Tihany

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tihany
Tihany montage.jpg
Tihany címere
Tihany címere
Tihany zászlaja
Tihany zászlaja
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Járás Balatonfüredi
Kistérség Balatonfüredi
Jogállás község
Polgármester Tósoki Imre (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 8237
Körzethívószám 87
Népesség
Teljes népesség 1381 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 49,87 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 27,33 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tihany (Magyarország)
Tihany
Tihany
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 54′ 49″, k. h. 17° 53′ 16″Koordináták: é. sz. 46° 54′ 49″, k. h. 17° 53′ 16″
Tihany (Veszprém megye)
Tihany
Tihany
Pozíció Veszprém megye térképén
Tihany weboldala

Tihany község Veszprém megyében, a Balatonfüredi járásben.

Magyarország egyik legszebb fekvésű települése, látványos táj és természeti adottságokban bővelkedő község a Balatonba nyúló Tihanyi-félszigeten. Híres, még ma is meglévő nevezetessége a helynek a tihanyi visszhang vagy echo, amely a tihanyi apátság és a Visszhang-domb között keletkezett akkor, amikor még épületek a hang szabad oda-vissza terjedését nem gátolták. Tiszta, csendes időben még most is megfigyelhető, elsősorban télen. Tihany nevének eredete valószínűleg a szláv csend („tiho”) szóban keresendő.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tihany a Balatont két medencére osztó Tihanyi-félszigeten fekszik. A tájat vulkanikus erők formálták évmilliókkal ezelőtt; ennek ma is látható nyoma többek között a két kaldera, melyekben a Belső- és a Külső-tó kialakult. A vulkanikus utótevékenység több mint száz gejzírkúpot alakított ki, melyek közül a legismertebb az Aranyház. A félsziget a geológiai érdekességek mellett számos ritka növény- és állatfajnak is otthont ad. 1952-ben itt hozták létre Magyarország első tájvédelmi körzetét.[3]

A félsziget alapzatát a sárgás-fehér a Pannon-tengerből származó homok- és agyagrétegek adják, ezek a meredek partokon villannak elő (Fehér-part, Szarkádi erdő). Erre a tengeri eredetű üledékre rakódott rá a tűzhányók kiszórt törmelékanyaga, amely bazalttufává cementálódott és a barna és a szürke számtalan árnyalatában található meg (Apáti-hegy). A harmadik összetevő, a hévforráskúpok kőzete ásványokból épül fel.

A felső-pannon tenger képződményeiben egyre homokosabb a rétegsor, az előrenyomuló víz beterítette a mai középhegységek peremzónáit. A mintegy 40–50 m vastag rétegben találhatók meg a híres kecskekörmök (Congeria ungulacaprae-k). Tihanyban a klasszikus lelőhely a gödrösi agyagbánya volt. Ezeket ma már nem mossa partra a víz, mert a partot kikövezték. Csak a népi monda őrzi a vízbe veszett kecskenyáj történetét.

A szárazföld felől bevezető út mellett jobbra fekszik a Külső-tó, amelyet nádas övez, és a természetvédelmi okokból nem látogatható. Más a használata a falu déli részén fekvő Belső-tónak, amely körül pihenőpark, futballpálya és játszótér található, és amely leghamarabb fagy be télen, és ezért kedvelt korcsolyapálya is.

A lakott településen kívül szőlők, legelők, erdők és levendulaültetvények találhatók a környéken.

A tihanyi Külső-tó hajnalban

A helyi házak nagy része is az itt bányászott tihanyi bazalttufából épült, de ennek bányászása ma már nem megengedett. A terület a BakonyBalaton-felvidék földrajzi régióhoz tartozik, "amelynek vulkáni területe a legidősebb alkáli bazalt vulkánja, a tihanyi vulkán (7,5–8 Ma) volt. A már szinte nyomtalanul eltűnt «vulkáni süveg» magmás aktivitása során kis mennyiségű, felsőköpeny eredetű, peridotitos összetételű zárvány is a felszínre került, amely lehetőséget nyújt a Balaton-felvidék alatti felsőköpeny 8 millió évvel ezelőtti állapotának közvetlen vizsgálatára." – írják róla a geológusok.

