Paks

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paks
Makoveczpaks.jpg
A Szentlélek temploma (Makovecz)
Paks címere
Paks címere
Becenév: Atomváros, Atomcity
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Tolna
Kistérség Paksi
Jogállás város
Polgármester Hajdú János (független, Fidesz-KDNP támogatással)[1]
Irányítószám 7030
Körzethívószám 75
Népesség
Teljes népesség 19 481 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 128,09 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 154,08 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Paks  (Magyarország)
Paks
Paks
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 37′ 19″, k. h. 18° 51′ 21″Koordináták: é. sz. 46° 37′ 19″, k. h. 18° 51′ 21″
Paks  (Tolna megye)
Paks
Paks
Pozíció Tolna megye térképén
Paks weboldala

Paks (németül Paksch[3]) város Tolna megyében, a Paksi járás központja. A település közel húszezer lakosával Szekszárd és Dombóvár után a megye harmadik legnagyobb városa. Történelme az őskori civilizációktól egészen a legmodernebb korig ível, az egykor itt húzódott Duna-menti hadiút évszázadokra jelentőssé tette. Sváb népszokásairól és jellegzetes halászlevéről messze földön híres. Kisváros létére igen sok rendezvénynek ad otthont, mint például a Gastroblues Fesztivál, a Paksi Harmonika Fesztivál, valamint a Szüreti felvonulás és mulatság. Országos ismertségét legfőképp atomerőművének köszönheti, amely Magyarország egyetlen energiahálózatra kapcsolt atomerőműve. Ennek köszönhetően kiemelkedő gazdasági teljesítménye miatt a legdinamikusabban fejlődő magyar városnak tartják.[4] A város gazdasági ereje a környező települések lakosságának jó részét is vonzza, sokan dolgoznak itt ingázóként.[5]

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város az ország középső részén, a Duna jobb partján, a Dunaföldvárnál kezdődő kanyarulat végénél fekszik, Budapesttől mintegy 110 kilométerre délre, a Mezőföldön. Északról az Imsósi-erdő és a Sánchegy (római-kori nevén Lussonium), keletről a Duna, délről az atomerőmű és Csámpa-puszta, nyugatról pedig az Ürgemező határolja. A város legmagasabb pontja a 103 méter magas löszös domb, a Sánchegy, amely tájvédelem alatt áll, mert ez Közép-Európa egyik legnagyobb löszös képződménye[6]. Az erőmű építése előtt tipikus mezőváros volt. Környékén a vadgazdaságoknak megfelelő erdők találhatók; a Duna a halászatra, a tavak halgazdálkodásra teremtenek lehetőséget. Az Ürgemező tájvédelmi terület, ahol védett növények és állatok (madarak, kígyók és kihalóban lévő rágcsálók) élnek.

Városrészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paks térképe

A város három fő részből áll[forrás?]; az Óvárosból, a Szérűskertből és az Újvárosból.

  • Az Óváros a történelmi városrész, a nevezetességek legnagyobb része itt található. Ide tartozik a város északi része, a főutca és az onnan nyíló utcák, illetve az Alvég (a Dunára nyíló utcák), a Békaváros (a KRESZ-park és környéke), az Öreghegy és a Malomhegy, illetve az ezek környékén fekvő utcák.
  • A Szérűskert a Pál utca és a Fehérvári út, illetve az ezekből nyíló többi mellékutca.
  • A Kohn-telep vagy Tisztviselőtelep, a Virág utca - Kossuth Lajos utca - Fehérvári út - Csendes utca által határolt terület, valamikor egy Kohn nevű zsidó vállalkozó fűrésztelepe volt, annak a helyére építkeztek az 1900-as évek elején a középosztálybeli családok.
  • Az Újváros a Tolnai út és a belőle nyíló utcák; a Kishegyi, az Újtemplom utca és az azokból nyíló utcák, a Lakótelep és környéke, a Kölesdi útról nyíló utcák és a déli Iparnegyed.

Az Óvárosban a történelmi központ és egyéb intézmények, boltsorok mellett főként régi építésű, de felújított parasztházak találhatók, míg az Újváros zömében újabb családi házakból áll. A Szérűskert amolyan kertvárosszerű, ma már javarészt modern családi házakból álló városrész, benne jóformán semmilyen kereskedelmi vagy kisipari szolgáltatás nincs.

Pakshoz tartozó településrészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város északi részét képező kis falucska Dunakömlőd (a háború után német lakosságát kitelepítették, hátrahagyott javaikat tirpákok prédálták föl, házról-házra), míg délen az atomerőművel szemben elterülő Csámpa-puszta, a Székesfehérvárra vezető út menti Gyapa, a németkéri erdő peremén található 90 lakosú Cseresnyés-puszta, a jobbára mezőgazdasági tanyákból álló Hegyes-puszta és Földes-puszta, valamint a város dél-keleti külterületén lévő lakóhely, Biritó-puszta (az I. István Szakközépiskolával) tartoznak a városhoz.

Éghajlata, vízrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kárpát-medence éghajlatának megfelelően a nedves, kontinentális éghajlat jellemző ebben a térségben is, ami hideg telet és forró nyarat eredményez; a leggyakoribb szélirány az észak-nyugati.

A Duna áradása korábban sokszor veszélyeztette a települést, de mára hatalmas gátrendszert építettek ki a város és a folyó közé, így áradáskor csak a folyó bal partja kerül víz alá.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar és a paksi zászló a Gárdonyi-kilátó tetején

A Paks helynév első ismert írott formája Pakws a 14. századból, majd előfordult Paxi, Pax formában is. Eredete a Pakus személynévre vezethető vissza, amely a ma is használt Bakos személynév változata lehetett.[7] Egy másik verzió szerint római eredetű, mivel pax latinul békét jelent és elképzelhető, hogy itt kötöttek valamiféle békét. A Sánchegyen római auxiliáris csapatok állomásoztak, míg a Duna túloldalán jazig törzsek éltek, amelyekkel a rómaiak sokat háborúztak.[8]

Jelképei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A címer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyszerű pajzs-alakot középen a Dunát jelképező ezüstszínű, vízszintes hullámos pólya osztja két részre.

A felső rész bíborvörös, középen az ősi paksi Rátót-nemzetséget jelképező, stilizált aranyszínű hársfa levéllel.

Az alsó, kék mező közepén az ezüst színű stilizált atommodell az atomenergia békés felhasználására utal.

A zászló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színe: óarany és bíborvörös. Középen kettéosztott, jobb oldalon bíborvörös színű, bal oldala óarany (vízszintes helyzetben felül óarany, alul bíborvörös). A zászló vége aranyrojt-díszítésű.
Alakja: téglalap. Függőleges helyzetben oldalainak aránya 2:1.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őskor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A őskőkor után a Kr. e. 6. évezred közepétől, az újkőkortól már állandó szállásokon élő, élelemtermelő, állattenyésztő közösség jelent meg e tájon. A Kr. e. 4. évezredben a lengyeli kultúra késői neolitikus - kora rézkori népessége lakott Paks környékén. Az ide érkező emberek fő telephelye a Sánchegy volt, itt találták a legtöbb leletet. Egyéb régészeti leleteket még a város környékén, Felső-Biritópusztánál és a Vörösmalom mellett találtak.

Az 1901-ben épült Jézus Szíve templom

A Kr. e. 4-3. évezred fordulóján újabb néphullámok érték el dél és nyugat felől a Kárpát-medencét, s ez az időpont egyben a bronzkor kezdetét is jelentette. Utoljára 2005-ben került elő egy bronzkori harci sisak, amelyet ma a Paks Városi Múzeumban őriznek.

Ókor és Pannónia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kr. e. 4. században egy nyugatról, a Rajna vidékéről betelepedett kelta eraviszkusz törzs foglalta el a Dunántúlt. A Balkán-félsziget lakóival élénk kereskedelmet folytattak, amit az itt talált görög minták alapján öntött kelta pénzérmék bizonyítanak.

Annak ellenére, hogy a rómaiak már Augustus császár uralkodása alatt elfoglalták a Dunántúlt, a tényleges bevonulás csak Claudius császár ideje alatt, Kr. u. 41 és 54 között zajlott Paks környékén. A hódítással a terület Pannonia provincia része lett a Római Birodalmon belül. A közeli Dunakömlőd melletti Sánchegyen a IV. században felépített castrum (tábor), a Lussonium, a provincia határát képező erődláncolatnak volt az egyik tagja. A rómaiak később már a védelmi vonalként (védőfalként) funkcionáló limest is felhúzták, aminek maradványai mai is láthatók az Imsósi-erdő peremén, Madocsa felé haladva a vasúti töltésről. A római uralom végét a hunok megjelenése jelentette.

