Halimba
| Halimba | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Megye | Veszprém | ||
| Kistérség | Ajkai | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Tóbel János[1] | ||
| Irányítószám | 8452 | ||
| Körzethívószám | 88 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1096 fő (2010. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 86,85 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 12,62 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Halimba
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Halimba
Pozíció Veszprém megye térképén
|
|||
| Halimba weboldala | |||
Halimba község Veszprém megyében, az Ajkai kistérségben. Területén jó minőségű és nagy mennyiségű krétakori bauxittelepeket fedeztek fel, amelyek kitermelése jelenleg is folyik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Bakony délnyugati lábánál fekvő település, alatta húzódik a Dunántúl egyik legjelentősebb karsztvíz-bázisa. Északkeletről Ajka-Padragkút, nyugatról Szőc déli irányból Taliándörögd község határolja. Megközelíthető az Ajka és Nagyvázsony közötti közútról Ajka-Padragkútnál nyugati irányba leágazó jó minőségű közúton. A község az Ajka és Sümeg között közlekedő menetrend szerint autóbusz járatokkal is elérhető.
[szerkesztés] Története
A község közelében honfoglalás előtti időkből csiszolt kőbaltát, kelta sírokat és római kori szarkofágot találtak. A település nyugati részén elterülő Cseres dűlőben nagy kiterjedésű, közvetlen a honfoglalást követő időszakra beazonosított temetőt tártak fel. A temetőben 900 csontvázas sírt találtak. Az ásatások során a sírokból nagy mennyiségű, az Árpád-házi királyok korából származó pénzérme került elő, melyek közül korban az utolsó II. Béla király dénárja volt.
Első írásos említése (Helymba) 1329-ből származik, amikor a közeli Csékút hűbéri birtokos Essegvári családjának tulajdonában volt. A név eredetére vonatkozóan két vélemény ismeretes (mindkettő szláv eredetre utal). Az egyik szerint személynévből ered, míg as másik a töltés, gát, zsilip, cataracta jelentésű chleba szóból.
A törökökkel folytatott harcok során, a hódoltság idején a falu teljesen elnéptelenedett. 1730 táján az eredeti lakosság és az újonnan betelepültek népesítették be a falu területét.
A község életében jelentős állomás volt az, hogy határában bauxitot fedeztek fel és 1920. április 17-én Zalatnay Stürmer József és társa kutatási engedélyt kapott. A bauxit kitermelését 1926-ban a svájci AJAG cég kezdte meg. A második világháború idején német-magyar vállalat, a háborús jóvátételként vált magyar-szovjet közös vállalattá (MASZOBAL), s így folytatta a bauxittermelést. Az 1960-as években az erre a célra alapított önálló vállalat a Bakonyi Bauxitbányák Vállalat volt.
A vállalat székhelyét és telephelyét, a kiszolgáló üzemeket a község lakott területének közelében alakította ki. Ekkor a település belterületén lakótelep, munkásszálló is épült. A kitermelt bauxit továbbszállítására a közeli Ajkáról vasúti szárnyvonalat építettek a timföldgyárba, illetve a Csepel-Szabadkikötőbe történő szállítás érdekében. A vasútvonalon személyszállítás is folyt. Az 1970-es években a vállalat székhelyét Tapolcára telepítették át, a vasútvonalat felszámolták. Az ajkai Timföldgyárba külön erre a célra épített üzemi úton történt a bauxit szállítása. A község területén kisebb külszíni fejtés, és főleg lejtaknás (Cseres II.)-, függőaknás (Halimba III.) mélyművelés folyt. A Halimba III. nevű bányaüzem a községnek és a környező településeknek jó minőségű ivóvizet is szolgáltat.
[szerkesztés] Nevezetességei
1820-ban épült meg klasszicista stílusban egy udvarház, ami ma kultúrház. A legendássá vált Dr. Szalay Miklós esperes-plébános a község szülötte füves emberként itt kezdte működését 1950 környékén. Kezdetben orvosi vélemények alapján egyénekre szabott gyógytea keverékeket állított össze. Később az ő tudománya alapján hozták létre a Halimbárium néven ismertté vált és forgalmazott gyógytea féleségeket. A könyvet, amit írt szintén a községről kapta a nevét: Halimbai füves könyv címen jelent meg. Dr. Szalay Miklós munkájáról és működésének bemutatásáról emlékkiállításon gondoskodnak. A kiállítás mellé gyógynövény kertet is tartanak fent. Az általános iskola 1996-tól viseli az esperes nevét.
[szerkesztés] Források és irodalom
- Ila Bálint - Kovacsics J.: Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona (I.k.196-198) - Bp. Akadémiai K. 1964. - AK 289 k 6467. sz.
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Cartográfia: Bakony. Budapest. 1998.
|
|||||
