Sződ

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sződ
Sződ címere
Sződ címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Váci
Kistérség Váci
Jogállás község
Polgármester Hertel László[1]
Jegyző Bojtayné B. Gabriella
Irányítószám 2134
Körzethívószám 27
Népesség
Teljes népesség 3586 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 209,20 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 15,76 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sződ  (Magyarország)
Sződ
Sződ
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 43′ 29″, k. h. 19° 10′ 17″Koordináták: é. sz. 47° 43′ 29″, k. h. 19° 10′ 17″
Sződ  (Pest megye)
Sződ
Sződ
Pozíció Pest megye térképén
Sződ weboldala

Sződ község Pest megyében, a Váci járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sződ község Budapesttől északra, 30 km-re a Gödöllői-dombság peremén és a Duna régi árterén fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sződ a magyarok betelepülésével jött létre. Sződ török nevű magyar nemzetségfő volt, akiről a település a nevét kapta. Sződ jelentése sárga (szőke), fakó és a név a magyarok nemzetiségi jelző hangját a "d"-t tartalmazza. Az első írásos – oklevéli – említés IV. Béla korához kapcsolódik 1255-ből, ekkor a község neve még „Szenden” volt. Az oklevelet IV. László átíratta és megerősítette, ennek kelte 1288. április 18. Ezekből az okmányokból arra következtethetünk, hogy a település már az államalapítás idején is létezett.

A régi korok emlékét az 1953-ban felfedezett, a sződi templom bejárati lépcsőfokán talált XI. századi palmetta díszítéses kő őrzi. E faragott kő nagy valószínűséggel a tatárjárást követően került Sződre Vácról.

A középkori források szűkösek, mint birtokot – a Szécsi család birtokát – említik a települést. Ez a család birtokolja még 1579 novemberében a községet.

A törökök először 1526 szeptemberében jelentek meg a környéken, amikor Mohács után egészen Vácig portyáztak a Duna mentén. A következő 150 év Vác sorsával kötötte össze Sződöt. Ahogy a hadiesemények forogtak úgy lett hol magyar, hol német és hol török terület.

A török hódoltság 1544-től szilárdult meg, az ún. budai szandzsákon belül Sződ a váci náhijéhoz tartozott. A XVI. századi török összeírás szerint Sződ falu népessége és gazdagsága növekedett. Az 1546-ban és 1559-ben történt összeírás már egyértelműen Sződ névvel illette a települést.Sződ az oszmán időszak alatt végig református magyar lakott település volt.

A Rákóczi szabadságharc-ban a magyar lakosság aktívan részt vett, de a labanc-rác megtorlások alatt ez a terület is kivérzett. A Felvidék magyar és szlovák lakossága felsővattai Wattay János és István telepítésével egyaránt megindult e térség felé. Sződön 1720-ban még többségében voltak a magyar nevek, ez 1728-ban fordult meg, ekkor kerültek többségbe a szlovák vezetéknevek. Sződ történetének alakulására legnagyobb hatással a Grassalkovichok földesuraságának korszaka volt. A falu mai kinézete, arculata ekkor alakult ki, elüldözték a nem romai katolikus magyarokat és szlovák bírókkal és papokkal a szlovák nyelv lett az uralkodó. Ebből a korból származik a két műemléki jellegű épület, a templom és a parókia. Ez a család Sződöt – Göd pusztával együtt – 1736-ban sajátos eszközeivel vásárolta meg a Madách családtól. A család a későbbiekben romai katolikus székelyeket telepített a községbe, de a szlovákosítás miatt a többségük eltávozott.

A falu lakossága Mária Terézia uralkodása alatt másfélszeresére nőtt. Sződön az urbárium 1769-ben jött létre.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc időszaka nem hagyott jó nyomokat. A község bíráját ugyanis, Mikó Józsefet és társait a nemzetőrség szervezésével kapcsolatos félreértés miatt – mint Habsburg barát hangadókat – elfogták és elítélték.

Az első világháború után megkezdték a villamosítást.

A község – Váccal együtt – 1944. december 8-án szabadult fel a német megszállás alól. A községből sokan önként - az elüldözöttek javaiért - áttelepültek Csehszlovákiába. 1950-ben Sződliget településrész önálló községgé alakult.

A társadalmi változások rányomták bélyegüket a községre. A felnőtt lakosság nagy része „kétlaki” lett. A termelőszövetkezeten kívül más, jelentős foglalkoztató nem települt a községbe.

A rendszerváltás és ennek minden gondja jelentkezett a községben, megnőtt a munkanélküliek száma, a fiatalok a jobb lehetőséget biztosító városok felé irányultak. Ma a falu legnagyobb foglalkoztatója az önkormányzat és intézményei.

A község két lakott településrésszel rendelkezett – Csöröggel és a Nevelek dűlővel – ezek lakosság számban nőnek, míg a régi falu öregszik. Csörög önállósult, majd Nevelek is Gödhöz csatlakozik.

Címere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Álló, háromszögletű, vörössel és kékkel hasított katonai pajzs, amelynek közepét zöld halomból kinövő, kétlevelű, háromfürtű, kettős keresztben végződő szőlőkaróra támaszkodó ezüst szőlőtőke foglalja el. A (heraldikailag) jobb oldali vörös mezőben hegyével felfelé, élével befelé forduló ezüst csoroszlya, a kék mezőben pedig hegyével lefelé, élével befelé forduló ezüst ekevas lebeg. A címertartó mindkét oldalon egy-egy arany búzakalász.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Sződ települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]