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kr. u. 433-tól 455-ig tartó hun uralmat a Dunántúlon a Longobárd királyság váltotta fel. Ezt 568-ban a keletről érkező avarok szüntették meg, akiknek több évszázados jelenlétével lehet számolni egészen Árpád magyarjainak honfoglalásáig, illetve az államalapítás koráig. Az Árpád-korból kevés adat áll rendelkezésünkre. A magyarok érkezéséig a különböző átvonuló törzsek folyamatos pusztítása következtében valószínűleg elnéptelenedett a település. I. Szent István király uralkodása idején, az ezredforduló táján keletkezett dokumentumok szerint a Pakstól 10 km-re észak-keletre fekvő Madocsa és a 20 km-re délre fekvő Fadd halászfalvak egyházi birtokok lettek, a köztük lévő területtel együtt. Mivel az egyik 1009-ből származó forrásban nem jelenik meg Paks neve, feltételezhető, hogy a falu akkor nem volt lakott, vagy ha mégis, akkor is csak úgy 15-20 család élhetett itt. Paks neve 1333-ban jelenik meg ismét írott forrásban, egy pápai tizedjegyzékben, ami szerint Lőrinc paksi pap 23 báni dénárt fizetett. Szinte ezzel egy időben (1354) említik az olasz származású Rathold (Rátót) Olivér királynéi udvarbírót, majd tárnokmestert. Az ő utódai már következetesen használták a Paksy családnevet. A Paksy család sokat tett azért, hogy a falucska kiemelkedjen a környék falvai közül és az idő múlásával egyre inkább vezető szerephez jusson a szomszédos településekkel szemben. 1662-ig ez a család, és mivel Paksy Lászlónak csak lánya volt, Anna, aki a Daróczy családba házasodott be, így onnantól kezdve azok birtokolták a települést.

Török uralom és a betelepítések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Látkép a Gárdonyi-kilátóból

A 16-17. század folyamán a török uralom alatt és után Pakson a helyben élő lakosság nyomai folyamatosan kimutathatók, bár az eredetileg itt élők a folyamatos háborús pusztítások miatt távozni kényszerültek. A falu a végvári portyázások következtében a török hódoltság idején többször is gazdát cserélt. A rómaiak által épített hadiút és a Budára vezető dunai víziút miatt a szultánnak szüksége volt a településre, így katonái folyton visszatértek. A török hadsereg palánkvárat épített a Kálvária-domb délkeleti lejtőin, a mai Bezerédj Általános Iskola helyén. A városból elmenekült ill. kipusztított magyarság helyére rác, török és görög polgári lakosság települt, zömében parasztok és kézművesek. A város pontos török-kori képét nem ismerjük, csak a XVII. századi német utazó, Henrik Ottendorf leírásaiból és térképvázlatából, Evlija Cselebi török utazó nyomán szerzett információk alapján tudjuk az egykori épületek helyét megítélni. Az 1686-ban Budáról kiűzött török sereg szeptember közepén, visszavonulása során porig rombolta a várost. A kiürült települést újra kellett telepíteni. Ezt először a török átcsapások akadályozták meg, majd az, hogy a Daróczy- és Száraz családoknak, akik a Paksy család után birtokba vehették a területet, különböző okmányokat és rengeteg pénzt kellett kifizetni a községért. Miután a hódoltság alatt és után betelepült rác katonák a 18. század elején eltávoztak, megindult a magyar népesség beszivárgása. Eleinte csak a régi lakosság tért vissza, később az északibb megyékből és az Alföldről más elszegényedett magyar családok jöttek, majd 1720-tól a Dél-Németországból hívott telepesek jelentek meg, így a német Baden-Württemberg tartományból svábok érkeztek, akik a mai Kossuth utca és Rákóczi utca közötti városrészt lakták. A svábok egészen a második világháborút követő kitelepítésekig egyharmadát tették ki a lakosságnak, bár túlnyomó többségük a század végére már elfelejtette nyelvét és magyarnak vallotta magát. Az első Tolna megyei ortodox zsidó hitközség megszerveződése révén, 1778-ban 70 zsidó család is Paksra költözött, a későbbiekben ők is jelentős kisebbséggé váltak. Ahogy a svábok, úgy ők is gyorsan alkalmazkodtak a helyi lakosok szokásaihoz és asszimilálódtak környezetükbe, bár vallásukat megőrizték. Így alakult át Paks vallási és etnikai képe.

A Rákóczi-szabadságharc alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paks északi látképe

A Rákóczi-szabadságharc idején, 1704-től kezdve folyamatosan tervben volt egy erődítménnyel védett hídfőállás kiépítése a Duna jobb partján, hogy a magyar sereg azon könnyen átkelhessen és elfoglalhassa a Dunántúlt. A legalkalmasabb Dunaföldvár lett volna, de itt erős osztrák helyőrség tartózkodott, úgyhogy a Dunaföldvárhoz közeli Dunakömlődre esett a választás. 1705-ben Bottyán János generális (a „Vak Bottyán”, mivel félszemét a harcokban elvesztette) és Vay Ádám mérnök kiépítette a „Bottyán-vára” néven ismert dunántúli kuruc hídfőállást és a már meglévő római erődítmény helyén védelmi sáncot, bár összevesztek egymással, mivel Vay hosszan tartó munkálatokat, Bottyán viszont egyszerű, de gyors építkezést szeretett volna. Végül Bottyán javaslata került ki győztesen. Az egyszerű, összetákolt fahídon a Duna-Tisza közéről sikeresen kelt át a kuruc haderő. A hidat a Duna mindkét partján és a Dunakömlődnél magasodó hegyen is védte sánc, így háromrészes erődítményrendszerről beszélhetünk. 1705. június 9-én Bottyán innen indított támadást, de csapatait visszaverték, majd június 19-én Glöckelsperg osztrák ezredes ostrom alá vette a várat és 23-án elfoglalta. Bottyán visszavonult, majd november 4-én Soltnál átkelve rajtaütött a Dunaföldvárban hagyott helyőrségen. Innen délnek fordult és bevette a saját maga által épített várat. A vár őrzését ezúttal Hellepront János ezredesre bízta, aki 3000 embert kapott a vár védelmére. Innen ment arra a dicsőséges hadjáratra, amelyben elfoglalta Simontornya várát, majd ez után a Dunántúl egészét. Az 1706-os hadmozdulatok alkalmával Bottyán vereséget mért a déli országrészeket pusztító szerbekre, és a Fehérvárra támadó labancokra, akik bosszúból a Bottyán-vár ellen fordultak. Hellepront és emberei feladták a várat és elmenekültek. A várban maradt civil lakosságot az osztrák zsoldosok lemészárolták és az erődítményt porig rombolták. A hadi helyzet fordulása miatt a várat már nem építették újjá, így az elveszítette jelentőségét, ennek ellenére a kuruc harcok egyik jelképévé vált.

A kuruc-háborútól az 1848-49-es szabadságharc leveréséig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Daróczy-kúria is ezen időszakban épült (1820), Ybl Miklós építette át később, majd a két háború között itt működött a Polgári Leányiskola

Az 1730-tól mezővárosi jogú településen a mezőgazdaság elsődlegessége mellett a céhes ipar térnyerésének is tanúi lehetünk. A kereskedelem fellendülését nagymértékben segítette a Duna vízi útja. Az évszázadok óta tartó háborúk után a béke évei következtek. A város rohamosan fejlődött és a reformkor hajnalán a környék egyik legjelentősebb városa lett. Szőlőtermesztése és így bortermelése kirívóan magas nívójú volt[9] ebben az időszakban. A Paksot birtokló nemesség viszont nem csatlakozott a reformkori fejlesztésekhez, ellenezték a jobbágyfelszabadítást és a többi intézkedést. 1847-ben azonban a katolikus plébánia vezetője, Daróczy Zsigmond a reformpolitikusok mellett foglalt állást és lemondott az egyházi tized szedéséről és a jobbágyfelszabadítás mellett foglalt állást. Az ő kezdeményezésére alakult Kaszinó Pakson még 1841-ben, majd ezt 1844-ben a frissen felújított Zöldfa vendéglőbe helyezték (ma Erzsébet szálló), ami az ország harmadik legjobb hírű kaszinója volt a pesti és a pozsonyi után.[10] A neves szállóban megszállt későbbi névadója Erzsébet királyné, Deák Ferenc és Liszt Ferenc is.

A gőzhajóforgalom megindulása és a pusztító árvizek következtében a reformkori folyószabályozások Paksot is elérték. Az Imsósnál levő Duna-kanyart 1841-ben vágták át, a munkálatokat Beszédes József és Vásárhelyi Pál irányították.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc elkerülte a várost. Paks lakói ugyan mindent megtettek a harcok segítése érdekében, a kötelezően előírt honvédelmi adókat is befizette a város. A harcokban a kötelezően előírt újonclétszámnál jóval többen szolgáltak paksiak. Az eredeti 98 fő helyett 207 katonát küldött a város. 68-an a Bácskába induló sereghez, 139-en a Dráva menti határvonalon harcoló alakulatokhoz csatlakoztak, hogy visszaszoríthassák a szerb csapatokat. Ifjabb Rézbányai József paksi lakatosmester (leszármazottja, a nagy műveltségű Dezső 1990-ben hunyt el) vállalta, hogy elkészíti a fegyverzetüket, az ehhez szükséges pénzt vármegye állta. A hadjáratokról Petrich Ferenc honvédszázados készített kiváló leírást.