A két lefolyástalan területen található (volt krátergödör) tó és a Balaton-part nádasait rendszeresen aratják, a kitermelt nádat még ma is szívesen használják tetőfedésre és egyéb célú, főleg építőipari értékesítésre. A halászat és földművelés mára már nem jelentős, főleg, hogy a Balaton halállománya megcsappant és erősen átalakult, ezért a helyben lakók az idegenforgalmat szolgálják ki, mind ingatlanaikkal, mind munkaerejükkel.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti leletek tanúsága szerint a félsziget már az őskorban is lakott volt. Víztől védett fekvése miatt a bronzkor, a vaskor és a római kor népei is lakták. A római időkben átkelőhely is működött itt.

A mai település eredete a középkorig nyúlik vissza. I. András király 1055-ben itt jelölte ki a királyi család temetkezőhelyét, mely fölé bencés monostort építettek. A Tihanyi apátság a 13. századtól hiteleshely (locus authenticus) volt, azaz oklevelek kiállítására volt jogosult. A monostort a 16-17. századi török háborúk idején várrá alakították. A 18. században épült újjá barokk stílusban.

1891-ben 893 magyar lakosa volt, ekkortájt állami faiskola is működött itt.

Tihany az 1960-as évek óta turisztikailag frekventált helynek számít, elsősorban történelmi és kulturális értékei, természeti környezete és a Balaton közelsége miatt.[3]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tihanyi Apátság temploma és altemploma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tihanyi apátsági templom homlokzata a faluból
I. András király sírja

Tihany magyar történelmi vonatkozású múltja I. András királlyal kezdődik, aki 1055-ben itt építtette meg családja temetkező helyét, és egyben egy kolostort is. Ez a sír a mai apátság altemplomában megtekinthető. Az altemplom a magyarországi román kori építészet egyik szép alkotása.

A Tihanyi apátság latin nyelvű alapítólevele a definiálás régi szabályai szerint a kérdéses terület elhatárolásából indul ki, és a birtokhatárok leírásakor számos magyar szót és kifejezést tartalmaz. Ez a Tihanyhoz kötődő nyelvemlék számít a legbecsesebb relikviának, amelynek eredeti példánya Pannonhalmán tekinthető meg,[4] másolata ennél több helyen, például itt.

A kolostorba, a mai tihanyi apátságként ismert intézménybe bencés szerzetesek kerültek, amely rend az apátságot a 18. század során újjáépítette, majd az államosításban elvesztette. Ma már ismét az ő tulajdonuk, az épületet ismét renoválták, és a két felépült torony 1752 óta a félsziget jelképe. Az apátság mai, barokk stílusú temploma a domb tetején nemcsak a környék, hanem Magyarország egyik emblematikus jelképe is.

A Lécs Ágoston apát irányításával megépített barokk templom magyarországi viszonylatban közepes méretű. 46 méter hosszú, 16 méter széles, tornyainak magassága 34,5 méter. A templom belső berendezését Sebastian Stulhoff faszobrász és műbútorasztalos készítette 1754-1779 között. A berendezések és a fából faragott aranyozott szobrok a közép-európai barokk művészet kiváló alkotásai. Ezeket méltón egészítik ki az 1889–90-ben végzett restaurálás során Lotz Károly, Székely Bertalan, Deák-Ébner Lajos által festett mennyezeti faliképek. A templombelső újbóli felújítása 1996-ban fejeződött be, miután 1994-ben visszakerült a Bencés Apátság tulajdonába, s még ugyanebben az évben megkezdődött a kolostor környékének teljes felújítása. Bencés apátsági múzeum a templommal egyidőben épült rendházban kapott helyet. A rendházban lakott Magyarország utolsó uralkodója Habsburg IV. Károly király és Zita királyné, mikor az antant hatalom 1921. október 26–31. között az apátság épületébe internálta, mielőtt Madeira szigetére száműzték. 2005-ben ünnepelte 950 éves jubileumát a bencés apátság, mely nyaranta hangversenyeknek, tavasztól-őszig pedig kiállításoknak, kulturális rendezvényeknek ad helyszínt. A múzeumban rendszeres időszaki kiállítások láthatók.

I. András király által, 1055-ben – a monostor alapításával egyidejűleg – épített háromhajós román csarnokkripta az egyetlen korabeli épségben fennmaradt magyarországi királyi temetkezőhely. A kriptában nyugszik az 1060-ban elhunyt király. Itt található az apátság alapítólevelének másolata, mely egyben a legrégebbi nyelvi emlékünk.

