Papkeszi

Papkeszi
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Megye	Veszprém
Kistérség	Veszprémi
Rang	község
Polgármester	Ráczkevi Lajos
Irányítószám	8183
Körzethívószám	88
Népesség
Teljes népesség	1590 fő (2010. január 1.) +/-
Népsűrűség	71,01 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	22,39 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Papkeszi Pozíció Magyarország térképén
Papkeszi Pozíció Veszprém megye térképén
é. sz. 47.08336° k. h. 18.08518°47.08336, 18.08518
Papkeszi weboldala

Papkeszi község Veszprém megyében, a Veszprémi kistérségben.

Fekvése

Veszprémtől keletre fekvő település.

Története

Papkeszi határában az 1950-60-as években talált őskori és ókori leletanyagok tanulsága szerint igen korai település. Papkeszi nevét úgy kapta, hogy a hon­foglalás után a Keszi törzshöz tartozók telepedtek itt meg, róluk nyerte a helységnév "keszi" utótagját, a "Pap" előtag első birtokosára, a veszprémi káptalanra utal. Hivatalos oklevelekben először 1082-ben tűnt fel Kezy néven, a XV. század második felében már Kezy, 1488-ban már Papkezy a neve a településnek.

Papkeszi külterületi lakott helyei: Alsómáma és Felsőmáma: Felső-major, Rostáspuszta, Sári puszta és Táborhegy, Mámatető.

A XVI. században lakói sokat szenvedtek a török hadak csapásaitól. 1531-ben portáinak 47%-át égették fel. 1545-től robottal a várpalotai várnak tartozott hódoltsági adót pedig 1550-től fizetett. A súlyos harcok és a növekvő szolgáltatások miatt lakossága erősen megfogyatkozott, mert lakói nem tudták a sok robotot, jogtalan bírságot fizetni. 1559-ben Thury György arra kérte a királyt hogy íródeákjának Alistáli Mártonnak adományozza Papkeszi és Vinyola falvakat. 1596-ban már, mint pusztát írták össze.

Népességének megélhetési forrása a föld­művelés volt. A török idők alatt sok papi birtok világi kézre szállt, így Papkeszi is a gróf Zichyek birtokába ment át, s abban is maradt a jobbágyság felszabadításáig.

A református egyház keletkezésének éve: 1597. A székesfehérvári török bég engedélyezte 1650-ben református lelkészi lakás építése céljából két kőművesnek Tihany városából Papkeszire utazását (Osvald és Taytli). A 15 éves háború után visszatért ugyan ide néhány jobbágy, de népessége csak az 1650-es évekre tud némileg megerősödni.

A Zichy-család 1755-ben, majd 1760-ban szerződést kötött a jobbágyokkal, amelyben kötelezi asszonyait, hogy Palota várába járjanak mosni, rostálni, fonni és tollat fosztani. 1720 óta az úrbéri terhek iszonyatosan nehezed­nek a lakókra, majd 1774-ben újabb szerzőződés születik a falu népe és az uraság között, a fuvar csökkentéséért azonban tovább tart a harc. a Séden és a Bándi-patakon három vízimalom állt: egyik a falué volt.

A mezőgazdasági lakosság több mint fele agrárproletárként tengette életét. A község fejlődése a XIX. századtól kezdve lassú és egyenlőtlen volt. 1829-ben 673 lakost, 1869-ben a nép­számláláskor 713 lakost írtak össze. Az 1900-es népszámláláskor 925 lakost írt össze. 1920-ban már csak 903 lakosa van a községnek. 1935-ben már 900-nál többen lakták. A falu fejlődését itt is az ipartelepek beindulása indította el. 1936-ban létesült Colorchémia gyár, majd az ott dolgozó munkásság elhelyezésére lakótelep épült. Mai neve Colorchemia lakótelep, lakossága valamivel háromszáz fő alatt van. (1941-ben 300 főt meghaladja az ipari keresők száma).

A II. világháború befejezése után felosztották a nagybirtokokat az egykori cselédek, nincstelenek és kisparasztok között. A földreformkor minden cseléd házhelyet kapott. Ezek beépítésével kétszeresére nőtt a község. Fejlődése a mezőgazdaság átszervezése után meggyorsult. A volt Levente otthont építették át Kultúrházzá. 8 tantermes iskola épült, klubkönyvtárat hoztak létre 1963-ban. 1964-ben 3 millió forint beruházással törpe vízművet létesítettek. A vízmű feladata a Colorchemi gyártelep technológiai és tűzivízzel való ellátása volt. A vízművet 2004-ben automatizálták, azonban napjainkban nem üzemel, mivel az ipartelepen megszűnt mindenféle gazdasági termelő tevékenység.

Építet­tek: 3 pedagóguslakást, új üzletházat nyitott Berhida és Vidéke Áfész 1969-ben. Orvosi rendelőt építettek. Két forgalmas vegyesbolt, presszó, büfé állt a lakók rendelkezésére. 1983-ban 225 diák tanult az általános iskolában.

1959. március 1-jén alakult TSZ Egyetértés néven Papkeszin, amelyhez 1962. január 1-jén csatlakoztak a vilonyai és királyszentistváni termelőszövetkezetek. Az egyesített nagyüzem 1968. január 1-jén egyesült a balatonkenesei majd a litéri szövetkezettel. Közben maradt a papkeszi szövetkezettől örökölt név.

Az iskola tornateremmel és 3 szak­teremmel bővült 1991-ben. A tornatermet a tanulók mellett szívesen használják a fia­talok is. A nyolcosztályos általános iskolájában 186 fő tanul, az intézet 1992-ben vette fel a Bocskai István nevet, azóta rendszeresek a Bocskai-napok. A könyvtár az anyaközség­ben és a Colorchemia lakótelepen található. A Bocskay István Általános Iskolát 2008-ban az önkormányzat megszüntette. A református egyházközség, mint fenntartó, szinte változatlan személyi- és technikai feltételekkel megalapította és működteti a Bocskay István Református Általános Iskolát, az Önkormányzattal együttműködve.