A szabadságharc után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1851-ben Fényes Elek készített összesítő leírást a városról, a Magyarország Geographiai Szótára című könyvbe, amely így hangzik:

PAKS, magyar-német magyarországi város, Tolna vármegyében, a Duna jobb partján, saját postahivatallal és váltással (postakocsihoz ló), Duna-Földvár és Tolna közt. Fekvése a Szekszárdról jövőknek igen kellemesen tűnik szembe, északról és nyugatról meglehetősen meredek hegy keríti, dél-nyugatról pedig róna, s többnyire homokos térség veszi körül. – Utczái tágassak, s a' főutcza derék épületeket mutathat. Népessége 8294 lélek, kik közt 4793 római katholikus, 1530 ágostai, 1150 református, 816 héber, 5 óhitű, és mindegyik felekezetnek helyben van iskolája az óhitűeket kivéve. – A magyar nyelvet a németek is beszélik. – Határa Paksnak szerfelett nagy, s több pusztákkal bír, de szerfelett homokos. Roppant legelője a folyóhomok miatt csaknem haszonvehetetlen, s ennek egy része fákkal van kiültetve. Szőlőhegye messze kiterjed, s jó bort terem. Volt urbéri telek 95. Van itt továbbá 250 kézműves, 37 bolt, 25 dunamalom, nagy vendégfogadó és rév a Dunán. Tart 4 országos, és 2 élénk hetivásárt. Eredetét Paksnak sűrű homály fedi, de hogy itt római gyarmat lehetett bizonyítják a kiásott római pénzek, emlékkövek stb. Az is bizonyos, hogy régi helység, mert a Vaticanum könyvtárában található régi irományban, hol a hat-évi tizedet megadó pécsi püspöki megyebéli helységek számláltatnak elő, már mint falu említtetik Pákos nevezet alatt. I.Lajos Paksot ama híres Apostagi Zemerének ajándékozá, ki ura életét a tatárok ellen viselt háborúban megmentette, s kinek maradékai Paksi, de Pákos nevet vevén fel, sokáig virágzó nemzetségnek lettek alapítói, s Tolna, Pest, Solt, Fejér és Békés megyékben roppant jószágokat bírtak. Kihalván a férfi ág, az egész örökség leány ágra ment, s most is e jogon, mind Paksot, mind a többi jószágot közbirtokosok bírják.

A főutca az Óvárosban

A 19. század lassú polgárosodásában Paks közbirtokos családjai is szerepet játszottak. A század második felétől elindult, majd a dualizmus időszakában felgyorsult a gazdasági és kulturális fejlődés. 1870-ben Dunaföldvárról ide került a járás székhelye. 1871-ben az ország közigazgatási átszervezése során megszűntek a mezővárosok, így Paks is nagyközséggé alakult. 1875-ben vallástól független polgári iskola nyílt a városban. Fejlődött a malomipar, az olcsó vízimalmos őröltetés miatt a környékbeli gazdák idehozták a gabonájukat. A városnak egyre nagyobb szüksége lett volna a vasútra, ami századforduló végére a kereskedelem és az ipar motorjává vált. 1881-ben már felvetődött a Pusztaszabolcs-Dunaföldvár-Paks helyiérdekű vasút megépítése, de ez csak 1895-ben valósult meg. A vasútvonal folytatása, amely Paksot Mözzsel kötötte volna össze, már nem épült meg.

1887. július 18-án 224, a kalocsai Jézus Szíve búcsúra igyekvő zarándok, zömmel asszony és gyermek vesztette életét a paksi kompkatasztrófában [1], ugyanis a kompot a rakodók rosszul pakolták fel és a hajó az egyik oldalára billent.

Az I. világháború és az azt követő hatalmi harcok alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dunaparti sétány

Az I. világháború területileg nem érintette Paksot, frontvonalak és harcok nem voltak a város közelében, azonban mint minden magyar település Paks is megszenvedte a háború velejáróit.

A magyar városok közül Paks is büszkélkedhet I. világháborús veteránokkal. Többek között Kern Ferenc neve kiemelkedő, aki egymaga szerzett vissza egy, az ellenfél által elfoglalt ágyút.

A várost - akár csak az ország többi részét - a világháborút lezáró trianoni békeszerződés érzékenyen érintette, mivel délvidéki kereskedelmi kapcsolatait elvesztette.

A kialakuló zűrzavarban a város tisztviselői gyorsan váltották egymást. Semmilyen intézkedés nem volt képes úrrá lenni a kialakuló káoszon, ráadásul a Tanácskormány rendelkezései megfosztották vagyonuktól a helyi kiskereskedőket, a parasztok viszont nem kapták meg az ígért földet, így csendes ellenszenv alakult ki a direktórium ellen.

A vörösterror Paksot is elérte. A ludovikások lázadása nyomán 1919 nyarán Tolna megyében is felkelés tört ki a proletárdiktatúra megdöntésére. A Szekszárdról kirendelt vörös alakulatoknak két csendőr esett áldozatul. Ezzel párhuzamosan a Dunán folyami csata alakult ki. A menekülő ludovikásokat itt próbálta meg feltartóztatni a vörös hajóraj. Egy átállni szándékozó hajót elsüllyesztettek, egy másik ludovikás hajó aknára futott, megsemmisült.

A vörösterror után a fehérterror is elérte a várost. A bevonuló egységek a paksi kommunista direktórium három tagját kivégezték, Mihalik Gézánét és Wiedeman Antalt a községháza udvarán, egy harmadik személyt, Takács Györgyöt az Imsósi-erdőben.

A két háború között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két világháború közötti időszak a világgazdasági válság ellenére a gazdasági fejlődés jeleit mutatta. Bár a szegény, eladósodott parasztcsaládok száma és az elaprózódott birtokok száma nőtt a nagybirtokokkal szemben, a napszámoskodás, a bortermelés, a Sánchegy lábához települő téglagyár megnyitása és a Krausz-Moskovits Egyesült Ipartelepek Rt. (gyümölcsaszaló-szeszfőzde-konzervgyár) megalakulása segített a lakosságnak a helyzet átvészelésében.

A II. világháború Pakson[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háborús emlékmű a templom előtt
Az egykori zsinagóga épülete, ma könyvtár

A Bácskába történő 1941-es bevonulásban és az újvidéki harcokban sok paksi is részt vett. Később a Don-kanyarba küldött 2. magyar hadseregben került ki nagy számú katona a városból. Sokan közülük nem is tértek vissza. Nevüket és emléküket a Jézus Szíve Templom előtt álló II. világháborús emlékoszlop őrzi.

Német megszállás

A német megszállás is áldozatokkal járt. A felelőtlenül szétszórt robbanótöltetek és a szovjetek ellen a Dunába lerakott aknák több civil halálát is okozták.

Komoly veszteségeket okozott még a Holokauszt, amely ide is elért. Paksról és környező falvakból a zsidó lakosságot összegyűjtötték és a paksi zsinagóga (ma könyvtár) és az egykoron mögötte állott zsidó iskola (ma piactér) és a Villany utca (az első villamos erőműről kapta nevét) területén létesítettek gettót. Majd a későbbiekben innen szállították őket Auschwitzba, illetve néhányukat onnan a Walldorf melletti munkatáborba.

A zsidók jogainak korlátozásáról 1944.március 22-én született jegyzőkönyv, amely 8 pontban szabályozta a zsidók életét:

  • 1/ Este 6 és reggel 7 óra között utcán nem tartózkodhattak.
  • 2/ 10–10 cm átmérőjű sárga csillagot kellett viselniük és
  • 3/ 5–8 cm nagyságú betűkkel ki kellett írniuk üzletük falára, hogy Zsidó üzlet, Judengeschäft.
  • 4/ A zsidó felekezet vezetőinek listát kellett készíteniük a híveikről. Minden családfő délután 4 órakor köteles volt jelenteni a hitközség vezetőjénél hol tartózkodnak családtagjai. A változást a hitközségek vezetői kötelesek voltak jelenteni minden nap délután 5 órakor a német parancsnokságon.
  • 5/ Zsidó semmilyen tömegközlekedési eszközt (hajó, vonat stb.) nem használhatott.
  • 6/ Minden zsidó kereskedő köteles volt leltárt készíteni ingóságairól. Aki ezt elmulasztotta volna, az a jegyzőkönyv szerint a fejével volt felelős.
  • 7/ A dokumentumban szerepel még, hogy amennyiben egy közösségi vezető szegte volna meg a szabályzatot, annyiban 100 zsidó kivégzését helyezte volna kilátásba a parancsnok.
  • 8/ Továbbá az Obersturmführer figyelmeztette a zsidókat a rendeletben, hogy tartózkodjanak a feketepiac gyakorlásától.

A rendeletet aláírta dr. Arany szolgabíró, Altmann Simon ortodox zsidó hitközségi vezető, Steiner Gyula ortodox zsidó hitközségi vezető, Horváth István neológ zsidó hitközségi vezető, illetve Mösslacher (Müsslacher?) s.k. SS Obersturmführer. A lakosság közül többen nem nézték jó szemmel az eseményeket. 1944. június 15-én névtelen levél érkezett az alispánságra. A levélben ez áll:

Azon tiszteletteljes kéréssel fordulok a Méltóságos Alispán Úrhoz, én, mint magyar keresztény lakos, nem nézhetem azt a kegyetlenkedést, melyet 3 detektív visz végre a paksi gettóban a zsidókkal. Ütik-verik őket, azután hideg vízbe mártják kezüket, hogy ne lássék meg az ütés. Majd a verés után nyilatkozatot kell adni nekik arról, hogy nem bántották őket. Mély tisztelettel kérem a Méltóságos Alispán urat, intézkedni szíveskedjék, mert a nemzeti szocialista Magyarországon ilyesmi nem történhetik meg, és ez nem csak a zsidók, de mi köztünk, magyarok között is nagy megdöbbenést keltett ilyen inkvizíció.
Kérésünk elintézését mély tisztelettel kérjük
Több keresztény paksi lakos

A háború után néhányan visszatértek és az 1960-as években még álltak a főutcán zsidó üzletek. A vissza nem tértek emléktábláját a paksi zsidó temetőben lehet megtalálni.

