Dunavecse

Dunavecse
Dunavecse címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Alföld
Megye	Bács-Kiskun
Kistérség 2012-ig	Kunszentmiklósi
Jogállás	város
Polgármester	Vörös Sándor
Irányítószám	6087
Körzethívószám	78
Népesség
Teljes népesség	4036 fő (2010. jan 1.) +/-
Népsűrűség	60,45 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	66,77 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Dunavecse Pozíció Magyarország térképén
Dunavecse Pozíció Bács-Kiskun megye térképén
é. sz. 46,91375°, k. h. 18,97236°46.91375, 18.97236
Dunavecse weboldala

Dunavecse (horvátul Večica) város Bács-Kiskun megye Kunszentmiklósi kistérségében.

Fekvése

Dunavecse város közvetlenül a Duna bal partján helyezkedik el, a Fejér megyei Dunaújvárossal ellentétes oldalon. A folyó vecsei szakasza 4,5 km hosszú. A településen áthalad az 51-es főút, határát pedig az M8-as autópálya nyomvonala érinti. Belterülete hullámos felszínt mutat, legmagasabb pontja a Rózsadomb. Tengerszint feletti magassága 105 m. Tőle legközelebb elhelyezkedő települések: Apostag (délre: 4 km), Kisapostag (nyugat: 5 km), Szalkszentmárton (észak: 10 km). Legközelebbi nagyváros: Dunaújváros (7 km).

Története

Dunavecsenevét az 1332-1334. évi pápai tizedjegyzék említette először, ekkor egyházilag a váci egyházmegye szigetfői főesperességéhez tartozott, majd 1404-1405-ben Fejér vármegye solti járásához csatolták.

A 15. század elején a Tetétleni család birtoka, a 16. század közepén, a mohácsi vész utáni korszakban Laski Jeromos († 1541) birtokába került, majd a 17. század közepén a Földváry család lett a település birtokosa.

1610-ben a reformátusok itt zsinatot tartottak. A református egyháza 1626-1629 közötti években már fennállt. Református templom 1640-ben épült. A település a török hódoltság alatt sem pusztult el. 1691-ben egy egész porta után 50 forint katonaélelmezési költséget és 1695-ben 4 portát vetettek ki rá. Ekkor egyike volt a vármegye legnépesebb községeinek. Az 1720 évi összeíráskor 122 jobbágyháztartást találtak itt, és ekkor tisztán magyar lakosai voltak. Az 1754 évi vármegyei nemesi összeírás szerint még mindig a Földváry család birtokaként szerepelt Tetétlen (Dunatetétlen), Ölle (Szülleölle) és Szölle nevű, Hartához tartozó pusztákkal együtt. E családon kívül ekkor még Jelenffy Lénárt János is birtokosa volt. 1761 július 7-én országos-, 1832 április 26-án pedig hetivásárok tartására is kiváltságot nyert. 1866-ig a Földváry család osztatlanul bírta itteni birtokait. 1866-ban a család megosztozott az ősi javakon, ezek egy része idegen kézre jutott.

1838-ban és 1876-ban nagy árvíz pusztított a településen, 1848-ban pedig egy nagy tűzvészben a község fele leégett.

Az 1900-as évek elején ide tartozott Csanádfehéregyháza és Zsellérpuszta is. Az elsőnek a területén egykor község állt. Ősi templomának alapkövei az 1900-as évek elején még láthatók voltak.

A 20. század elején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Dunavecsei járásához tartozott. 1910-ben 4757 lakosából 4716 magyar volt. Ebből 1030 római katolikus, 3415 református, 144 izraelita volt.

A városi rangot 2004-ben kapta meg.

Nevezetességei

1840 és 1844 között a községben éltek Petőfi Sándor szülei, a költő apjának, Petrovics Istvánnak volt itt mészárszéke. Petőfi 1844 áprilisának első felében meglátogatta szüleit, több mint két hónapon át tartózkodott a községben. Szerelemre lobbant a helybéli Nagy Zsuzsika iránt. Számos verse is itt született, többek között a „Füstbe ment terv", az „Egy estém otthon", a „Magány", a „Zsuzsikához", a „Hattyúdalféle", az „Ebéd után", az „Álmodom-e?" és a „Deákpályám" című költeményei, valamint a "Távolból", amely a község himnusza lett.

Források

• Borovszky Samu: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye