Dunaharaszti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dunaharaszti
Dunaharaszti címere
Dunaharaszti címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Kistérség Ráckevei
Jogállás város
Polgármester dr. Szalay László[1]
Irányítószám 2330
Körzethívószám 24
Népesség
Teljes népesség 20 619 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 689,48 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 29,17 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Dunaharaszti (Magyarország)
Dunaharaszti
Dunaharaszti
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 21′ 06″, k. h. 19° 05′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 21′ 06″, k. h. 19° 05′ 51″
Dunaharaszti (Pest megye)
Dunaharaszti
Dunaharaszti
Pozíció Pest megye térképén

Dunaharaszti (németül Harast) város Pest megyében, a Szigetszentmiklósi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ráckevei-Duna bal partján, a Pesti-síkságon fekszik a budapesti agglomerációban. A fővárostól 17 km-re délre, az M0-s, a Budapest-Baja 510-es számú út és a Budapest-Kelebia 150-es számú vasútvonal mentén terül el. Határos települések: Budapest (észak), Alsónémedi (délkelet), Taksony (dél), Szigetszentmiklós (nyugat) ez utóbbi természetes határ is, melyet a Ráckevei-Duna képez. Innen indul a Duna–Tisza-csatorna.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület már a bronzkor óta lakott. A római korban egy kereskedelmi út vezetett át a térségen. A IV. században a határok védelmével megbizott légióknak egy táborhelye volt itt, melyet Contraaquincum-nak is neveztek. E táborhely Diocletianus császárnak 293-ban kiadott rendeletére épült és a IV. század végéig állt fenn.

Dunaharaszti, Haraszti nevét 1229-ben említik először az oklevelek Haraszti néven.

1270-ben V. István Taksony faluval és Ráda pusztával együtt, melyek azelőtt Lóránd nevű birtokosé voltak, a margitszigeti apácáknak adományozta.

A 14. században az Imregi család birtokába került; e család kihaltával 1453-ban a helység felét a Gecseiek nyerték adományul. 1482-ben Gecsei Esthre Kálmány felét Nagylucsei Orbán győri püspöknek adta el.

A török hódoltság alatt elpusztult, 1690-ben az elhagyott és lakatlan helyek között említették. Csak 1694-ben kezdett ismét benépesülni, ekkor Ráday Gáspár volt a birtokosa, aki hatodrészét Forster Kristófnak, hatodát pedig Semléki Ádámnak adta zálogba. 1701-ben pedig Koroncsay János és Battik Péter bírtoka volt.

Közvetetlenül a szatmári békekötés után németek telepedtek le a helységbe, 1737-ben már német lakosai voltak és ekkor a báró Laffert család birtoka volt. Az 1754 évi vármegyei nemesi összeírás szerint báró Laffert Nándor Antal örökösei voltak a helység földesurai. A Laffert család 1864-ig volt itt birtokos, ekkor a birtokot Földváry Móricz vásárolta meg.

Petőfi Sándor két alkalommal, 1841 áprilisának első felében, illetve 1845. július 15-én rövid ideig a községben tartózkodott.

Fellendülését a HÉV-vonal kiépítésének köszönheti (19. század vége). Ekkortól üdülőhely, gyorsan polgárosodott, gyárak épültek. 1900-tól hívják Dunaharasztinak, korábbi neve Haraszti volt.

A 20. század elején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Kispesti járásához tartozott.

1910-ben 3861 lakosából 3845 magyar volt. Ebből 3428 római katolikus, 249 református, 118 izraelita volt.

1956-ban földrengés volt a településen. (fn.hu)

Dinamikus fejlődésének érdemeként 2000-ben városi rangot kapott.

Karl György bírósága alatt a haraszti határ

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Dunaharaszti települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51–52. szám, 16–18.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]