Frontharcok és szovjet megszállás
Tolbuhin marsall, a 3. Ukrán Front parancsnokaként Pakson rendezte be ideiglenes főhadiszállását

A szovjet hadsereg 1944. december 1-jén vonult be a városba. A bevonulást két frontos ostrom előzte meg. A szovjet csapatok a Duna túlpartjáról lőtték a várost, több civil megsérült, egy éppen a fodrászszalonban ülő lánnyal egy a túlpartról érkező golyó végzett. Maga a várost elfoglaló sereg délről érkezett. A bevonuló orosz katonákat egy magyar alakulat Csámpánál próbálta meg feltartóztatni, ám a túlerő láttán a csapat, hogy az életét menthesse, szétszéledt. Szerencsére sokan el tudtak menekülni. Csámpát feldúlták az oroszok, a férfi lakosság elmenekült, a nők elbújtak. Az ellenállás még így sem szűnt meg. Egy idős bácsi, akinek a lovát akarta elrabolni egy orosz, átvágta a katona torkát és elrejtette annak holttestét.

Magát Paksot kettős védelmi vonal vigyázta. Azon az útszakaszon, ahol ma a gimnázium áll, húzódott az egyik rendszer. Homokzsákok mögött felfegyverzett honvédek álltak, akiknek a bevonulás során sikerült lelőniük egy orosz katonát. Megtorlásul az Újvárosban két teljes családot hurcoltak ki az utcára és lőttek agyon a szovjetek. A második védelmi vonal a Sánchegyen húzódott. Ez egy többszintű lövészárokrendszer volt, de a túlerő miatt a magyar katonák kénytelenek voltak ezt is hátrahagyni.

Az emberek a megszállást követően nem mertek az utcára menni. A hátsó udvar kerítésén lyukat vágva, a kertszomszédokon keresztül közlekedtek a városban. Akit az utcán elkaptak, azt málenykij robotra vitték a Szovjetunióba. Sokakra várt ez a sors.

Az idősek elmondása szerint - az orosz csapatok, mint a sáskák robogtak végig a városon „csaszí” fölkiáltással. Ezután észak felé vették útjukat, Dunaföldvár irányába.

Mivel a front 1944 telén 30 km-re a várostól állt meg, időlegesen Pakson rendezték be a 3. ukrán front parancsnokságát, ez időben Tolbuhin marsall is itt szállt meg.

A 1947-ben Paksról és környékéről is telepítettek ki helyi németeket, összesen 115 főt, köztük Stenger Pált (1925-2008), aki a későbbiekben Reichertshofenbe került, majd hazatérve megszervezte a két település között a testvérkapcsolatot.

A II. világháború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború utáni korszakban is az állandó előrelépés iránti igényt láthatjuk.[11] Az államosított Konzervgyár lesz Paks egyik legjobban fejlődő ipari létesítménye, mellette azonban sok más mezőgazdasági, ipari és szolgáltatási szövetkezet is létrejött.

Természetesen a Rákosi-diktatúra ezt a települést sem kerülte ki. Több értelmiségi is Recskre került, illetve az egyik helybéli tanárnő, Tarisznyás Györgyi belekeveredett a hírhedt Rajk-perbe. Hat évet ült börtönben, hamis vádak alapján. Rajk László végig tagadta, hogy köze lehetne az ügyéhez. Az igazság sosem derült ki, az ÁVH 1959-ben és 1961-ben teljesen megsemmisítette az iratokat. A per másik paksi mellékszereplője dr. Klein Antal kisgazdapárti országgyűlési képviselő volt.

1956 ősze Pakson[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1956 őszén Magyarországot elöntő forradalmi változások szele Paksot is elérte. A vidék népe, így a paksiak sem, nem követeltek véres leszámolást. Az elnyomott nemzeti értékek, jelképek és a nemzeti büszkeség elvesztése miatt érzett harag a kommunista jelképek (vörös csillag, címer, szovjet emlékművek) és a diktatórikus gazdasági és közigazgatási intézmények ellen ösztökélte az embereket. A lakosság, a parasztság életét megnyomorító intézkedéseket (főleg a begyűjtés) eltörlését követelve vonult az utcára. Feldúlták és utcára szórták a beszolgáltatási nyilvántartásokat, az adóíveket, az ingatlan-nyilvántartási iratokat, megsemmisítették vagy kiosztották a munkahelyek személyi nyilvántartásának adatlapjait. A diákság az orosz nyelv oktatását sérelmezte.

A paksi tüntetéseken a következők hangzottak el:

1. A szovjet hadsereg azonnal vonuljon ki az ország területéről.
2. Az új magyar kormány a rend helyreállítása után azonnal tűzzön ki szabad választást, több párt részvételével.
3. A Szovjetuniótól teljes politikai és gazdasági függetlenséget.
4. Március 15-ét és október 23-át nyilvánítsák nemzeti ünnepnek!
5. Sajtó-, gyülekezeti- és szólásszabadságot!
6. Teljes amnesztiát a szabadságharcban résztvevőknek!
7. Szervezzék át a belső rendbiztonsági szervet a volt ÁVH részvétele nélkül, a nép érdekeinek megfelelően.
8. Vonják felelősségre a nép elnyomásában közreműködött személyeket.
9. Vizsgálják felül a külfölddel kötött kereskedelmi egyezményeinket és az országra kedvezőtleneket bontsák fel.
10. Szüntessék meg a normarendszer helytelen vonatkozásait.
11. Új parasztpolitikát követelünk!
12. Szabadságharcunkban hősi halált haltak hozzátartozóinak nyújtsanak államilag anyagi támogatást!

Október 27-én este 1500-an gyűltek össze a községháza előtt, ahol értelmiségiek egy csoportja röpiratokat osztogatott. A rendőrség a tüntetést fegyverrel oszlatta szét. Másnap megalakult a Nemzeti Bizottság, amely gondoskodott egy helyi Nemzetőrség felszereléséről, ami mindvégig biztosította a forradalom vér nélküli lefolyását Pakson.

A forradalom leverése után Tuba János nemzetőrparancsnokot 3 év 8 hónap börtönre ítélték, amelyet a bíróság másodfokon 11 hónapra csökkentett. Schmalcz Ádám Gyula 1 év 6 hónapot, míg Koch Frigyes 2 év 6 hónapot kapott. Ezenkívül 10 főt internáltak 8 hónaptól 1 évig terjedően. A 3 hónapnál rövidebb ideig tartó internálásokhoz nem volt szükséges bírói végzés, így azokról nem maradt adat. A forradalom emlékét Paks lakossága a mai napig szívében őrzi.[12] Az áldozatokra a Városi Múzeum udvarán Juhos László alkotása emlékeztet.

Az Atomváros[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az épülő tulipános házak az 1970-es években

1967 őszén megszületett a kormányhatározat az első magyarországi atomerőmű építéséről, amelynek helyéül a Duna és Csámpa-puszta között fekvő (hajdan Magyari-puszta) területet választotta. 1969-ben megkezdődtek a földmunkák. 1974-ben már az első sorházak is álltak a lakótelepen. A városban több mint 2000 lakás épült az atomerőmű Paksra településével. 1975. október 3-án az alapkőletétel is megtörtént. Az 1979-ben történt várossá válás döntő tényezője az Atomerőmű felépítése volt. 1982. december 28-án megindult az áramtermelés az első blokkban. A negyedik blokk 1987 augusztusára lett kész, ezzel az erőmű építése gyakorlatilag befejeződött.

A város etnikai képe ma már teljesen mást mutat. Az egykoron nagy számú német lakosság mára abszolút kisebbséget alkot, a kitelepítések és az asszimiláció következtében. 2001-ben 330-an vallották magukat németnek, ez a város lakóinak 1,6%-a, azonban az általános iskolákban még mindig vannak német nemzetiségi osztályok.

Az erőmű megépítése Paksot az ország legdinamikusabban fejlődő településévé tette.[forrás?] Olyan szolgáltatási ágak jelentek meg, amelyek korábban elképzelhetetlennek tűntek egy ilyen kis település számára; az 1978-ban épült színház, a külön közvetítői toronnyal és melléképületekkel rendelkező sportpályák, a felújított, új eszközökkel ellátott kiváló egészségügyi létesítmények és egyéb közösségi intézmények.[13]

A Központ Statisztikai Hivatal felmérése szerint 2006-ban Paks az ország 8. leggazdagabb települése volt a személyi jövedelemadó befizetések alapján. Ez azért is kiemelkedő, mert a leggazdagabb nem agglomerációs település is egyben, mivel a listán előtte szereplő helységek valamelyik nagyváros agglomerációs körzetébe tartoznak. Paks önkormányzata, mintegy évi 6 milliárd forintból gazdálkodhat.[14]

Demográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség változása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A török hódoltság idején az állandó harcok és a folyamatos gazdacsere rendkívül megritkította a település lakosságát, amihez hozzájárult az is, hogy a török háborúk lezárulta után kirobbanó Rákóczi-szabadságharc sem kerülte el a térséget. Ezután a folyamatos fejlődéssel együtt járt a nagy arányú népességnövekedés, egészen az első világháború kitöréséig, amikor Paks, más magyar városokhoz hasonlóan, rengeteg férfi lakost vesztett el.

