Végszentmihály
| Végszentmihály (Локве / Lokve) | |
 |
|
| A görögkeleti (román) templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bánsági |
| Község | Alibunár |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 26361 |
| Körzethívószám | +381 13 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1772 fő (2011)[1] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 76 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
.png)
 Végszentmihály
Pozíció Szerbia térképén
|
|
| é. sz. 45° 09′ 06″, k. h. 21° 01′ 31″ | |
Végszentmihály (szerbül Локве / Lokve, románul Sânmihai) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben. Közigazgatásilag Alibunár községhez tartozik.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Alibunártól északkeletre, Újsándorfalva délkeleti szomszédjában fekvő település.
Története [szerkesztés]
A falu már a középkorban is fennállt, Szent-Mihály néven, mely azonban a török hódoltság alatt elpusztult. Az egykori Szent-Mihály a mai községtől északra feküdt, nyomai még ma is kivehetők.
Gróf Mercy 1723-1725-ös térképén St. Mihall alakban, a verseczi kerületben, lakatlan helyként volt feltüntetve.
Az 1761. évi katonai térképen St. Miskol néven szerepelt; ekkor már lakott helység volt és a verseczi kerülethez tartozott.
Később, 1768-1773. között a Határőrvidékhez, majd 1872-ben pedig Torontál vármegyéhez csatolták.
1872-től 1882-ig szinte évente árvíz pusztította a határát.
A végszentmihályi és az alibunári határok között vonul végig az egykori római sánc.
1910-ben 4095 lakosából 17 magyar, 28 német, 3992 román volt. Ebből 40 római katolikus, 3899 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Alibunári járásához tartozott.
Népesség [szerkesztés]
Demográfiai változások [szerkesztés]
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 4184 | 4246 | 4243 | 3826 | 3511 | 2973 | 2002[2] | 1772[1] |
Etnikai összetétel [szerkesztés]
| Nemzetiség | Szám | % |
| Románok | 1819 | 90,85 |
| Cigányok | 111 | 5,54 |
| Szerbek | 33 | 1,64 |
| Macedónok | 8 | 0,39 |
| Szlovákok | 5 | 0,24 |
| Magyarok | 5 | 0,24 |
| Muzulmánok | 4 | 0,19 |
| Jugoszlávok | 4 | 0,19 |
| Horvátok | 2 | 0,09 |
| Szlovének | 1 | 0,04 |
| Németek | 1 | 0,04 |
| Albánok | 1 | 0,04 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Nevezetességek [szerkesztés]
- Görögkeleti temploma - 1814-ben épült
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. Retrieved 2012-11-30. ISBN 978-86-6161-023-3 (szerbül és angolul)
- ↑ Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004, - ISBN 86-84433-14-9
- ↑ Knjiga 1, Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, februar 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források [szerkesztés]
- Borovszky Samu: Torontál vármegye
|
||||||||||||||||||||||||||
