Galagonyás
| Galagonyás (Глогоњ / Glogonj) | |
 |
|
| A Szent Anna katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bánsági |
| Község | Pancsova |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 26202 |
| Körzethívószám | +381 13 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3012 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 67 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 75 m |
| Terület | 47,2 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
.png)
 Galagonyás
Pozíció Szerbia térképén
|
|
| é. sz. 44° 59′ 09″, k. h. 20° 31′ 20″ | |
| Galagonyás weboldala | |
Galagonyás (szerbül Глогоњ / Glogonj, németül Glogau, románul Glogoni) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben. Közigazgatásilag Pancsova községhez tartozik.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Pancsovától 16 km-re északnyugatra, a Temes bal partján fekszik.
Nevének eredete [szerkesztés]
Neve a szláv glog (= galagonya) növénynévből való.
Története [szerkesztés]
A falut 1586-ban említik először, de a hódoltság alatt lakossága elpusztult. Helyükre délről szerb telepesek érkeztek.
1704-ben a katonai határőrvidék része lett. Szerb lakosai a katonai ellenőrzés miatt 1771-ben eltávoztak. 1774-ben telepítették be német telepesekkel.
1788-ban a falut felégették a törökök, 1790-ben pedig kolera pusztított.
1780-1800. között Erdélyből román telepesek érkeztek. 1806-ban épült fel a román temploma, melyet 1825-ben vihar rongált meg úgy, hogy 1840-ben újat kellett építtetni helyébe. A katolikus Szent Anna temploma 1841-ben épült.
1872-ben megszűnt a katonai határőrvidék és a falut a pancsovai járáshoz sorolták.
1910-ben a 2669 lakosból 1745 német, 756 román volt. A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye Pancsovai járásához tartozott.
1935-ben 1535 német lakosa volt. A II. világháborúban a harci cselekmények és a szerb partizánok bosszúja következtében 470 német lakosa halt meg, a többit elűzték. Helyükre Kumanovo környékéről telepítettek szerbeket.
Népesség [szerkesztés]
Demográfiai változások [szerkesztés]
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 3678 | 3175 | 3230 | 3257 | 3605 | 3475 | 3178[2] | 3012[1] |
Etnikai összetétel [szerkesztés]
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 2400 | 75,51 |
| Macedónok | 367 | 11,54 |
| Románok | 156 | 4,90 |
| Jugoszlávok | 106 | 3,33 |
| Magyarok | 26 | 0,81 |
| Cigányok | 17 | 0,53 |
| Horvátok | 6 | 0,18 |
| Szlovákok | 6 | 0,18 |
| Németek | 5 | 0,15 |
| Csehek | 3 | 0,09 |
| Montenegróiak | 2 | 0,06 |
| Muzulmánok | 1 | 0,03 |
| Albánok | 1 | 0,03 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Jegyzetek és források [szerkesztés]
- ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. Retrieved 2012-11-30. ISBN 978-86-6161-023-3 (szerbül és angolul)
- ↑ Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004, - ISBN 86-84433-14-9
- ↑ Knjiga 1, Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, februar 2003. ISBN 86-84433-00-9
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
||||||||||||||||||||||||||