A két háború között ismét növekedésnek indult a lakosságszám, de a második világháború óriási veszteségeket okozott a városnak. A német megszállás a zsidó lakosságot tüntette el, majd az orosz bevonulás a város többi lakóját sújtotta, a háború utáni kitelepítések során pedig a német lakosságot hurcolták el.

A népességcsökkenést az erőműépítés törte meg és a város népessége rövid időn belül megkétszereződött. A kilencvenes években, éppúgy, ahogy országosan is, megindult a népesség fogyása. Ezt az utóbbi időben a jó munkalehetőségek ellensúlyozni tudták és a 2007-es adatok szerint beindult a születések számának növekedése is.

1573-tól 1869-ig*
Év Lakosok száma Városfejlődés periódusa
1573 2 000 - 3 000 Török uralom
1720 860 Rákóczi-szabadságharc után
1783 4 146 a század közepi betelepítések után
1811 6 056 a 19. század eleje
1829 6 490 Reformkor
1852 8 294 A 1848-49-es szabadságharc után
1869 10 317 A kiegyezés után
*a helybéli nemesség korabeli összeírására támaszkodva
1870 óta
Év Lakosok száma[15] Városfejlődés periódusa
1870 11 720 Dualizmuskori fejlődés
1880 12 596
1890 13 486
1900 13 828
1910 14 587
1920 14 135 I. világháború
1930 14 090 Két háború között
1941 14 087 II. világháború
1949 13 763 Háború utáni időszak
1960 13 795 Kádár-korszak eleje
1970 14 051 Erőműépítés
1980 16 320
1990 19 753 Üzemelő erőmű
2001 21 178

A következő táblázat Paks népességének alakulását mutatja be 1990-től[16]:

Év Lakosok száma Születések száma
1990 20 450 310
1991 20 607 266
1992 20 810 255
1993 21 022 246
1994 19 679 217
1995 19 838 262
1996 19 899 223
1997 19 899 230
1998 19 875 212
1999 19 782 204
2000 20 977 203
2001 20 954 179
2002 20 943 189
2003 20 811 167
2004 20 543 165
2005 20 426 164
Paks város növekedése.gif
  • Az, hogy egy azonos évre a különböző táblázatokban más-más adatok szerepelnek, annak tudható be, hogy az év különböző hónapjaiban készültek, de megközelítőleg mindegyik pontos értéket mutat.

Nemzeti csoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetiségi eloszlás (2001)[17]*
Összesen Magyar Német Cigány Szlovák Zsidó Ukrán Görög Szlovén Bolgár Szerb Lengyel Ruszin Román Örmény Horvát
20855 20314 329 160 4 7 8 6 1 3 6 2 7 2 6
100% 97,4% 1.6% 0.77% 0.04%

A népszámlálási adatok 329 németről számolnak be, ez számszerűen nem tér el jelentősen az 1941-ben számbavett létszámtól (406 fő), azonban míg a mostani szám csak 1,6%-ot jelent, addig az 1941-es arány mintegy 3,5% volt. 1949-ben mindössze 16 lakos vallotta magát német anyanyelvűnek.

Vallási élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az újkor szellemiségének megfelelően a katolikus templomot építették a legmagasabbra

A lakosság döntő többsége katolikus (11 519 fő), de a nagy számban élnek itt evangélikusok (2 099 fő) és reformátusok (1 657 fő) is. Imaházuk van a baptistáknak, közösségi háza van a városban továbbá a Hit Gyülekezetének, az Evangéliumi Pünkösdi Közösségnek és nazarénusoknak és a Jehova tanúinak. Ezenkívül a 2001-es népszámlálás szerint 7 izraelita is lakik a városban. 3 214 lakos semmilyen felekezethez sem tartozik, illetve 1 938-en nem válaszoltak, valamint 154 főről nem sikerült kideríteni milyen hitűek. A más vallás kategóriát 267-en jelölték meg. Összesen 15 549-en tartoznak valamilyen felekezethez.

A katolikusok 2 templommal, az evangélikusok és a reformátusok 1-1 templommal, míg az egyéb hitűek egy-egy közösségi házzal rendelkeznek.

  • 11 446 fő római katolikus és csak 72 fő görög katolikus.
  • A baptisták és kisegyházak létszáma ismeretlen, ugyanis ezen felekezetek tagjait a népszámlálás során egyszerűen csak az egyéb vallásúak kategóriába sorolták.
Vallási eloszlás[18][19] (2001)
Összesen Római katolikus Görög katolikus Evangélikus Református Izraelita Egyéb felekezethez Nem tartozik felekezethez Ismeretlen, Nem nyilatkozik
20855 11 519 72 1 657 2 099 7 267 3 214 2 092
100% 54,9% 0.3% 7.9% 10.1% 0.03% 1.3% 15.4% 10%

Bölcsődék, oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Balogh Antal Katolikus Iskola és Gimnázium egyik épülete, az egykori Zárda

Bölcsődék
Napjainkra már csak az Ifjúsági úti bölcsőde üzemel. A Kápolna utcai bölcsődét 2007-ben az önkormányzat bezáratta.

Óvodák
Az 1990-es években még 7 különálló óvodája volt a városnak, de sorra összevonták őket, illetve néhányat bezártak. Ma egy óvoda üzemel, amelynek több taglétesítménye van a város különböző pontjain.

Általános iskolák
Az ország 1981 óta tartó folyamatos népességcsökkenése Paksra is érvényes volt. Az erőmű építésének befejeződése is hozzájárult az egyre nagyobb elvándorláshoz, így a gyermekek száma is apadni kezdett. Igaz a legutóbbi adatok szerint 2007-ben több gyermek született a Paksi kistérségben, mint az azt megelőző években, de ez az iskolákat még nem érinti. Korábban 4 városi, 1 egyházi és 1 gyógypedagógiai iskola működött a városban, illetve Dunakömlőd is saját iskolával rendelkezett. 2004-ben nagyszabású iskola-összevonás történt, aminek következtében csak három önkormányzati iskola maradt a városban. Az lakótelepen egy óriás iskola előbb II. számú Általános Iskolaként, a Móra Ferenc és a Herman Ottó iskolák összevonásával 2005-től II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola névvel a helyi, majd 2006-tól folyamatosan a környékbeli falvak felsőbb évfolyamos gyermekeit is fogadja. A belvárosban a Deák Ferenc Általános Iskola működik, az Óvárosban a Paksi Bezerédj Általános Iskola és Kollégium található, amely Paks egyik legrégebbi iskolája. A Balogh Antal Katolikus Iskola és Nyolcosztályos Gimnázium továbbra is megmaradt, mivel ezt az egyház tartja fenn. A gyógypedagógiai iskola még üzemel, de új osztályokat már nem indít. Középfokú oktatás
A városban gimnázium, szakközépiskola és szakmunkásképző [2] működik. A gimnáziumban reál- és humán képzés mellett 6 évfolyamos oktatás is működik.

Városvezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2006-ban megválasztott képviselőtestület összetétele

Polgármesterek 1990 óta:

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A paksi Városháza bejárata

A város régóta jelentős szerepet játszott a térség életében. A 19. század végétől a Dunaföldvári járás székhelye volt, amelyet az 1950-es járásrendezéstől megszűnéséig, 1983-ig Paksi járásnak neveztek. Ezt követően változatlan területtel a Paksi városkörnyék központja volt, ma pedig a Paksi kistérség központja is.

A város problémáinak megoldását önkormányzati bizottságok segítik, ebben nem csak a képviselők, hanem civilek is részt vehetnek.
Pakson 7 bizottság működik, ezek a pénzüggyel, építészettel, gazdasággal, oktatással, kultúrával, környezetvédelemmel, mezőgazdasággal, egészségüggyel, szociális ellátással, sporttal, esélyegyenlőséggel és a fiatalokkal fogalkoznak. Továbbá külön településrészi önkormányzat működik, ami Dunakömlőd ügyeivel foglalkozik és külön közös településrészi önkormányzata van a külső városrészeknek is. A Bizottságok munkáját címzetes főjegyző felügyeli.

A város irányításának megkönnyítése érdekében, a várost 10 körzetre bontották. A körzet problémáinak tálalása az önkormányzatban a körzeti képviselő feladata.

Szolgáltatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új egészségügyi központ

Pakson, ahogy egy húszezres városnál általában, található mentő- és tűzoltóállomás, valamint saját rendőrkapitányság. Ezek mellett az erőmű miatt itt kommandósok is ügyelnek a közbiztonság állapotára, továbbá civil önkéntesekből álló polgárőrség segíti a rendőrök munkáját.

Működik a városban Szociális Otthon, Családsegítő és Gyermekjóléti szolgálat, Nevelési Tanácsadó, valamint Átmeneti Szálló is.

A városba érkezők részletes tájékoztatást a Duna-Sió Turisztikai egyesület központjában kaphatnak.

A Paksra utazók a 2009-ben felújított Duna Hotelben szállhatnak meg.

A városban több vendéglátóhely (étterem, pizzería, büfé) és számos szórakozóhely is található, ezek jó része a Kishegyi-lakótelepi központban.

A főutcán bankok, cukrászdák, műszaki áruházak, vegyesboltok, ruhaüzletek, fodrászatok, kozmetikusok és egyéb szolgáltatók találhatók. Gyakorlatilag minden fellelhető.

