Bakonyszücs
| Bakonyszücs | |||
 |
|||
| A Kálvária kápolna | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Megye | Veszprém | ||
| Kistérség 2012-ig | Pápai | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Oláh Kálmán Géza (FIDESZ-KDNP)[1] | ||
| Irányítószám | 8572 | ||
| Körzethívószám | 89 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 333 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 9,46 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 35,21 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Bakonyszücs
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Bakonyszücs
Pozíció Veszprém megye térképén
|
|||
| é. sz. 47° 20′ 32″, k. h. 17° 40′ 54″ | |||
Bakonyszücs[3] (németül Sitsch), község Veszprém megyében, a Pápai kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A Magas-Bakony lábánál, Bakonybéltől 7 km-re Bakonyalján fekszik, a legközelebbi város Pápa (16 km).
Története [szerkesztés]
Első írásos említése 1249-ből való (Schelch), ekkor ugodi uradalom része volt. Az Ugodi, a Garai majd a Kencstartó család birtokolta. A 16. században elnéptelenedett. A 17. századtól az Esterházy család birtokában volt. A 18. században (1736) kezdett újból benépesülni német nemzetiségű római katolikus telepesekkel.
Bakonyalján, gyönyörű környezetben települt, erdők határolta, fő közlekedési (Pápa-Nagygyimót-Zirc összekötő 8301-es) útvonalhoz közeli, mégis csendes település. A község a múltban is Veszprém megyéhez és a pápai járáshoz tartozott, közigazgatásilag ma is e megyéhez és városkörnyékhez kapcsolódik.
A második világháború után Fenyőfő-Bakonykoppány-Szücs területen körjegyzőségi székhely, majd 1962-ig önálló tanáccsal rendelkezett, később Ugod székhelyű közös tanácshoz tartozott másik négy községgel együtt, 1990-től ismét körjegyzőségi székhely, Bakonykoppány községre is kiterjedő illetékességgel.
A településen 1989 óta működik a Daganatos Betegek Rehabilitációs Lelki Otthona. Az intézmény országos hatókörrel végzi daganatos és más krónikus betegségben szenvedő betegek lelki megerősítését.
Mai, alig 400 fős lakosságához mérten nagy határához tartozik a Bakony legmagasabb pontja, a 709 m magas Kőris-hegy és oldalában a kora Árpád-kor óta ismert, jelenleg is kedvelt kirándulóhely, az Odvaskő-barlang, déli-délnyugati határában, a Gerence-patak partján, mint külterületi lakott hely létezik Huszárokelőpuszta, amelynek Bakonyszücshöz tartozó részén az állandó lakosok száma 8 fő.
A községhatár déli és északi vége közötti szintkülönbség csaknem 500 méter. Szücs község – 1954-től: Bakonyszücs – az oklevelek szerint a honfoglalás idejében került a Koppány-nemzetség birtokába. Egyes források a falu Kálváriájának központi részét Koppány vezér korából származónak tekintik.
Nevének eredetéről – melyet 1249-ben említenek először Swich alakban – megoszlanak a vélemények: egyesek nemzetségnévből eredeztetik, míg mások szerint a középkorban a lakosság többsége az ugodi várat látta el szűcsipari termékekkel. Előbb krakkói várjobbágyok, majd a (bakony)béli apátság, ezután hosszú pereskedést követően az ugodi uradalom birtoka, a XV. század végén a bakonybéli egyházi bíró lakhelye. Határában, a régebben Bakonyújvár-hegynek nevezett részen még a múlt század elején láthatóak voltak a Podmaniczky-család középkori rablóvárának nyomai.
A község a török hódoltság elején, 1544-ben elnéptelenedett, újratelepítése a földesúri, gr. Esterházy-család által 1736-37-ben történt meg, német ajkú lakosokkal, akik bajorok, württenbergiek, osztrákok, a morva és cseh területről származó németek és elnémetesedett horvátok közül kerültek ki.
A falu lakossága elsősorban földművelésből élt, ám többen dolgoztak a Kőris-hegy oldalában a XIX. század közepéig működött, jó minőségű vörös márványt adó kőbányában is, amelynek anyagából készült a helyi római katolikus templom több kőfaragványa, a Kálvária-kápolna előtti kereszt talapzata, és a gróf Esterházyak pápai Várkastélya udvarának bejáratát őrző két oroszlánszobor.
A második világháború után súlyos vérveszteség érte a közösséget, amikor a lakosság több, mint egyharmad részét Németországba kitelepítették. A mai községi címer derékba tört kőrisfája emlékeztet erre, míg az abból növő zöld ágacska az újrakezdést, a bele nem törődést, valamint a szlovák–magyar lakosságcsere keretében a szülőföldjüket szintén elvesztett, felvidéki, Garam-vidéki magyarok idetelepülését jelképezi. A történelmi folytonosságra utal a címer alsó részén a még romos állapotot mutató kálvária-kápolna képe.
A község római katolikus templomát Eszterházy Károly egri püspök építette 1786-ban, 1789-ben festette a „Mária mennybemenetele” c. képet Huszár Ferenc egri művész. Említést érdemel a faragott, népies copf stílusú sekrestyeszekrény. A szószék, a mellékoltárok és a cibórium klasszicista, a mellékoltárok Szent Flóriánt és Szent Sebestyént ábrázolják. A templom előtt a két világháború áldozatainak emlékműve áll. Az 1787-ből való kései barokk plébániaház a templommal átellenben található, utcai homlokzatát lizériák tagolják, udvari homlokzatán befalazott árkádívek találhatók.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Kálváriakápolna, 2002-ben felújítva.
- Plébániaház: késő barokk stílusban épült 1787-ben, jelenleg rehabilitációs otthon.
- Római katolikus templom (Nagyboldogasszony): Eszterházy Károly, a későbbi egri püspök építtette 1787-ben.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Bakonyszücs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 19.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ A helyes írásmód rövid „ü” betűs. A Magyar Köztársaság helységnévkönyve 2009 A község honlapja
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
|||||
