Csabrendek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csabrendek
Csabrendek címere
Csabrendek címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Járás Sümegi
Kistérség Sümegi
Jogállás község
Polgármester Turcsi József (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 8474
Körzethívószám 87
Népesség
Teljes népesség 3113 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 67,67 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 44,94 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Csabrendek  (Magyarország)
Csabrendek
Csabrendek
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 00′ 51″, k. h. 17° 17′ 21″Koordináták: é. sz. 47° 00′ 51″, k. h. 17° 17′ 21″
Csabrendek  (Veszprém megye)
Csabrendek
Csabrendek
Pozíció Veszprém megye térképén
Csabrendek weboldala

Csabrendek község Veszprém megyében, a Sümegi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bakony utolsó nyúlványának, a Rendeki vagy a sokak által mondott Csúcsoshegy (374 m ) lábánál fekszik. Határoló települései: Sümeg, Nagytárkánypuszta, Nyirespuszta, Gyepükaján, Zalagyömörő, Szentimrefalva. A falu nagy része a domb kisebb-nagyobb kiemelkedésein terül el, így egyes utcáiban jelentős szintkülönbség-emelkedés figyelhető meg. A hegyről lenézve hosszan el lehet látni, mert észak-, északnyugat irányban sík vidék fekszik. Közlekedési szempontból előnyös helyzetben van: a 84-es főút 2,5 km-re van a várostól, amely a nyugati határt, illetve a Balatont köti össze. A másik alternatíva pedig a 8-as főút, amely pedig 16,5 km-re van. Több város is a közelben található: Sümeg, Devecser, Ajka, Tapolca. Vízrajzát tekintve pedig forrásról is beszélhetünk, sőt a közelben folyik a Meleg-víz, amely a Marcal egyik mellékfolyója.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csabrendek ősi település, már a kőkorszakban is éltek emberek a Csúcshegy lejtőjén, amikor a mélyebben fekvő részeket még tenger borította. Később a kelták, majd a rómaiak lakták a vidéket, majd őket a pannon szlávok, később pedig a szlovének követték. A község neve Rendek, de eredeti ejtése alapján többfelé elnevezése is ismeretes: például Rennek. A Rendek szó szláv eredetű, amely vörösércet jelent magyarra átfordítva. Ez utalást tesz a bauxittól vörösre festett földre, amely a környék egyik jellemzője.

A mai Csabrendek három részből épült össze, ezek a részek akkor külön falvak voltak: Rendek (1314-ig Villa Rennek, oklevélen említett név alapján), Al-Csad, Fel-Csab vagy Szentistváncsab. Akkoriban mind a három falucskának parochiás temploma volt. Azonban az érkező tatárok a falvakat a templomaikkal együtt elpusztították.

1428-ig Csabrendek jelentős településnek számított, Zala megye keleti részének járási székhelye volt. A török idő alatt a két Csab rész elnéptelenedésnek indult. Templomaikból már csak romok maradnak, amelyek aztán már fel sem épülnek. Mindeközben Rendek népes falu marad.

1632-ben a Sümeget környező hat település török uralom alá került, de a várat nem tudták bevenni. A Renneki és Chaby nemzetségből magát kinövő Csabi család uradalmai is odavesztek. A család tagjai, mint végvári katonák harcoltak a fenyegető török ellen.

A Csabiak elvesztett birtokai 1648-ban az Érsek családhoz, később pedig az említett famíliából leágazó köznemesi családokra szálltak át.

A harcok végeztével a három terület összefogásából született meg a mai Csabrendek őse. Itt a földesúr, Galánthai gróf Fekete György észak-magyarországi tót, cseh, morva és lengyel, majd pedig német telepeseknek adott otthont.

Szent Lőrinc egyháza romokba dőlt, amelyet 1725-ben újítottak fel. 1728-ban újból megalakult a csabrendeki plébánia, melyhez hozzácsatolták Gógánfát, Dabroncot, Ötvöst, Gyömörőt, valamint egy időre Gyepüt, és Kajánföldet is. A mai is álló plébánia templomot 1785-ben kezdték el építeni barokk stílusban. A Szent Lőrinc templomot 1843-ban megnagyobbították.

A 18. század végére a falu lakossága mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozott. Sok takács, kerékgyártó, bognár volt ekkor a faluban. A német telepesek köréből kerültek ki főként a vargák, csizmadiák, szabók, kovácsok. Az iparosok száma a 19. század elejére lecsökkent, mivel a gabonatermesztés jó termést hozott, sokan a mezőgazdaság mellett döntöttek.

Az 1775-ös évre tehető a Fekete család kastélyának építése, amelyet hamarosan két Bogyai-kúria követett (1790 körül), hamarosan pedig az Érsek családnak is épült kúriája.

Többször járt itt Savanyú Jóska, az utolsó bakonyi betyár, mivel itt lakott a nővére, Savanyú Mária.

Változások történtek az uradalmak elosztásában és tulajdonlásában is. A Mihalpicsok birtokaiból 2000 holdnyi terület eladásra került. Az I. világháború után pedig teljesen új kézbe került minden, a tulajdonos pedig a zsidó marhakereskedőből lett földesúr, Grósz Lajos. A terület felét ölenként 15 koronáért parcellázta.

