Halimba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Halimba
Halimba címere
Halimba címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Járás Ajkai
Kistérség Ajkai
Jogállás község
Polgármester Tóbel János[1]
Irányítószám 8452
Körzethívószám 88
Népesség
Teljes népesség 1138 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 86,85 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 12,62 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Halimba  (Magyarország)
Halimba
Halimba
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 02′ 01″, k. h. 17° 32′ 01″Koordináták: é. sz. 47° 02′ 01″, k. h. 17° 32′ 01″
Halimba  (Veszprém megye)
Halimba
Halimba
Pozíció Veszprém megye térképén
Halimba weboldala

Halimba község Veszprém megyében, az Ajkai járásban. Területén jó minőségű és nagy mennyiségű krétakori bauxittelepeket fedeztek fel, amelyek kitermelése 2013. február végén befejeződött.[3]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bakony délnyugati lábánál fekvő település, alatta húzódik a Dunántúl egyik legjelentősebb karsztvíz-bázisa. Északkeletről Ajka-Padragkút, nyugatról Szőc déli irányból Taliándörögd község határolja. Megközelíthető az Ajka és Nagyvázsony közötti közútról Ajka-Padragkútnál nyugati irányba leágazó jó minőségű közúton. A község az Ajka és Sümeg között közlekedő menetrend szerint autóbusz járatokkal is elérhető.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község közelében honfoglalás előtti időkből csiszolt kőbaltát, kelta sírokat és római kori szarkofágot találtak. A település nyugati részén elterülő Cseres dűlőben nagy kiterjedésű, közvetlen a honfoglalást követő időszakra beazonosított temetőt tártak fel. A temetőben 900 csontvázas sírt találtak. Az ásatások során a sírokból nagy mennyiségű, az Árpád-házi királyok korából származó pénzérme került elő, melyek közül korban az utolsó II. Béla király dénárja volt.

Első írásos említése (Helymba) 1329-ből származik, amikor a közeli Csékút hűbéri birtokos Essegvári családjának tulajdonában volt. A név eredetére vonatkozóan két vélemény ismeretes (mindkettő szláv eredetre utal). Az egyik szerint személynévből ered, míg as másik a töltés, gát, zsilip, cataracta jelentésű chleba szóból.

A törökökkel folytatott harcok során, a hódoltság idején a falu teljesen elnéptelenedett. 1730 táján az eredeti lakosság és az újonnan betelepültek népesítették be a falu területét.

A község életében jelentős állomás volt az, hogy határában bauxitot fedeztek fel és 1920. április 17-én Zalatnay Stürmer József és társa kutatási engedélyt kapott. A bauxit kitermelését 1926-ban a svájci AJAG cég kezdte meg. A második világháború idején német-magyar vállalat, a háborús jóvátételként vált magyar-szovjet közös vállalattá (MASZOBAL), s így folytatta a bauxittermelést. Az 1960-as években az erre a célra alapított önálló vállalat a Bakonyi Bauxitbányák Vállalat volt.

A vállalat székhelyét és telephelyét, a kiszolgáló üzemeket a község lakott területének közelében alakította ki. Ekkor a település belterületén lakótelep, munkásszálló is épült. A kitermelt bauxit továbbszállítására a közeli Ajkáról vasúti szárnyvonalat építettek a timföldgyárba, illetve a Csepel-Szabadkikötőbe történő szállítás érdekében. A vasútvonalon személyszállítás is folyt. Az 1970-es években a vállalat székhelyét Tapolcára telepítették át, a vasútvonalat felszámolták. Az ajkai Timföldgyárba külön erre a célra épített üzemi úton történt a bauxit szállítása. A község területén kisebb külszíni fejtés, és főleg lejtaknás (Cseres II.)-, függőaknás (Halimba III.) mélyművelés folyt. A Halimba III. nevű bányaüzem a községnek és a környező településeknek jó minőségű ivóvizet is szolgáltat.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1820-ban épült meg klasszicista stílusban egy udvarház, ami ma kultúrház. A legendássá vált Dr. Szalay Miklós esperes-plébános a község szülötte füves emberként itt kezdte működését 1950 környékén. Kezdetben orvosi vélemények alapján egyénekre szabott gyógytea keverékeket állított össze. Később az ő tudománya alapján hozták létre a Halimbárium néven ismertté vált és forgalmazott gyógytea féleségeket. A könyvet, amit írt szintén a községről kapta a nevét: Halimbai füves könyv címen jelent meg. Dr. Szalay Miklós munkájáról és működésének bemutatásáról emlékkiállításon gondoskodnak. A kiállítás mellé gyógynövény kertet is tartanak fent. Az általános iskola 1996-tól viseli az esperes nevét.

Nevezetes személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ila Bálint - Kovacsics J.: Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona (I.k.196-198) - Bp. Akadémiai K. 1964. - AK 289 k 6467. sz.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Halimba települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. MTI: Megszűnt a bauxittermelés Halimbán (PHP). HVG, 2013. február 27. (Hozzáférés: 2014. február 7.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cartográfia: Bakony. Budapest. 1998.