A tihanyi vár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Varga Imre Az Alapító című szobra az apátsági templom előtt

A tihanyi dombon vár, illetve erőd is állott, amelyet a török háborúk idején az ellenség nem tudott elfoglalni. Nyomai illetve maradványai ma is láthatók a félsziget számos turistaútvonala, tanösvénye, azaz jelzett sétaterv térképei segítségével. Ilyen útvonal a Lóczy-Tanösvény (Nyereg-hegy, Csúcs-hegy, Gejzírmező, Aranyház, Kiserdő-tető, Óvár, Barátlakások érintésével). De van „Történelmi emlékhelyek” túra is a Barátlakások, Apáti templomrom, Újlaki templomrom köré szervezhetően.

Néprajzi műemlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műemléknek számít még az apátság altemploma mellett az egykori apátsági pince-présház együttese. Kirándulásra csábít az Óvár-hegy földsáncrendszere is, mely a középkorban remetetelep volt. Továbbá fontos épület együttes a tihanyi Szabadtéri Néprajzi Múzeum, skanzen, illetve a Kálvária-hegyen lévő tihanyi kálvária is.

A tihanyi dombok a földnyelv töve felől nézve, az előtérben Aszófővel

Tihanyban halászták, amikor még volt, a gardát, a látott halat, amelyet a halleső halász a parti hegy tetejéről figyelt, és észlelt sötét foltként, majd jelzett a vízen lévő társainak, merre haladjanak. Ezt nagyon szépen és részletesen leírja Herman Ottó. Aki a vonuló gardát a hegy tetején figyelte, az a hegyenjáró nevet viselte.

Legújabb nevezetességei, látványosságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tihanyi Biológiai Intézet. Háttérben a Tihanyi apátság

A Pisky sétányon haladva megtekinthető a berendezett Parasztgazda házát és itt található a Halászcéh és a Fazekasház épülete is. Tihany látnivalói közé tartozik a Babamúzeum is, melyben népviseletbe öltöztetett porcelánfejű babák láthatók. A látogatható tihanyi obszervatóriumban a Föld mágneses terének változásait figyelik. Ebben az épületben kapott helyet a geofizikus Eötvös Loránd emlékkiállítása is.

Nem látogatható a parton található MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, amely többek közt a halak életével és a Balaton vízminőségének vizsgálatával foglalkozik.

További műemlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református templom, harangláb

A református templom 1793-ban épült, egyszerű téglalap alaprajzú építmény, ettől nyugatra emelkedik a négy fehér pilléren álló zsindellyel fedett, ma is használt harangláb.

A Balaton-kutatás és kísérletes biológiai kutatás céljára hozták létre 1927-ben az intézetet. Az ennek helyet adó – Kotsis Iván tervei alapján – 5 pavilonból álló épületegyüttes 1926–27-ben épült.

  • Habsburg József főherceg nyaralókastélya

A mintegy 2 hektáros parkban álló gyönyörű épületet szintén Kotsis Iván tervezte, 1924–25-ben épült, valamikor Habsburg József főherceg nyaralókastélya volt, ma szálloda.

  • Egykori apátsági borospince, présház
  • Egykori apátsági magtár
  • Egykori apátsági községkocsma
  • Egykori apátsági orvos lakóháza
  • Egykori Sport Szálló
  • Egykori apátsági majorság

Személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tihanyban nyaralt és dolgozott sok éven át Illyés Gyula és Borsos Miklós is; a település részét képező Sajkodon élt néhány évig Németh László, itt vendégeskedett Szabó Lőrinc. De számos más művészt és alkotót is megihletett a táj, akár úgy is, hogy munkájának olyan címet adott, amelyben a Tihany szó előfordul.

Németh Magda, Németh László író lánya Sajkodról:

Sajkod kis település a tihanyi félsziget nyakában, a Csúcs-hegy tövében, széles kilátással a Nagy-Balatonra. Nemcsak fekvése kivételes, de flórája is egészen egyedülálló az országban, valamelyest mediterrán. […] A Csúcs-hegyről – amely néhány perces kapaszkodó Sajkodtól – látható a Tihanyi Apátságon túl megcsillanó Füredi-öböl, a falu a Belső-tóval, a híres levendulás a környező erdőkkel, az egész Nagy-Balaton s a hegy tövében meghúzódó, az ötvenes években csupán néhány házikóból álló telep, hátterében pedig Aszófő község. A gyógyfüvekben gazdag növényzet illata, a mélységes csend meghitté tette a hegyoldal hangulatát.

Tihany testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tihany települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. ^ a b Tihany története (magyar nyelven). Tihany, 2009. december 17. (Hozzáférés: 2010. július 5.)
  4. Pannonhalma

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tihany témájú médiaállományokat.