Panelház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kispesti lakótelep
Békásmegyer
Békásmegyer
Budafok-Belváros
Füredi utcai lakótelep Zuglóban
Újpesti lakótelep
Újpalota
Kőbánya-Óhegyi lakótelep
Kőbánya-Újhegyi lakótelep
Győr - Marcalváros
A dorogi Schmidt Sándor lakótelep
Az épülő paksi Újváros az 1970-es években
Gorkij lakótelep (Salgótarján)
Miskolc-Avas
Ligetújfalui lakótelep (Pozsony)

A panelház (röviden panel) előre gyártott vasbeton elemekből készült lakótömb. A volt keleti blokk államaiban a legelterjedtebb, de a Föld számos országában próbálták a 20. század nagy világháborúi után kialakult lakáshiányt ezzel a viszonylag gyors és olcsó építési technológiával csökkenteni. Magyarországon közel 788 000 panellakás található, ezekben él a lakosság ötöde.

Tartalomjegyzék

Története[szerkesztés]

Szovjetunió[szerkesztés]

A Szovjetunióban Nyikita Hruscsov pártfőtitkársága alatt indult az első nagy panelház-építési hullám. Ezeket az általában öt emeletes, lift nélküli panelházakat a népnyelv „hruscsovka”-ként emlegette és gyakran vicc tárgyává tette, mint a padló és a mennyezet keresztezésére tett legsikeresebb micsurini kísérletet, mivel a lakások belmagassága mindössze 230 cm volt. Ezeket a hatvanas évek eleji épületterveket elfogadhatatlan életminőségük miatt nem exportálták a kommunista országokba.[forrás?]Brezsnyev pártfőtitkársága idején indult meg a „brezsnyevkának” becézett panelházak építése, amelyek lifttel és 265-270 cm belmagasságú, a korábbinál nagyobb alapterületű lakásokkal voltak kialakítva. Ezeket a terveket és házgyári technológiákat exportálták is, Magyarországon ennek egyik tipikus példája az angyalföldi lakótelepek.[forrás?]

Csehszlovákia[szerkesztés]

Csehszlovákiában – hasonlóan a keleti blokk többi országához – két fő tényező miatt döntöttek a panelházak építése mellett. Egyrészt a háború utáni gyors urbanizáció miatt sok, és lehetőleg gyorsan elkészülő lakásra volt szükség, másrészt a tervezők úgy vélték, hogy az épületek tulajdonságaikból adódóan elősegítik a természetes kollektivizálódást, ami a rendszer egyik alapját képezte. 1959 és 1995 között 1,17 millió panellakás épült fel csak Csehországban, ma ezekben él az ország lakosságának harmada, közel 3,5 millió ember. A sokszor monumentálisra sikeredett épületek jelentős részben meghatározzák a csehországi és szlovákiai városok képét (pl.: Pozsony, Kassa). Közép-Európa legnagyobb panelházakból álló lakótelepe Pozsonyligetfaluban épült fel, ennek lakossága meghaladja a százezret. Az arányok tekintetében a csehországi Most (Brüx) bányászváros a legkülönlegesebb, a lakosság 80%-a panelházakban lakik.[forrás?]

Magyarország[szerkesztés]

Magyarországon az első kísérleti jellegű panelház 1959-ben épült fel kohósalakos technológiával Dunaújvárosban. Az 1961-ben induló első 15 éves lakásépítési tervben több százezer lakás felépítését irányozták elő az átvett, és részben továbbfejlesztett szovjet házgyári technológia alapján. A döntést hosszas lakáspiaci és városszerkezeti elemzés előzte meg, és természetesen figyelembe vették az ország rendelkezésre álló anyagi forrásait is. Ennek keretében három házgyár építését határozták el.[1]Ezekben a korai házgyárakban készültek az 1960-as évek Magyarországára jellemző vakolt falú, 4-5 emeletes, három lépcsőházas paneltömbök elemei (például József Attila lakótelep). Ezek a lakások többségében kétszobásak, átlagosan 53-55 négyzetméter alapterületűek, és korukból adódóan ezek szorulnak rá legjobban a felújításra.[2]

Az 1970-es évektől a fokozódó demográfiai nyomás (szülőképes korba érkeztek a Ratkó-gyerekek), és ezzel összefüggésben a várhatóan bekövetkező lakáshiány újabb lépés megtételére ösztönözte a pártvezetést. Ennek következtében számos új házgyár épült, amelyek már modernebb, nagypaneles elemeket gyártottak. Praktikus okokból sok esetben a lakások konyhabútorai, beépített szekrényei is a házgyárban készültek. A '70-es években épült panelházaknak a legrosszabb a társadalmi megítélése[3], mivel a tömegtermelés és a határidők minden áron való teljesítése sokszor a minőség rovására ment, illetve többségében 8-10 emeletes tömbök épültek, ami miatt zsúfoltság alakult ki, és ez rontotta az emberek közérzetét. Az évtized szürke panelházai között üdítő kivételt jelentett a paksi Újváros (az atomerőmű lakótelepe) a "tulipános házaival", ami különlegessége miatt viták tárgya lett az építészek és a politikai vezetés körében.[4] Ebben az időszakban kezdődött a legnagyobb magyar lakótelepek építése (például Békásmegyeri lakótelep, Újpesti lakótelep, Újpalota). A nagypaneles épülettömbök már nem csak szovjet házgyári technológia alapján készültek, hanem nyugati (Larsen-Nielsen típusú) módszer szerint is (például Füredi utcai lakótelep).[5]

A nagy panelosítási hullám lezajlása után az 1980-as években folytatódott a több ütemben készülő nagy lakótelepek építése. A Kádár-korszak utolsó évtizedében sokkal szerényebb méretű épületeket terveztek, és a kivitelezés minősége is jelentősen javult. Több lett a háromszobás lakás, illetve odafigyeltek a lakókörnyezet minőségére is. Sok esetben a sivár lapostető helyett nyeregtető került a tömbházakra, ami jelentősen javította kinézetüket (pl.: Káposztásmegyeri lakótelep).