Bár kórház nincs a városban, a környék ötvenezres lakosságának egészségügyi ellátása magas színvonalú, mivel az önkormányzat az elmúlt években komoly összeget fordított az egészségügyi központok felújítására és új rendelőintézet építésére. A városban magánrendelések is működnek.

A vállalkozások száma az atomerőmű miatt, a hasonló méretű városok vállalkozásainak számához viszonyítva magas.[20]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paks légifotója
A Kornis-kúria, ma a Bezerédj Iskola működik az épületében
Jámbor Pál szobra a Szent István téren
A Bazársor
Régiek (képeslapokon is megörökítve [21])
  • Vasúti Múzeum (1987, a járműveket elszállították)
  • Prelátus-ház (1934)
  • Jézus Szíve katolikus templom (1901)
  • Bazársor (1885)
  • Evangélikus templom (1884)
  • Erzsébet Szálló (1844, rekonstruálva 2010)
  • Kálvária kápolna (1815)
  • Református templom (1796)
  • Pákolitz István Városi Könyvtár (egykori zsinagóga épülete, épült 1795-ben)
  • Szent Rókus kápolna (1781)
  • Szent Vendel kápolna (1746)
  • Daróczy-kúria (ma művészeti iskola)
  • Kornis-kúria (ma általános iskola)
  • Szeniczey-kúria (XIX. század eleje - Deák Ferenc unokahúgának lakóhelye) felújítás alatt
  • Dunaparti Sétány (védett százéves gesztenyefa-sorral)
  • Régies hangulatú óváros
  • Cseh-Vigyázó kúria (ma Városi Múzeum)[22]
  • Vadászkürtszálló (a mai Hangulat Presszó)
  • Sárgödör téri présházsor
  • Kurcz-kúria (ma tüdőgondozó)
  • Egykori városháza (emeletes, eredetileg copf stílusú épület, ma rendelőintézet) romos állapotban
  • Pleisztocén löszfal
Újak
  • Szentlélek-templom (1988) – Tervezője: Makovecz Imre
  • Paksi Atomerőmű Részvénytársaság Látogató Központ (1995)
  • Városi M(unkás)űvelődési Központ (1979)
  • Paksi Képtár (a volt Paksi Konzervgyár területén)
  • A lakótelepi „sosevolt piac” (mai funkciója: étterem, bank, lottózó, szórakozóhely)– Tervezője: Makovecz Imre
  • Paksi Halászcsárda
  • Kömlődi Halászcsárda
  • Paks nevét viseli 1976 óta egy 6,9 km átmérőjű becsapódási kráter a Marson (Paks-kráter)[23]
Szobrok
  • Jámbor Pál szobor (Szent István téren)
  • Anya gyermekével (a Rákóczi utcai Egészségügyi Központnál, Kutas György alkotása)
  • II. világháborús emlékmű (Jézus Szíve templom előtt, Halász Károly alkotása)
  • Sakkolimpiai Emlékmű (a Lakótelepen, Pauer Gyula alkotása, 2000)
  • Komptragédia áldozatainak emlékműve (a Zárda mellett)
  • Szentháromság-szobor (a Bezerédj Iskola mellett)
  • Halas fiú (díszkút az Erzsébet Szálló mögött; Tóth Emőke, 1987)
  • Deák Ferenc mellszobra (Városháza előtt)
  • Pákolitz István mellszobra (a Városi Múzeum kertjében)
  • Vak Bottyán mellszobra (az ő nevét viselő gimnázium főbejáratánál)
  • Paksi disputa (az Atomerőmű bejáratánál, Farkas Pál alkotása)
  • Szovjet emlékmű (a „Sobri Jóska”) a város északi bejárójánál. '56-ban hajóval se tudták kirántani a helyéről, mert 10 méteres vasúti sínek tartják, betonba ágyazva, az örökkévalóságig dicsőíteni a lakosokon esett gyalázatot

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Városi Művelődési Központban található a város színháza (és mozija), valamint könyvtár és kiállítóterem található. A színházterem 440 ülőhellyel bír. Itt tartja próbáit a Tűzvirág táncegyüttes.
  • A Városi Könyvtár (Pákolitz István Könyvtár) az egykori zsinagóga helyén található. Külön gyermek és felnőtt részleggel, mindegyikben bőséges választékra lehet bukkani. A könyvtárban ingyenes net.pont internetezési lehetőség van. A könyvtár igazgatója évek óta a kiváló szakértő, Gutai István.
  • A Városi Múzeum (egykori Cseh-Vigyázó kúria), amely állandó és időszakos kiállításoknak és egyéb történelmi rendezvényeknek, kézműves foglalkozásoknak ad helyet.[22]
  • A Novák-ház ma zeneiskolaként funkcionál, amelyet 2006-ban felújítottak. Az itt fellelhető inézmény a Pro Artis nevet viseli, ahol népi és modern hangszereken is tanulhatnak a diákok, illetve színművészetet és különböző táncokat is elsajátíthatnak (például balettet).
  • A városban télen uszoda, nyáron az Ürgemezőn strand működik. A Duna vize mára úgyszólván alkalmatlanná vált a fürdésre. A két világháború között a folyó vizén népszerű uszály-uszoda működött a Duna-korzó mellett pár lépésnyire a városközponttól[24]. Hamarosan jelentős javulás várható azonban a budapesti szennyvíztisztítás teljessé válásával. A folyó szerelmesei így is egész szabadidejüket kint töltik, a ma még tisztább balpartra csónakkal-komppal könnyen átjuthatunk.
  • A belvárosi részen a főutca gyakorlatilag sétálóutcává alakult. A 2010 nyarán zajló jelentős forgalomcsökkentő fölújítás is ebbe az irányba mutat. Megtelt kisboltokkal, amelyekben a bevásárolni vágyók kedvükre nézelődhetnek szabadidejükben.
  • A belvárosi Ipari Parkot ellepik a különböző multinacionális cégek, komoly károkat, kiesést okozva ezzel a helyi kisboltosoknak.
  • Képtár, amelynek tartalma főként avantgárd művészek kiállításából áll. Korábban az Erzsébet szállóban volt, most a felújítások miatt a belvárosi Ipari Parkban helyezték el.
  • A környéken rengeteg lehetőség adódik a lovaglásra. Kiváló lovasiskolák Pakson, Cseresnyésben, Csámpán és Németkéren is találhatók.

Hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pakson hagyományos foglalkozás a halászat
  • Korábban halászfalu volt, ezért sokan rendelkeznek még a Dunán csónakkal, valamint rengeteg kiállítás szól erről, mind az Atomerőmű látogatóközpontjában, mind a Városi Múzeumban.
  • Bár a paksi borok nem tartoznak a minőségi borok közé, de mivel régen a ma már beépített Kishegyen és az Erőmű helyén is hatalmas szőlőskertek sorakoztak, a borászat is a régi paksi tradíciók közé tartozik. Erre utal a Sárgödör-téri pincesor, valamint, hogy a város peremterületén ma is rengeteg szőlőskert található. A szüreti felvonulás is a borászathoz kötődik. Pakson borbarát egyesület is működik, amely minden évben kiosztja a legjobbaknak járó díjakat.
  • Minden év decemberében, ahogy a legtöbb városban, Pakson is nagy karácsonyfát állítanak a Városháza elé. A főutcán díszkivilágítás van.

Fesztiválok, ünnepségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a hajó az úgynevezett víziszínpad, itt rendezik minden évben az augusztus 20-i ünnepségeket. A közönség a lépcsőkön ülve figyeli a fellépőket.

Paks város vezetősége, a turizmus fellendítésének érdekében illetve, hogy a város lakóinak kedvében járjon, több fesztivált is szervez évente.

  • Március 15-én a Jámbor Pál szobornál felállított színpadon előadással emlékeznek meg 1848 eseményeiről, amelyen a város vezetősége is részt vesz, fáklyásmenetben. Az iskolák emlékünnepséget rendeznek felváltva, minden évben.
  • Tavasz elején minden évben megrendezik a Paksi Harmonika Fesztivált, együttesek és szólisták részvételével, a komolyzenétől a tánczenéig terjedő stílusokban.[25]
  • Május 1-jén a munka ünnepekor az Ürgemezőn játékok (dodgem, célbalövés, körhinta stb.) és az ASE pályán felállított színpad (ahová minden évben hírességeket is meghívnak) várja a látogatókat. Az út mentén felállított sátrakban különböző szuveníreket vehetnek az arra sétálók.
  • A Piactéren pünkösdkor Német nemzetiségi napok - Pünkösdi fesztivál keretében tartott rendezvényen szintén a majálisihoz hasonló játékok és színpad várja az érdeklődőket, ahol ez alkalommal a helyi sváb tánc csoportok és zenekarok (pl.: Roger Schilling) lépnek fel. Esténként a színpad előtti tér táncparketté válik.
  • Július elején minden évben az ESZI sportcsarnkokában megrendezik a Gastro Blues fesztivált, ahol világhíres együttesek lépnek fel és evés-ivás programok várják az odaérkezőket.
  • Augusztus 20-án és az azt megelőző napokon, a dunaparti sétány és az Erzsébet szálló mögötti park területén megtartott, Dunaparti Családi Napok várja a nyár végi kikapcsolódásra vágyó lakosságot. A Dunán álló víziszínpadon, országosan ismert együttesek, színészek, humoristák, táncosok is fellépnek. A Dunán fáklyaúsztatással, valamint tűzijátékkal zárul az ünnepségsorozat. A város egyik végéből a másikba látványvonat szállítja az embereket.
  • Szeptember közepén Szüreti felvonulást tartanak a városban, amikor lovasok és szekerek tucatjai vonulnak körbe a városon, majd a Sárgödörtérre érve az ott lévő színpadon különböző népi jellegű tánccsoportok és zenekarok lépnek föl, a Szüreti mulatság-on.

