Az elnéptelenedett vidékre először rácok (szerbek), majd a Fekete-erdő környékéről alemán ("sváb") telepesek (németek) érkeztek, és a német anyanyelvű lakosság hamarosan meghaladta a szerbek létszámát. Ekkoriban (1699) épült újjá a falu barokk stílusú temploma a 15-16. századi gótikus templom maradványaira. A jezsuiták rendjük feloszlatásáig, 1773-ig birtokolták a települést. Ekkorra a lakosság 160-ról 31-re csökkent, többek között azért, mivel a helyiek adójára két vármegye is igényt formált.

A 18. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jezsuita rend feloszlatása után Mária Terézia királynő Majláth József a középkori erdélyi oláh családból származó királyi kamarai tanácsosnak adományozta a falut, aki lelkesen nekiállt szépítésének. Sajnos, fia nem volt méltó hozzá, mivel apja halála után pénzzavarainak köszönhetően a falut hamarosan elzálogosította, így az a délszláv (Festetić) származású Festetics (kiejtése: Fesztetics) család tulajdonába került, amelynek legismertebb birtoka a keszthelyi barokk kastély. Festetics Ágoston helyreállíttatta a kastélyt és a templomot és mintaszerűen gazdálkodott, iskolaépítéssel is segítette a községet, és a mágnás család jelenlétével „úri fényt” is kölcsönöztek neki. Kegyúri kötelességeit dicséretesen elköltözése után sem hanyagolta el.

A 19. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település fejlődését segítette az 1884-ben átadott Budapest – Újszőny közötti 1-es számú vasútvonal. A település a század végére nyaralóhellyé vált, helyi omnibusz- és bérkocsi járatai voltak. A sváb és a rác lakosság jól megfért egymással, eltérő szokásaik, egyházi és iskolai viszonyaik ellenére. A 20. század elejére a rácok beleolvadtak a német lakosságba. Lassan a magyar nyelv is terjedni kezdett, egyre többen iskoláztatták gyermekeiket magyar nyelvű iskolákban.

A 20. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törökbálinti kitelepítettek emlékműve

1900 őszétől a település neve Török-Bálint helyett hivatalosan is Törökbálint lett. A népesség elérte a háromezret, és a falu jó levegője miatt népszerű üdülőhellyé vált. Budapest közelsége egyre inkább érezhető, 1912-ben megindult a HÉV, eredetileg a budapesti Gellért térig, majd csak a Móricz Zsigmond körtérig, végül az M7-es autópálya építése miatt 1963-ban megszűnt. A főúri kastély tüdőbeteg szanatóriummá alakult, a faluban fiú- és leányiskola is működött, zenekarok és színjátszó csoportok, mozi szórakoztatták az itt élőket.

Az idilli képnek a második világháború vetett véget. A háború után megindult a kitelepítés, és 1946-ban a sváb (német anyanyelvű) polgárok többségét kitelepítették, összesen 2143 embert [2]. Helyükre az Alföldről és a határokon túlról (székelyek) érkeztek betelepülők, ami az addig homogén, közös történelemmel rendelkező lakosságot felváltotta egy heterogén népességgel, amelyen belül a svábok mint kisebbség szerepelnek.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törökbálint népességnövekedése az elmúlt két évszázadban

1946-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A grafikon a második világháború végéig tartó jelentős mértékű, de lassú betelepedéseket mutatja. Aztán kis visszaesés jelzi az 1946-os kitelepítést.

1946-tól 1990-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő szakasz intenzívebb betelepülésre utal kezdetben, de az is látszik hogy 9400 fő körül az 1980-as években stagnálni kezd a népesség. A 1960-as években 1749 fővel nőtt a település, míg a 80-as években csupán 80 fővel!

1990-től 2004-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(A 2004-es lezárás az adathiány következménye.)

A szuburbanizáció miatt átlagosan évi 176 fővel gyarapodott a község, ami jelentős az elmúlt évtized stagnálásához képest. Legkirívóbb változást Tükör-hegy felparcellázása és családi házas övezetté alakítása volt. Számszerűsítve 2000 és 2001 között 1029 fővel nőtt a település. Ez az egész község tizede! Ebben az időszakban az átlagos évi 76 új lakás helyett, 262 db épült. 2002 és 2003 között további 134 lakás épült. Ezt követően a bővülés lelassult, de továbbra is folyamatos elsősorban a tükörhegyi és az annahegyi településrészen.

A Pyro-Technic Kft. törökbálinti telepén 2004. augusztus 5-én a raktár épülete egy kisebb, majd egy nagyobb robbanás következtében megsemmisült. A robbanásban a cég három alkalmazottja meghalt, féltucatnyian szenvedtek súlyosabb sérüléseket, a környékbeli ingatlanok megrongálódtak, az anyagi kár több mint ötvenmillió forint volt.[3]

A mai Törökbálint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tükör–hegy

Törökbálint a budapesti agglomeráció része. A hetvenes-nyolcvanas évektől a település kiszolgálta Budapest lakossági igényeit, miközben sokáig nem rendelkezett csatornával, gázhálózattal és telefonhálózattal. Az M7-es autópálya építése miatt a HÉV-csatlakozást 1963-ban megszüntették, forgalmát a 72-es buszjárat vette át. Adottságai és jó levegője miatt ennek ellenére egyre több budapesti család költözött ki a településre és egyre több külföldi állampolgárságú németajkú magánszemély vesz itt ingatlant.

A nagyközség vezetését 1990-től Elek Sándor vette át, és az első ciklusában kezdeményezésére történt fejlesztéseknek köszönhető az, hogy Törökbálint a környék közművekkel és közösségi infrastruktúrával egyik legjobban ellátott településévé vált (szemben például Érddel, amely a mai napig küzd a csatorna- és burkolatos úthálózat hiányával, dacára annak, hogy a városi rangot régóta elnyerte).[4]

Megépült a Depó raktárváros. Az M0-s körgyűrű melletti bevásárlóközpontban az országban az elsők között létesültek hipermarketek. A település dinamikus fejlődésnek indult, az elmúlt két évtizedben Tükörhegyen közel háromszáz új családi ház épült. A település a fejlődés ellenére nem veszítette el falusias–kisvárosias jellegét: utcáin járva találkozhatunk (többek között a Faluszépítő Egyesület által) felújított kutakkal, kis parkokkal.

Míg nem kapott városi rangot, Törökbálint gazdasági szempontból valószínűleg Magyarország legnagyobb költségvetéssel rendelkező községe volt. (A várossá válásról tartott 2004. évi népszavazáson csak két szavazattal tért el az „Igen”-ek és a „Nem”-ek aránya, az „Igen”-ek javára; ezután két évvel a városvezetés úgy döntött, hogy a közel szavazategyenlőséget mutató népszavazási eredmény mellett is kezdeményezi a várossá alakulást). Törökbálint hivatalosan 2007. július elseje óta város, Turai István – egy tizenhat hónapos időszaktól eltekintve, amikor Keller László töltötte be ezt a tisztséget – 1998 óta polgármester.

A település gazdaságföldrajzi helyzete kiváló, a közel ezer helyben működő gazdasági társaság között székhelyként szolgál nemzetgazdasági szinten is meghatározó szerepet betöltő Telenor, a Jonhson&Jonhson társaságoknak. (2012-es megszűnéséig szintén Törökbálinton volt az ország első Cora [Magyar Hipermarket Kft.] áruháza.)

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres törökbálintiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Törökbálint települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. [1]
  4. Elhunyt dr. Elek Sándor

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]