Oktatás

Az Ensz által közzétett Oktatási index a világ országaiban 2009-ben

██ 0.950 és nagyobb ██ 0.900–0.949 ██ 0.850–0.899 ██ 0.800–0.849 ██ 0.750–0.799

██ 0.700–0.749 ██ 0.650–0.699 ██ 0.600–0.649 ██ 0.550–0.599 ██ 0.500–0.549

██ 0.450–0.499 ██ 0.400–0.449 ██ 0.350–0.399 ██ kisebb mint 0.350 ██ nem értelmezett

Oktatásnak hétköznapi értelmezés szerint leggyakrabban valamely információ (tudás) – általában nagyobb mennyiségben történő, rendszeres , esetleg intézményesített – átadását nevezzük. Az oktatással foglalkozó társadalomtudomány, a pedagógia szerint az oktatás a tudás intézményesített átadását jelenti. Egyes szerzők e folyamatból a tanár-tanuló viszonyt (interakciót) emelik ki, mint a tudományos feldolgozás számára legfontosabb és megfogható jellemzőt, mások a folyamat tantervekben és konkrét cselekvésekben megnyilvánuló eredményét, megint mások az oktatást társadalmi alrendszernek tekintik, felhívva a figyelmet arra, hogy az oktatási folyamat mint a társadalomban jelenlévő tudás egyes (általában, maradandóbb) részeinek illetve egyes társadalmi funkcióknak az újratermelését jelenti. Valójában azonban a tudás nem adható át. Minden embernek újra kell teremteni saját élményeiböl azt a tudást, amit alkalmazni tud. A oktatás fogalmát a reformpedagógia újragondolta e szerint az elv szerint. A reformpedagógia legfontosabb irányzatai a Montessori pedagógia, a Waldorf pedagógia, A.S. Neill Summerhill iskolája, és az ehhez az iskolához hasonló demokratikus iskolak.

Ezen értelmezésekről és a folyamatról részletesen lentebb.

A szó értelmezéseiről

Egyes jelentős magyar szerzők (Nagy Sándor , Báthory Zoltán) az oktatás folyamatába beleértik az ismeretátadás tanár részéről való megszervezését (tanítás), és a tanuló aktív ismeretszerző tevékenységét (tanulás). Mások (Finánczy Ernő, Imre Sándor) az e két folyamatot összefoglaló fogalomra, tehát az oktatás szó helyett, a tanítás kifejezést alkalmazzák. Látható, hogy itt puszta terminológiai vitáról van szó.

Az oktatás definíciója

Platón szobra Delphoiban

Arisztotelész bronz mellszobra Kr. e. 330-ból (másolat)

Johannes Amos Comenius

Az oktatás egy különös fajta emberi tett, beavatkozás vagy irány, az alapoktatás egy kategóriája.

Platón meghatározása az oktatásra „ a jó szokások művészeteként és készségeket fejleszt azoknak a született bátorságáért, akiknek vannak ők”.

Arisztotelész Politikájában úgy véli„ az oktatásnak nyilvános felügyelet egy tárgyának kell lennie, és nem privátnak”.

Comenius Ámos János a „Didactica Magnájában” arra tekintettel hogy „születéskor a természet,csak a tudomány magjával ruházza fel a gyereket,erkölcs és hitvallás csak oktatáson keresztül válnak minden ember vagyonává”. Ez követi hogy a fogalom oktatásban, van egy tevékenység hogy serkentse ezeket a magokat,és humanizáciojának, eljárásának az alapértelmezett menedzsmentje, „tehát az ember nem tud ember lenni hacsak nem művelt”.

John Locke Angol filozófus, orvos és politikus

Az angol pedagógus John Locke,a XVII században így fejti ki vélemlnyét: „az oktatás, veszi át az egyfajta személyek közötti kapcsolatot és felügyelő beavatkozást ahogy az tanár között (tanár) és gyerek (a jövő úriembere)”.

Állami és magán-, iskolai és iskolán kívüli oktatás

Szűkebb értelemben az állami vagy az azáltal elfogadott és azt helyettesítő közoktatás intézményeinek, az iskolákban előírt tananyag közvetítésére megcélzott tevékenységet jelenti az „oktatás” szó (iskolai oktatás). Tágabb értelemben az oktatásnak tekinthető a társadalomban folyó mindenfajta szervezett vagy rendszeres (vagy némileg szűkítve a fogalmat, intézményes) ismeretádadási tevékenység (iskolai és iskolán kívüli oktatás).

Az iskolán kívüli oktatás is jelentős alkalom egy társadalom kulturális örökségének átadására, közvetítésére, illetve a szervezett, iskolarendszerű (kötelező) oktatással egyenértékű lehet az egyéni ütem szerint, spontán, egyedül végzett tanulás, ismeretszerzés. Az oktatás eredménye sikeres esetben a végzett, iskolai bizonyítvánnyal, diplomával rendelkező, képzett ember, aki az elsajátított ismereteket a munka folyamatában, révén kívánja, tudja hasznosítani.

Az oktatás a legtöbb országban állami feladat, de szerepet vállalnak ezen a területen az egyházak és az üzleti vállalkozások is. Az oktatás sem kivétel a gazdasági gondolkodás mindenre kiterjedő szempontjai szerint való minősítés alól, ezért gyakori, hogy az oktatási intézmények megszűnnek, átalakulnak, egyesülnek vagy gazdát cserélnek. A ma Magyarországon uralkodó nézetek szerint, amelyre a népesség csökkenése erősen hat, az oktatáshoz való jog ugyan mindenkit megillet, mégis, az intézmények tényleges látogatása tekintetében nincsenek azonos feltételek.

Oktatás, nevelés és szocializáció

Az oktatás az első társadalmi intézmény, ahol a fiatalok megtapasztalják az emberek közötti versenyt, az elismerés iránti vágyat, az indítékok szocializálását, a közvetlen és a közvetett jutalmazást és az ismerttől az ismeretlen felé haladva, számonkérhetőségi és később alkalmazhatósági céllal elsajátítják a közismereti tantárgy csoportosításba szervezett tananyagot. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az iskolai teljesítmény és előmenetel ugyan szükséges, de nem elegendő feltétele a későbbi boldogulásnak, ugyanis „az Életben" 15%-ban a tudás és 85%-ban az egyéb tényezők fogják az emberek sorsát eldönteni^[forrás?].

Hivatkozások

Lásd még

• Nevelés
• Pedagógia
• Didaktika

Források

• Falus Iván (szerk.): Didaktika. Elméleti alapok a tanítás tanulásához. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1998. ISBN 963-19-2388-6 .

Külső hivatkozások

• Oktatási és Kulturális Minisztérium
• Felvi - Országos Felsőoktatási Információs Központ
• Nemzeti Pályaorientációs Portál - NPP
• Tanfolyamok, OKJ szakképesítések
• Magyar Oktatási Tájékoztató
• Oktatás Linkek (Weblink)
• Oktatás.startlap.hu
• Képességek és kompetenciák európai tezaurusza
• Bábosik István (et al.): Az andragógia korszerű eszközeiről és módszereiről