Paksi konyha[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1986-ban, kifogták a múltban Pestig (ld. Vizafogó városrész) is ívásra felúszott Fekete-tengeri tokhalféle, a viza egy óriási példányát. Sajnos nem élte túl az összes párttitkár látogatását. Emlékkiállítása az egyik helyi presszó kirakatában
  • Paks, mint egykori halászfalu, messze földön híres halászlevéről. A tradicionális halászlevet az erre utazók a paksi vagy a dunakömlődi halászcsárdában kóstolhatják meg, vagy a minden évben augusztus 20-án megrendezett halászléfőző versenyen. A Duna szennyezettsége miatt, a halat kevésbé a folyóból, mint inkább a város környékén elterülő tavakból szerzik be.
  • Jellegzetes még a szőlőtermesztésből adódóan a bor. Bár minőségileg nem éri el a szekszárdi borokat, egy kóstolót azért érdemes beiktatni, ha valaki a városban jár.
  • Nyaranta a piac megtelik dinnyével. A környéken Tengelic mellett találhatók dinnyeföldek, amelyek tulajdonosai a gyümölcs jelentős hányadát a paksi piacon értékesítik. A jó minőségű görögdinnye mellett sárgadinnye is nagy számban kapható.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 6-os főút és a vasút Paksnál

Paks közlekedés szempontjából mindig is kedvező helyen feküdt, hiszen már a római kortól kezdődően itt ment a hadiút a Dunán és annak mentén, amit később a törökök is használtak. A 2010. március 31-én átadott M6-os autópálya alig több mint egy órányira csökkentette a fővárostól való távolságot.

Kerékpár

Pakson kiépítettek kerékpárutat is, amely párhuzamosan a gyalogúttal a város déli végétől indul. A főút mellett halad, majd a gimnáziummal szemben lekanyarodik és egészen a buszpályaudvarig vezet. Kömlődre is tervezik megépítését.

Autóbusz, személygépkocsi

Ma a Budapestről Pécs felé tartó 6-os úton, amely a város mellett párhuzamosan halad a Dunával, lehet északról és délről egyaránt legkönnyebben megközelíteni a várost. 2010. március 31-én átadott M6-os autópálya Paks-Észak,illetve Paks-Dél kijáratán keresztül érhető el a város. Nyugatról Kölesd felől (6233-as közút), illetve észak-nyugatról Székesfehérvár Cece irányából is könnyen megközelíthető a város (6231-es közút), bár e két út minősége messze elmarad a 6-os útétól. A Paksra érkező járatok zöme a kiépített buszpályaudvarra érkezik és innen is indul tovább, azonban a városon belül a távolsági járatoknak is több megállóhelyük van. A városban helyi autóbuszjárat is működik, de a város minden pontjára ezzel sem lehet eljutni. Távlatilag a trolibusz lenne a megoldás. A központban körforgalom segíti a város dugómentes közlekedését. Benn a városban a főutcát leszámítva még két fő út található, amelyek közül egyik a lakótelepre vezet, míg a másik a szérűskerti utcák felé, majd kiérve a városból Fehérvár irányába halad. A város a Duna túlpartjáról közelítve a dunaföldvári, vagy a szekszárdi hídon keresztül érhető el a leggyorsabban.

Víziút

Vízen a Dunán lehet megközelíteni csónakkal, hajóval a várost. A kompkikötő a Sánchegy alatt található, ahonnan óránként indul járat a túlpartra, Géderlakra.

Vasút

Vasúton egy irányból, a 42'-es számot viselő, 1896-ban épült Pusztaszabolcs–Dunaújváros–Paks-vasútvonalon közelíthető meg a város. A Paksi Atomerőmű építésekor vált szükségessé a Mezőfalva - Paks szakasz átépítése, valamint a nyomvonal folytatása a Duna mentén az erőműig. 1976-ra készült el a vonalhosszabbítás, 1978-ban Paks városa új végállomást kapott új felvételi épülettel, valamint egy megállóhelyet (Paks-Dunapart) a város északi részén, az Óváros mellett. A régi végállomást egy ideig Ópaks névre keresztelve használták, de később megszűnt kis utasforgalma miatt. A területén vasúti múzeumot rendeztek be, amely az 1990-es évekig üzemelt, később a járműveket a Vasúttörténeti Parkba szállították. Az egykori állomásépület (I. osztályú HÉV felvételi épület) magánkézben van, gondosan karbantartva. A vonalon a gyorsvonatpár megszüntetésével elsorvasztották az utasforgalmat, 3 és 1/2 pár személyvonat maradt. Az atomerőmű vasúti kapcsolata miatt azonban országos, nemzetstratégiai jelentőségű, ezen szállítják ugyanis be-ki a technológiai berendezéseket, fűtőelemeket és a sugárzó hulladékot. A jövőben vissza kell állítani a környezetkímélő vasúti közlekedést!

Légi közlekedés

Az Ürgemezőn van helikopter leszállóhely, ám egyelőre csak nagyon ritkán használják.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A paksi tanuszoda kívülről

A városban három komolyabb egyesület működik, az Atomerőmű Sport Egyesület (ASE), a Paksi Sport Egyesület (PSE) és ennek külön tagozata a Paksi Futball Club (PFC), valamint a Dunakömlődi Sport Egyesület (Kömlőd SE).

Paks város többféle sport elsajátítására nyújt lehetőséget,[26] az erőmű és a városvezetés egyaránt támogatja a különböző szakosztályokat. Országosan is ismert bokszolók, dzsúdósok, evezősök, sakkozók, kosarasok kerültek már ki. A paksi Tuncsik-növendék Kovács Antal a cselgáncs-sport első magyar olimpiai bajnoka lett az 1992-es barcelonai olimpián. Kozmann György Európa- és világbajnok (Sziklenka László-Hajba Antal-növendék) pedig Athénben, 2004-ben bronzérmet szerzett (Kolonics György mellett) kenu párosban. Paks 1995-ben Nemzeti Sportváros címet kapott. A város kosárlabdacsapata az ASE és focicsapata a Paksi SE egyaránt az országos bajnokság legmagasabb szintjén szerepel.

A városban az ASE, PFC (PSE) és a Kömlőd SE rendelkezik labdarúgó csapattal, de az ASE-nál csak a fiatalok edzhetnek, felnőtt csapat nincs. Mindegyik csapat saját stadionnal rendelkezik. Az Atomerőműsportegyesületnek sikeres NB I-es kosárlabdacsapata is van, működik kajak-kenu csapat, amely a Dunán tartja edzéseit. A cselgáncsozók saját ASE-edzőteremben edzenek. Adott még az ASE keretein belül a sakk, az atlétika, a kerékpározás és a tenisz sportág is.

A karateképzés - amelynek több fajtája is található szerte a városban - jobbára magánedzésként létezik, nem tartozik egyesületekhez, ahogy az újonnan megjelent küzdősport, a capoeira sem. Az ökölvívás, valamint a tájfutás a PSE egyesület keretein belül működik. A lovaglás lehetőségét különböző magán lovasudvarok biztosítják, az úszásnak a városi uszoda és a strand ad helyszínt. Paintballozók is rendszeresen működnek a térségben. Korcsolyázásra télen, a 2006-ban megnyílt, szabályos jégkorong-méretű (61×30 m) Gesztenyés úti fedetlen műjégpálya használható. Tekézni az ASE futballpálya melletti tekeklubban nyílik lehetőség.

Röplabda- és kézilabdaedzéseket csak az iskolák szerveznek egyénileg diákjaik részére. A floorball inkább csak diáksportként ismert, főként a Deák Ferenc Általános Iskola szervezésében, bár az ő sikereiken felbuzdulva a város többi oktatási intézménye is átvette ezt a sportágat. Aerobic és egyéb tánc lehetőségek szintén fellelhetőek a városban.

Helyi média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pakson több városi médium működik:

Díjak a városnak, díjak a várostól[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paks város kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Paks 1995-ben Nemzeti Sportváros címet kapott, mivel több élvonalbeli sportolót neveltek a Paksi Atomerőmű SE, valamint a Paksi SE cselgáncs, kajak-kenu, sakk és ökölvívó szakosztályaiban, továbbá a paksi kosárlabdacsapat 3-szoros magyar bajnok, a város focicsapata az NBI-ben játszik, világ- és olimpiai bajnokaik vannak.
  • 2002-ben Paks egy nemzetközi zsűri által adományozott "Virágos város" címet kapott.

