Doba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Doba
Somlovar2.jpg
Somló vára
Doba címere
Doba címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Járás Devecseri
Kistérség Devecseri
Jogállás község
Polgármester Horváth Zoltán[1]
Irányítószám 8482
Körzethívószám 88
Népesség
Teljes népesség 458 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 23,66 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 21,22 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Doba (Magyarország)
Doba
Doba
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 09′ 55″, k. h. 17° 23′ 03″Koordináták: é. sz. 47° 09′ 55″, k. h. 17° 23′ 03″
Doba (Veszprém megye)
Doba
Doba
Pozíció Veszprém megye térképén
Doba weboldala

Doba község Veszprém megyében, a Devecseri járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Somló északkeleti lábánál, Devecsertől 13 km-re északnyugatra található.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első híradás a településről: 1288: Doba (Csánki III. 228)

A Doba településnév a vastag, kövér értelmű középkori magyar személynévből származik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkorban a település Kinizsi Pál, majd a 16. századtól egészen 1945-ig az Erdődy-család birtoka volt, régebben somló-vár, majd a jánosházai uradalomhoz tartozott. Jobbágyai 1488-ban az országos adóhoz 28 forinttal járultak hozzá.

A török kori harcok idején, 1553-ban hat jobbágyát a törökök rabságba hurcolták; 1570-ben telkeinek 90%-a felégetett és lakatlan, majd 1574-ben teljesen kipusztult. Kevés újraépült házát - bár ekkor már régen hódolt - 1596-ban a török és tatár együttesen perzselte fel. Még 1604-ben is csak egyetlen adóköteles házát írták össze. 1687-ben újra prédium (lakatlan puszta), bírája és néhány lakosa Somlóvásárhely oppidumban (mezővárosban) húzta meg magát.

A 18. század elején az Erdődyek szvév jövevényeket telepítettek a hiányzó lakosok helyére. Népességszám-növekedése azonban továbbra is igen lassú és még az úrbéri tabella idejében is messze volt a teljes lakottságtól.

1871-ben a község területéhez csatolták Csűr pusztát, majd később elszakították tőle (és Noszlophoz csatolták) Ferenctelek külterületi lakotthelyet, s ennek következtében határa 561 kat. holddal csökkent.

Az 1952. évi helységnévtár a következő külterületi lakotthelyeit tünteti fel: Ferencmajor, Somlóvár, Kajetánháza és Somlóhegy. Határába tartozik végül Meréte és Dobapinkóc elhagyott faluhely is.

A népesség számának alakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

az első hazai népszámlálástól (fő):

  • 1785: 524 (100,0%) ; 1829: 550 (105,0%); 1857: 570 (108,8%); 1869: 973 (185,7%) ; 1890: 1193 (227,7%); 1910: 1063 (202,9%); 1930: 914 (174,4%); 1941: 935 (178,4%); 1949: 911 (173,9%); 1960: 1280 (244,3%) >>

A község hagyományos társadalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1773-ban magyar falu. Népe túlnyomó részben katolikus, Nagyszőllőshöz (Somlószőlős-höz) tartozó leányegyház. Korabeli dokumentumok szerint temploma 1774-ben jó állapotban van. Katolikus rektora 1771-ben magyar és latin nyelven tanít.

Településgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu a középkortól kezdve agrártelepülés, határa kétnyomásos termékeny föld, azonban a lakosság megélhetésének bázisa inkább a szőlő. A Somló egy része Doba közigazgatási területéhez tartozott, ennek szőlőit kisebb részben (1696-ban 33, illetve 1720-ban 16 kapást) a helybeliek, nagyobb részt pedig szomszédos községek lakói bírták (pl. 1720-ban 563 kapást). A szőlőkben lakóházak is álltak (erre utal az a dokumentum, ami szerint 1675-ben egy fél szőlőt adtak el a hegyen szobával, pincével, présházzal s egyéb tartozékokkal).

A termelt bort saját kocsmán mérik ki. A kocsmát egész évre bérlik és árendája fejében robot-ot teljesítenek. A hegyen napszámos munkaalkalom állandóan talál¬ható volt. Terményeinek felvevő piaca Pápa.

A jobbágyi szolgáltatások megfelelnek a hagyományos paraszti terheknek. Korábban adtak kilenced-et,, de 1768-ban már nem. 1747-ben kelt urbárium biztosította a „szabadmenetel”-t (a szabad költözés jogát), s heti egy napnyi robotot írt elő. A bíráskodási fórum az Erdődy család somlóvári, majd jánosházai úriszék-e volt.

Doba településfejlődését még a jobbágyfelszabadítás után, sőt a 20. század első felében is lehetetlenné tette a településterület (a gazdálkodási határ) 53%-át kitevő (még 1935-ben is 1972 hold nagyságú) Erdődy-nagybirtok. 1910-ben mezőgazdasági foglalkozású lakosságának 47%-a, azaz 380 lakos nincstelen (sommás) volt. Az iparban még 1941-ben is csak 37 kereső dolgozott.

Az Erdődy-kastély légi felvétele

Települési értékek és látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A klasszicizáló stílusban (1839) épült Erdődy-kastély; ma egészségügyi létesítménynek ad otthont.
  • Arborétum a kastélyparkból

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Doba települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

Források és szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ila Bálint – Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Budapest: Akadémiai. 1964. 174–176. o. = Magyarország Helytörténeti Lexikona.
  • Kajcsos F.: Doba község monográfiája H. é.n. Államtudományi Intézet (kézirat)
  • Lukács I. - Tompa L.: A dobai ág. h. ev. gyülekezet története Győr, 1934. (p. 28)
  • Szerk.: Magyarország útikönyv - 1971. Bp. Panoráma K. - P-75112-i-7273.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]