A környéken sok bauxit található. 1936-tól a falun át terjedtek a kutatások. Az első lelőhelyek a mai Nagytárkánypuszta mellett létesültek. 1949 nyarán pedig megkezdődött a termelőszövetkezetek kialakítása. A régi Barcza-kastély helyére kultúrkombinátot építettek. A római kori alsó kút helyére pedig törpe vízmű létesült.

1977. április 1-jétől a településhez csatolták a Veszprémgalsa Közös Tanácsot, amely magában foglalta: Hosztót, Szentimrefalva, Veszprémgalsa, Zalaszegvár falvakat. A rendszerváltás után létrejött a Csabrendek székhelyű körjegyzőség is.

Valahol a falu területén lévő erdőben terül el a régi zsidótemető, ahol a legfiatalabb sír kb. 90 éves.

Népességalakulás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a nagyon régi időkben nem voltak pontos összeírások, így az adatokat viszonyítva csak a 18. század közepétől jelentíthatjük meg.

1745- körülbelül 950-1000 fő

1785- 1990 fő

1829- 2636 fő

1857- 2873 fő

1890- 3378 fő

1910- 3297 fő

1941- 3315 fő

1970- 3045 fő

1980- 2667 fő (Adatok: Kovacsics-Ila művéből: Veszprém megye…)

2007- megbecsült adat 3080 fő A mai napra Csabrendek lett a legnagyobb népességgel rendelkező községe Veszprém megyének.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A barokk kúriát az 1790-es években építették, később pedig bővítették. Később önkormányzati lakásokat rendeztek el benne.

A késői barokk kastély 1790 körül épült, majd 1816-ban klasszicista stílusban átalakították. Figyelmet érdemelnek a szintén barokk gazdasági épületek is. A kastély tulajdonosa Fekete János volt, aki magyar kultúra és történelem egyik érdekes, jeles alakja.

1741-ben született Csabrendeken, apja országbírói címet szerzett, ő maga katona tábornoki tisztséggel és költő volt. Levelezett Voltaire-rel, akinek elküldte francia nyelvű verseit, néhány palack tokaji bor kíséretében. Kazinczy Ferenc állítása szerint Voltaire azt üzente, hogy a bor jobb, mint a versek. Részt vett 1792-ben Ferenc császár koronázásán is. 1803-ban hunyt el Fóton.

A késő barokk kúria a 18. század végén emelkedett ki a föld felszínéből.

  • Római katolikus templom (Szent Lőrinc):

A késő barokk templom 1785-1797-ben átalakításon esett át. A főoltár, a két mellékoltár, a szószék, a szentélykorlát, és az első padok 1818-ban copfstílusban készültek el, de ezeket a nagyobb kényelem érdekében kicserélték 2006-ban. Ezen a helyen állt a középkorban emelt rendeki Szent Lőrinc-templom, mely a tatárjárás idején elpusztult, de hamarosan újjáépítették, amely folyamat a török kor alatt megismétlődött.

Az ősi titulus megmaradt, de a csabi templom patrónusának, Szent István vértanúnak képét is elhelyezték az oltár fölött Szent Lőrinc mellett. A nagy templom méretei: 34*10,8m.

Sok kár érte az idők folyamán: 1885-ben tűzvész pusztított benne, míg 1922-ben villámcsapás miatt kellett javítani, végül 1948-ban orkán erejű szél rongálta meg.

Érdemes megtekinteni az oltár falusi faragó által remekelt szobrát, a sekrestyében lévő barokk szekrény három mezőjében faragott domborműveket, Hingeller János pálos szerzetes munkáit.

  • Templomrom:

A tárkányi mezőn látható templomrom, a hajdani Fel-Csab vagy Szentistváncsab 13. századi, román stílusú templomának maradványa.

  • Templom tér:

Az egykori rendeki templomra épült barokk átépítés a Templom téren található. Ez a rész a falu közepén helyezkedik el, a mai templommal szemben, az óvoda épülete mellett. Az aszfaltburkolatú út körbehatárolásánál, szabadon áll. Az egyik oldalról rendezett közpark, a másik oldalról az óvodakert határolja.

Karbantartott park és emlékmű emeli a környék színvonalát. Ma kerítetlen és közcélúlag használt terület.

Az egykori templom a többszöri átépítés miatt jelentősen más képet mutat, mint az Árpád korban felépített változat. A déli oldalon fal valószínű, ez az eredeti műből maradhatott meg. Nemcsak a félkörös, hanem az egyenes térlezárás is fellelhető a régi alapfalakban.

Csabrendek ma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település mai képe: néhány térrel gazdagított (Széchenyi tér, Templom tér). A gyermekek számára kitűnő idő eltöltésnek ad helyet a néhány helyre kialakított játszótér is (Például a művelődési ház mögött, Ibolya utca, Ifjúság utca). Bár az egykori mozi épületét ma már másra használják, időtöltésnek szolgálhatnak: a játszóterek, a könyvtár, a foglalkoztató hetek is.

A falu búcsú hétvégéjét minden olyan augusztus vasárnapon rendezik, ami a legközelebbi időpont Szent Lőrinc napjához. A falu szüreti felvonulással egybekötött sportnapot és falunapot szokott tartani, amelynek ideje szeptember eleje.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Csabrendek települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]