Kevevára

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kevevára (Ковин / Kovin)
KatolickaCrkva.jpg
A római katolikus templom
Kevevára címere
Kevevára címere
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Dél-bánsági
Község Kevevára
Rang városi jellegű település
Polgármester Novica Mijatović
Irányítószám 26220
Körzethívószám +381 13
Népesség
Teljes népesség 13 499 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 168 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 67 m
Terület 84,9 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kevevára (Szerbia)
Kevevára
Kevevára
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 44° 44′ 31″, k. h. 20° 58′ 20″Koordináták: é. sz. 44° 44′ 31″, k. h. 20° 58′ 20″
Kevevára weboldala

Kevevára (1899-ig Temeskubin, szerbül Ковин / Kovin, románul Cuvin, németül Temeschkubin) város és község Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szendrőtől 13 km-re északkeletre, a Duna bal partja közelében fekszik.

A község települései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kevevárán kívül a községhez még kilenc település tartozik (zárójelben a szerb név szerepel):

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kevevára ősi település. Helyén Anonymus leírása szerint már az Árpád-kor előtt is erősség állt, mely Ajtony őséé, Galádé volt. Ennek helyére István király épített várat.

Neve már Anonymus leírásában is szerepelt. Első okleveles adat az 1200. előtti időkből, 1071-ből maradt fenn Keuee néven.

Keve az Al-Duna egyik kedvező fekvésű pontján, a Morava torkolatával szembeni két hosszú sziget közötti átkelőhelyen létesült. A fennmaradt adatok szerint a népvándorlás idején Priscos rhétor a Morava torkolatánál fekvő Margumból kelt át az északi oldalra, hogy Attila udvarába menjen. 1071-ben Niš felől hazafelé vonulva Salamon és Géza herceg itt kelt át a Dunán és vált szét seregével.

A kevei ispánok névsorát 1201-től ismerjük: 1201-ben Achilles országbíró, 1211-1212-ben Bánk nádor, 1216-1221-ben Gyula országbíró, 1221-től Lőrinc étekhordómester.

1223-ban II. András király az egész kevei ispánságot tartozékaival együtt nővérének Margit-nak, Angelosz Izsák bizánci császár özvegyének adta.

1235-ben a Szerémséggel együtt Margit fia, Angelosz Kaloján bírtoka volt.

1236-1238-ban ismét az országbíró viselte Keve ispánságát.

1241-ig, a tatárjárásig Keve városa iparosközpont, és a Bulgáriába, illetve Bizáncba, a dél felé irányuló nemzetközi kereskedelem egyik fő helye volt. Az itt Kevén átvezető ősi hadi úton a Panyóca mocsarai szélén Haram, illetve Krassó várába lehetett eljutni, valamint e hadiút vezetett Kevétől északnyugatra a másik dunai átkelő, Vojla (Pancsova) érintésével Olnason át a titeli révhez, innen pedig a Béga mellett Nagybecskerekig elhaladva részben Óbecse felé, részben Homokréven (Mokrin) át Csanádra vezetett.

A tatárjárás után Keve lehanyatlott. 1272-től Keve és Krassó ispánsága egy személy kezébe került, 1291-től mindkét tisztséget a szörényi bán viselte.

1288-tól említették a csanádi káptaslanban székelő kevei főesperest.

A 14. század ferences rendháza a kevei custodiatus székhelye volt, mely alá az örményesi és harami rendház is tartozott.

Kevevára környéke 1769-72 között

Az 1360-as évektől a török időkben a délvidékről a törökök elől menekülő rácok gyarapították a lakosságot.

1440-ben Keve város valamint Homokbálványos és Szkorenóc lakói a törökök további előnyomulása miatt a Csepel-szigetre telepedtek fel, és Rác-Keve alapítói lettek, magukkal hozva régi lakhelyük nevét is.

A török kiűzése után a Mária Terézia által kialakított határőrvidék része lett.

A 17. században nagy és virágzó helységnek írták le, melyben vásárok és iparosműhelyek vannak. Keve városa az esperesség székhelye is lett.

A 18. század második felében kezdődött a románok tervszerű betelepítése, mely a 19. század elejéig tartott. A 19. század végére a település a dél-bánáti térség központja lett.

1910-ben 7345 lakosából 2650 német, 2200 szerb, 1726 román és 711 magyar volt.

A trianoni békeszerződésig Temes vármegye Kevevárai járásának volt a székhelye.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
8309 9766 11 986 12 408 13 779 13 669 14 250[2] 13 499[1]

Etnikai összetétel 2002-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetiség Szám %
Szerbek 11 513 80,79
Magyarok 786 5,51
Románok 418 2,93
Cigányok 286 2,00
Jugoszlávok 180 1,26
Montenegróiak 132 0,92
Macedónok 72 0,50
Horvátok 66 0,46
Szlovákok 33 0,23
Bolgárok 28 0,19
Szlovének 27 0,18
Németek 22 0,15
Muzulmánok 14 0,09
Csehek 13 0,09
Vlachok 13 0,09
Oroszok 5 0,03
Ukránok 4 0,02
Ruszinok 2 0,01
Bunyevácok 2 0,01
Bosnyákok 2 0,01
Albánok 2 0,01
Egyéb/Ismeretlen[3]

Etnikai összetétel 2011-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetiség Szám
Szerbek 10 706
Magyarok 700
Románok 352
Cigányok 325
Macedónok 68
Montenegróiak 67
Jugoszlávok 58
Horvátok 40
Bolgárok 32
Szlovének 27
Németek 19
Vlachok 19
Szlovákok 12
Muzulmánok 10
Oroszok 3
Ukránok 3
Albánok 2
Bunyevácok 2
Ruszinok 2
Bosnyákok 1
Egyéb 25
Nem nyilatkozott 422
Régió 142
Ismeretlen 478

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Keve vár romjai: A Duna mellett, a település déli oldalán állnak az Árpád-kori Keve várának romjai. A vár az egykori Keve vármegye központja volt. 1457-ben egy évre szerb, majd 1556-ban tartósan török kézre került. A törökkel együtt az elmenekült lakosság helyére délről szerbek jöttek. Ebben az időszakban Bánátot Raskának (Rascia) nevezték.

Testvérvárosa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 (Hozzáférés ideje: 2012. november 30.) (szerbül és angolul)
  2. Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima PDF, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004. (szerbül) ISBN 86-84433-14-9
  3. Knjiga 1, Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, februar 2003. ISBN 86-84433-00-9

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kevevára témájú médiaállományokat.