A rendszerváltás után a házgyárak az ezeket létrehozó korábbi politikai és gazdasági rendszer sorsára jutottak. 1990 után a még félkész lakótelepeket befejezték.

A panelépítés harminc éve alatt közel 788 000 panellakás épült fel[6], amik meghatározzák a magyarországi nagyvárosok és iparvárosok képét. Arányaiban a legtöbb panellakás Komárom-Esztergom megyében található (az összes lakás 25%-a van panelházban). Az arányokat tekintve a sorban a második Budapest (az összes lakás 22,6%-a, 189 667 db).[7][8]

Magyarország legnagyobb, paneltechnológiával épült lakótelepei[szerkesztés]

[9]

Searchtool right.svg Lásd még: Budapest lakótelepeinek listája
Városrész Település Lakás Népesség Épült
Újpesti lakótelep Budapest 16 840 36 000 1969–1986
Újpalota Budapest 15 886 33 000 1968–1977
Kertváros Pécs 15 856 35 000 1960–1970
Óbuda-Városközpont Budapest 13 736 29 000 1968–1975
Békásmegyeri lakótelep Budapest 13 394 28 000 1971–1983
Füredi utcai lakótelep Budapest 12 547 26 000 1967–1978
Avas-déli lakótelep Miskolc 11 498 32 000[10]–40 000[11] 1973–1985
Kispest-Városközpont Budapest 11 464 24 000 1977–1986
Széchenyiváros lakótelep Kecskemét 8673 23 000 fő[12][13] 1968–?
Uránváros Pécs 9651 22 000 1956–1974
Kelenföld-Városközpont Budapest 9494 20 000 1966–1983
Tatabánya-Újváros Tatabánya 8862 20 000 1950–?
József Attila lakótelep Budapest 8440 17 000 1957–1981

Volt magyarországi házgyárak[szerkesztés]

Magyarország házgyárainak listája:[14]

Hely Működtető Termelés kezdete Technológiai berendezés Kibocsátóképesség (lakás/év)
Budapest 1. (Szentendrei út) 43. sz. Állami Építőipari Vállalat 1965 szovjet 1800-2300-3300
Budapest 2. (Ferencváros) 43. sz. Állami Építőipari Vállalat 1968 dán (Larsen-Nielsen) 1700-2500
Budapest 3. (Dunakeszi házgyár) 43. sz. Állami Építőipari Vállalat 1969 szovjet és hazai 3600-4200
Budapest 4. (Budafok) 43. sz. Állami Építőipari Vállalat 1974 szovjet és hazai 2800-3000
Győr Győr megyei Állami Építőipari Vállalat 1968 szovjet, keletnémet és hazai 3000-3500
Miskolc Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat 1970 szovjet és hazai 3600-4200
Debrecen Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat 1971 szovjet és hazai 2500-3500
Szeged Dél-Magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat 1972 szovjet és hazai 2500-3000
Veszprém Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat 1975 szovjet és hazai 2500
Kecskemét Bács megyei Állami Építőipari Vállalat 1976 szovjet és hazai 2500

Volt magyarországi panelüzemek[szerkesztés]

Hely Működtető Termelés kezdete Technológiai berendezés Kibocsátóképesség (lakás/év)
Dunaújváros Beton- és Vasbetonipari Művek 1962 hazai 1200
Pécs Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat 1963 hazai 1300
Szekszárd Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat 1972 hazai 600
Kaposvár Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat 1973 hazai 450
Békéscsaba Békés megyei Állami Építőipari Vállalat 1970 hazai 400
Szolnok Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat 1969 hazai 400

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. ↑ Tóth Anita Eszter: Ha felépül végre a házunk...
  2. ↑ Malosz :: Magyar Lakásépítők Országos Szövetsége
  3. ↑ A lakótelep-rehabilitáció helyzete hazánkban - Földrajzi Értesítő
  4. ↑ A. Király András: LTP. (Építészfórum)
  5. ↑ Csepel-észak és Békásmegyer-kelet lakótelepek rehabilitációs stratégiájának előtanulmánya
  6. ↑ Panelépületek felújításának ökológiai lehetőségei
  7. ↑ Panelpiac - túl a mélyponton?
  8. ↑ Budapest hosszú távú lakáskoncepciója és középtávú lakásprogramja
  9. ↑ Preisich Gábor: Budapest városépítésének története 1945-1990, Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1998, ISBN 963-16-1467-0
  10. ↑ Integrált városfejlesztési stratégia I. kötet: Helyzetelemzés. 2008. május 29. (PDF)
  11. ↑ Népszabadság: Az őriznivaló város
  12. ↑ A magyar lakótelepek helyzetének értékelése
  13. ↑ Szavazzon Budapest lakótelepeire! – Index
  14. ↑ A hazai házgyárak és panelüzemek működésének kezdése és kapacitásadataik

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Panelház&oldid=13509621”