Paks város kitüntetettjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paks minden évben több kitüntetést is kioszt. Leglényegesebbek a Díszpolgári cím és a Pro Urbe emlékérem.
Ezek mögött másodlagos:

  • A "Gyermekeinkért" kitüntető cím az oktató-nevelő munkát végző pedagógusoknak és pedagógiai szakszolgálati tevékenységet ellátóknak a gyermekek harmonikus személyiség formálásában huzamosan végzett munkája elismerésére adott kitüntetése.
  • A Pongrácz Sándor díj azok részére, akik munkájukkal jelentősen hozzájárultak Paks város egészségügyi ellátásának fejlesztéséhez.
  • "Segítő Kéz" kitüntetés azon személyek részére, akik munkájukkal hozzájárultak a város szociális és gyermekjóléti ellátásnak javításához.
  • "Paks Kultúrájáért" kitüntetés a város kulturális életében dolgozó azon személyek részére, akik a város kultúrájáért, a város hazai, illetve nemzetközi elismertségéért maradandót alkottak.
  • "Deák Ferenc" kitüntetés a Polgármesteri Hivatal alkalmazásában álló kimagasló teljesítményt nyújtó köztisztviselők munkájának elismeréseként osztanak ki.
  • "Paks város Közbiztonságért" kitüntetés annak adható, aki valamelyik helyi közrendvédelmi szervezetnek a tagja és munkáját lelkiismeretesen, tartósan magas színvonalon végzi.
  • "Paks város Sportjáért" kitüntetés a város sport életében dolgozó azon személyek részére, akik a város sportjáért, a város hazai, illetve nemzetközi elismertségéért maradandót alkottak.

Díszpolgárság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A díszpolgári címet azoknak a tevékenységüket nemzetközi vagy országos szinten kimagaslóan művelő személyeknek adományozzák, akik származásukkal vagy munkásságukkal kötődnek Paks városához, illetve tevékenységük Paks város fejlődésére jelentős hatást gyakorolt.
A díszpolgári címben részesülteknek a polgármester a képviselő-testület ünnepi ülésén egyedi szövegezésű díszes oklevelet, a város címerét tartalmazó legfeljebb 20 grammos, 14 karátos arany pecsétgyűrűt, illetve a cím adományozásáról szóló iratot ad át.

A város díszpolgárai[27]
Év Személy Kitüntetés oka
1987 Pákolitz István neves paksi költő
1989 Jantner Antal volt építésügyi- és városfejlesztési miniszterhelyettes
1992 Kovács Antal olimpiai bajnok cselgáncsozó
1993 Hangyási László mesteredző
1996 Pónya József a város fejlesztése érdekében végzett tevékenységéért
2001 Stenger Pál németországi testvérvárosi kapcsolatok létrehozása és erősítése
2007 dr. Kocsis István az atomerőművel kapcsolatos tevékenységéért
2008 Kozmann György olimpiai harmadik helyezett kenus
2010 Süli János a városért és sportért tett kimagasló munkájáért

Pro Urbe díjazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A "PRO URBE emlékérem" kitüntetést azoknak a személyeknek és egyesületeknek adományozzák, akik illetve amelyek tevékenysége a város gazdasági-, kulturális- és társadalmi fejlődésében kiemelkedő jelentőségűnek bizonyult.
A kitüntetett részére a képviselő-testület az október 23-i nemzeti ünnep alkalmából tartott - ünnepi ülésén a polgármester emlékérmet "PRO URBE" felirattal, Paks címerével, a város történelmi folyamatosságára utaló ábrázolással és az adományozást tanúsító iratot ad át.
A kitüntetés adományozását a jegyző az erre a célra rendszeresített albumban tartja nyilván. A képviselő-testület naptári évenként legfeljebb három kitüntetést adományoz.

Pro Urbe emlékéremben részesülők[27]
Év Díjazottak
1990 Kováts Balázs
1992 Vida István, Hangyási László
1993 Stenger Pál, Sólyom Károly
1995 Glósz Lajos, dr. Németh Imre
1996 id. Gárdai György, Halász Károly
1997 Zerza József, Károly János
1998 Beregnyei Miklós, Nagy Istvánné
1999 Szentesi Alajos, dr. Rónaky József, Tűzvirág Táncegyüttes
2000 Várszeginé Németh Mária, Hoffmann Mária, Paksi Rendőrkapitányság
2001 Herczeg Ágnes, Kőváry László, Atomerőmű Sportegyesület
2002 Dr. Széchenyi Attila, Frast Antal, Paksi Sportegyesület
2003 Czetli Imre, Gárdai György, Köllő Imre
2004 Kródi József, Hajba Antal, Anton Westner
2005 Szinger Ferenc, Braun Ákos, Paksi Városi Vegyeskar
2006 Kozmann György
2007 Dr. Visy Zsolt, Süli János, Kanczler Istvánné
2008 Dr. Kárpáti István, Roger Schilling Zenekar
2009 Juhász Sándor
2010 Hum Ferenc, Klenk Csaba
2011 Gutai István, Paksi FC
2012 Szabó Vilmos Béla, Kövi Gergő, Babai István

Híres paksiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gratzag család 1867-ben, a kiegyezés évében a jelenleg ausztriai területen fekvő Lajta környéki Münchdorfból költözött, a magyarországi kereskedelmi utak mentén fekvő Paksra. Itt már komoly kávépörkölő üzemet működtettek, és nagykereskedelmet folytattak. Az üzem a város meghatározó részén a Zöldfa épületében kapott helyet mely későbbi átépítések során az Erzsébet szálló és kaszinó nevet kapta. Ezen épület a régió legnevezetesebb központi kulturális találkozóhellyé nőtte ki magát. Gratzag Gyula (1898–1946) a paksi Könyök u. 2-ben lakott családjával, három gyermekével, Istvánnal, Gyulával és Erzsébettel. A paksi családi üzemet később 1924-ben Budapestre költöztették, itt saját vendéglőik ellátását (Budapest, IX. kerület, Csarnok tér; Budapest, VII. kerület Thököly út – Cserhát u. sarok, Szilágyi Erzsébet fasor) és a környezetük üdítő kávéztatását tartották szem előtt.

  • Pákolitz István (1919–1996) – költő, műfordító
  • Kovács Antal (1972- ) – olimpiai- és világbajnok cselgáncsozó
  • Éger László (1977– ) – válogatott labdarúgó, hátvéd
  • Braun Ákos (1978– ) – világbajnok dzsúdós
  • Kozmann György (1978– ) – kétszeres olimpiai bronzérmes, többszörös világ- és európabajnok kenus
  • Balzsay Károly (1979– ) – magyar profi ökölvívó, (WBO) nagyközépsúlyú volt világbajnoka, hétszeres magyar bajnok
  • Ács Péter (1981– ) – nemzetközi sakknagymester

Testvér- és partnervárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Paks témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kernné Magda Irén: Városunk Paks. Szekszárdi Nyomda Kft., Szekszárd, 1997. ISBN 963-03-4287-1
  • Németh Imre dr.: Paks monográfiája. Zrínyi Nyomda, Budapest, 1974.
  • Kernné Magda Irén: Várossá válni… Böcz Sándor Nyomdája, Szekszárd, 2001. ISBN 963-00-7851-1

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Paks települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. http://www.ungarndeutsche.de/de/cms/uploads/Ortsnamen_ungarndeutsche.pdf (Hozzáférés 2013. május 26)
  4. Kernné Magda Irén. Várossá válni…. Szekszárd: Böcz Sándor Nyomdája, 86. o. ISBN 9630078511 (2001) 
  5. Kernné Magda Irén. Várossá válni…. Szekszárd: Böcz Sándor Nyomdája, 87. o. ISBN 9630078511 (2001) 
  6. Pincefalvak.hu: Paks
  7. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára II. (L–Zs). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. ISBN 963-05-4569-1
  8. Kernné Magda Irén. Várossá válni…. Szekszárd: Böcz Sándor Nyomdája, 14. o. ISBN 9630078511 (2001) 
  9. Kernné Magda Irén. Várossá válni…. Szekszárd: Böcz Sándor Nyomdája, 33. o. ISBN 9630078511 (2001) 
  10. Kernné Magda Irén. Várossá válni…. Szekszárd: Böcz Sándor Nyomdája, 61. o. ISBN 9630078511 (2001) 
  11. Kernné Magda Irén. Várossá válni…. Szekszárd: Böcz Sándor Nyomdája, 80. o. ISBN 9630078511 (2001) 
  12. Kernné Magda Irén. Várossá válni…. Szekszárd: Böcz Sándor Nyomdája, 85. o. ISBN 9630078511 (2001) 
  13. Kernné Magda Irén: Várossá válni… Böcz Sándor Nyomdája, Szekszárd, 2001. ISBN 963-00-7851-1
  14. index.hu: A polgármester szállítja az ebédet a legszegényebb faluba, 2006. január 5. (Hozzáférés: 2007. május 20.)
  15. A népesség számának alakulása (1870-2001). KSH, 2001. (Hozzáférés: 2008. május 28.)
  16. A város számokban. Paksi Önkormányzat. (Hozzáférés: 2008. május 28.)
  17. A nemzetiségi népesség száma. KSH, 2001. (Hozzáférés: 2008. május 28.)
  18. A népesség vallás szerint. KSH, 2001. (Hozzáférés: 2008. május 28.)
  19. Helységnévtár 2007. KSH, 2001. (Hozzáférés: 2008. május 28.)
  20. A vállalkozások száma. Paks.hu, 2008. (Hozzáférés: 2008. június 18.)
  21. http://www.profila.hu/auctions/toc/-34374617/page-1
  22. ^ a b Paks Városi Múzeum honlapja
  23. Planetary Names, Paks
  24. http://www.profila.hu/site_media/upload/618/L_-34333618.jpg
  25. http://harmonika.gportal.hu/ Paksi Harmonika Fesztivál
  26. Paks a sport városa. Paks.hu, 2008. (Hozzáférés: 2008. június 18.)
  27. ^ a b Paks város díjazottai


Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]