Alibunár
| Alibunár (Алибунар / Alibunar) | |||
 |
|||
| A görögkeleti (szerb) templom | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szerbia |
||
| Tartomány | Vajdaság | ||
| Körzet | Dél-bánsági | ||
| Község | Alibunár | ||
| Rang | városi jellegű település | ||
| Irányítószám | 26310 | ||
| Körzethívószám | +381 13 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 3431 fő (2002)[1] +/- | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 67 m | ||
| Terület | 602,0 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Alibunár
Pozíció Szerbia térképén
|
|||
| Alibunár weboldala | |||
Alibunár (szerbül Алибунар / Alibunar, németül Alisbrunn) település és község Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Pancsovától 36 km-re északkeletre fekszik.
[szerkesztés] A község települései
A községhez Alibunáron kívül még kilenc település tartozik (zárójelben a szerb név szerepel):
- Alibunár (Алибунар / Alibunar)
- Ferdinándfalva (Нови Козјак / Novi Kozjak)
- Ilonc (Иланџа / Ilandža)
- Kevedobra (Добрица / Dobrica)
- Keviszöllős (Селеуш / Seleuš)
- Nagykárolyfalva (Банатски Карловац / Banatski Karlovac)
- Petre (Владимировац / Vladimirovac)
- Temesmiklós (Николинци / Nikolinci)
- Újsándorfalva (Јаношик / Janošik)
- Végszentmihály (Локве / Lokve)
[szerkesztés] Nevének eredete
Neve a török Ali Binar (= Ali kútja) helynévből való.
[szerkesztés] Története
Alibunár a török hódoltság alatt keletkezett. Nevét 1695-ben említik először Ali Binar névenven.
1695-ben hódoltság végén, II. Musztafa szultán hadával együtt átvonult a településen is, és itt megpihenve Lippa felé vette útját.
1717-ben, a hódoltság utáni első összeíráskor 32 lakott házat számoltak itt össze. Az 1723-1725. évi gróf Mercy-féle térképeken is a lakott helyek között szerepelt.
1768-ban II. József császár délmagyarországi körútjában május 17–18-án Temesvárról Alibunárra jött és itt is éjszakázott, másnap, az alibunári és illáncsai mocsarak megtekintése után, tovább folytatta útját Tomasováczra (Tamáslaka).
1768-1773-ban, a szerb és a német Határőrvidék szervezésekor, a határőrök birtokába került s a Határőrvidék feloszlatásáig századszékhely volt.
1848. december 12-én Damjanich János, a későbbi honvédtábornok, 2500 emberével fényes győzelmet aratott itt a Suplikácz István szerb vajda vezérlete alatt álló szerb felkelőkön. A véres ütközetben a felkelők odahagyva egész felszerelésüket és podgyászukat, Pancsova felé menekültek, míg Damjanich, győztes honvédjeivel, Tomasovácz felé vette útját. A küzdelem alatt az egész helység lángba borult s ekkor égett el a két görögkeleti egyház irattára is.
A Határőrvidék feloszlatásakor, 1872-ben, Torontál vármegyéhez csatolták, és az alibunári, a dobriczai, illáncsai századokból, valamint a Petrovoszello helységből alakított járás székhelye lett.
[szerkesztés] Népesség
[szerkesztés] Demográfiai változások
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 3616 | 3811 | 3705 | 3951 | 3803 | 3738 | 3431[1] |
[szerkesztés] Etnikai összetétel
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 2052 | 59,80 |
| Románok | 960 | 27,98 |
| Cigányok | 87 | 2,53 |
| Magyarok | 61 | 1,77 |
| Szlovákok | 46 | 1,34 |
| Macedónok | 43 | 1,25 |
| Jugoszlávok | 42 | 1,22 |
| Montenegróiak | 11 | 0,32 |
| Horvátok | 11 | 0,32 |
| Muzulmánok | 11 | 0,32 |
| Németek | 7 | 0,20 |
| Albánok | 3 | 0,08 |
| Szlovének | 2 | 0,05 |
| Bolgárok | 2 | 0,05 |
| Egyéb/Ismeretlen[2] |
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ a b Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004, - ISBN 86-84433-14-9
- ↑ Knjiga 1, Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, februar 2003, - ISBN 86-84433-00-9
[szerkesztés] Források
- Reiszig Ede: Torontál vármegye
- A magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. - Bp., 1912.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
||||||||||||||||||||||||||
